Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-01 / 240. szám

4 BÍKÉ8ME6YEI KÖZLÖWY Békéscsaba, 1924 november 1 VAS\ARNAP Irodisfaíánijok A gazdasági helyzet fokozatos leromlása mindig több leányt foszt meg otthonától és üz ki az életbe. Mindig több leány kénytelen otthagyni a család kis köztársaságát és a kenyérhajsza tülekedésébe vegyülni, hogy a saját lábán állhasson és élhessen meg. A középiskolák zsúfolásig teltek s minden év végén többtucatnyi fiatal leány hagyja el az intézeteket, hogy a kereső pályákra vesse magát. Eltávolodnak az otthontpl, leányi és női hivatásuktól és minden évvel — amit az irógép vagy a büró Íróasztala mellett élnek le — egyre jobban hozzánőnek ahhoz a típushoz, amely a puha asszonyiság megnyilvánulásait észrevétlenül elveszítve, félig-férfias, szoknyás irodistákból kerül ki. Ez a tipus látszólag minden komolyabb belső tartalom nélkül csak a csillogásnak kiván élni, a garszonleány sok szabadságát vindikálja magának és nem törekszik, nem óhajt asszonyos-lányos mesterségekben elmélyedni. Szomorú és korunkra csúnya képet vető tünet az, hogy a leányoknak kenyérkereséssel kell bajlódniok. Fájdalmas és keserű probléma ez, mert a természet rendje szerint a nő a háztartás ellátására hivatott, aminthogy egész élet- és idegrendszere is speciálisan erre a célra van megalkotva. A mai élet és a folyton súlyosabbá váló gazdasági helyzet azonban törvényt bont, elmozdítja otthonából a nőt és a férfiak versenytársává, irodák és műhelyek proletárjává sülyeszti. A leányok egy része (nem akarunk általánosítani!) azonban, alighogy kicsit megmelegedett az irodában, abban a hitben, hogy kis grófnő módjára kell viselkednie, élnie, járnia és költekeznie, olyan fényűzést kezd, ami mindenkit megtéveszthet afelől: csakugyan kenyeret keresni ment-e irodába, vagy pedig csak azért, hogy más módszerekkel, más területen, más fegyverekkel harcolhasson az örök ellenség: a férfi ellen. Mindennapi, megszokott kép, hogy az irodistalányok egy része a módjához és a keresetéhez nem illően öltözködik. Ruha, kalap, cipő, harisnya a legújabb divat szerinti rajtuk és emellett lehetőleg a legfinomabb minőségű. Hónapokig körmölnek azért, hogy egy-egy luxuscipőt vagy csibészkalapot vehessenek maguknak, amit 2—3 hónap múlva már eladnak az ócskásnak, ha szebbet fedeztek fel a kirakatban. A kezüket maniküröztetik, a körmeiket lakkoztatják, a hajukat a kozmetika hozza rendbe, az arcukat és a vékony szájszélüket kárminpiros zománccal húzza be a rúzs. Az alakjukat mindig erős illatszer ússza körül. Mindennap ugy jelennek meg az irodában, mintha bálba mennének és léha, felületes kacagás a válaszuk a fülükbe sugdosott, nem mindig fehér bókokra. Ha aztán hazakerülnek, kevés kivétellel elfordulnak a varrótű, a kézimunka és a főzőkanál nőies szerszámaitól, amelyekhez alig is értenek. Az élvezetek és az üres szórakozások után futnak s az udvarlók gombostüretüzésében rikordoznak. Emellett persze ideáloknak, a férfiak ideáljainak tudják magukat, holott a férfi éppen más ideálokat rajzolgat ki magának. Olyant, aki az otthonának és a családjának az úrnője tudjon és akarjon lenni, aki szerény és nem csillogó és az otthon egyszerű örömeit élvezni tudja s azokért lelkesedik, a háztartásban pedig „elsőrangú szaktekintély". Sajnálni kell minden leányt, akit az élet könyörtelen kegyetlensége az életbe lök ki kenyeret keresni, de ezt a viszonylagosan kellemetlen sajnálkozást maguk a lányok védhetik ki, ha kissé — hogy ugy mondjam — leányosabbak igyekszenek lenni. Úgyis tudjuk: mit akarnak. Férjhez akarnak menni. Egyik igy, a másik ugy. Egyik szerénységgel, a másik csillogással, illatokkal, testrészletekkel akar szédíteni és hódítani. Ismerve az örökférfit, elmondhatjuk: nem az utóbbi ut az, ami eredményhez vezet... Jó azért, hogy nem minden irodistalány egyforma. Vannak derék, drága, értékes kivételek is s ezek előtt — akik a kenyérharcban sok álmot, sok nőiességet veszítenek értékes ballasztjukból — minden tisztelet kevés. És vannak irodistalányok, akik előtt még több tisztelet kell. A német faj gyermekei ők, akik a selyemharisnyát, a lakkcipőt, a parfümöt, a folytonos flörtöt csak a regényekből ismerik. Szerény, gyermeki naivságu, a tulságig vitt egyszerűségű gyermekei ők egy nagy fajnak, amely a belső, családi életre nevel mindenkit. Az irodában komoly cipőben, szövetvagy mosóruhában jelennek meg, illatszer csak legfeljebb a nagy ünnepeken kerül a ruhájukra s ha hazajutnak, leülnek a varrógéphez, odaállnak a mosóteknó mellé s segítenek az anyának, aki csak a legritkább esetben tart cselédet, hanem minden házimunkát a leányaival együtt végez el. Akárhányszor látható a német gépirókisasszony, hazatérés után, amint mezítláb kecskét hajt ki legeltetni s mialatt a szakállas állat füvet ropogtat, a kisasszony folyóiratot olvas az árokparton vagy füvet kaszál az otthoni házinyulaknak. És sokszor látható, amikor hátán a fehérnemüs puttonynyal, háziruhában, viszi a ruhákat mángorolni. Emellett énekiskolába járnak, többféle hangszereken játszanak s társadalomtudományi müveket olvasnak. Minden vasárnap csoportosan vándorolnak a hegyek közé, férfiakat is kimerítő túrákra s bár fiuk is vannak a társaságban, a mamáknak sohasem jutna eszükbe aggódni a leányaik miatt. Vidám, csapongó, bohóctermészetük mellett is életgondok alatt roskadozó leányok ezek, akik a keresetükön a család életét jobbítják s az apa gondjait könnyítik, ahelyett, hogy szines, suhogó szépségpótlókra szórnák ki. Öntudatlanul, póz nélkül bizonyítják be : milyennek kell lennie annak a leánynak, akit az élet véres gondjai az otthon melegéről a sivár irodába korDácsoltak. Minden csodálatom az övék . . . — thre — Zsiros Pál asztalosmester IV., Hajnal>ucca 5 sz. Festett bútorok és székek raktára Országszerte megindul a lakásépítés A téli időjárás beálltával mindinkább fájdalmasan jelentkezik a lakásínség. Ezrével kénytelenek soktagu családok egészségtelen odúkban meghúzódni és nyilvánvaló, hogy a téli időszakban észlelhető magasabb halálozási arányszámok okai legnagyobbrészt alkalmas lakások hiányában keresendők. Állam és társadalom mindezideig tehetetlenül állottak ezen szomorú jelenséggel szemben.Tény ugyan, hogy az állam egy éven belül 37 város és községnek nyújtott 18 milliárd korona építési hitelt, holott sok ezerre tehető a lakást igénylő, lakásnyomorban sínylődő családok száma. A lakásigényJők számáról csak ugy tudunk helyes képet alkotni, ha megállapítjuk, hogy mindössze több mint százezer családi ház építkezésére szánt házhely került ezideig kiosztásra. Egyébként a lakásépítkezések, mint magánvállatkozások is teljesen szünetelnek és vigasztalannak kellene a helyzetet tekinteni, ha utóbbi időben nem mutatkoznának a tömeges lakásépítkezések tervszerű megszervezésnek oly örvendetes jelei, melyek sikerrel kecsegtetnek. A társadalmunk számos kitűnőségei közreműködésével ugyanis megalakult az Országos Közérdekű Lakásépítő, mely egyesíteni kívánja az összes felhasználható állami és társadalmi erőket, hogy azután nagyarányú külföldi kölcsönök segítségével sürgősen megindítson az egész ország területén oly arányú építkezéseket, melyek a lakásínség enyhítésénél komolyan számbavehetők. A szervezkedés külföldön gyakorlatilag bevált rendszer alapján indult, az építkezések műszaki intézésénél pedig fel fogják használni az; ugyanis külföldön eredményesen bevált olcsóbb építési rendszereket is. Igy például Ausztriában az úgynevezett „Kernhaustyp"-ben mar 30 millió koronáért építenek kis családi házakat, a tetőszerkezelnél pedig ujabban szabadalmazott módszerekkel negyven százalékot takarítanak meg a költségeknél. A jelzett ujabb országos lakásépítés a pénzügyi ellátás tekintem tében is gondoskodni kiván arról, hogy az építkezések rögtön meginduljanak, gyors iramban folytatódjanak és mielőbb befejezésre juthassanak. A mozgalom megszervezésénél az ország épitö iparának is jelentős szerep jut. A müveletek gyorsítása és a céltudatos pénzügyi ellátás érdekében, a kivitelezés sorrendjét ugy állapították meg, hogy mindenekelőtt • olyan igénylők építkezései kezdődnek, kik telek és némi tőke felett rendelkeznek. A szervezkedési munkálatok az ország minden részében máris jelentős eredményeket mutatnak fel. Igy ezideig 21 városban és nagyközségben készítik elő a tömeges építkezéseket. Békésmegyében a következő négy helyen: Békéscsabán, Békésen, Gyulán és Orosházán. A közérdekű kezdeményezés tehát országszerte élénk visszhangra talált és fel tudta kelteni a kellő sikerhez szükséges megértést, ugy hogy remélhetőleg a sok meddő kísérletezés után végre tényleg megindul egy nagyobb arányú tömeges lakásépítkezés. Háziasszonyok figyelmébe! Üveg- és porcellánáruk, alkalmi ajándékok, állandóan dus választékban kaphatók Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy lakodalmakra üveges mindenféle porcellánedényeket minden mennyiségben jutányos áron kikolcsönzünk Táblaüveg és épületüvegezést mérsékelt árak mellett eszközlünk A t. közönség szives támogatását kéri Berger és Lipsitz Békéscsaba, Andrássy-ut 10 (a pósta mellett) Telefon 249 •