Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-31 / 188. szám

Békéscsaba 1924 augusztus 24 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 JTlegérkezés a craiovai fogolytáborba TI tábor kellemes meglepetésül szolgált Tíz ehetetlen koszt (Egy volt krajovai „prizonir" jegyzetei.) Egy napos fárasztó vasúti uta­zás után junius 18-án este 7 óra körül érkeztünk meg Craiovába, amely a nagyromániai gazdasági élet jelentős emporiuma. Rögtön kiszállottunk a vaggonokból és a városon keresztül megindultunk jövendőbeli szállásunk felé. A város maga igen jó benyo­mást tett rendezett, szépen épült uccáival és még este is élénk for­galmával. Határozottan kellemesen érintett bennünket, hQgy a lakos­ságrészéről megjelenésünkkorsem mi ellenséges hangulatot nem ta­pasztaltunk. Kíváncsian, sőt látható emberi részvéttel szemléltek ben­nünket. Mintegy háromnegyed órai gya­loglás után érkeztünk meg rendel­tetésünk helyére, egy egyemeletes kaszárnya elé, mely nem messze a várostól feküdt. Türelmetlenül vártuk, hogy bebocsássanak ben­nünket s átessünk azon a bor­zongató érzésen, amelyet egy ál­landó lakásul kijelölt, piszkos bal­káni kaszárnya válthat ki a nyu­gateurópai emberből. Annál na­gyobb volt azonban a meglepeté­sünk, amikor a táborba belépve, a tábor tisztikara és őrsége ünnepé­lyes tisztelgéssel fogadott és egy őrnagy — a tábor parancsnoka — udvariasan hajlongva nagy bocsá­natkérések között mentegetődzött, hogy a bennünket megillető kénye­lemhez egyes dolgok még hiány­zanak, minthogy megérkezésünk váratlanul érte, mégis reméli, addig is jól fogjuk magunkat érezni, mig mindent rendbehozat. Hát még mikor felmentünk szo­báinkba, akkor nőtt még csak igazán csodálkozásunk. Ragyo­góan tiszta szobák, villanyvilágí­tás, külön ágyak fehér lepedővel, párnával, pokróccal, mosdószoba vízvezetékkel. A brassói állati ho­dály után rég nem élvezett kénye­lem. A katonai épületen érezhető volt, hogy azt még békében né­met vállalkozó építette és sze­relte fel. Mi csabaiak az első emeleten két egymásba nyiló nagy termet kaptunk, amelyekben kényelme­sen elfértünk. Ez lett — egész ki­szabadulásunkig — majdnem há­rom hónapos otthonunk, annyi sok aggódásnak és töprengésnek, de amellett annyi kedves, meleg hu­morral visszacsillogó emlékünknek helye. Érthető, hogy a kényelmes, tiszta ágyból szinte nehezünkre esett másnap felkelni. A nappal vilá­gosságánál néztünk alaposabban széjjel a kaszárnyában, amelynek hatalmas udvarát kettős, erős drót­kerítés vette körül s a dupla drót­sövény között járkáltak fel-alá a román őrszemek. Még alig hogy felocsúdtunk a kellemes meglepetésből, amelyet a régen nélkülözött meleg fürdő szer­zett számunkra, amikor rögtön tapasztalhattuk, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Külön étkezőben, amely asztalokkal és padokkal volt (11) felszerelve, kaptuk az első crajo­vai ebédet. De uramisten, milyen menü volt ez I Két külö nbözp le­ves, melyeknek minemüségét azon­ban nincs emberfia, aki meg tudta volna állapítani. A vacsoránál már sejtettük, mi­féle folyékony ételről lehet szó, minthogy több, keményen maradt zörgő babszem úszkált a forró lében. És sajnos, ilyen élvezhe­tetlen levesfélével, meg rizzsel és makarónival etettek bennünket to­vábbra is. Ehetetlen volt ez a koszt. Igy történt, hogy pár nap múlva már saját konyhát szer­veztünk, amelynek működése igen nagy jelentőséggel birt a tábor életében, ép azért hosszabban lesz róla szó. A házirend a craiovai táborban a következőkép alakult: reggel 7—8-ig reggeli, 8-kor mindenkinek el kellett hagynia*a szobát, 9-kor névsorolvasás (az úgynevezett ap­pell), ahol az esetleges panaszo­kat is elő lehet adni, 12-kor ebéd két csoportban, este 7-kor vacsora, fél 11-kor takarodó s 11-kor már csendnek kellett lenni a szobákban. Az őrnagy és a tisztek rendkí­vül figyelmesek és udvariasak vol­tak, ami borzasztó mód megduz­zasztotta az önérzetünket. Az őr­nagy szinte törte magát, hogy egy­egy udvarias mosollyal, katonásan szalutálva köszöntsön bennünket, de a rossz kosztért, vagy egyebe­kért bosszús prizonir nem egyszer csak fölényes lenézéssel, amúgy félvállról odapislantva, emelte ke­zét fövegéhez. Szegény őrnagy kétségbe volt esve. Vájjon mit kö­vethetett el ? (Folytatása következik.) Visszatér a rabszolgaság — Amerikában Az amerikai egyenlőség és demokrácia közelebbről — Az uj bevándorlási rendelkezések — »Emberek akarunk lenni, nem rabszolgák /« A magyar sajtó hónapok óta különösen nagy figyelemmel kiséri a kivándorlás kérdését. Földhöz­ragadt szegények, a pénz csábítá­saitól megszédült óriási tömege veszi kezébe a vándorbotot, hogy tul a tengeren, az ígéretek és a nagyméretek hazájában, ahol minden lehetséges, exisztenciát te­remtsen magának. A kivándorlás láza, amely különösen az osztrák­magyar monarchiából keletkezett utódállamokban emelkedett magas fokra, még egyre növekszik. Ezt a lázt részben az egyes államokban uralkodó lehetetlen gazdasági és társadalmi viszonyok, részben pe­dig a földhözragadt szegények utolsó filléreire hiénaszemmel lesel­kedő kivándorlási társaságok ügyes, de lelketlen sajtópropagan­dája növeli. Amint ismeretes, az utóbbi idő­ben a hivatalos amerikai körök is állást foglaltak a bevándorlás ellen s olyan törvényt hoztak, amely nemcsak megnehezíti, hanem lé­nyegesen csökkenti a bevándorlást. Most a kezünkbe került egy röp­irat, amelyet az Egyesült-Államok­ban letelepedett magyar, román, német, olasz, orosz, szláv és görög nemzetbeliekből alakult „Beván­doroltak Védelmi Tanácsa" adott ki. Amit a lapokból és a táviratok­ból nem tudtunk meg, megtudjuk ebből a röpiratból, amelynek szö­vege a következő : „Merénylet készül Amerika dol­gozó népe ellen. Veszedelmes és arcátlan merénylet, amelyre nem találunk példát Amerika történel­mében. Az Egyesült-Államok ipari kény­urai, bankfejedelmek, vasutkirá­lyok, trösztmágnások, a szén-, acél­és malombárók arra készülnek, hogy az amerikai munkások széles rétegét, a bevándoroltakat, remény­telen rabszolgaságba sülyesszék. Azt akarják, hogy a bevándorló, mielőtt partra teszi lábát, kötelez­ze magát, hogy egy bizonyos he­lyen, egy bizonyos gyárban dolgo­zik és azt a helyet, azt az ipart, iparhatósági engedély nélkül el ne hagyhassa. Romjue, Missouri kép­viselőjének javaslata azt célozza, hogy aki a kormányzatot akár élőszóval, akár sajtó utján birálja, az előbb börtönbe zárassék és az­után deportáltassék. Indiana állam képviselője azt javasolja, hogy minden bevándorolt regisztráltas­sák : fényképpel és ujjlenyomattal ellátott igazolványt kapjon s ha ilyen igazolványt nem tud felmu­tatni, deportálható legyen. Lineberg képviselő azt ajánlja, hogy a bevándorolt csakis számára kijelölt helyen lakjék, csakis a számára kijelölt iparágban dol­gozzék. Ellenszegülés vagy sztrájk­balépés deportálással büntettessék. Ott vannak ezek a törvényja­vaslatok a szenátus előtt. És tel­jes bizonyossággal el is fogják azokat fogadni, ha a bevándorol­tak százezrei összetett karokkal csendben maradnak. Ha ezekbői a törvényjavaslatokból törvények lesznek, a bevándoroltak életszín­vonala alacsonyabbra sülyed az óhazai jobbágyénál és a szenegáli szerecsenénél. Ébredjetek fel, bevándorló ma­gyarok, ti is. Megbocsáthatatlan és jóvá nem tehető bűnbe esnétek, ha hallgatagon tűrnétek az emberi mivoltotok ellen készülő merény­letet. Mert van ellene védelem,,a védelem & ti kezetekben van. Él­jetek vele I Végig kell viharZania a hatal­mas tiltakozásnak az egész orszá­gon : Nem türjük, hogy jobbá­gyokká és rabszolgákká tegyenek minket I Nem türjük, hogy elve­gyék az élethez, szabadsághoz és boldoguláshoz való jogunkat. A tiltakozásnak egységesnek kell len­nie. Magyar, román, német, olasz, orosz, szláv, görög és minden más nemzetiségű bevándoroltnak össze kell fogni s az amerikai munkás­tömeggel közösen védekezni a merényletek ellen. Vegyetek részt azokon a tilta­kozó gyűléseken, melyeket a Be­vándoroltak Védelmi Tanácsa ren­dez. Ha a bevándorolt munkás­milliók felemelik tiltakozó szavu­kat, ha megmutatják erejüket és elszántságukat: ezekből a javas­latokból, amelyek az ujabb kor legocsmányabb jogtiprását jelente­nék, nem lesz törvény. Emberek akarunk lenni, nem rabszolgák! .Le a reakcióval 1 Testvéri üdvöz­lettel : a Bevándorlók Védelmi Ta­nácsa." Eddig szól a felhívás, amelyből több millió rabszolgasorsra szánt bevándorolt kétségbeesett hangja kiált. Ebből a felhívásból tudjuk meg, hogy ha a kivándorolt nem is jut lelketlen rabszolga-kereskedő kezébe, a megszavazásra váró törvényjavaslatok intézményesen a legsötétebb rabszolgasorsba juttat­ják. Mintha nem is a demokrati­kusnak mondott Amerikából kap­tuk volna azt a felhívást, hanem valahonnan a legsötétebb Afriká­ból. Mintha nem ott hangzott volna el a modern, demokratikus állami életnek legelső, a rabszolgaság intézményét megszüntető örökbecsű alapigéje, amely igy hangzik : Min­den embernek joga van az élet­hez, a szabadsághoz és a boldog­sághoz. Amint ebből a felhívás­ból kitűnik, a trösztök urai meg­gyalázzák ezt az igét és újra életre akarják hivni a rabszolga-rendszert, amelynek nyomorult emberpáriái a kivándoroltak millióiból kerülné­nek ki. férfi munkásokat, gyakorlattal biró segédleányokat angol és francia munkához, tanulóleányokat felvesz Rosenthal Mariska női divatterme Békéscsaba II., Irányi-ucca 1. Jelentkezés délelőtt I ILLATSZER, PIPERECIKKEK legolcsóbb beszerzési forrása özv. Ádám Lajosné ILLATSZERTARA Andrássy-ut 25 Németh Arpéd női és férfi szabósága Andrássy-ut 49 Óriási választékban érkeztek őszi és téli divat és angol szövetujdonságok! Mindenki tekintse meg! Szolid árak l

Next

/
Oldalképek
Tartalom