Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám
1924-11-05 / 242. szám
2 fBSMSIDSOTM KflMSWI Békéscsaba, 1924 november 5 A tarhosi érdekeltség maga építteti meg az utfát Hetven vagon busát adtak össze útépítésre — Az ut építését azonnal megkezdték (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismeretes az a hősies és elszánt küzdelem, amelyet Daimel Sándor dr.. alispán folytat az óllamépitészeti hivatallal a vármegye járhatatlan és napról-napra leromló útjainak rendbehozása és kijavítása érdekében. Egyfelől az alispánnak szinte minden talpalattnyi utért verekednie kell — amire az érdekelt lakosság szinte záporszerüen érkező panaszai kényszeritik — másfelől pedig harcolnia kell azért is, hogy az utak járhatóvá tételére hivatott hivatal megfeleljen a rendeltetésének s huzamosabb nekigyürkőzés nélkül fogjon a munkához. Mivel ez a módszer az államépitészeti hivatal kényelmeskedése miatt az utóbbi időben csődöt mondott, ez alispánnak más, célravezetőbb módokhoz kellett folyamodnia. A közutak kiépítését illetően az igényeket most azért nem lehetett kielégíteni, mert az ehez való fedezet — miután a papirkoronaköltségek horribilis számokat tettek ki — majdnem teljesen hiányzott vagy nem lehetett előteremteni. A vármegye vezetőinek tanácsára tehát egy rossz ut érdekeltsége — a békés-tarhosi ut érdekeltsége — most összefogott és elhatározta, hogy a saját érdekeik és testi épségük biztosítását célzó közút megépítését a saját zsebükből fogják végrehajtani. A mozgalmat rövid időn belül a legteljesebb siker követte. A békés-tarhosi utérdekeltség ugyanis páratlan ügybuzgalommal és komolysággal látott feladatának teljesítéséhez s az ut megépítéséhez szükséges, mintegy hetven vagon buza árának megfelelő építési költséget a saját zsebéből összeadta. Amikor a pénz előteremtését a vármegyén bejelentették, Daimel Sándor dr. alispán a békés-tarhosi ut megépítését nyomban, soronkivül elrendelte. A szükséges, megalapozó földmunkák már me<? is kezdődtek és rendesen folynak, de még nem abban az iramban, amelyben folyhatnának, ha elegendő munkás állna rendelkezésre az útépítésnél. Ha megfelelő számú munkás jelentkeznék, több helyen és nagyobb arányokban indulhatna a földmunka és ezért ez , Tton is kérik a munkanélküli földmunkásokat a jelentkezésre. Mii.uen, a legnagyobb számú jelentkezőknek is tudnak munkát adni ennél az építkezésnél. A békés-tarhosi ut érdekeltségének példája bizonyára buzditóan fog hatni a többi leromlott ut érdekeltjeire is, akik átláthatják, hogy ez a módszer vezet legbiztosabban az utak rendbehozatalához. Ilyen esetekben az útépítés boszorkányos gyorsasággal történik meg, akárcsak az idézett esetnél : a pénzt a nyáron adták öszsze és az építkezés máris megindult, egy év alatt pedig teljesen befejezést fog nyerni. HIEEE — A képkiállítás vásárlói figyelmébe. Értesítem a kiállítással kapcsolatban mindazokat a vásárlókat, akik a vételárat még nem fizették ki, hogy a megállapodás alapján részletfizetésüket a Békésmegyei Általános Takarékpénztárnál fizessék be Vidovszky Béla folyószámlája javára. Ugyancsak oda fizessék be azok is a megvásárolt képek árát, akik a részletfizetést nem veszik ingénybe. A képek november 10 én a délelőtt folyamán feltétlenül elszállitandók. Filippinyi Samu mütáros. — A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága november 10-én, hétfőn ülést tart, amelyen Kovacsics Dezső dr. főispán fog elnökölni. — Választmányi ölés. A Magyar Nemzeti Szövetség Békéscsabai Köre igen fontos ügyben választmányi gyűlést tart a főgimnáziumban f. hó 5-én, szerdán este 6 órakor. Az ülésre ezúton hivja meg a választmányi tagokat az elnökség. — Az Előre választmánya f. hó 6-án este 8 órakor a Nádorszálloda helyiségében ülést tart, melyre a tagok pontos megjelenését kéri az elnökség. — József főherceg Békésen. Vasárnap, november 9-én leplezik le Békés községben azt az emlékoszlopot, amelyet a község hősi halottjainak emlékezetére állítottak fel a község lakosai. A leleplezés ünnepségeire számos előkelőség utazik Békésre, igy többek között József főherceg is, aki lejövetelét ma jelentette be Daimel Sándor dr. alispánnak. A főherceg már szombaton este Békésre érkezik, ahol a vármegye közönsége nevében az alispán fogja fogadni és üdvözölni. József főherceg másnap résztvesz az emlékünnepségen s vasárnap délután utazik vissza Budapestre. — Másfél százalékot kell fi zetni a vállalatoknak aranyértékben az alkalmazottak járandóságai után. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amely szerint a nyilvános számadósra kötelezett vállalatoknak és intézeteknek, a hivatalnokok, altisztek stb. összes 1924. évi járandóságai után, az egész összeg 1'5 százalékát kell nyugtailleték címén az illetékes adóhivatalnál befizetni. A befizetés határideje 1925. január vége. A személyi kiadások együttes öszszegét felfelé kell kikerekíteni addig, amig olyan számot kapnak, amely tízezerrel maradék nélkül osztható. A késedelmes fizetők tizenkét százalék késedelmi kamatot fizetnek aranyértékben. — Megjelentek a Tisza-kép leleplezésének emlékbeszédei. Tudvalevő, hogy a vármegye közgyűlése elhatározta a Tisza-kép leleplezése alkalmával elmondott emlékbeszédek összegyűjtését és külön könyvecskében való kiadását. A kegyeletes emlékműnek szánt könyvecske elkészült és az alispán már szétküldte a képviselőtestület összes tagjainak, a kép leleplezési ünnepén résztvett vendégeknek és a Tisza-emlékbizottságnak Budapestre. — Ingatlanforgalom. Békéscsabán ez elmúlt hét folyamán a következő ingatlanváltozások voltak : Breznyicki János eladta V. Bessenyei-u. 112. számú házát Bacsjónszki Annának, 102 millió koronáért. Csicsely Pál és neje Zsilinszki Mária eladta 714 szögölnyi területű nagyréti szántóját Polják András és neje Kocziha Máriának 74 mmázsa búzáért. Salát János eladta IV. Gutenberg-u. 3. sz. ház V? részét Salát Györgyné Hugyecz Erzsébetnek 45 mmázsa búzáért. Lészkó Pál és neje, Vzgula Mária eladták 1000 négyszögölnyi nagygerendási szántójukat Zatykó Istvónné, Tóth Máriának 60 mmázsa búzáért. Kiskorú Oilecz Mihály eladta 1100 négyszögölnyi nagygerendási szántóját Lichtenstein Imrének 55 mmázsa búzáért. Babinszki János eladta 200 négyszögöl területű házhelyét Zelenyánszki György és neje Krátki Ilonának 85 mmázsa búzáért. Kvasz György és neje Rajtár Judit eladták IV Sas-ucca 18. számú házukat Veres Béla és neje Réthy Teréziának 180 métermázsa búzáért. Hursan Mátyás eladta 710 négyszögöl területű kisréti szántóját Csicsely Pál és neje Zsilinszky Máriának 70 métermázsa búzáért. Ozv. Reiner Béláné Biener Etel eladta II. Munkácsi-ucca 1. számú házát Erdős Dávid es neje Mencer Sarolta, Erdős Izidor és neje Leipnik Máriának 180 métermázsa búzáért. Laczó András eladta 1 hold, 1462 négyszögöl területű nagyréti szántóját Laurinyec Pálnak és Laurinyec Jánosnak 180 métermázsa búzáért. á régi békési pásztorélet Irta: Banner János. (5) Nemcsak az eleven jószág elhajtása volt divatosj, hanem az elhullott jószággal is nagy üzérkedések folytak. A bőr és a faggyú is igen jó jövedelmi forrása volt a pásztoroknak. Természetes, hogy minden eltűnt állat bőr és faggyú nélkül került a föld alá, de azért a bőrrel nem igen történt elszámolás. Nagyon sok lehetett ebben az irányban is a visszaélés, mert csak igy érthető meg a tilalom: »Azon eseten kivül, mikor tudniillik a marhadög közönségesen uralkodik, hiteles bizonyság nélkül a pásztoroknak a marhát megnyúzni épen nem lészen szabad; annak faggyát bőrével együtt egy hétnek elfolyása alatt gazdájának általadni kötelesek lesznek, mely alkalmatossággal billeg nélkül való, vagy fülektől csalárdul megfosztott bőröknek kézhezvétele tilalmaztatik. Különben ez olyatén gazda vétkes ámborálásnak gyanuságába keveredik: ugy példás büntetését el nem mellőzi.« Nem tartozhatott a legtisztább dolgok közé a mezőn folyó adásvétel sem, mely alkalominal a tulajdonos távollétében is gazdát cserélt az állat s haszon is igen csak a pásztor zsebébe maradt; ezért rendelte el a megye, hogy »a helybeli lakosoknak jelenlételek nélkül, a mezőben minden eladás, vétel, csere, nemkülönben akárminemü baromnak netalán okozott kárának megtérítése fejében lejendő kézhez vétele, ugy a pásztoroknak, mint más egyebeknek is büntetés alatt tilalmaztatik". A pusztai élethez szokott emberek nagyon szerették, ha kint a puszták csendjében, távol a világ mindenfajta híreitől, emberek vetődtek közéjük, akik ismerték a világi környül állásokat. Ha ilyenek jöttök, vagy a szomszüdcs pásztorok felkeresték, magyaros vendégszeretettel fogadták őket; ami nem eshetett meg nagy lakomázás nélkül. S mi tagadás, ilyenkor bizony nem igen nézegették az állatok biliegét, hanem az került a bográcsba, amelyik leginkább megfelelt a vendégek számának s a mindenkor magukkal hozott jó étvágyának. Azért hozták a végzést, hogy i »a bojtárok proporcióját felülhaladó mindennemű főzőedények összetörettessenek, ha pedig vasból készíttettek volnának, confiskáltassanak«. Említettük már, hogy a betyároI kat bojtárként tartogatták a nyájak mellett. Hogy ezt a csalárdságot megnehezítsék, a már fentebb említett tilalmon kivül kötelezték a helységek biráit, hogy »a pásztoroknak kiadott conventiojukon kivül, minden esztendőben Szent György nap táján egy különös árkus papirosra a számadóknak s bojtároknak neveit, azoknak személyek leírásával és marhájok számának specifikátiójával, hiba és hátramaradás nélkül feljegyezzék, hogy azok az ilyetén jegyzést annak idejében kiküldendő nemes vármegye katonáinak vagy arra rendelendő embereknek bemutathassák.^ Hogy a feles számmal való lóval elkövetett visszaéléseket megszüntessék, pontosan megszabták, hogy ki mennyi lovat tarthat: »Minden háromszáz darabból álló csorda, gulya, vagy ménes mellett a számadónak egy, a második pásztornak is egy nyerges lónak tartása engedtetik meg; ha pedig a megengedett két darabon kivül valamely barom állásnál több hátaslovak találtatnak, azonnal confiscáltatván azoknak ára osztattassék fel.« A városok és a falvak igen messze estek a rétes legelőktől s a pásztor emberek nem nagyon gyakran keresték fel azokat; de ha már valami ügyes-bajos dologban, vagy épen vásár alkalmával bejöttek, felcicomázták magukai is, de a lovakról, nyergekről sem feledkeztek meg. Sallangok, lelógó szijjak díszítették a szerszámokat. Legeltették is rajtuk a szemüket a lányok, menyecskék 6 ha a pásztoroki akik nagyobbára »rideg legények* voltak, csak ritkán jöttek be hozzájuk, nem volt az a mocsárral elválasztott legelő, amelyik messze lett volna a szerelemre gyulladt fehérnépeknek. Felkeresték a pásztorokat ott, ahol az egy-két szemethunyó pásztoron kivül csak az úristen volt tanúja a találkozásnak. „Betyár vagyok, Barna Petyi a nevein, A nyeregbe keresem a kenyerem, Ződ erdőbe puha párnán nyoszolyán, Derckajjara az én kedves, drágalátos, ^ ^-Gyöngyvirágos, tulipántos Mariskám." De a cicomázásnak megint csak az adta meg az árát, aki a pásztor kezére bízta a jószágot. A sallang, a szijj, annak az állatából került a lószerszámra, nyeregre. Szigorú büntetés alatt el is tiltották a cifrálkodást: »A mulandó hiúság és magamutogatásnak helytelen kívánsága a nyergeknek hosszú sallangos szijjakkal való felkészittetésében főként a pásztorokat és gonoszindulatu fel s alá csavargó betyárokat arra ingesztelni szokta, hogy egy-két darab lefüggő szijjnak kedvéért egy lovat megfojtani, vagy marhát leütni (melynek döghusábót torkig laknak) csak csekély állapotnak vélik, arravaló nézve, valamint az emiitett haszontalan szijjak, ugy a saruknak viselése a pásztoroknak 50 kemény pálca büntetés alatt tilalmaztatik.« (Folytatjuk)
