Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-03-22 / 67. szám

2 BÍDKESMEGYEI KOZLOOT Békéscsaba, 1925 március 22 Leánycserkészavatás lesz virágvasárnapján A békéscsabai leánycserkészek sikerei A békéscsabai községi polgári leányiskolában megalakított „Ka­nizsay Dorottya" leánycserkész­csapat ősz óta lelkiismeretes és buzgó munkát folytat. A február­ban tartott vezetői tanfolyamon résztvett a csapat három veze­tője s a vizsgálóbizottság által vezetőknek minősíttettek. Az Or­szágos Leánycserkész Szövetség intézőbizottsága február havi gyű­lésén a csapatot, eddigi, munkás­sága alapján, 27. L. számmal leigazolta s az Országos Leány­cserkész Szövetség nevében Lin­denmeyer Antónia országos elnök a csapat fegyelmezett magatar­tásáért és lelkiismeretes munká­jáért elismerését s vezetőjének köszönetét fejezte ki. A cserkész- és tündérjelöltek próbái most folynak. Készül a csapat az örömmel várt fogada­lomtételre és avatásra, mely virág­vasárnapján az országos elnök és titkár jelenlétében fog meg­történni. Békéscsaba közönsége, amely oly nagyfokú érdeklődést s szeretetet tanúsított a fiuk mun­kájával szemben, remélhetőleg ki­terjeszti az érdeklődést a leány­cserkészekre is és a Kanizsay Dorottya 27. L. számú csapat kedves és megható ünnepségén, amikor az eddig sokak előtt nem elég világos célú és irányú leány­cserkész munkáról is tájékoztatni fogja a csapat az érdeklődőket, a közönség szépszámú megjelené­sével fogja megmutatni ügysze- í, retetét. A fiucserkészetről ma már min­denki tudja, hogy különb embert és különb magyart akar nevelni a kötelékébe bekapcsolódott fiú­ból ; a leánycserkészet célja ha­sonlatos ehez: a leányokat jelle­mes, életrevaló, testben-lélekben egészséges magyar nőkké igyek­másai ezt a célt világossá teszik és sok hivet, sok szeretetet sze­- — u, ..W....W VU UWH 1ÜTWI, own WIWIV.I Ű£lL szik formálni. Remélhetőleg a • reznek a leánycserkészmozgalom virágvasárnapi ünnepély benyo- I nak is. Kereskedelmi és ipari közlemények A kereskedelmi és iparkamara tanulmányi ösztöndíjai — A vámjogról — Kiállítás Hódmezővásárhelyen A kereskedelmi és iparkamara tanulmányuti ösztöndijai. A sze­gedi kereskedelmi és iparkamara február végén pályázatot irt ki két, egyenként ötmillió koronás tanul­mányuti ösztöndíjra olyan fiatal, kereskedelmi vegyipari szakokta­tási intézetet végzeit egyének ré­szére, akik külföldön óhajtják szak­ismereteiket gyarapítani. A pályá­zatra, melynek határideje március 15-én járt le, 31 kérvény érkezett be. A kamara ösztöndíjbizottsága az ösztöndijakat Demján Sándor faipari szakiskolai müvezetőjelölt­nek és Wesp Jenő végzett felső­ipariskolai hallgatónak ítélte oda, akik közül az egyik egy müncheni bútorgyárban óhajt a német ipar­művészeti bútorgyártással megis­merkedni, a másik pedig már ez­időszerint is mint önkénles alkal­mazott a szászországi Werdau­ban egy textilipari üzemben dol­gozik és ugyanott a textilszakis­kolát óhajtja elvégezni. A vámjog ismertetése. „Vám­jogi vezérfonal" cimen egy hé­zagpótló tájékoztató szakmunkát irt Wittich Andor, a miskolci ke­reskedelmi és iparkamara főtitkára. A füzet bevezető a vámjog nehéz anyagónak tanulmányozásába. A tömérdek szakkifejezésnek némi rövid meghatározását is adja. Ki­tér a külkereskedelmi politika és vámtarifa alapismereteinek bon­colgatására, ismerteti a kereske­delmi szerződéseknél követett el­járást. Ránjutat az idevágó szak­irodalmi joganyagra. Jó tárgymu­tató könnyíti meg az eligazodást. Allalán praktikus ulmutatót nyer­nek benne mindazok, akik vám­ügyekkel foglalkoznak. A füzet 20 ezer korona beküldése ellené­ben a szegedi kereskedelmi és iparkamaránál is megszerezhető. * Közvetlen távbeszélőforgalom Jugoszláviával. A szegedi Keres­kedelmi- és Iparkamara két héttel ezelőtt előterjesztésben kérfe a ke­reskedelemügyi minisztertől, hogy tegye iehelővé a közvetlen táv­beszélő forgalmat a szegedi ka­marai kerület nagyobb helyei és az elszakított délvidék legfonto­sabb városai között. A jugoszláv kormánnyal lefolytatott tárgyalá­sok alapján a posta és távirda ve­zérigazgatósága arról értesítette a szegedi postaigazgatóságot, hogy egyelőre a távbeszélő forgalmat Szeged, Szabadka, Újvidék és Belgrád városok közölt engedé­lyezték. Az erre vonatkozó rendel­kezés március 21-én lépett életbe. * A budapesti nemzetközi áru­mintavásár. Az idei budapesti árumintavásár előkészületei mór nagyban folynak és az eddigi jelek szerint a vásár ugy a kiál­lítók, mint a látogatók számát tekintve erősen felül fogja haladni a megelőző években rendezett vásárokat. A kereskedelempoliti­kai viszonyok a szomszédos álla­mokkal erősen megjavultak és igy az utódállamokból nagyobb számú látogatóra lehet számítani. A vá­sár időpontját, mint ismeretes, az igazgatóság április 18—27 nap­jaira tűzte ki. Most jelent meg a Éjjel a tengeren Fönn a Karszton sikoltva üvöl­tött a szél s a vasút telegráfdrótjai között ijesztős skálákat fütyölt ki. A torpedónaszád bukdácsolva feküdt a móló mellett. Sipjel: hosz­szan fölsivitó, majd rövid trillázásba átcsapó. A bootsmannsmaat pa­rancsa. Vezényszó hallatszott: - Klar 1 Sablich sorhajóhadnagy iromba­testű hadihajója, a komor „Ana­conda", lassú mozgással csúszott ki a martinskizzai móló mögül. Karcsú orrát hasítva túrta belé a Canale di Maltempo haragoszöld, szediden elfekvő vizébe. Mint valami óriási vizi állat­szörny, méltóságteljes dohogással siklott ki a kis naszád. A száraz, holdvilágos estben mintegy cél és irány nélkül rohant előre. Két po­hos, tömpe kéményéből, amely szorosan egymás mögött, kissé hátradőlten állott, kavarogva nyo­makodott ki a vastag, éjfekete füstlobogó. A bóra dühödt, vij­jogó rohama egy pillanat alatt szétkente a makacs füstlepedőt és palástszerüen teritette a vizre és a hajóra. A sebesen előrezugó tor­pedónaszád teste elveszett a fosz­lányok alatt. Két iromba, kormos, keskeny rézgallért viselő csonk, — mint ismeretlen csodarém, — me­redt ki időnként a szilaj füstzuha­iagból: a két kémény. Kitűnő gazdánk: lovag Enrico Sablich sorhajóhadnagy szívesen vitt ki bennünket a csatornába. És hogy teljesen élvezhessük a holnvilág delejező hatását a ko­mor tenger hátán, ő maga a na­szád tatján, az akter-on húzódott meg. Álmodozva crücsült a kényel­mes jacht-székben, messzire el­nyújtva a lábait. Most a naszád hirtelen balol­dalra dőlt át és a tramontana zúgva kapott bele a drótkötelekbe. A hajócska nagyot lódult. Csak a felszökkent, hófehér tajték mutatta az orrtőke élén, hogy gyorsabb száguldásba kezdett. Aztán állan­dóan meg is maradt ezen az olda­lán az „Anaconda". Piros és zöld jelzőlámpáink voltak az egyedüli világítók a holdfényben nyugvó tengeren. A hold I Olyanforma benyomást tett reám az a szomorú, sápadt fényben sütkérező égitest, mintha egy megkopott, elfakult aranyfolt tündökölt volna sápadozó ragyo­gással a félig sötét, csillagokkal kirakott égboltozaton — s a tenger megdöbbentően sötét és vigaszta­lanul fenséges tükrén ugy ontotta végig halovány ezüstjét, mintha hosszú, széles ezüstfolyam rezegve ingadozott volna a ringó viz fe­lületén. Szabályos időközökben csillant meg mögöttünk a fiumei világító­torony hatalmas, hófehér fény­kévéje. Mint valami gondos óriás | szeme, amely bizonyos időközök­ben végigpislant a tengeren . . . A Quarnero langymeleg vize halk csobogással oslromolta az „Ana­conda" acélbordáit, amelyek su­hanva szálltak el fölötte. Olyan volt ez a karcsú, nesztelenül tova­iramló naszád, mint valami ha­talmas, élettelen, fekete tengeri szörny, amelybe belekapott a szél és ellenállhatatlanul hajtja tova. Ezernyi fényfolt világított a na­szád előtt. A holdfény kísérteties fényénekvilágitásánál láttam, amint irombatestü, hajladozó halészbár­kákat mellőztünk el baloldalról. A bárkákon egy-két fekete, ma­gábaroskadt ember-alak gubbasz­kodott. A feketeképü, dalmát ha­lászok ,künn pipáltak a brazzera orrán. Éber szemekkel figyelték a tenger villódzó tükrét, amelyben ők még éjszakának idején is képe­sek meglátni a cikkázó, jóizü halat. Mialatt mi kényelmesen, mire sem gondolva, ami az élet nyo­morúságos voltára emlékeztetne, hajózunk: azalatt ez a szegény halásznép hálót dob és néhány órával a nap fölserkenése előtt már húzza a hálót ... és kora reggel a fiumei halcsarnokban mór hangos szóval árulják a friss scom­brit, angolnát és lazacot, az éjsza­kai halászat eredményeit. A fic­kándozó, ezüstpikkelyes állatokat csengő-bongó ezüstpénzre, szines, figurás bankókra váltják föl. Mialatt ezen járnak árva gon­dolataim, azalatt gyorsan elmei­vásár igazgatóságának egy Buda­pestről és a magyar közigazgatási életről szóló ismertetése, amelyet német, francia és angol nyelven sok ezer példányban fognak a külföldön elterjeszteni. A keres­kedelemügyi minisztérium a vásár sikerének előmozdítása érdekében az összes magyar vasuli és hajó­zási vállalatoknál 50%-os kedvez­ményre jogosító igazolványokat adott ki, melyek egyúttal a vásár látogatására is feljogosítanak. Az igazolványok április 13-tól április 30 ig érvényesek. Az igazolványok, melyeket csak felnőttek vehetnek igénybe, 40000 korona illeték lefi­zetése ellenében dr. Gyöngyösi Jánosnál, a Kereskedelmi Csarnok titkárénál szerezhetők be. * Kiállítás Hódmezővásárhelyen. A hódmezővásárhelyi ipartestület kezdeményezésére az ottani érde­keltség elhatározta, hogy augusz­tus havában általános ipari, me­zőgazdasági és kereskedelmi jel­legű kiállítást rendez. A kiállításon a szegedi kamarai kerület körze­tébe tartozó kézmüiparosoK vehet­nek részt, mig a mezőgazdasági gépgyártás és mindazon cikkek­nek bemutatása, melyek a gazda­közönséget érdeklik, országos jel­legű. A kiállítás intéző bizottsága ezen a héten alakult meg és a jövő hét folyamán kezdi meg Soós István dr. polgármester elnöklete alatt a működését. A kiállítás ügyében mindennemű felvilágosí­tásért a hódmezővásárhelyi ipar­testület elnökségéhez lehet for­dulni. Péterfi Cipőáruház úttörő az árak feltűnő leszállításaival. lőzzük a legszélső vitorlást is. Az otromba brazzeráknak csak hal­vány jelzőlámpásai pislognak a holdsugáros vizeken. És mig ezekről a pislogó, el-el­tünedező lámpásokról és a nagy fölületet mutató, nesztelenül uszó, kísérteties, éjféli hajókról a bolygó hollandi jut eszembe önkéntele­nül is és megborzongok a suhogó, csapkodó füstlobogó alatt: ezalatt a födélzetén valaki szót emel. Monoton hangon mondja el, hogy az éjszaka a buccarizzai partok mentén négy halász a tengerbe veszett, mert nem tudtak a hirte­len előtörő bóra elől kikötőbe menekülni. És ekkor a szemem előtt kép­zeletben hirtelen megjelenik négy zilálthaju, kisirtszemü asszony,, amint őrült módjára rohan le a karsztsziklás tengerparton a vizig és ott kiegyenesedve, fölágaskodva, rikácsoló hangokon megátkozzák a tengert, amely elvelte a kenyér­keresőt, a gyermekek atyját, a szerető férjet ... És a végén vala­mennyien leroskadnak a kavi­csokra . . . Ez a jelenet állott előttem kép­zeletben ugy, amint a valóságban láttam múltkor Veglián, ahol két matróz veszett a tengerbe az erős sirokkó alkalmával. És az alattomos, mindig zsák­mányra, emberi életre vágyó ten­ger ott lapul meg a lábaimnál, mint valami szelid, engedelmes

Next

/
Oldalképek
Tartalom