Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-18 / 14. szám

f£«*Xl£» SÍGA.JII A1KÜ Békéscsaba, 1925 január 18 Vasárnap 52-ik évfolyam, 14-ik szám BEIESME6YEI Poliíikai napilap Előfiietéal dijuk : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszeíkosztő : Dr. Gyöngyösi János. felelős szerkesztő i P.-Horváth Restő. Telefoncx&m;: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán , II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Hz egységespárt békülni akar Budapest, jan. 17. A parlamenti béke tekintetében a pártok köré­ben Apponyi Albertre gondoltak, akinek közbenjárásétól eredményt váltak, erre azonban akkor nem került sor, mert a pártok körében annakidején taktikai és érzékeny­ségi szempontok játszottak közre. Apponyi Albertnak egyik nyilat­kozata, amelyben azt a kijelentést tette, hogy „kéretlenül" nem avat­kozik bele egyik párt ügyébe sem, az utóbbi napokban diskurzus tárgya volt az egységespárt kép­viselői körében. Az egységespárt képviselői abban a felfogásban vannak, hogy a kitiltó határozat megszűnése enyhíteni fogja a hely­zetet és módot ad arra, hogy a passzivitásban lévő ellenzék me­rev álláspontjából engedjen. Ebből kiindulva az egységespart néhány tagja alkalmat fog keresni arra, hogy Almássy Lászlót vagy a Ház alelnökét kérjék fel a közvetítő lé­pés megtételére, amely lehetősé­get nyújt arra, hogy Apponyi ösz­szehozza a szembenálló feleket. Apponyi közbelépésétől minden oldalon sikert várnak. Ujabb drágasági f)ullám Budapest, jan. 17. A kenyér, a gáz és a villanyárak emelés előtt állanak. Értesülésünk szerint az uj felemelt kenyérárak vasárnap, vagy hétfőn lépnek éleibe. Hétjön összeül Budapest, jan 17. A nemzet­gyűlés pénzügyi bizottsága a teg­napi nappal befejezte a költség­vetés tárgyalását, ugy, hogy az teljesen készen áll a plenáris tárgyalásra. A Ház elnöke már intézkedett is, hogy a nemzet­gyűlést összehívhassák. Ez az ülés természetesen inkább csak formális jellegű lesz és arra szo­rul, hogy a munkarend megálla­pítása során a költségvetés tár­gyalását a napirendre tűzze. Ilyen­formán ennek tárgyalása is csak a keddi napon kezdődik meg. Ugyanekkor válaszol a házelnök Rassay Károlynak a legutóbbi ülésen felvetett kérdésére, hogy vájjon mi a szándéka a béke­szakasz alkalmazása tekintetében. Hir szerint az elnök elhatározta, hogy a keddi ülésen élni fog az uj házszabályokban biztosított jo­gával és javaslatot tesz a képvi­selők kitiltásának hatálytalanítá­sára. A kormányhoz közelálló kö­a nemzetgyűlés rök^en nem mindenki ért teljesen egyet Szcitovszky elhatározásával, mert az a vélemény, hogy a ra­dikális ellenzék önmagát fosztotta meg attól az erkölcsi lehetőségtől, hogy a parlamentben szerepeljen. A passzivitás deklarálásában ugyancsak maga viseli az ódiu­mot, hogy nem vesz részt a tör­vényhozói munkában. Nekik te­hát az elnök részéről elégtételre igényük nem lehet, ezzel szemben Szcitovszky ugy látszik, a legmesz­szebbmenő kulantériát akarja ta­núsítani, hogy a béke helyre áll­jon. Kétségtelen, hogy a hatálytala­nító javaslatot megteszi, de az ellenzék egy része még erre sem akar visszatérni, minek következ­tében a radikálisok kezéből telje­sen kiesik a fegyver, hogy őket bárki is megakadályozná a tör­vényhozói munka gyakorlásában. Ebből a szempontból általában meg­értésre talál az elnök szándéka. 138 milliót sikkasztott egy ügynök Budapest, jan. 17. Farkas István, 38 éves ügynök, kereskedőktől 138 milliót csalt ki azzai, hogy kitűnő minőségű almát szállít Ro­mániából és a pénzt saját céljaira használta fel. A detektívek Farkas Istvánt elő akarták állítani, de öngyilkossági szándékból megmér­gezte magét és a Rókus-kórházba került. JTlárffyék szökevény társa visszatért Budapestre Budapest, jan. 17. Kiss Ferenc, az erzsébetvárosi pokolgépes me­rénylet egyik vádlottja hir szerint ma megérkezett Budapestre. Való­színű, hogy Kiss még a mai nap folyamán jelentkezni fog a rend­őrségen, hogy megtegye azt a nagyfontosságú vallomását, amely ujabb adatokat fog szolgáltatni a merényletre vonatkozóan. A városi tanács ülése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A város tanácsa pénteken délután rendes ülést tartott, amelyen Ber­thóty István dr. polgármester el­nökölt. A tanácsülés a következő fontosabb ügyeket intézte el: Iparengedélyt kaptak : Pataki Pál mázoló és szobafestő, Tomann György asztalos, Linder Matild női szabó, Mészáros János kovács, Timkó János lakatos, Szegi Imre vendéglős, Bohus Erzsébet fehér­nemüvarrónő, Cservenák János baromfikereskedő, Tóth János vas­kereskedő és Felner Károly mű­szerész. Papp Gyula és Károly favédő­rácsok felállítását és ezeken hir­detmények elhelyezését kérték. A tanács — miután ebben a tárgy­ban már más vállalkozóval lépett érintkezésbe — a kérelmet eluta­sította. Építési engedélyt kapott: Fehér­váry Márton, Sotyi András és Cse­lovszky János. Telekdarabolásia engedélyt ka­pott: Szaszák András és Vozár Györgyné. Bretz István árusító-bódé felállí­tásának engedélyezése iránt folya­modott. A kérelmet a tanács nem teljesítette, mivel a város főbb ut­vonalait amúgy is elég deszka­bódé csúfítja el s igy sem ott, sem másutt nem célszerű és helyes ujabb deszkatákolmányok felállí­tását engedélyezni. TI dániai élei (Kopenhágai munkatársunktól) Kopenhága-Valby, jan. 4. Legutóbbi levelemben már érin­tettem a dán életnek egyes, a magyarországitól elütő furcsasá­gait, amelyek előttünk, magyarok előtt különösnek, egzotikusnak és érdekesnek tűnhetnek fel. Szóljunk talán elsősorban a dániai lakáshiányról, ami — nincs. Ezt a szót: lakásínség, itt senki sem ismeri, a nyomasztó és ideg­bomlasztó következményeit senki sem érzi. Lakáshiány itt nincs, sőt éppen annyi üres lakás van, mint a boldog békében. Az em­berek akkor és oda költözhetnek, amikor és ahova akarnak. S az a munkás es egyéb „proli", aki fél­éve került csak Dániába, már a saját lakásába költözhetik, ha ilyen vágyak fűtik és ösztökélik. Érdekesek a dán épületek is, azaz maga az épités. Az épületek maguk egyszerűek, sablonosak, de vörösek és három hónap alatt kész egy szörnyű nagy négy­emeletes ház. Egy. ház négy uccára szolgál. Az utolsó tíz év alatt épült házak legnagyobb resze nem egy emberé, hanem a lakok összessegeé. Vannak ház­építő részvénytársaságok, ezek állandóan építenek, az egyes la­kások pedig egy előre lefizetett tőke és meghatározott évig fize­tendő bizonyos lakbér után az illető tulajdonába mennek át. A nagyvárosok megszokott ház­mesterei ismeretlen fogalom Dán­mark ban. A kapukulcsok nyitják az uccai ajtót és az illető laká­sénak előszobáját. S ami még nincs: Dániában nem láttam még olyan házat, amelynek ablakai duplák lettek volna. Szintén isme­retien. Zászlórúd azonban minden házon van, amelyen aztán szü­letésnapon, konfirmáción, junius 5-én (1849. junius 5-én adott al­kotmányt VII. Frederik a dán nép­nek, ez a nemzetiünnep), gyerek­születéskor s ha csak egy kicsi­pici alkalom van rá, ott lobog a fehérkeresztes vörös zászló. E^t a zászlót bizony mindenütt és min­denkor lehet látni, mert a dánok soviniszták — majdnem a véglete­kig. Kopenhágánál nem ismernek szebbet és ha azt mondják, hogy „Denlille, dejlig Danmark" (a kicsi, gyönyörű Dánia), ezt százszor töb­betjelentően mondják, mint a né­met az ő „Deutschland, Deulsch­land über alles"-ét. Egyetlen dán áruról sem hiányzik a D. A. (Dansk Arbejde), még ha egy ceruzahe­gyezőről van is szó. Minden hé­ten van egy „dán nap ", a jelszó persze: csak D. A.-t vegyünk. S ezt a D. A.-as propagandát aztán még sokkal jobban túlszárnyalta a karácsonyi hét. Az egész város zöld volt a fe­nyőgalyaktól, melyek az üzletek külsőjét díszítették, az már aztán szintén természetes, hogy ezek kötőanyagául a dán színeket hasz­nálták. A kirakatokban táblán je­lezték, hogy a D. A.-k nemzeti zászlókkal vannak megkülönböz­tetve. Erre ugyan nem sok szük­ség volt, mert az egész kirakatot a pici zászlócskák uralták. A vá­rosháza elölt pedig egy hatalmas, pazarul kivilágított karácsonyfa volt. Ezt újdonságnak találtam. Most pedig az időről irok, hogy ezzel időt nyerjek a következő számhoz, amelytől elvből irtózok. Már irtam volt, hogy az északi fekvés dacára sincs az a hideg, amit ez ember — futballnyelven szólva — a papírforma után gon­dol. Most kibővithetem ezt azzal, hogy — nem állithatom ugyan, hogy meieg van, de — nincs olyan hideg, mint Magyarországon. Ma, január 4-én, délelőtt enyhe, napos idő volt, délután pedig +6 Celsius mellett esett az esó. Karácsonykor gyönyörű napos idő volt. A leg­hidegebb november végén volt, —3 Celsius. Hó még nem volt, jég még kevésbbé. Ezzel szemben a nyáron sem volt valami tűrhe­tetlen a meleg. Egyszer fürdöttem volt a tenger 17 fokos vizében, de az egész eletre elegendőnek és jéghidegnek lalaltam. Most már aztán kénytelen va­gyok a már emiitett tárgyra térni, ami a nőkről szól. Ugyanis nem szeretek és nem akarok a nők dolgába beleavatkozni, először tehát azzal kezdem, ami a nőket érdekli. Már a házak, illetve a lakások praktikus beosztása felére redu­kálja a háziasszonyok dolgát. Főzni kizárólag gázzal főznek. S az ételek természete sem igényel nagy és hosszú munkát. Csak este főznek, mert vajaskenyeret enni majdnem hazafias kötelességnek számit. S az esti ebéd a legtöbb esetben sült a legkülönfélébb vál­tozatban, utána pedig „leves", amit csak rágalmazással lehet ugyan annak minősíteni, de amely — talán törvénysértés lenne az ellenkezője — a végtelenségig édes. El lehet képzelni, milyen lehet az a leves, amely málna­szörp főzve, úszkáló mazsolák­kal, vagy pedig amelyik barackbe­főttből készül. Főzelék ismeretlen. A nyáron egyik barátom kertjében felfedeztem a zöldborsót s remény­kedő boldogsággal kérdeztem, hogy tudnak-e olyant főzni. Őnagy­sága nevetett s jóakaratúan fel­világosított, hogy miként kell enni ezt a jobb sorsra is érdemes zöld­szinü golyócskákat. Nyersen — szerinte. Persze most már én ne­vettem, mire nagykomolyan meg­jegyezte, hogy „nagyon egészsé­ges". Azt mondtam, hogy: Nej, tak 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom