Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-12 / 34. szám

Békéscsaba, 1925 február 12 Csütörtök 52-ik évfolyam, 3f~ik szám BEIESMEGYEI Politikai napilap Elóflsetésl dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő ; Dr. Oyöngyöti János. Felelő* iserkesztő i F.-Horváth Be»5. Telefonas&m.: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. »z. — Hirdetés díjszabás szerint. Fontos tárgyalások Mig az országot a belső politikai szenvedélyek gyűlöletig hevitett forrongása tartja izgalomban, addig a gazdasági kérdésekben sajnos, még mindig annyira közönyös magyar közvélemény úgyszólván hangtalanul tekint el a csehekkel most folyó kereskedelmi tárgyalások mellett és minden 'különösebb visszhang nélkül veszi tudomásul, hogy a cseh egyezmény megkötése után az osztrákokkal, majd a szerbekkel fogunk leülni tárgyalni. Csodálatos a mi magyar publikumunk! Egy-egy demagóg beszéd, amelyet a levegőbe robbanóanyagul szórnak, kavargó hullámokat ver fel, alkotmányjogi és közjogi kérdéseken késhegyig menő szenvedelemmel csatázik, viszont amikor a saját legközvetlenebb létérdekéről, a mindennapi falatjának, a ruhájának az áráról, a megélhetésének az alakulásáról, egész anyagi jövőjéről van szó, akkor a legtöbb oda se pislant. Mert hiszen mi felett történik most döntés a zöld asztalnál ? Az dől el, vájjon a ruha, a fehérnemű olcsóbb legyen-e a cipőhöz, iparcikkekhez olcsóbban jussunk-e s viszont a zsenge magyar jpart kitegyük-e a végzetes megrázkódtatásnak s igy az iparost, a munkást megfosszuk kenyerétől? A gazdát nagyon közvetlenül érdekelhetné, hogy a maga búzájának, terményeinek biztos és jól fizető piacot találjon a környező államokban, viszont az olcsóbb szerb serttst beengedjük-e és milyen feltételek mellett az országba ; niert ez az állásfoglalás a hust olcsóbbá tenné, de gazda polgártársainknak elevenébe vágna. Mindezek a mindennapi élet körébe tartozó dolgok annyira fontosak, hogy hirtelenében nem is találunk jelentősebb kérdést. Az egész országnak fület hegyezve és lélekzetfojtva kellene figyelni arra a gazdasági csatára, mely a zöld asztalnál csehekkel, osztrákokkal, szerbekkel folyik s amely kihatásában is van olyan jelentősegü, mint egy kisebbfajta ütközet. Mégis azt látjuk, hogy a kérdésekkel csak az érdekeltségek és a szakkörök foglalkoznak, de a nagy magyar közönség részvétlenül halad el mellette. Vájjon mikor jutunk el nem a politikai érettségnek, de a józan számitásnak, az igazi reálpolitikának arra a fokára, hogy a politikában is kellő mértékben méltányoljuk a gazdasági szempontokat? Már pedig Magyarországból addig igazi erős, boldog, harmonikusan dolgozó ország nem válhatik, mig politikai gondolkodásunk ilyen irányban meg nem változik. A belügyminiszter a békésmegyei nyaralóhelyekért Nagyszabású fejlesztési programot tűzött ki a nyaralóhelyek színvonalának emelésére (A Közlöny eredeti tudósitásaj A belügyminiszter az utóbbi időben megfeszített erővel dolgozik azon, hogy az orszég területén levő fürdők, nyaralóhelyek és üdülőtelepek fellendüljenek. Ez az igyekvés abból a helyes szempontból indul ki, hogy nemcsak az illető vidék lakosságának, de az egész országnak kiszámíthatatlanul óriási haszna az, ha a nyaralásra szoruló közönség idehaza marad üdülésre, mert ezáltal rengeteg milliárdok maradnak idehaza és jutnak magyar emberek kezeihez. Ennek az elvnek a szemelőtt tartásával a belügyminiszter ma hosszú, terjedelmes rendeletet intézett Daimel Sándor dr. alispánhoz. A rendeletben utmutatások és tanácsok vannak, miképen lehetne a békésmegyei nyaralóhelyek nivóját emelni és europizálni, ellátva és felruházva mindazokkal a kényelmi berendezésekkel, amelyeket a mai korban a kulturember megkövetel a nyaralóhelyen. A rendelet mindenekelőtt leszögezi, hogy Békésvármegyében a nyaralásra alkalmas községeket fejleszteni és támogatni kell. Ez azért is szükséges, hogy ezáltal megkedveltessük a nyaralásra szorulókkal a legkisebb falvakat, amelyek az ország mai szükreszabottságában pótolni hivatottak a sok elvesztett magyar fürdőhelyet. Ezekben a községekben gondoskodni kell a köz- és magánkutak jókarbantartásáról és a környékük pedáns tisztántartásáról. Az útszéli árkok vizét le kell vezetni, a falu közelében levő mocsarakat ki kell szárítani, az árkokat, patakokat és vízmosásokat tisztán kell tartani és meg kell akadályozni, hogy ezeket a helyeket bárki is szemétlerakodóhelynek használhassa fel. Az udvarokban nem szabad az uccafelőli részen elhelyezni a trágyadombokat, a háztetőkről lecsurgó viz által megrongált járdát pedig ki kell javítani. A harapós kutyák kötve tartandók, az uccákat pedig éjjelente rendesen kell világítani. Sok panasz hangzott el a magyar nyaralóhelyekkel kapcsolatosan arról is, hogy a vendéglők rendszerint nem tudnak rendesen és állandóan étellel szolgálni a vendégeknek. A rendelet most hangsúlyozza, hogy a nyaralóhelyeken működő vendéglősök kötelesek arra, hogy üzleteikben étel és ital mindenkor készen álljon, ugy hogy a vendégek ott bármely időben tudjanak táplálkozni. Fontos az is, hogy az uccák porát és sarát is eltüntessék és erre a belügyminiszter az uttestek bőséges kavicsozását látja célravezetőnek, az uccák sürü fásításával egyetemben. Szükséges ligetecskék és sétaterek létesítése, megfelelő sétautakkal és padokkal, ha folyóvíz van a közelben, feltétlenül annak partján. Ugyancsak létesíteni kell tornahelyet az ifjúság számára és lehetőleg teniszpályát is. Gondoskodni kell olvasóteremről, ahol könyvek, újságok és folyóiratok álljanak rendelkezésre. Ha a község kutvize nem iható, gondoskodni kell ásványvizekről. Látképes levelezőlapokat kell készíttetni s gondoskodni kell arról, hogy a postahivatal bezárása után az üzletekben lehessen levélbélyegeket kapni. Ezenkívül át kell alakítani a házak apró ablakait, hogy minél több világosság hatoljon a szobákba, a földes szobákat padlóztatni kell, a zsup- vagy nádtetőket pedig cserépzsindelyesre kell átalakítani. Ezenkívül még egy egész sereg kisebb változtatást ajánl a belügyminiszter rendelete, amely valóban atyai gondoskodással igyekszik európai nivóra emelni a vidék elhanyagolt, elmaradott és kezdetleges üdülőhelyeit. 7f kedélyes török parlament Konstantinápoly, febr. 11. A nemzetgyűlésben Alid basa képviselő Ali bey képviselőt revolverlövéssel könnyen megsebesítette. Ugyanabban a pillanatben Alid basa is ismeretlen kéztől eredő revolverlövéstől szintén könnyen megsebesült. fiz egész országban lesz adórevizió Budapest, febr. 11. Az 1924-es adók revíziója az egész országra szól, a végrehajtásokat a felülvizsgálat nem érinti. Az adófelügyelők utasítást kaptak, hogy méltányosan járjanak el a felekkel szemben. Mi a tuberkulózis elleni védekezés legfontosabb része ? Csonkamagyarországon évente átlag 24.000 ember hal meg tuberkulózisban. Ez 8zt jelenti, hogy évente átlag körülbelül tízszer annyi, 240.000 szenved ebben a betegségben, mert feltehető, hogy — eltekintve aránylag ritkábban előforduló esetektől — ez a lassú betegség tiz évig tart, amig bekövetkezik a halál. Viszonyítva Csonkamagyarországnak kerekszámban 8 millió lakosságához, azt mondhatjuk tehát, hogy most nálunk minden 33-ik ember szenved tuberkulózisban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyi volna a tuberkulózis okozójával, a tuberkulózis-bacillussal fertőzött ember. Ezeknek száma nemcsak sokkal nagyobb, hanem egyenesen kimondhatjuk, hogy az embereknek legalább 90 százaléka valamikor, többnyire már gyermekkorában és talán többször is fertőzve lett a tuberkulózis csirájával. De a fertőzés még nem jelent betegséget. Az ember csak akkor válik beteggé, ha a belejutott csirákat nem képes legyőzni. A gümőkóros megbetegedés elleni védekezés első és legfontosabb feladata a megfelelő táplálkozásról való gondoskodás, másodszor, hogy a tuberkulózis kifejlődését mindaz elősegíti, ami az étvágyat és az emésztőszervek működését rontja s hogy viszont mindaz, ami az étvágyat és az emésztést fokozza, hatalmas védelem a tuberkulózis ellen. Ha azt kérdezzük, mit és menynyit együnk, hogy a táplálkozást kielégítőnek mondhassuk, a válasz általánosságban csak az lehet: azt és annyit, amit jóétvággyal el tudunk fogyasztani. Ha azt kérdezzük, mi lehet az, ami az étvágyat és igy a táplálkozást és védelmet rontja, a sokféléből csak egyes fontosabb dolgokat szedhetünk ki. Ilyen volna minden, ami tapasztalat szerint gyomorrontást okoz, különösen a szeszes italokkal, elsősorban a pálinkafélékkel való visszaélés; ilyen volna a mértéktelen dohányzás, mely szintén elnyomja az éhség érzetét. Ilyen a rossz, fülledt levegőben való tartózkodás és a testimozgás, a testgyakorlás hiánya. A megfelelően tágas, nem túlzsúfolt, jól szellőztethető lakások nagy jelentősége már ezekből is kitűnik. Ezúttal a tuberkulózis elleni védekezésnek egy, nézetem szerint a társadalom részéről nem eléggé méltányolt nagyjelentőségű kérdésére kívánom a figyelmet felhívni. Nagyon természetes, hogy e mellett megtartja fontosságát minden, ami különösen a gümekór csiráival való első, vagy ismételt fertőzés elkerülésére szükséges.