Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-04 / 27. szám

m-MéAlJ1 AJKA AWWW KOROM1 Békéscsaba, 1925 február 4 Szerda 52-ik évfolyam, 27-ik szám Politikai napilap lU0!tls6i3!ül dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyatí János. Ti munkaadókra fjáriíják a munkanélküli segélyt Budapest, febr. 3. Vass népjóléti miniszter és Valkó kereskedelmi miniszter teljesen magukévá tették azt az álláspontot, hogy a mur.kenélküliség elleni biztosítás kérdését a leggazdaságosabban a már fennálló szervek felhasználásával lehet megoldani. Két intézményről van itt szó : a munkésbiztoHtóról és az állami munkaközvetítő hivatalról. A munkanélküliség elleni biztosítás alapgondolata az, hogy akit az állam a pártatlan és csak a közérdeket néző hatóság segítségével nem tud foglalkozáshoz juttatni, az a törvénytervezetben meghatározott mértékben munke nélküli segélyben részesül. Magyarországon a munkabérek a külföldi munkabérek mögött elmaradtak, igy a munkaadók egy bizonyos fokig olcsóbben termelhetnek, mint a külföldi üzemek, ezért hárul a munkanélküli biztosítás anyegi része a munkaadók vállaira. Ujabb földrengés volt a Felvidéken Sátoraljaújhely, febr. 3. Tegnap reggel 8 és 10 óra között földalatti morajlással kisérve, kisebbnagyobb földlökés volt észlelhető. A rengés csak kis rétegekben jelentkezett. Jiéziláskarablás a szintjdz előli Békéscsaba, febr. 3. Hélfőn este 7 óra tájban tolvajüldözés lármája verte fel az ünnepi korzót. Piski Zsófia szakácsnő volt a károsult, aki a szinház előtti korzón sétálva, egyszerre észrevette, hogy egy 13 év körüli szurtos gyerek furakodik a közélébe. A leány mér épen el akarta kergetni maga mellől a fiút, amikor ez hirtelen megragadta a leány kezében levő kézitáskát, kitépte a kezéből, azután futásnak eredt a vasút irányában. A táskában 400 ezer korona volt. A leány lármát csapott, mire többen a sétálók közül a tolvaj gyerkőc utón vetették magukat. Az üldözők között volt egy detektív is, akinek a Nádor-kávéház előtt sikerült beérnie és elcsípnie a tolvajt, mire lefülelte és bekísérte a kapitányságra. A kézitáska a pénzzel együtt megkerült. A korán rossz útra tévedt csemetét átadják a fiatalkorúak bíróságának. 77 kormány nem enyljiti a numerus claususf Budapest, febr. 3. Klebelsberg kultuszminiszter teljesen meggyógyult é8 ma megjelent a parlamentben. Az „Az Est" munkatársénak alkalma volt beszélgetést folytatni a kultuszminiszterrel, eki azt mondotta, hogy nincs tudomása arról, .hogy a kormány foglalkozik a numerus clausussal, ami pedig a törvényt illeti, erről a részről semmiféle változtatást nem tervez. Felelői uerkesztő i P-Horváth Rexső. Telofsnszám : 7 Szerkesztőség is kiadóhivatal: Békésciuibe:., II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — HirceU-o díjszabás szerint. \ passzivitásba vonult ellenzék politikai vacsorája Békéscsabán Szilágyi Lajos a passzivitás okairól és eredményeiről — Nagy Vince a nemzetközi kapcsolatok kereséséről — Kétly Anna, Baross János, Szeder Ferenc beszéde (A Közlöny eredeti tudósítása.) Zsúfolásig megtöltötte a közönség a Nádor-í-zálloda éttermét abból ez alkalomból, hogy a passzivitásba vonult ellenzek vezéralakjai Békéscsabára látogattak. A közönség körében képviselve volt Békéscsaba társadalmának minden rétege: birtokosok, iparosok, kereskedők, hivatalnokok és munkások, akik tudatéban voltak annak, hogy nagyfontosságú politikai nyilatkozatok fognak elhangzani. A vacsora mindvégig nyugalmas és impozáns lefolyású volt. A szónokok közül főleg a Kossuth-párt képviselője, Nagy Vince, a Károlyikormány volt belügyminisztere aratott nagy sikert éles okfejtésü, lendületes beszédével. Nagy tetszés kisérte a szocialista nőképviselő, Kéthly Anna szavait. A nagyfontosságú politikai est lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : Az üdvözlések A város polgárságának nevében a fehér asztalnál elhelyezkedett képviselőket Südy Ernő dr. üdvözölte, kinyilatkoztatva, hogy ez a város mindenker demokratikus érzelmű volt. A demokratikus szövetség győzelmére ürítette poharát. Hankó Mihály képviselőtestületi tag a munkásság nevében köszöntötte a vendégeket. Szükségesnek jellemezte, hogy az ország újjáépítésében és a további alkotómunkában a munkásság a polgársággal együtt működhessék. A mai nyomorúságos holyzetből csak ezeknek vállvetett munkája vezethet ki. Ezután nagy figyelem mellett a passzivitásban levő ellenzék vezére, Szilágyi Leios emelkedett szólásra, óriási éljenzés és tetszés mellett. Szilágyi Lajos beszéde — Nagy örömmel jöttünk Békéscsabára — mondotta — hogy Szeder képviselőtársunk iránti kötelességünknek és rajongásunknak adjunk kifejezést. Jöttünk azért, hogy Békéscsaba polgársága szemtől-szembe lásson bennünket és ne csak az újságok után bírálják meg politikai szereplésünket. Látniok kell önöknek, hogy mi, akiknek neve napról-napra szerepel az újságok hasábjain, olyanok vagyunk-e, akiket önök fenntartás nélkül követhetnek ? Egyszóval látniok kell önöknek, hogy kik vagyunk ? Azok vagyunk-e, amiknek politikai ellenfeleink tüntetnek fel ? Olyanok vagyunk e, akik a munkát kerüljük és a rendet felborítjuk ? Mi vagyunk-e azok a rendbontók és parlamenti munkakerülők, munkát megakadályozó elemek, akik miatt minden komoly parlamenti munka lehetetlen és kárbavész ? Vagy azok a komoly emberek vagyunk-e, akik tudjuk, hogy mit cselekszünk ? Mi a múltban éber figyelemmel kisértük a politikai eseményeket, tanultunk és tapasztaltunk és ahhoz irányítjuk a politikai magatartásunkat. Fognék hallani tőlünk polgári és szocialista felszólalásokat, bírálják meg ezekből, vájjon helyesen cselekedett* e a képviselőjük, amikor velünk szövetkezett és bírálják meg azt is, hogy helyesen cselekedtünk-e mi akkor, amikor a szocialistákkal szövetkeztünk ? Annyi bizonyos, hogy itt vagyunk. Szuronyok dacára... A nép akaratából, a szolgabírói elnyomás, a csendőrszuronyok dacára lettünk képviselők. Mi valamennyien ugy indultunk neki ennek a nemzetgyűlésnek, hogy ezt a nemzetgyűlést, amely érvénytelen választójogi rendelet alapján hivatott össze, az ország akaratának elismerni nem fogjuk. Csak a szükség tartott bennünket, bűnösnek tartjuk, de résztveszünk a munkájában, hogy megmenthessük azt, ami megmenthető. Másféléves küzdelem után meggyőződtünk arról, hogy itt minden fáradságok kárbaveszett. Felszólaltunk, eszmékkel jöttünk elő. És ml volt az eredménye ? Az, hogy leszavaztak. De nemcsak leszavazás, de gúnyos mosoly és lekicsinylés volt az osztályrészünk. Ilyen előzmények és egy parlamenti incidens után határoztuk el magunkat arra, hogy passzivitásba vonulunk. (Éljen I) Amely annyit jelent, hogy az ülésteremből távozunk és azokat, akik Magyarországot diktatúrára rendezték be, magukra hagyjuk, hogy a felelősség kétszeresen terhelje őket, mert nekünk lehetetlenné tették, hogy a parlamenti munkában résztvegyünk. A passzivitás nem jelent munkakerülést, hogy nem teljesítjük kötelességünket, hanem azt, hogy felhagytunk a felszólalásokkal, amelyek eddig ugy sem vezettek eredményre és láttuk: a jövőben sem fog sikerrel járni. Mit akarunk ezzel ? Minden felszólalásunk süket fülekre talált. Egyetlen törvényjavaslatunk sem emelkedett törvényerőre. Amit a Házban való működésűnkkel nem tudtunk elérni, azt a passziv magatartással akarjuk meghozni. Jogos a passzivitásunk, sőt kötelességünk volt, hogy kivonuljunk a Házból és távoltartsuk magunkat az ülésektől, hogy ezáltal olyan nyomóst gyakoroljunk, amely sokkal, erősebb és hatásosabb lesz. Érzik már, hogy ennek következtében milyen csonka a nemzetgyűlés. Milyenek azok az urak ott a parlamentben, senki sem törődik velük és a karzatok is üresek. Ha ellenzéki kifejezéseket használnak is most, csak furfanggal csinálják. — Mikor benn voltunk a Házban, azt vetették a szemünkre, hogy zavarjuk a parlament munkáját és most, amikor nem zavarjuk őket jelenlétünkkel, minden munkájuk meddő, semmitmondó. Egyetlen alkotásuk, amit két hónap óta megteremtettek, egyetlenegy tény, az uj házszabály, amely jóformán lehetetlenné teszi a parlamenti munkát. Alkottak egy olyan házszabályt, amely szigorúan meghatározza, hogy mikor és mennyi ideig szólalhatunk fel. Alkottak egy olyan házszabályt, amely bennünket a pénzbüntetéstől a börtönbüntetésig minden lehetővel sujt. Ez az egész alkotásuk. Jelenleg is alig van jelen az üléseken néhány képviselő, álmosan vagy újságot olvasva és ezt nevezik költségvetési vitának, amelyen kirendelt szónokok ellenzéki beszédeket mondanak és nagy elismerés mellett ismétlik azt, amit mi már százszor és százszor elmondottunk. Ezzel akarnak a nemzet szemébe port hinteni, hogy most is van vita, még pedig egészséges vita, mert künn vannak a rendbontók. Mi a passzivitás megrögzött barátai nem vagyunk. Mi vissza fogunk menni a Házba, vissza akarunk menni, de nem tartjuk érdemesnek mindaddig, amig meg nem győződünk arról, hogy ez a visszatérés hasznot jelent a nemzetre nézve. (Percekig tartó éljenzés és taps.) De visszamehetünk-e akkor, amikor meg vagyunk győződve arról, hogy visszamenetelünkkel a nemzet érdekeit nem szolgáljuk? (Élénk helyeslés.) Csak annyit mondok, hogy megkötött karral soha nem fogunk visszamenni a Házba. A passzivitás eredménye — Vádolnak bennünket azzal, hogy szervezkedtünk. Igenis : szövetkeztünk a munkásság képviselőivel és erős hittel hiszem, hogy ennek az ügynek sem a munkásság, sem pedig a polgárok árulói nem lesznek. Es most megijedtek. Az ijedtség pedig a rossz lelkiismeret bizonyítéka. Igenis, paktumot kötöttünk, de nyilvánosát, nem pedig titokban. Meggyőződésünket követtük. Ez azt parancsolja, hogy vészterhes időben, amikor tombol a sötét reakció és a sok buta ember, aki elfelejtette, hogy az elmúlt években mi történt az ország területén, kezet kell fogni mindenkivel, aki