Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-26 / 183. szám

2 sskésme6yeí közlöm Békéscsaba, 1924 augusztus 26 Réthy Béla szökése a brassói fogságból Mikor a foglyok megszaporodnak — Husz korona és a bor hatása — »Kérem, én vetkőzöm« (Egy volt krajovai „prizonir" jegyzetei.) (9) Junius 17-én reggel nagy sürgés­forgás volt a Fehér Kaszárnya udvarán. Ekkor már tudomá­sunkra hozták, hogy valameny­nyiünket visznek le Craiovába. Podgyászokkal felszerelten izga­tottan tárgyaló csoportok alakultak. A várt szabadulás helyett ujabb és még reménytelenebb fogság — erről beszélt elkeseredetten min­denki. Sokan szökésen törték a fejüket. Réthy Béla, aki mind humorát, mind lelki ruganyosságát legjob­ban őrizte meg valamennyiünk közül, nevetve megszólalt: — Fiuk, meglássátok, én meg­lógok 1 Egyszerre csak látjuk, hogy le­fejti a tiszticsillagokat katona blúzáról. A csillagtalan, alacsony­galléros bluz hasonlított a román uniformishoz. — Kiszököm az őrségnél, mint román tiszt. Erre azonban nem került a sor. A véletlen sokkal kedvezőbb alkalmat nyújtott. A tüzérkaszárnyába került tár­saink közül ugyanis annak a hírére, hogy megyünk Craiovába, néhányan, igy Rusz Lipót, Wagner Béla és még ketten, parancsnok­ságuk engedelmével egy őr kísé­retében eljöttek elbúcsúzni tőlünk. Dél felé járt az idő, mikor vissza­felé indultak. Már kifordultak a kapun, mikor Réthy Béla gyors elhatározással utánuk sietett. Az őr feltartóztatta : — Nem szabad I Hé I — kiál­tott rá. — Nem látod, hogy hozzájuk tartozom, — felelte kedélyesen Réthy Béla s az álmélkodó őr előtt kisétált a többiekhez. Jó darabig mehettek, mikor a kisérő oláh baka nagy csodálko­zással észrevette : — De hiszen én csak négy emberrel jöttem — motyogta — most meg már öten vannak. Hogy a fogas problérpának végét vesse, Réthy gyorsan a markába nyomott 20 koronát (sok pénz volt még az akkor), amire az őr fisz­tességtudóan elhallgatott s egy­szeribe tudomásul vette a létszám­növekedést. Elvégre azért nem büntethetik meg, hogy az őrizetére bízott foglyok megszaporodtak. Réthy Béla azonban ujabb terven törte a fejét. — Gyerünk, domnule, igyunk egy kis jó bort. Jól esik az ilyen vitéz legénynek, — mondotta. Azzal intett egy otthaladó bér­kocsinak és az öt fogoly meg a román őr elhajtattak egy jóhirü kis kocsmába. Pár perc alatt ke­délyes borozgatás közben Béla barátunk kitűnő barátságot kötött a román hadsereg képviselőjével. — Igyál, komám — biztatta és szorgalmasan töltögetett neki. Fél óra múlva az oláh baka tökrészeg volt. Most már a fog­lyoknak okozott gondot, mit csi­náljanak az elázott őrrel. Réthy Béla, mint aki jól végezte dolgát, érzelmes bucsut vett, a többiek pedig kötelességtudóan karonfogták a berúgott atyafit és szépen cipelték a tüzérkaszárnya felé. A foglyok az őrt. Réthynek legsürgősebb gondja volt megszabadulni az unifor­mistól. Azért hát kocsin az egyik brassói nőegyleti taghoz sietett, akinek a foglyok annyi jót kö­szönhettek. — Itthon van a nagyságos asz­szony ? — kérdezte. Őnagysága nem volt otthon. A férje sem. Csupán egy öreg nénike, a ház úrnőjének anyósa, aki szörnyen megijedt, mikor az uniformisos magyar tisztet meg­látta. — Megszöktem a táborból, ké­rek egy civilruhát — tért rá gyor­san a tárgyra Réthy Béla. A szegény asszony ijedelme erre csak fokozódott s legjobban szerette volna már kivül látni a veszedelmes látogatót. Béla bará­tunk azonban nem hagyta magát. Szükség törvényt bont. Megindult a szobák felé és lázasan kutatott dr. Biró Emil fogolytársunk elegáns pepita ruhája után, amelyről tudta, hogy ebben a házban van elrejtve. Csakhamar rá is akadt. A nénike még mindig ott állt és nézte kétségbeesetten, mit csinál a hívatlan vendég. — Nagyságos asszonyom — mondotta neki Réthy, — akár távozni tetszik, akár marad, de — bocsánatot kérek — én vet­kőzöm. S a szót tett is követte, Réthy Béla gyorsan elegáns pepitába bujt a reszkető matróna előtt, aki az ijedtségtől moccani se tudott, Aztán illedelmesen kezet csó­kolt, újból bocsánatot kért és távozott. (Folytatása következik.) Szomorú véget ért éhségsztrájk Egy rendőrségi fogoly, aki már négy nap óta nem evett (A Közlöny eredeti tudósítása.) Székely Miklós régi jó ismerőse a békéscsabai rendőrségnek. Hol egy kis csalás, hol lopás, hol valami szélhámosság miatt gyűlt meg a baja a hatósággal, amely négy-öt év óta átlag félévenként tett bilin­cset a kezére s adta át az ügyész­ség fogházának. Akkor pedig, ami­kor nem a mi rendőrségünk baj lódott vele, Székely Miklós más városok rendőrségeivel hadakozott, mert elve az, hogy valamikor va­lahol mindig bajlódnia kell a rend őreivel. Legutóbb négy nappal ezelőtt került a békéscsabai kapitányság­ra. Különféle bűnök miatt tartóz­tatták le, amelyeknek szálai rész­ben Budapestre vezettek, ugy hogy szükségessé vált, hogy Székelyt Budapestre szállítsák, az ottani nyomozás lefolytatása végett. Ami­kor a rab meghallotta, hogy a pesti rendőrség kezére kerül, hir­telen elhatározta magában, hogy ezt minden módon megakadá­lyozza. Eleinte a szökésre gondolt, de erről le kellett mondania a bé­késcsabai rendőrség közmondáso­sán mintaszerű őrzési rendje miatt. Ekkor — jobb ötlet hiján — éh­ségsztrájkra határozta el magát. Ez négy nappal ezelőtt történt És Székely Miklós négy nap óta csö­könyösen és derekasan állotta a koplalást. A szemei kidülledtek az éhségtől, az alakja meggörbült és a járása részeges dülöngéléssé vál­tozott a kegyetlen éhezéstől. Az volt a hite, hogyha alaposan le­gyengül majd, a rendőrség mint beteget fogja kezeltetni és átszál­litatja a közkórházba. Onnan az­tán'gyerekjáték lesz kereket oldani. A békéscsabai rendőrség azon­ban felette jószivü intézmény. Gyenge szive nem birja tűrni, ha valaki éhezik, ugyanakkor, amikor mások tobzódnak a jólétben. Ele­inte okos szóval, tudományos ok­fejtésekkel igyekeztek hát rávenni a fiók-Succhit, hogy faljon a rab­kosztból — melyet direkt a Fiume­szálló közismerten pazar konyhá­járól hozatnak a raboknak — de amikor a szép szó, a rábeszélés, a könyörgés és a rimánkodás nem használt, „elő az erőszakkal I" csatakiáltással elhatározta a rend­őrség, • hogy akarata ellenére is jól­lakatja az éhségsztrájkoló foglyot. A feltétlenül humánus aktusra Vas Vilmos, dr. rendőrorvos váU lalkozott. Üvegtölcsérrel, gummi­csövekkel, csillogó műszerekkel megjelent a fogda udvarán, ahova nyomban elővezették a sápadt, reszkető, tétova tekintetű foglyot. Az egész jelenet — a kör köze­pén álló reszkető delikvenssel — ugy hatott, mint valami rideg és borzongató kivégzési processzus. Vas Vilmos dr. még egyszer megpróbált szép szóval ételt kény­szeríteni a makacs éhezőbe. Meg­mutatta neki finom szerszámait, amelyek játszi könnyedséggel, fö­lényesen nyitják ki az összeszorí­tott szájat — s közben ugy ravasz­kodott velük a fogoly szája körül, hogy ha ez megszólal, a feszítő műszer végét hirtelen betaszítja a fogak közé. De Székely Miklós is résen volt és az orvossal vívott néma pár­viadal során inkább a fogai közül eregette ki válaszait, de óvakodott kinyitni a száját. Az érvek zuha­tagja végre is kifogyott a doktor­ból és jelt adott két rendőrnek, fogják le a delikvenst, hadd töltse bele a félliter tejet. Az egyik rendőr — éppen akkor végzett a borotválkozással — si­etve kapott a zubbonya után, mi" vei ingben állta körül a csoportot­— Hagyja csak azt a blúzt — szólt rá Vas dr. — Igy nagyobb lesz a tekintély — mondta komolyan a rendőr. Hangos derültség szakadt le kö­röskörül, ugy hogy még Székely Miklós is elnevette magát. Hanem ebben a pillanatban hideg vasat érzett a fogai között: a szájfeszitő hirtelen szétfeszítette az állkap­csait, egy nikkelfogó pedig meg­ragadta a nyelvét és kihúzva, fél­reterelte az útból, hogy a nyelő­csőben egy pillanat alatt eltűnjék a vörös gummicső. A makacs rab nagy könnyeket potyogtatott sze­meiből, az arcán halálos sápadt­ság ömlött el, de már semmit sem tudott megakadályozni s a félliter tej zuhogva, bugyborékolva tűnt el a torka mélyén. A tortura végén Székely Miklós csuromvizesen emelkedett föl a lócáról, ahova acélos rendőrkarok szorították le. S mialatt támolyog­va, viaszsárgán és letörten indult meg a cellája felé, rémülten csen­gett a fülébe Vas dr. rettentő fe­nyegetése : — Ezt fogom csinálni magával naponta háromszor, ha nem fog enni 1 A legyőzött éhségsztrájkoló mo­rogva, dühösen vonult be a hű­vösre, miközben a kíváncsiak cso­portja és az udvar népe harsányan kacagott ügyefogyottságán s a le­tört sztrájkon . . . Egyenlőséget, vabadságot és testvéri munkás békét hirdet a Békésmegyei Közlöny. aiREK A kölni viz Az orvos dicsekszik kollegájá­nak : — Ma arattam életem legszebb sikerét. Gyógyultan bocsátottam el egy betegemet, aki pedig olyan megrögzött alkoholista volt, hogy már reggel rumot kávézott ... A kolléga kicsinylően legyint: — Ez semmi. Én kigyógyítottam egy páciensemet, aki évekig meg­ivott naponta másfél liter kölni vizet! — Ugyan ne mondja, kolléga ur! Szinte hihetetlen. — Pedig igaz. A páciensem ugyanis évekig Kölnben lakott ! DEL-KA cipők nyári idénykiárusitása Női szürke, barna és fekete antilop köröm és regatta cipők párja 260 ezer K Női fehér, szürke, barna vászon pántos, köröm és regatta cipők párja 120 ezer K Mindenki saját érdekében tekintse meg Péterfi Cipőáruházában Valódi angol őszi ís téli öltöny és télikabát szövetek nagy választékban érkeztek raktárra. — Előnyös feltételek mellett megrendelhetők IRIRSY és OLLÁRY urS divatszabóknál, Kistabán-ucca 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom