Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-08 / 31. szám

EGYES SZAH AKA KOKO.IA Békéscsaba, 1925 február 8 Vasárnap 52-ik évfolyam, 31-ik szám BEKESHEKTEI KÖZLÖNY Politikai napilap Elöflietéal dijak : Helyben és vidékre postán kütfve : negyedévre tö.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő; Dr. Gyöngyöt! János. Felelői szerkesztői P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, n. kor. Ferencz József-tér 20. ss. — Hirdetés díjszabás szerint. Szünőben a tatabányai sztrájk Budapest, febr. 7. Alig néhány héttel a pécsvidéki bányászok sztrájkja után Tatabányán léptek sztrájkba a munkások. A munkások legnagyobbrésze látja, hogy a sztrájk ismét óriási munkabérveszteséget jelent számukra, ami katasztrofálisan érheti őket az amúgy is súlyos gazdasági viszonyok között. Ezért a 8. sz. akna munkásainak többsége máris munkába állt. A munkások jogosan tiltakoznak a munkaidő meghosszabbítása ellen, de tény az is, hogy a sztrájkkal nem tudnak célt érni. 77 vott görög királyt Bukarestben őrizetbe < vették fitos fjajtás miatt Bukarest, febr. 7. György volt görög királyt, Ferdinánd király vejét, aki nem a közlekedési szabályok által előirt jobb oldalon, hanem az ut baloldalán haladt, egy kerékpáros rendőr megállásra szólította fel, a görög király azonban nem tud románul és nem tudta, mit akar a rendőr. Tovább akart haladni, a rendőr azonban megállást parancsolt és bekísérte <í görög királyt a kerületi rendőrkapitányságra, ahol az egyik szobában őrizetbe vette. A kerületi rendőrség vezetője csak mintegy fél óra múlva került elő és csak ekkor derült ki, hogy tulajdonképen kit kisértek be. A hivatal vezetője sürü bocsánatkérések között elbocsátotta a volt görög királyt a rendőrségről. Zürichben a magyar koronát 71'75-vei jegyezték. Ssáseser aranykorona a város útjainak > javítására A polgármester nagyvonalú fejlődési programja — Az idén 8 uccát, jövőre számos más uccát látnak el kőburkolattal (A Közlöny eredeti tudósítása.) Berthóty István dr. polgármester a február 16 ikai városi közgyűlés elé nagyvonalú uccafejlesztési programot fog terjeszteni. A programtervezetben a polgármester egész sereg ucca burkolatának átépítését és számos burkolatlan ucca kővel való burkolását javasolja. A tervezet, amely bizonyára a képviselőtestület teljes helyeslésével és pártolásával fog találkozni, teljes szövegében a következő : ' Sokoldalú városi szükségleteink között elismerten legsürgősebb kielégítést igényel a közlekedés érdeke, uccáink kikövezése. A mai hitelviszonyok mellett egy nagyobb beruházási program keresztülvitelét biztosító hosszabb lejáratú kölcsön szerzésére irányuló puhatolódzások és tárgyalások még nem vezettek eredményre és ma még nem áll módomban nagyobb útépítési programmal előállani. Viszont azonban a rendelkezésre álló fedezet felhasználásával — ugy vélem — haladéktalanul gondoskodnunk kell arról, hogy már ezévben teljesítjük mindazon beépítéseket, amelyek a város pénzügyi helyzeténél fogva lehetségesek. Idevonatkozóan jelentem, hogy a városnak útfenntartási és építési célokra ezévben a következő öszszegek fognak rendelkezésre álá dalmát tengerparton El kell képzelni egy impozánsan merész ivben a hegyről lekanyarodó, sziklák aljén tovaszalagozó remek országutat, amelyet sudár pálmák és méteres levelű, vadon nőtt kaktuszbokrok szegnek be. Jobbról, alant, néhány száz méternyi függőleges mélységben, vadul bömböl és fehér tajL tékot köp a fekete sziklamonstrumokra az ultramarin mélykékjében tomboló tenger. Az utat balról vadon növő, hat-hétféle kaktuszok, sudáregyenes, nyárfaszerü fekete ciprusok, különös fenyők, törpe olajfák, babércserjék és combnyi vastagságú oleanderek környezik. És különféle pálmák : sudarasok, törpék, legyezősek. A pálmák éppen most állanak virágdíszük pompájában s a sárga, szőlőszerü, óriási fürtjeik mellett talán csak a narancsfák — a pompás gyümölcsterhüktől roskadozó narancsfák — azok, amelyek látványnak vonzóbbak és teljesebbek. Elragadó, hamisítatlan, paradiW , csomian pompás, délolasz táj. A mélykék tenger vizébe a part egész hosszában gigászi, kopasz sziklák szakadnak. A part magaslata meredek hegylánc oldalába vész el, amelyen fekete ciprusok ágaskodnak és beláthatatlan terje delmü olajfaerdők nyúlnak el. A kék égen, amely oly megtévesztőleg hasonlít Genua ultramarin égboltjához, tündöklőn ragyog az öröktüzü napkorong és pacsirták harsány trillázása cseng a sivár kősivatag felett. Oly fenséges nyugalom vonul végig az ember lelkén, ahogy ezt a pazar kezekkel összezsúfolt rengeteg természeti szépséget nézi-nézdeli s ugy érezzük, hogyha valahol ideális és pátriárkálisan egyszerű életet lehetne — és érdemes lenne — élni, az a hely csak Ragusa lehet... Az olajfaligetek labirintjéből ugy nyúlik be a ragusai apró félsziget a sötéten kéklő tengerbe, mint a mappán az olasz csizma a nagy tengerbe. A kis félszigeten csodamód összezsúfolt délolasz város : a terméskövekből épített, sok emeletü ó-palotákból álló hajdani Epidaurus, a mai Dubrovnik. Komor, felhőbehasitó, ósdi bástyatornyok és félelmetes erődtömbök fogják körül a vénhedt várost, amelynek harmonikus fekvése szivet-lelV J egyaránt megörvendeztet. Velencés hangulat telepi2&,a szivemre, ahogy a régi város régi lani: 1. a vámos utipénztár 1924. évi maradványa 17.503 aranykorona. 2. a vámbevételekből 1925. évre előirányozva 60.000 aranykorona. 3. uj utak építésére 30 ezer aranykorona. Összesen 107 ezer 500 aranykorona. Ami papirkoronában 17 ezres szorzószámmal kereken 1.800,000.000 koronát tesz ki. Ezen összeg felhasználását illetőleg előterjesztem, hogy a vámbevételeket a város elsősorban a meglevő vámos utak fenn- és karbantartására köteles fordítani. Vámos útjaink közül az Andrássyut és a Gyulai-ut kövezete annyira megrongálódott, hogy az azokon való közlekedés már több helyen lehetetlen és veszélyes. Ezeknek karbahozatala, illetve átépítése tehát halaszthatatlan. A most helyreállítható Andrássyuton és a később átéDÍtésre kerülő Szt. István-téren és Ferenc Józseftéren végrehajtandó munkálatokra vonatkozóan már most megállapitandónak tartom, hogy a város főhelyeit képező ezen vonalaknak átépítése a város szépitési követelményeinek figyelembevételével lesz eszközlendő. Biztosan számítva arra, hogy az állami ut átkelési szakasza, nevezetesen a Jókai-, Petőfi-uccák és a Horthy Miklós ucca külső szakasza az állammal kötött megegyezés szerint a folyó évben kiépítésre kerül, a kizárólag a város terhére eső legsürgősebb uj útépítéseket a következő sorrendben vélem megvalósitandóknak : 1. a Horthy Miklós-ucca belső szakasza a Bánszky-uccával; 2. a Luther-ucca, Illésházi-ucca és Tinódiucca a vasútig; 3. a Révay-ucca a vágóhidig; 4. a Berényi-ucca a körgátig; 5. a Korvin-ucca a körgátig. Amennyiben a város pénzügyi viszonyai nem változnak meg és arra az esetre számítva, hogy kedvező beruházási kölcsön hijján a program egyszerre való kivételét nem sikerül biztosítani, számithatunk arra, hogy a szükségessé váló útjavítási munkák mellett is ezen uj kövezéseket három év alatt végre tudjuk hajtani. A szükségleteknek ezen megállapítása után és a rendelkezésre álló fedezet ismeretében javasolja, mondja ki a közgyűlés határozatilag: 1. A város az Andrássy-ut kőburkolatát átépítteti akként, hogy az ucca keresztszelvényének megfelelő kiképzésével az úttest közepét 8 méter szélességben betonalapra helyezett kiskockakővel, a fennmaradó részt egész szélességben a kikerülő régi kővel kiburkoltatja. 2. A Gyulai-utat a jelenlegi burkolat felszedésével, 5 méter szélességben idomított fejkővel, két oldalt pedig 15—15 méter szélességben a felszedett régi kővel újra burkoltatja. 3. A Horthy Miklós ucca belső szakaszát és a Bánszky-uccát 5 méter szélességben idomított fejkővel és két oldalt 1'5—1'5 méter szélességben régi kővel; 4. a Luther-, Illésházi- és Tinódi-uccákat 4 m főuccáján — az egykori Stradone-n — járok. A kövezet ősi kockái a Piazzetta pompás kövezetét juttatják eszembe, az ölnyi széles, száz meg száz lépcsőjü sikátorok pedig Génua régi vicoloit hozzák vissza a multak messzi-messzijéből, ahol évtized előtt nyomorbafulladtan éltem szabad és fenséges életet. 0-kutak, régi, dohosöblü, boltozatos kapuk felett megfeketedett cimertáblák; sokemeletes, vakolatlan, eresznélküli ódon paloták ugy állanak egymáshoz szorosan összezsúfolva, mint a megijesztett birkanyáj. A pár arasznyi szélességű olasz sikátorokban nyüzsgő, olaszos élet folyik, amelyet az uccán élnek le. zajosan, lármásan, sok vidámsággal, zenével, dallal, nótával. Az ucca járdátlan, a kövezet tengerfenéki kavics. A zajló uccáról a pici karpun keresztül mindjárt a lakásba lép az ember, mialatt a fejünk felett zászlómódra kiaggatott fehérnemüekkel játszadozik a tengerről futó szellő. Ez Ragusa. A falakon kívül azonban már ujabb, modernebb élet található. Pompás villák, gyönyörű nyaralók sorakoznak a tengerparti utak mellett és pálmák, narancsfák és díszcserjék légiója övezi a jómódnak ezeket a tanyáit. A mélységben pedig susogva zug a szeszélyes, örök tenger. A kősivatagot — amelyet itt hegynek neveznek — a város felett buján lepi be a különféle fajtájú kaktuszbokor, a nyárfás ciprus, a világoszöld, aprólevelü fenyő, a széles lombozatú pinia és más, haragoszöld fenyők, amelyek közül halavánvan zöldéi ki a rengeteg olajliget fáinak tompa zöldje. De a felhőbeütköző hegyeknél, a pompás ligeteknél, a kecses pirostetejü villáknál, a félszigeten álló zsúfolt városnál és minden más egyébnél százszorta szebb, művészibb, vonzóbb és elbüvölőbb látvány a tenger. Egyhangú morajlással hullámzik és fehér függönyök gyanánt libbennek meg hatalmas tajtékjai, amint megtörve felugornak a kormos-mocskos parti sziklákra. A tenger néhol mélykék, szinte fekete, mint az antracéntinta az üvegben, mindjárt mellette sötétzöld, aztán odébb zöldbe tetsző kék, mint a fel nem oldott gáliekő kékje, a szemhatár legvégén pedig acélszürke. Kacéran játszanak tükrén a nap villogó aranysziporkái. Döbbenetesen, komoran emelkedik ki a végtelen kékségből —