Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-21 / 42. szám

Békéscsaba, 1925 február 21 Szombat 52-ik évfolyam, 42-ik szám Politikai napilap Klötfixetesi dijak : Helyben és vidékre postán küldvo : negyedévre f6.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1CKÍÜ korona. Hitelre van szükség Bethlen István gróf tegnap számolt be genfi útjáról, amelynek lényege az, hogy a kormányelnök sem vezekelni, sem pedig vivmányokat kicsikarni nem ment Genfbe, hanem a Népszövetség pénzügyi bizott' ságát igyekezett informálni a szanálás által előállott gazdasági helyzetről. A továbbiakból azonban kitűnik, hogy Bethlen igenis igyekezett bizonyos, a szanálás által keltett bajokon könnyítést elérni a Népszövetség által. És csak szomorú rezignációval kell tudomásul vennünk, hogy ez az igyekezet sem a tisztviselők fizetésének rendezését, sem a magánhasználatra engedélyezett dohányültetéseket illetőleg nem vezetett eredményre. De a kormányelnöki beszámoló nem is annyira ezzel a nesze semmi, foqd meg jól eredménytelenségekkel érdekel bennünket, mint inkább azokkal az óvatos célkitűzésekkel, amely belőle kicsendül. Bethlen kénytelen megállapítani, hogy a nehezen elért pénzügyi egyensúly hosszabb ideig fenn nem tartható, ha a gazdasági rekonstrukció nem sikerül. Ezt pedig csakis kínálkozó tőke segítségével lehet elérni. Az, hogy a miniszterelnök mindjárt az agrárhitelt nyomja előtérbe, nem változtat a helyzeten. Iparnak, kereskedelemnek egyaránt szüksége van a hitelre, de az bizonyos, hogy gazdasági életünk gerince agrártermelésünk és ha mezőgazdaságunk erőre kap, annak hasznát hamarosan éreznie kell a többi gazdasági ágnak is. Nem is az a fontos, ki jusson hozzá legelőbb a hitelhez, hanem az, hogy végre valóban hozzájussunk, bármilyen sorrendben is, mert hiszen a gazdasági élet vérkeringése a beruházott tőkéket eljuttatja a többi vivőerekbe is. Éppen azért őszinte örömünkre szolgál, hogy bár a kényszer parancsolta szük korlátok között, az állam mégis beruházásokra gondol. S vajha az annyira óhajtott külföldi hitel megszerzése lehetővő tenné Főszetkesztő : 5>r. GyoRgyöci János. Felelői txerkesztői P .-Horváth SoiiS, Telefonsaim': 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéicsabío, n. ker. Ferencz József-tár 20. az. — Hirdetés dijsz&bás szerint. a községeknek és városoknak is az életrevaló beruházásokat. Közgazdasági fontosságát ennek a kérdésnek senki sem vonja kétségbe. Hisszük, hogy Bethlennek a külföldi tőke bevonását, a hitelszükségletek kielégítését irányozó törekvéseit végre is siker fogja koronázni és a sok üdvös, de gyümölcstelen teória helyét végül áldásos valóság fogja felváltani. A kultuszminiszter a békéscsabai muzeumért A város fokozottabb anyagi támogatást köteles adni a museutn fenntartására (A Közlöny eredeti tudósilása.) A békéscsabai és gyulai muzeumok fejlesztése tárgyában a vallásés közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyet most küldött meg az alispán a polgármesteri hivatalnak. A rendeletben a miniszter megemlíti, hogy például a gyulai városi muzeum ősrégészeti anyaga kellő feldolgozás esetén mintául szolgálhatna a vidéki közgyűjteményeknek, a Haón-féle antik cserépedény- és bronzgyüjtemény pedig fölös számmal tartalmaz oly ritka és értékes darabokat, aminőkkel a Gyüjteményegyetem állami muzeumai sem dicsekedhetnek. Erre a miniszter már a mult évben felhívta a város figyelmét azzal, hogy amennyiben a város is hajlandó áldozatra, a muzeumot tovább fogja fejleszteni. Erre a város évi 300 aranykoronát szavazott meg (melyből évi 120 aranykorona a muzeumtól külön kezelt könyvtár őrének tiszteletdija). Minthogy ez az összeg a közgyűjtemény fenntartásának legelemibb szükségleteire sem elegendő, a miniszter a város és esetleg a vármegye további segélyét sürgeti, nehogy a megyeszékhelynek ez az egyetlen számottevő kultúrintézménye tönkremenjen. Ha a muzeum fenntartását a város biztosítja, a miniszter a Gyűjteményegyetemmel való együttműködés, csere utján a muzeum és a könyvtár fejlesztését, kölcsönkönyvtárrá szervezését most is kilátásba helyezte. Megállapítja a miniszter, hogy a békéscsabai muzeum is elhanyagolt állapotban van, a város azzal szemben kevés érdeklődést tanusit. A kultúrpalota gondozásán kívül, a muzeum és könyvtár vezetőinek méltányos díjazásáról, amely nélkül komoly munka nem várható, gondoskodni— kulturája érdekében — a város feladata, annyival is inkább, mert Békéscsabán ez a hozzájárulás vajmi csekély áldozat ahoz képest, amelyet az állam a háború előtt a kultúrpalota épületére, bútorzatára és gyűjteményeire fordított. A rendelet igy végződik; „Kívánatosnak tartanám, hogy mind a két békésmegyei muzeum és könyvtár érdekeinek felkarolására és ügykezelésének ellenőrzésére helybeliekből szükebbkörü bizottság szerveztetnék, amelybe a vármegye és az illető város is kiküldené megbízottját. A közönséggel, a vármegyei (örvényhatósággal, és az illető várossal szemben a bizottság képviselné a közgyűjteményeket, amelyek fejlődésének irányítását, addig, mig határozott keretük ki nem alakul, a nyújtandó állami támogatás fejében magamnak taitom fönn." Reméljük, hogy a vármegye két szerencsés városa — melyek ilyen kullurkincseknek vannak birtokában — azok fejtesztésére megragadják az alkalmat s áldozatkészségüket könnyűvé teszi Gyulán a történelmi mult megbecsülése, Békéscsabán a rohamos fejlődésre kézenfekvő előnyök, amelyek a mai nemzedékre és vezetőségre egyképpen kötelességeket rónak. A rendelethez az alispán azt « megjegyzést fűzi, hogy a rendeletben jelzett bizottságokat a polgármester haladéktalanul alakítsa meg, a bizottságba vonja bele a gyűjtemények őreit, a gyűjtemények fenntartására legszükségesebb teendőket állapítsa meg és a szükséges kiadások fedezésére a képviselőtestületnek tegyenek megfelelő előterjesztést. A rendeletben felsorolt hiányokat mielőbb meg kell szüntetni, a bizottságnak pedig a további feladata legyen a gyűjtemények fenntartása és fejlesztése érdekében mindazokat a teendőket és intézkedéseket megtenni, amelyek a kivánt célt biztosítják. Végül az alispán figyelmébe ajánlja a polgármesternek, hogy a városa kulturális haladása érdekében tegyen meg minden lehetőt a muzeum nivója körül. Minden anyagi támogatást a városnak és társadalmának kell adnia, mert a vármegye ezidőszerint számbavehető segítséget nem tud biztosítani. wmmmmmmm^wwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Március 8-án választ uj tisztikart az ipartestület Elöljárósági közgyűlésen foglalkoztak az évi közgyűlés előkészítésével — Az ipartestűlet költségvetésének érdekes adatai (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai ipartestület elöljárósága csütörtök este tartotta meg február havi ülését, amelyen Kovács Mihály elnökölt. Az ülésen leginkább az évi rendes közgyűlés előkészítésével foglalkoztak. Uhrin Károly ismertette az 1924. évi zárszámadásokat és a vagyonmérleget. A zárszámadások szerint az ipartestület bevételei 1924ben összesen 47 millió 217 ezer koronára, kiadásai 44 millió 855 ezer koronára rúgtak, az évvégi maradvány tehát közel 3 millió korona. A vagyonmérleg szerint 1924-ben az ipartestület vagyona 52 millió 421 ezer, terhei pedig 42 millió koronát tettek ki.. Az elöljáróság az előterjesztéseket tudomásul vette és elfogadásra ajánlja majd a közgyűlésnek. Ellmann Adolf ismertette ezután az 1925. évi költségvetést, amelyet aranykoronában készítettek el. Ebben a tagdijakat progresszíven állapították meg, sz üzemekben foglalkoztatott segédek száma szerint. A tagdijakat öt osztály szerint kell majd fizetni. Az első osztályba 550 tag tartozik évi 2, a másodikba 430 tag évi 3, a harmadikba 50 tag évi 9, a negyedikbe 70 tag évi 13 és az ötödikbe 20 tag évi 22 aranykorona tagdij fizetésével. A tagdijak ilyen megállapítása körül hosszabb vita folyt, amelyben számosan vettek részt. A költségvetés főbb tételei a következők : bevételek : tagdijakból 4000, nyomtatványmegtéritésből 1050, segély a várostól 3, 30 uj tag beiratási dija 300 stb., összesen 6000 aranykorona. Kiadások: irodai személyzet illetményeire 2600, házbérre 180, segélyekre 120, tanonckiállitásra 120, fütésés világításra 400, nyomtatványokra 600, biztosításokra 60, beruházásokra 1285, egyesületek tagdijára 120, reprezentációra 250, előre nem látott kiadásokra 250, összesen 6 ezer aranykorona. A szerződéskötési dijat 1, a szerződésbontásit 2, bejelentést —'20, szabadulást 2 és uj tag beiratását 20 aranykoronában állapították Zürichben a magyar 72-vel jegyezték. koronát Harisnya, keztyn, fehérnemű T E S C H E R IMRE A 1 D K 4 S S I-ü T " 7. m