Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-03-15 / 61. szám

2 SÜKÜSMEGYM KÖZLÖM! Békéscsaba, 1925 március 15 A városi tanács ülése A városi tanács pénteken dél­után tartotta meg rendes heti ülé­sét, amelyen Berthóty István dr. polgármester elnökölt. A tanács­ülés egész sereg apróbb és sze­mélyi ügyet intézett el. Iparengedélyt kaptak : Gesmey Soma könyvnyomdász, Oláh Ist­vánná sütő, Szalay Béla mázoló, Mayerhoffer István cipész, Pong­rác András szűcs és Rosinger Jó­zsef fogtechnikus. Építési engedélyt kaptak : Mitykó Mihály (Zsigmond-u. 2.) és Bo­tyánszky János (Wlassics-u. 8.) lakóházra. Házlebontási engedélyt kapott Kovács Sz. Mihály. Telekeldarabolási engedélyt Se­res János kapott. Tlmerika uj leszerelési konferenciát f)iv össze Washington, márc. 14. Coolidge elnöknek az a nézete, hogy a leg­újabb külföldi fejlemények meg­nyitják útját az Egyesült Államok által összehívandó leszerelési kon­ferenciának. Coolidge a konferen­cia helyéül Washingtont szemelte ki. Az a szándéka, hogy eziránt lépéseket tesz Párisban, Rómá­ban és Tokióban. TTlárffyt megbüntették szemtelenkedései miatt Budapest, márc. 14. A halálra­ítélt Márffy a fogházban is olyan fegyelmezetlen magatartást tanusit, hogy ez irányban az ügyészség kénytelen volt felterjesztést intézni az igazságügyminiszterhez, mire az igazságügyminiszter büntetésül elrendelte, hogy Márffyt a Maglódi­uti gyűjtőfogházba szállítsák ét, amit tegnap délután végre is haj­tottak^ Zürichben a magyar koronát 72-el jegyezték. Leirer Amália gyilkosa Budapesten bujkál Budapest, márc. 14. A letartóz­tatott betörőkkel, Bollával és Sa­gullyal legkésőbb holnap helyszíni, tetemrehivásszerü szemlét tartanak a Teréz-körut 6. szám alatti la­kásban. A rendőrség biztosra ve­szi, hogy a szemle olyan hatást fog gyakorolni Bollára, hogy a megrögzött betörő megtörik. A rendőrség még nem jutott odáig, hogy Leirer Amália meggyilkolá­sának minden részlete a beismerő vallomások alapján tisztázódott volna. Saguly megmaradt vallo­mása mellett, hogy a gyilkosság végrehajtásáról egyáltalán nem tud semmit. A rendőrség a leg­határozottabban következteti azt, hogy Bolla és Pödör együtt kö­vették el a gyilkosságot. A nyo­mozás kétségtelen adatai szerint Pödör mint villanyszerelő szere­pelt az utóbbi időben és vele Bolla, mint villanyszámlaellenőr kémlelte ki azokat a lakásokat, amelyekbe be akartak törni. Való­színű, hogy a két betörő ebben a minőségben került be Leirer Amália lakására. A rendőrség feltevései szerint a villanyszámlaellenőr csöngeté­sére Leirer Amália az előszobá­ban fogadta Bollát, aki megnézte a villanyórát és azután jelezhette, hogy mindjárt jön a szerelő, aki a hibát kiigazítja. A betörők vala­melyike ólmos bottal vághatta fejbe a leányt, aki rögtön elvesz­tette eszméletét és azután az ál­dozatot becipelték a hálószo­bába és késszurásokkal megölték. A boncolás adatai szerint a szú­rásokat a leány eszméletlen álla­potban kapta. Az ebédlő szek­rényből a likőrös üveget kivették és saját bátorításukra néhány po­hárral fogyasztottak a likőrből. A rendőrség reméli, hogy p legköze­lebbi órákban Bolla beismerő val­lomást tesz, mert igen sok ellent­mondásba keveredett. A Ieggyanu­sabbnak azt a védekezését tartja a rendőrség, hogy Bolla és Pödör olyan gyáva ember, aki soha, semmi körülmények között nem lett volna képes ilyen gyilkosság végrehajtására. Laki Lajos rendőr­tanácsos elmondotta munkatár­sunknak, hogy a Hübsch József­féle közlések valótlanok, mert Hübsch csak a Saguly vallomása alapján jelentkezett a rendőrség­nél vallomástételre. A detektívek a két betörő val­lomását nem veszik túlságosan komolyan, mert valószínűnek tart­ják, hogy ők a börtönben előre megbeszélték, hogy mit fognak vallani. Több döntő tanúvallomás hangzott el ma, amelyek mind amellett szólnak, hogy Bolla Pö­dörrel együtt hajtotta végre a gyil­kosságot. Bollanagynénjével szem­ben tagadja, hogy ő lopta volna el nagynénje revolverét. Bolla, nagynénje állítása szerint a revol­ver ellopása után többet nem mutatkozott. Nagynénjével szem­ben is mindent tagad Bolla. Meg­állapították a detektívek, hogy az ékszereknek csak a fele volt ab­ban a csomagban, amit az Uj­pesti-rakpartnál a vízből kihúztak. Potom áron vesztegették el a többi ezüstnemüt, ugy, hogy a rettene­tes bűntényből alig volt valami hasznuk. Bolla bevallotta, hogy revolver­rel akarta kényszeríteni a lakatost az ezüstnemü összeolvasztására. Az éjjel érkezett meg az olmützi ügyészség távirata, mely szerint az ottani ügyészség fogházában Pödört nem ismerik. Az iglói és lő­csei rendőrség megállapította, hogy volt idő, amikor Pödör Iglón és Lőcsén tartózkodott, je­lenleg azonban egyik városban sincs. Helig sorsáról a délutáni órákban fog dönteni a rendőrség. A főkapitányságra jelentések ér­keztek, hogy Pödör Gyulát tegnap délután Budapesten látták. Egyik jelentés szerint egy napszámos jelentette, de elvesztette a fiatal­embert szem elől a körút forga­tagában. A magukat megnevezni nem akaró tanuk pedig egy Újpest felé o>enő villamoson látták. Pö­dör a szája elé zsebkendőt tett, amikor látta, hogy észreveszik és a robogó villamosról leugrott. Az utánaugró fiatalemberek elvesztet­ték Pödört a szemük elől. Ma délben 1 órakor detektívek men­tek ki a Lehel-tér környékére, ahol kihallgatják a villamos ka­lauzát is. Valószínűnek tartják, hogy Pödör valamelyik barát­jánál, vagy a Chikágóban tartóz­kodik. A legjobb Cigaretta papiros a A szabadság ünnepe Március 15 ét az idén is méltó fénnyel ünnepli meg Békéscsaba lakossága, hogy áldozzék a dicső ősök szellemének és a szent nap­nak, amelyen a nemzet a járom alól felszabadult. Március 15 én délelőtt 10 óra­kor ünnepi istentisztelet lesz a róm. kath. plébániatemplomban, amelyen megjelennek a hivatalok, testületek, egyletek és tanintézetek képviselői. Délután 4 órakor a Kossuth szo­bor előtt ünnepély lesz, amelyet a békéscsabai társadalmi egyesüle-* tek rendeznek, nagyszabású mű­sorral. Az egyéb március 15-iki ünnep­ségek a következők : Az ünnepségek 1. Délután fél 3 órakor: ünne­pély az állami polgári fiu- és felsőmezőgazdasági iskolában. A műsor a következő: 1. Hiszek egy Istenben ... Énekli az ifjúsági énekkar. 2. Nemzeti dal... Sza­valja Piskóty József VII. o. t. 3. Ünnepi beszédet mond Hugyec Mátyás VII. o. t. 4. Petőfi: A nem­zethez ... Szavalja Csete József IV. o. t. 5. Chopin : Polonaise D moll. Zongorán előadja Hajdú Mihály VI. o. t. 6. 1848. március 15- Ifjúsági pályadijat nyert mü felolvasása. 7. Kossuth nóla. Énekli az ifjúsági énekkar. 8. Pappváry Elemérné: Mint Jákob. Szavalja Némethy Tibor VI. o. t. 9. Kuruc dalok. Énekli Weinberger L. VIII. o. t. Zongorán kiséri Gavenda L. VIII. o. t. 10. Sajó Sándor: Ma­A dodonai bányakutyák Minden ember gyűjt valamit. Ki bélyegeket, ki gyujtósdobozcimké­ket, ásványokat, rovarokat, adós­ságokat vagy szeretőket. Egy ba- , rátom, aki zürichi elektromérnök, ezzel szemben csodabogarakat gyűjt. Kétségtelenül tiszteletre­méltó gyűjtői szenvedély. Szor­galmas újságolvasó létére kike­resi az újságokban tenyésző cso­dabogarakat, amelyeket az újság­írói felületesség hozott világra, aztán kárörvendőn helyezi el immár tömöttre megnövekedett gyűjteményében. A csodabogarak rövidesen könyvben is meg fognak jelenni s akkor a világnak alkalma lesz az irodalom egyik Ieghumo­rosabb könyvét végigolvasni. Ezt a csodabogárgyüjteményt alulírott is óhajtja gyarapítani né­hány csinos kis újságírói „elirás"­sal, amelyekkel hírlapírói pályá­ján akadt össze. Nem apró és jelentéktelen csodabogarak lesz­'nek ezek, hanem a megörökítésre mindenképpen méltó, vad és egészséges humor-termékek, ame­lyek önkéntelenül születtek meg. Mert hitvány, ócska csodaboga­rakat némely lapban mázsaszámra találhat a figyelmes olvasó. De ezeken nem akad fenn az ember. Mert mit nehézményezzük azt, hogyha valamelyik lap uj délame­rikai platinamezők felfedezését igéri a dmben, hátrább pedig Transzválról cseveg ; vagy ha azt írja, hogy „az ügy ópiumát nem hajlandó ez és ez viselni" ; avagy egy Santiago de Chiléből jelentett földrengésre ráfogja, hogy — Dél­afrikában pusztított; és azon sem akadok fenn, ha a somogybacsói rablógyilkosságról szóló tudósítás olvasása után fenti helységnevet somogyi gyökér létemre nemcsak a memóriámban, de még a — helységnévtárban sem lelem meg... De ritka csodabogarakat ígér­tem, adós lenni pedig nem aka­rok. íme az egyik csodabogár : Egy bányászsztrájk idején a „Pécsi Napló"-tól kiküldtek egy fiatal kollegát Colonia-ba, a római eredetű, a városhoz legközelebb fekvő bányatelepre. Szines riportot kellett csinálnia a fekete gyémántok fehér rabszolgáiról, a sztrájkta­nyáról, a bányászok odu laká­sairól, a nyomorbafulladt csalá­dokról stb. A kis kollega nagy ambícióval végezte el feladatát s valóban szines és plasztikus kép­ben rajzolta meg a Colonia sztrájk­képét. Mivel a tudósítás első 2—3 kutyanyelve „bevált", a töb­bit olvasatlanul adtuk le a gép­szedőnek. Másnap reggel aztán ilyenféle sorok vigyorogtak ki reánk a borgisz-hasábokból: „Fátyolozott csend terpeszke­dik a sziklás hegyoldalon. Az aknaszájakon nem tódul ki gőz­pára. A liftek halottan pihen­nek. Csend mindenütt. Csak a bányakutyák hallatják dühös ugatásukat..." stb. A laikus ezen talán nem cso­dálkoznék, de a bányák körüli benfentesek tudják, mi a bánya­kutya. A bányakutya egyáltálában nem kutya, sőt még csak nem is eb. A bányakutya apró vaskocsi, amely vastag sodronyköteleken közlekedik a magasban. Nem ugat, legfeljebb csikorog. A kis kollega valószínűen önkéntelenül ugatást vélt hallani, amikor valaki szak­nyelven kutyának nevezte előtte a kis szénszállító vaskocsit. Másnap az egész város a „Pécsi Napló" bányakutyáin kacagta könnyesre a szemét s évekig tar­tott, mig egy bizonyos, diszes melléknévtől megszabadulhattunk. És itt a másik csodabogár: Az angol király most két éve valahol nagy beszédet mondott, amelyben nagyszabású jóslatot fektetett le. El is nevezték a be­szédét dodonai beszédnek. így hozta le az egyik kőnyomatos is, amely a következőképen kezdte méltatni a hires szónoklatot: „Az angol király dodonai beszéde nyo­mán egy pillanatra elállott a világ lélekzete" stb. stb. A kőnyomatos valamikor éjfél­után kötött ki a redakcióban, ami­kor mér csak a legfiatalabb kol­léga — akire naponta egyértel­műen sóztuk az inspekciózást — ült a sápadt izzólámpák alatt. A kis kolléga álmos is volt, felüle­tes is és mivel a távirat előtt nem látott keltezést, fogta a tollát és a szöveg elé a következő dátumot biggyesztette: „Dodona (Anglia), 1923. október 10". S hogy a vicc még sikerültebb legyen, a gépszedő a Dodona-szót Dodomá-nak kopogta le, amit a kis inspekciózó udvariasan nem javított ki a korrektúrában. A lap másnap Dodomából datálva hozta le György király dodonai beszé­dét . . . ...Azt hiszem : barátom, az elek­tromérnök (akit egyáltalában nem lehet megvádolni az újságírás iránti heves szerelemmel), nagy hasznát fogja venni az itt feltálalt csodabogaraknak, amelyeket a di­jak elengedése mellett szívesen átengedek neki embríófélben levő könyve számára. P.-Horváth Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom