Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-14 / 10. szám

EOYES SZÁM ARA KORONA Békéscsaba, 1925 január 14 Szerda 52-ik évfolyam, 10-ik szám Polifikai napilap Előflxetésl dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. A testkultusz megujulása Irta dr. Scholtz Kornél egyet, tanár. Az ember természetében gyö­keredző sajátság az, hogy szük­ségleteitől, hajlamaitól, felfogá­sától, olykor a divattól irónyit­tatva kultusz tárgyává tegyen esz­méket, gondolatokat, élő és holt tárgyakat. A vallás mindig meg­volt és soha meg nem szűnő kul­tusza mellett a legrégibb koroktól kezdve egymás mellett és egymást követve keletkezett, fejlődött, ha­nyatlott és ismétlődött a népek történetében a philosophiának, az elvont és materiális tudomány sokféle egyéb ágának, a művé­szeteknek, a testi erőnek, szép­ségnek, pénznek, ruházkodásnak és sok más egyébnek kultusza. A kultuszoknak ebben a hosszú sorozatában a huszadik század egy gyönyörű renaissance-ot, az emberi test épsége kultuszának megujulását hozta magával. Hosz­szu idő telt el azóta, hogy ez a kultusz elcször boldogította az emberiséget, amikor Hellas földjén megteremtette minden időn leg­tökéletesebb testű férfiait és leg­szebb asszonyait. Nem véletlen dolga, hogy ennek a kultusznak első jelentkezése egybeesett az általános emberi műveltségnek azzal a csodálatos fellángolásával, amelynek az ó-görögök boldog részesei voltak. A görög egészségkultuszt a nép józan önfentartási ösztöne alapí­totta meg. A folytonos harcokhoz szükség volt az edzett erős férfiakra és kellettek egészséges asszonyok, hogy erős férfiakat szüljenek a hazának. Vájjon nem ilyenek va­gyunk-e mi is, a mai kornak szen­vedésektől meggyötört gyermekei, kik hol a földi javak utáni törte­tésben, hol a megélhetés gondjai között megfeledkeztünk arról, hogy mivel tartozunk önmagunknak, mivel tartozunk a hazának. Nem állunk-e most is örökös harcokban a legkegyetlenebb ellenfelünkkel, a mostoha élettel ? A civilizáció pompás rózsái éles töviseket rej­tenek maguk között s ezek véres sebeket ejtenek azokon, aki éret­tük nyul. Az önfentartás józan ösztöne vezeti a mai kor emberét is, amikor védekezni igyekszik a mai társadalmi élettel járó sokféle veszedelem ellen és keresi azokat az eszközöket, amelyekkel ezeket magától elháríthatja. A csodála­tosan fejlődő orvosi tudomány egyik legfiatalabb ága, a társa­dalmi egészségtan megjelölte azt a célt, amelynek elérésére töre­kednünk kell. Ez a cél a prophy­laxis, a betegségek és bajok meg­előzése, elhárítása. Az erretörő igyekezetnek sokféle utja, módja V8n, eszközei is számosak s ezek legjelentősebbike és legelseje a tanítás, a felvilágosítás. Enélkül olyanok vagyunk, mint a sötétben tévelygők, nem tudjuk, mit kell Főszerkesztő ; Dr. Gyöngyösi János. Felelős sserkesztő i P.-Horváth Rexső. Telefonax&m/. 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdeti* díjszabás szerint. tennünk a magunk épségének megvédésére, nem éltjük meg az egészség megvédését célzó intéz­kedések jelentőségét, nem bízunk azok eredményeiben. Ez a lénye­ge annak a tevékenységnek, me­lyet „egészségügyi propaganda" néven szokás nevezni. Jórészben ennek köszönhetik egyes államok, hogy lakosságuk megbetegedési és halálozási arányszáma rövid néhány év alatt minden várako­zást meghaladó mértékben leszál­lott, hogy tuberkulózis, nemi be­tegségek, alkoholizmus áldozatai­nak száma évről-évre apad, hogy asszonyaik jól fejlett, életképes gyermekeknek adnak életet s azo­kat megfelelő ésszerű gondozással meg is tudják az életnek tartani. Magyarország az egészségügy fejlesztése terén nagyon elmaradt más, szerencsésebb államok mö­gött. A nagy összeomlást követő nehéz időkben az állam és a köz­ségek olykor anyagi erejüket meg­haladó nagy áldozatok árán is csak annyit tudtak elérni, hogy kórházaikat, gyermekvédő és más « egészségügyi vonatkozású intéz­ményeiket a teljes leromlástól meg­óvják ; fejlesztésről, továbbépítés­ről szó sem lehetett. A társada­lomnak az a nagyszabású mun­kája és együttműködése, amelyek­nek a nagy nyugati államok egészségügye oly sokat köszön, nálunk soha sem volt meg s azok a szegény próbálkozások, amelyek e téren a háború előtti időkben itt-ott mér mutatkoztak, az általá­nos elszegényedés miatt jóformán teljesen megszűntek. Pedig soha sem volt az országnak oly nagy szüksége minden erők összefogá­séra, mint éppen most, amikor a megbetegedések és halálozások száma ijesztően növekszik, mikor nyílt sebek véreznek a nemzet testén s amikor a bennünket min­denfelől körülvevő ellenfeleink hatalmas erőfeszítéseket tesznek egészségügyi viszonyaik megjaví­tására. Késlekednünk nem szabad, ha nem akarjuk, hogy hazánk valóságos siralomházzá váljék, amelyben halálraítéltek ezrei lé­zengenek. A fajvédők kormánylámogatönak csaptak fel Budapest, jan. 13. Bethlen Ist­ván miniszterelnöknek az egysé­ges párt tegnapi vacsoráján el­mondott beszéde mély benyomást keltett politikai körökben. A pasz­szivitásban levő ellenzék felé irá­nyított kijelentései kétségkívül meg­hozzák a mielőbbi döntést a de­mokrata szövetség kebelében. Ez minden bizonnyal az lesz, hogy a demokrata szövetségbe- tartozó polgári pártok minden viszontszol­gáltatás nélkül megjelennek az ülésen. Kedvező fogadtatásra ta­lált a miniszterelnöknek a szociál­demokratákkal kapcsolatban mon­dott számos kijelentése. A keresz­tény ellenzéki pártok körében is, különösen a fajvédőknél, ahol a krata párttal szemben elhangzott kijelentéseit helyesnek és szüksé­gesnek tartják, az a vélemény alakult ki, hogy a kormányt min­den ilyen tárgyalásnál a fajvédők támogatni fogják. A radikális el­lenzék ugy jelöli meg a közeljövő politikai eseményeket, hogy a mi­niszterelnöknek beszéde után a radikális és a forradalmi baloldal, valamint a kormánypárt között még súlyosabb harcok fognak ki­fejlődni. Ezzel szemben kétségte­len, hogy a miniszterelnök a jobb­oldali ellenzék támogatásával oly­annyira megerősödik a baloldallal szemben vívott harcaiban, hogy a győzelem teljes reményével vál­lalhatja a küzdelmet. miniszterelnöknek a szociáldemo­A hétfői községi választás részletei Kibukott kisgazdák a negyedik kerületben — Szamárfogat a jaminai választáson — Az ébredők csak 7 szavazatot tudtak összehozni A községi választások lezajlot­tak s az uj városatyák a hétfői bemutatkozó városi közgyűlésen már elfoglalják helyüket Békés­csaba parlamentjében. Mint már tegnap megírtuk, a választás a szövetkezett pártok listájának teljes győzelmével vég­ződött. Egyedül a IV. körzetben történt, hogy az úgynevezett kö­zös listáról két kisgazda lemaradt. Ezek a kisgazdák mandátumukkal fizettek meg azért, hogy a meg­állapodást az utolsó pillanatban felboritottók és a lista egyik ve­zető tagja, Pollák Arnold ellen szállottak sikra. A választási moz­galmakat és a ma beérkezett vég­leges eredményeket (a IV. körzet­ben) a következőkben közöljük: Az első körzetben 799 szavazó közül mindössze 258 adta le sza­vazatát. A „hivatalos" listán ma­guk a kisgazdák állították be Áchim H. András helyett Kazár Mátyás gazdát, aki 199 szavazattal be is került a képviselőtestületbe. Meg­választása kétségkívül általános megelégedést kelt. Az ellenzéki listával indult dr. Molnár György mindössze 21 szavazatot kapott. A második körzetben volt leg­élénkebb a szavazópolgárság. Nem mintha a Kereskedelmi Csarnok listáját egy percre is veszély fe­nyegette volna, de a kereskedők prezstizskérdést csináltak abból, hog> a szavazatok arányaival fö­lényüket dokumentálják. A leg­több szavazatot Bohnert József (514 szavazat), Guttmann József (494), Róth József (473) és Laub­ner József (449) kapták. Minthogy az ellenlistán is szerepeltek, ők nyerték egyszersmind az egész választáson is a legtöbb szavaza­tot. Nagyon szép eredményt ér­tek el dr. Südy Ernő lelkes hivei, akik 179 szavazatot hoztak össze népszerű jelöltjüknek. Ezenkívül ebben a kerületben még a követ­kezők kaptak szavazatot: Molnár János építész 149, Jakabffy György lelkész 140, ifj. Horváth Mihály ipartestületi jegyző 129, Megyeri János gazda 117, Kvasz Mihály gazda 103, Horváth Jenő 56, Illés Dávid 42. A harmadik szavazókörzetben a megválasztottakon kivül szava­zatot kaptak Bohus M. János 77 és Grünwald Mór 17. Pollák Arnold diadala A legélénkebb mozgalom és a leghangosabb választás a negye­dik körzetben volt. Itt nem annyira a közös lista ellen, mint Pollák Arnold és közvetlen barátai ellen indult meg a személyes jellegű harc Vértes Andor dr. és Mada­rász György részéről. Vértes dr. ellenagitációja azonban csak használt Pollák Arnoldnak, dacára az igénybevett futballista kortesek­nek, mint azt a választás követ­kező eredménye is mutatja : Román Pál 433 Novak György 430 Tóth György 430 Perpatka János 430 Valentinyi János 425 Pollák Arnold 424 Csicsely János 422 Bujtás József 129 Vantara János 127 Meliska János 121 Póttagok: Uhrin János 423 Zsiros János 420 Ancsin János 415 Itten a hivatalos listából kibuk­tak Kvasz János gazda (kapott 112 szavazatot) és Lonovics Pál (kapott 110 szavazatot). Kaptak még Kővári Ödön 72 szavazatot és Saguly József, a csabai EME elnöke mindössze 7 szavazatot. A két kisgazda kibukásának az a magyarázata, hogy amikor Pol­lák már a kora reggeli órákban látta, hogy a kisgazdák egy része a paktumot nem tartja be, híveit Melisko, Kvasz és Lonovics törlé­sére buzdította, akik közül a két utóbbi ki is bukott és helyettük Bujtás József kovácsmester és Vantara János iparosmester ke­rültek be. A körzet közbecsülés­ben álló kereskedője, Román Pál kapta a legtöbb szavazatot és a külső területek bajainak állandó szószólója, Nóvák György is a lista elején jutott be. Zürichben a magyar koronát 71 "75-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom