Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-06 / 142. szám

EGYES SZÁM ARA ÍOOO KORONA Békéscsaba, 1924 julius 6 Vasátnap 51-ik évfolyam, 142-ik szám BEKESME6YEI KÖZLÖNY Politikai napilap Előfizetési dijak. : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő : P -Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A s államrendőrség várositása előtt Ujabb visszafejlődést kiván a szanálás végrehajtása (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Magyarország szanálásáról al­kotott uj törvény tudvalevően nem­csak megdöbbentően súlyos ter­heket rak az országra, hanem ^'régi, jól bevált, megcsontosodott közintézményeket huz át gyilkos vörös krétájával, azon a cimen, j hogy a felesleges inlézményekkel ' takarékoskodni kell. Az ország gazdasági helyreállítása érdeké­ben számos hivatalos szervet fel­oszlattak és megszüntettek azzal az indokolással, hogy eltünésük nemcsak kárára nem lesz az or­szág lakosságának, de egyenesen hasznára fog válni. Kétségtelen, hogy ez a halálos - ítélet nagyon sok intézményünkre szükségszerűen érkezett el. Hogy csak egyetlenegyet említsünk : az Árvizsgáló Bizottság névre hall­gató, közismeretlenségnek örvendő, nagymértékben felesleges hivatal eltüntetése például általános he­lyesléssel találkozott minden vo­nalon. Ami azt jelenti, hogy en­nek e hivatalnak megszüntetése * régi és ádáz óhajtása volt a köznek. Nem mondható el ugyanez ar­ról az „egyszerűsítési" tervezetről, amely valakinek indiszkréciója folytán most pattant ki és került a nyilvánosság elé. Ez a terv a magyar közbiztonság nagyszerűen bevált őrének, a városi szolgála­tott ellátó államrendőrségnek visz­szafejlesztését, helyesebben : visz­szasülyesztését célozza. A szaná­lási törvény végrehajtása sorén ugyanis állítólag sor fog kerülni arra is, hogy az öt esztendővel ezelőtt helyes érzékkel államosított vidéki rendőrségeket bizonyos számú lakosság számarányáig át­minősítik városi rendőrséggé. Az áldozatok közé tartoznék állítólag a békéscsabai államrend­őrség is. A kipattant tervek szerint — amelyeket, hangsúlyozzuk, hiva­talos helyről még sem meg nem erősítettek, sem meg nem cáfoltak -— a szanálási törvény alapelvei­nél fogva az egész országra rá­kényszeritett takarékoskodás elve követeli meg ezt a hatalmas lé­pési, mert az államrendőrség mai óriási szervezete olyan roppant anyagi terhet ró az állam vállaira, hogy az állami rendőrség fenntar­tása maga teszi ki a költségvetés egyik tekintélyes és súlyos tételét. Mindenki belátja a szerencsét­len, szétdarabolt ország mai hely­zetében a legszigorúbb takarékos­ság szükségességét, mert igazán csak az menthet meg és vezethet el a végleges összeomlástól. Azt azonban teljes mértékben helyte­leníteni kell, hogy a magyar köz­biztonság legjobban bevált szer­vezetét, az ország békés életét és fejlődését biztosító testületet ki­kapcsolják az állami függőségből, visszasülyesszék a régi maradi és patriárkális színvonalra és megint városivá tegyék, a mai független­ségéből városi klikkek, demagó­gok, sógorok és komák engedel­mes függvényesévé. A városi rendőrségek sohasem állhatnak annyira a hivatásuk ma­gaslatán, mint az államiak. A tiszt­viselők választott volta, a város­hoz ezerféle rokoni és baráti ér­dek által való kötözöttségük mind­mind befolyásolják intézkedésük biztosságát, ezt pedig mindenkor a köz, sőt maga a közbiztonság sinyli meg. A tapasztalatok — melyet az ötéves tanulságok még jobban megerősítettek — azt mu­tatják, hogy csak a független, a szolgálati helyétől anyagi és ér­zelmi érdekkapcsolatoktól nem függő, tehát állami rendőrség tudja ellátni hibátlanul és közmegelé­gedésre a hivatását, az ország ér­dekeinek megfelelően. Csodálnók, ha a szanálási tör­vény megbolygatná az államrend­őrség vidéki szervezeteit és a ha­szontalan és diága miniszteri au­tók és egyéb cécók helyett a köz­biztonság egyetlen biztos őrét: a vidéki államrendőrségeket áldozná fel takarékoskodási kísérleteinek, azzal, hogy visszasülyesztené a régi városi, atyafiságos befolyások által alaposan körülmadzagolt, teljesen függőséges állapotába. A törvényszék köröz két békéscsabai „Prónay-tisztet" Kényszeritették a soffőröket, hogy az autókat szolgáltassák ki nekik (A Közlöny eredeti tudósítása.) Sok ember előtt emlékezetes még, hogy 1921. tavaszán a Fiume előtt napokon keresztül két hatalmas teherautó vesztegelt. Az autók egy bécsi szalámigyáros tulajdonai voltak, aki Bécsből beleket szál­lított át Romániába, az autók azonban Békéscsabán defektust kaptak. Nyolc napig pihent itt az autókkal a két soffőr — névszerint Zsalakovics István és Heiden Louis — amikor egyszerre eléjük állt két főhadnagyi uniformisban levő egyén, akik magukat Prónay­tiszteknek adták ki és akik kije­lentették, hogy az autókat nem engedik a demarkációs vonalon tul, mert a románok el fogják azokat venni. Ellenben hajlan­dóknak ígérkeztek, hogy 30—30 ezer koronát adnak a soffőröknek, hogy ha az autókat felviszik Bu­dapestre. A soffőrök engedelmeskedtekafő­hadnagyoknak és felmentek Buda­pestre a főhadnagyokkal együtt. Budapesten Bibó hadnagy vette át az autókat, azután a főhadnagyok a soffőröknek 15—15 ezer koronát adtak. Amikor a bécsi szalámi­gyáros értesült Romániából, hogy a szállítmányt nem kapták meg a címzettek, feljelentést tett a két soffőr ellen sikkasztás büntette miatt. A gyulai törvényszék az annak­idején lefolytatott tárgyaláson 9—9 hónapi börtönbüntetésre ítélte el a két soffőrt, mivel pedig az isme­retlen főhadnagyok személyazo­nosságát nem lehetett megálla­pítani, kézrekeritésük végett külön eljárást indítottak. A gyulai tör­vényszék ítélete ellen a védelem felebbezést jelentett be a szegedi Ítélőtáblához, amely tegnap foglal­kozott ezzel az ügygyei. A szegedi tábla ugy határozott, hogy visszaküldi az iratokat a gyulai törvényszékhez azzal, hogy miután az eddigi tényállás szerint a soffőröket felbujtották, illetve kényszeritették az ismeretlen fő­hadnagyok a büncselemény elkö­vetésére, a törvényszék tegye meg a megfelelő lépéseket, hogy a fel­bujtókként szereplő állítólagos Pró­nay-tisztek előkerittessenek. Mint egyik pesti lapból érte­sülünk, a két tiszt személyazo­nosságát a nyomozás már meg­állapította. Az egyik Székely Aladár volt, aki akkoriban élénk szerepet vitt Békéscsaba társa­dalmi életében, elegenciájáról és uri passzióiról közismert volt. A másiknak Eisinger a neve. Azóta mindkettő levetette az uniformist és állítólag megszállt területenjtartóz­kodnak. Az érdekes bünpert csak az ősszel fogja tárgyalni a gyulai törvényszéken dr. Tóth Ferenc biró tanácsa, amikorra talán a két snájdig „tiszt" is előkerül. Pótrendelet az aranyparitásos vasúti tarifához A MÁV igazgatósága az elsején életbe lépett uj díjszabásra vonat­kozólag pótrendeletet küldött az üzletvezetőségekhez. E rendelet­nek az utazó közönséget közvet­lenül érintő intézkedései a követ­kezők : Gyorsvonattal szállított teherko­csiban gyorsvonati harmadosztályú menetdijat kell fizetni. Ha az utas a menetjegyén feltüntetett maga­sabb kocsiosztályba, vagy sze­mélyvonatról gyorsvonatra száll át és ezt a kalauznál, legkésőbben a rendes jegyvizsgálatnál bejelenti, az egyszeres rendes menetdijak közötti különbözetet fizeti egy aranykorona összegű pótlékkal, legrosszabb esetben pedig a kü­lömbözet kétszeresét tartozik meg­fizetni. Ugyancsak a rendes me­netdijat egy aranykorona pótlékkal, kivételes esetben pedig kétszeres menetdijat fizet az, aki tovább ki­ván utazni, mint ahová menetje­gye érvényes és ezt a szándékát előzetesen bejelenti a kalauznak. A személykocsiba bevitt apró élőállatokért külön szállítási dijat kell fizetni az állomási pénztárnál és aki azt elmulasztja, a dij két­szeresét, de legaláb 1 aranykoro­nát fizet. Élő baromfit csak har­madosztályú kocsiba szabad díj­mentesen bevinni, még pedig leg­feljebb két darabot, kosárban vagy ládában. A podgyász feladásánál a me­netjegyet fel kell mutatni és az utas köteles azzal a vonattal el­utazni, amelyhez podgyászát fel­adta. Aki ezt be nem tartja, az expresszállitási dij háromszorosát fizeti. A podgyász elveszése, hiány, vagy sérülés esetén a vasút kilo­grammonként legfeljebb két arany­koronát, illetve podgyászdarabon­ként legfeljebb 20 aranykoronát térit meg. (!) Menettérti jegyeket csak sze­mély- és vegyesvonatokra, de leg­feljebb 120 kilométer távolságig adnak ki az állomáspénztárak két napi érvénnyel. Tiz éven alóli gyermekek kísé­rőkkel harmadosztályú jeggyel is beléphetnek a másodosztályú vá­rótermekbe. Az expesszáru szállítási dij 10 kilogrammonként a fuvarozási ille­tékkel együtt személyvonaton 50 kg.-ig 0.26, 100 kg-ig 0.47, 2 mé­termázsáig 0.89 aranykorona. Gyorsvonaton 0-28, 0.70 és 1.34 aranykorona. Gyulán át Kétegyházára A megye székhelyét bele­kapcsolják a fővonalba Pénteken este a szegedi üzlet­vezetőségnek egy különvonata ér­kezett Békéscsabára, amely a vármegye közlekedési viszonyai­nak tetemes javításával és az ezzel kapcsolatos nagyfontosságú tervekkel függnek össze. Á kü­lönvonat egy mérnökökből és vasúti vezetőférfiakból álló bizott­ságot hozott Békéscsabára, Dal­mady László dr. miniszteri taná­csos vezetése alatt. A bizottság egy óriási hord­erejű terv kivitelének egyengetését kezdte meg. A terv szerint Békés­vármegye székhelyét: Gyula vá­rosát bele akarják kapcsolni a nagy vasúti forgalomba, amelytől a megye székvárosa a szeren­csétlen trianoni határkijelölés kö­vetkeztében elesett, azzal, hogy a békéscsaba—nagyváradi fővonal szimpla vicinálisé degradálódott. Az államvasutak vezetősége azt tervezi, hogy a megye székhelyét a budapest —aradi fővonalba kap­csolja be, olymódon, hogy ez a fontos és szellemi és gazdasági Zürichben a magyar koronát 67-5-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom