Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-01 / 240. szám

2 IfMMJÖYEE KÖMídFfi? Békéscsaba, 1924 november 1 Börtönbüntetés a katonák szöktetéséért (A Közlöny eredeti tudósítása.) Még a mult év szeptemberében történt, hogy ifj. Miszlai János pusztaföldvári gazdához két huszár állított be. A katonák elmondották, hogy szökésben vannak s Romániába akarnak menni, ahová azonban aligha tudnak majd átjutni magyar katonaruhában: A két szökött katona könyörgésére Miszlai megvette a két huszártól a katonaruhát, illetve nekik a katonaruháért ciuilruhát adott s pénzzel is segítette őket. Ezenkívül pár óráig a lakásán helyet adott a huszároknak. A két huszárt, amikor a határon át akart szökni, a vámőrök elfogták. A szökevények aztán elmondták, hogy hol hagyták a ruhájukat. Igy került az ügy a gyulai törvényszék elé. A tárgyaláson ifj. Miszlai azzal védekezett, hogy ő nem tudta, hogy szöknek a katonák s csak pár napra adta kölcsön nekik a civilruháit, mig azok a szüleiket meglátogatták. A főtárgyaláson a kihallgatásnál egyik huszár szemébe mondta Miszlainak, hogy igenis megmondták neki, hogy szöknek s a ruhát nem kölcsön kapták, hanem vették, illetve cserélték Miszloival. A biróság bűnösnek mondotta ki Miszlai Jánost két rendbeli orgazdaság büntette s két rendbeli fegyveres erő elleni vétségben és ezért 7 hónapi börtönre ítélte. Az ügyész az ítélet ellen súlyosbításért, vádlott és védője pedig a bűnösség megállapítása miatt jelentettek be felebbezést. minisztertanács a folyó ügyekről Budapest, okt. 31. A kormány ma délután 5 órakor Bethlen István miniszterelnök elnöklete alatt minisztertanácsot tart, amely, amint velünk illetékes helyről közlik, kizárólag a soron lévő kérdésekkel foglalkozik. Az angol kormány ma adja be lemondását London, okt. 31. MacDonald és Asquith tegnap Londonba érkezett. Híveik mindkét részről lelkesen ünnepelték. MacDonald a választás eredményéről a következő kijelentést tette : — A munkáspárt annyi szavazatot szedett össze, amennyiről egy évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna. Mindenkinek, aki csak legtávolabb is érdekelve van a munkáspárt mozgalmában, büszke örömmel kell fogadnia a szerdai választások eredményét. A lapok viszont vereségről irnak. Túlnyomó részben azon a véleményen vannak, hogy a munkáspárt Oroszországgal szemben követett magatartásának tujadonithatja vereségét. Emellett közrejátszott az is, hogy nem valósította meg azokat az ígéreteket, amelyeket a munkanélkülieknek olcsóbb élelmezésének biztosítására íett. A liberális lapok méltatlankodva tiltakoznak ama állítás ellen, hogy a liberalizmus meghalt volne s annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a szabadelvű irányzat később dicső feltámadásra jut. London, okt. 31. A Daily Express jelentése szerint MacDonald ma délelőttre teljes minisztertanácsot hivott össze. Biztosra veszik, hogy a minisztertanács után benyújtja lemondását. Osztozkodással vádolta meg a detektiveket A csabai asszony, aki nem fél a rendőrségtől — A rendőrség rágalmasói a törvényszék előtt (A Közlöny eredeti tudósítása.) Áchim Ilona békéscsabai lakos nemrégiben panaszt emelt a rendőrségen Szász Mihályné ellen. A panasz tárgya az volt, hogy Szászné egy alkalommal az ő lakásán tartózkodva azt a kijelentést tette előtte, sőt több lakótársa előtt is, hogy : nem fél a rendőrségtől, mert jóban van a detektivekkel, akikkel a lopott holmikon osztozkodni szokott. A feljelentésre a szegedi rendőrfőkapitány felhatalmazására megindult az eljárás Szász Mihályné ellen s az ügy a gyulai törvényszék elé került, amely most tárgyalta le a rendőrség megrágalmazójának bünügyét. A tárgyalást Tóth Ferenc dr. tanácsa tartotta meg. Szász Mihályné a tárgyaláson tagadta, hogy a vád tárgyává tett kijelentéseket használta volna, ellenben — hirtelen fordulattal — az egész vádat Áchim Ilona ellen fordította, azt állítva, hogy a rendőrségre és a detektivekre szórt rágalmakat nem ő, hanem a leány mondotta. Áchim Ilona a szemébe mondla Szász Károlynénak, hogy nem mond igazat s ugyanígy cselekedtek a tanuk is. Marék Jánosné viszont — többek között — azt vallotta, hogy bár ő a rendőségei Szásznét vádolta meg vallomásában, ezt most visszavonja és kijelenti, hogy éppen Áchim Ilona tette a rendőrséget rágalmazó kijelentéseket. Ő azért nem mondta ezt meg a rendőrségen, mert félt az Áchim Ilona szájától. Az Áchirr Ilona házában lakik s ismerve e békéscsabai házigazdák és lakók közt mind gyakoribbá váló tettleges harcokat, minden hasonló kellemetlenségtől akarta megkímélni magát. Áchim Ilona testvére : Bán: zky Jánosné Áchim Dorottya ugyancsak Áchim Ilona ellen vallott, azt állítva, hogy a testvére hamis tanuzásra akarta őt rábírni, azzal, hogy valljon Szász Mihályné ellen. A biróság ezután meghozta ítéletét : a Bp. 326. §-a alapján felmentette Szász Mihálynét a vád és következményei alól. Az ügyész ekkor felállt és azt indítványozta. hogy az iratokat küldjék meg az ügyészségnek, az Áchim Ilona ellen hamis vád és hamis tanuzásra való rábírás miatti eljárás megindítása végett. A biróság igy határozott. Az ítélet jogerős. Aki el akarta gázolni a motorost A Kazinczy-uccai összeütközés epilógusa (A Közlöny eredeti tudósítása.,) Nagy riadalmat okozott szeptember 27 -én a városban az a szerencsétlenség, amely az Andrássyut és Kazinczy-ucca sarkán történt. A jelzett napon a gyulai Grdh-testvérek fakereskedelmi vállalat egyik szekere, amelyet Farkas Pál kocsis hajtott, a Kazinczyuccából igyekezett kifelé, az Andrássy-utra. A Rokka szövőgyár előtt, ahol az AEGV. vágányai keresztezik a kocsiutat, éppen akkor egy tehervontató motoros robogott a város felé. A kocsis nem vette észre a motorost, áthajtott a vágányokon s a két jármű összeütközött. Az összeütközés olyan heves volt, hogy a sebesen száguldó motoros kiugrott a vágányokból, a szekérre azonban siralmasabban végződött a karambol, mert a szó szoros értelmében pozdorjává zúzódott. Emberéletben és az állatokban szerencsére semmi kár sem esett, sőt a kisiklott motoros sem rongálódott meg. A baleset miatt a kisvasút igazgatósága feljelentette a járásbíróságon az aggressziv fuvarost, aki ellen testi épség elleni kihágás miatt emelt vádat az ügyészségi megbízott. Az ügyet csütörtökön tárgyalta a járásbíróság, amely a bizonyítékok alapján — amelyeket vitássá tettek — megállapította, hogy a kocsist a balesetért semmi felelősség nem terheli. Kiderült ugyanis, hogy a kérdéses napon és időben nagy szél kerekedett az Andrássy-uton, hatalmas porfelhő vágódott fel, minek következtében A régi békési pásztorélet Irta: Balmer JánoB. (4) S hiába volt minden tilalom, mind a két fajta ember befogadta, rejtegette s ha kellett, védelmébe is vette a számüzöttet. Maga se tudta soha, mikor kerül rá a sor. Ezért rendelték el: »ha hogy valaki a kóborló és gyanús személyeket szállására bevenné, azokat eleséggel táplálná s tanácsadással segítené, akármimódon tapasztaltatnék, vagy ez olyaténok iránt a helységek elöljáróinak hirt adni elmulasztaná, a dolgok mivoltához képest büntettetik. A tolvajoknak, kóborlóknak és akármi gyanúba vett személyeknek elfogatásukban nemes vármegye kerületében levő pusztákon és mezei csárdákban az azon végett kiküldendő katonaságnak, vagy akárminemü arra rendelendő személyeknek senki gátlást ne tégyen.« Bár az 1795. évi limitáció szerint a marhahús 4, a borjú 5, a bárány pünkösdig 4, azután 372, a disznó 5, a szalonna 15, a faggyú 10, a háj 20, a gyertya 16

2/3, a szappan ll

2/3 krajcárban volt fontonként megállapítva, mégis a mészárosok soha sem voltak a haszonnal megelégedve s igy kéz alatt vásároltak. Ami más szóval körülbelül annyit jelentett, hogy lépten-nyomon az orgazdaság bűnébe estek. Rendes árnál olcsóbban csak pásztortól vagy bojtártól lehetett vásárolni. S bizony az egy se árulta a magáét. A mészárosok pedig nem nagyon érdekló'dtek az olcsó állat bélyege iránt; ez volt az oka annak a rendelkezésnek, hogy $a' mészárszékre vitt marhát a mészárosok mindaddig leütni ne merészeljék, miglen a helység birája, vagy esküdtje által megvizsgáltatván a marhának jegye s bélyege tökéletesen feljegyeztessék*. De még ez az intézkedés sem volt elegendő magában, mert ha a megyei mészárosok nem merészeltek is olcsó jószágot venni, még mindig meg volt a lehetősége annak, hogy a vizállásos helyekről a vizeken át idegen területre vihessék. Elrendelték tehát, hogy »az alacsonyabb rendű nép közül a hajósok senkit a réven általköltöztetni kemény büntetés alatt ne merészeljenek egyébként, hanem ha marhájoknak számát és nevét magában foglaló hiteles passzust, melyen a közelebbi lévő helység birója, vagy magistratualis tisztnek vizója is elkerülhetetlenül megkívántatik, mutatnak.® A lopásokat, utonállásokat nem igen követték el gyalogszerrel; állatot elhajtani meg épen lehetetlen volt. Adtak is ki már jóval előbb lótartásra vonatkozó rendeletet, de ez ugy látszik csak irott malaszt volt s továbbra is feles számmal tartogatták a mindig szükséges lovakat. Most tehát a nyomravezetőnek is jutalmat helyeztek kilátásba, elrendelvén, hogy »a pásztoroknak és betyároknak szükségen felül tartott tulajdon lovait aki feladja, árának harmadrészével jutalmaztassák meg, kétharmadrésze pedig nemes vármegye kasszájába vitessék, ugy hasonlóképen a szükségtelen nyergek is confiscáltassanak.« A bujdosó betyárok »lappangatásánakc legkönnyebb módja volt, ha a pásztor bojtárjaként kerülgette a nyájat. Mindenki tudta ugyan, hogy nem tartozik a pásztorok közé, de azért, ha a hatóság kereste csak bojtár volt. De hát a hatóság erre a turpisságra is rájött s kimondta, hogy »ha valamely pásztor több bojtárt tartana, mint amennyi a csordának, gulyának vagy ménesnek számához képest szükséges, abban akadályoztassák, ha pedig engedetlen lenne, fogságba vitessék.® Szó volt már arról, hogy a pásztorok igen kedvelték a kocsmába járást, akár bent a falukban, akár a mezei csárdákban. A felirásra ivás vagy rovásra ivás nagyon el volt terjedve. Természetes, hogy ha már igen sok volt a rováson, fizetni is kellett. Pénze pedig nem igen volt a juhásznak s ilyenkor a rovás hoszszusága szerint egy-két birka vagy borjú került a kocsmáltató istállójába. A pásztor nem igen nézte meg, hogy kinek a bélyegje van az állaton, a csárdás meg nem igen törődött vele. Ezt tiltotta be egyszersmindenkorra a rendelet: »a pásztoroknak hitelbe v*ló kiadása, vagy annak árában akármely baromnak vagy jószágnak lejendő átalvétele kemény büntetés alatt tilos.* Szokása volt a pásztoroknak, hogy idegen jószágot terelt a maga nyájába. Sok nyáj legelészett szerteszéjjel, volt miből elhajtani. De annyi esze mindegyiknek volt, hogy nem a legközelebbiból hajtott, hanem más község, sokszor más megye területén legelészőből. Mikor aztán a felülvizsgálat jött, mindig feles számú volt a jószág. Ez a felesleg a pásztoré volt, akármilyen idegen bélyeg v olt is az állatokon. A gazdák, akiknek az állatait őrizte, nem igen tarthattak számot az ilyenfajta állatra, mert az övék a maguk bélyegével voltak ellátva. Természetes, hogy az ilyen jószág csak ugy véletlenül került a többi közé. Ezt a véletlent azonban már nagyon jól ismerte a vármegye s megszüntetése iránt intézkedett is: »A pásztorok tulajdon marhái különös bélyeggel süttessenek meg, amely a nemes vármegye katonáinak tudtokra legyen, különben, ha más jegy vagy billeg alatt találtatnak, mint nem sajátjuk confisiiáltatni fognak.* (Folytatjuk.)