Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-05 / 141. szám

4 SÍKÉKJfiEGYK! KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 julius 5 elfogadásóra hivott fel — a leg­közelebbi közgyűlés által könnyű szerrel meg tudja majd hozatni az ilyen értelmű határozatot. A pénzügyminiszter engedélye­zése következtében tehát a városi tisztviselőházak eladhatók s az eddig létesített eladások is teljesen érvényesek. Aranykoronás tandi­jak a középiskolákban A kultuszminiszter a napokban rendeletet küldött a tankerületi fő­igazgatóságokhoz ez aranykoronás tandijakról az állami középisko­lákben. A rendelet szerint az ösz­szes állami fiu- és leányközépis­kolák nyilvános és magántanulók tandíját, a felvételi, valamint a vegyesdijakat aranykoronában ál­lapította meg. Az uj 1924—25. évi tanévre ugy a nyilvános, mint a magántanulók felvételi dija 2'40 aranykorona lesz, amelynek fizetése alól senkinek se, igy a közalkal­mazottak, rokkantak, hadiözve­gyek, állami munkások gyerme­keinek sem adható felmentés. A vegyes dijat 2'50 aranykoronóban állapítja meg a rendelet s az aranykorona szorzószómát pedig ugy a felvételi, mint a vegyes­dijakra vonatkozólag 18 ezerben. Azaz a most megkezdődő beira­tásoknál 43.200 papírkorona fel­vételi dijat és 45 ezer papírkorona vegyesdijat kell fizetni. A tandij összege az összes áliami közép­iskolákban 20 aranykorona lesz a nyilvános tanulók, 30 pedig a magántanulók számára. Tekintettel arra, hogy a tandij első részlete csak október elsején esedékes, a tandíjra vonatkozólag függőben hagyták az átszámítási kulcs megállapítását. A közalkal­mazottak, hadirokkantak, özve­gyek, állami munkások gyermekei részére csak a régi tandíjszabály­zatban megállapított feltételek mellett (azaz, ha legalább jó elő­menetelü a tanuló) nyújtható a felmentés a tandijmentességi szá­zalékon belül, egyébként pedig (ha legalább elégséges előmene­telü a tanuló) a tandijmentességi százalékon felül a most megálla­pított tandíjnak 10 százalékát fizeti. Az eddigi adatok mind az ál­lami középiskolákra vonatkoznak. A magánközépiskolákra vonatko­zóan a közoktatásügyi miniszter nem szabott meg tarifákat, hanem a beiratási- és tandijakat teljesen az egyes magániskolák fentartói­nak tetszésére bízta. Ennek követ­keztében az egyes magánközép­iskolákban a tandijak lényeges eltérést mutatnak és jóval fölül­haladják az állami iskolák tan­díjait. Igy a békéscsabai ág. ev. Ru­dolf-főgimnáziumban a beiratási, illetőleg felvételi dij 5 aranykorona, az évi tandij pedig 60 aranykorona. Az állami leánygimnáziumban el­lenben 20 aranykorona az évi tan­dij, a többi dijak pedig ugyanazok*, amelyeket fentebb felsoroltunk. Vissza a természethezP Meddig legyünk az Alföld Velencéje ? Békéscsabán ugy állanak a dol­gok, hogy ha esik az eső, fene­ketlen sár van, ha pedig nem esik, akkor meg bokáig ér az Alföld kiadós, forró pora. Itt ugyanis min­dent a magasabb hatalmak — az Úristen — intézkedésére bíznak s nem szállnak szembe az elemi hatalmak támadásaival. Nem kö­tik meg a port, nem üldözik el a sarat, nem állják útját egyiknek sem s hagyják feneketlenné és túl­tengővé lenni mindegyiket. Miért? Hiszen uraink biztosan jártak kül­földön, ahol alkalmuk volt szem­lélni a különféle szemnektetszetős és egészséges módokat, amelyek­kel az uccókat megépítették és fentartjók. Miért nem utánozzák tehát ebben a külföldet ? Mert — igy kényelmesebb, egyszerűbb, pát­riárkálisabb és igy elmondhatják a székely ember szállóigévé nőtt mondását (aki tiltakozott a villany­világítás létesítése ellen), hogy: ami jó volt a nagyapók idejében, az jó lehet az unokák idejében is... Tehát hagyják a port bokáig­érővé növekedni, mert az bizo­nyos specialitást és jelleget ad a városnak; és hagyják az uccák sarát is esők évadján, mert csak igy hallgathat a város arra a vi­szonylagosan büszke névre, hogy: az Alföld Velencéje . . . Elvégre mit nekünk az a fene­sokat hivatkozott külföld az ő íz­léssel emelt házaival, nagyszerű gyalogjáróival és kellemes, por­mentes, egészséges levegőjével és simára készült uttesteivel, amelye­ken sem por nincs, sem sár, ha hetekig tombol is az eső, vagy hónapokig süti is a nap a szik­kadtra száradt uttestet. Igaz ugyan, hogy nem is nevezik azokat Ve­lencének. Viszont az is igaz, hogy a tuberkulózist az ottani lakosság legfeljebb az orvosi könyvekből, vagy a lapokból ismeri csupán, emit a békéscsabai lakosság iga­zán nem mondhat el magáról. . . Most a kánikulai forróság táma­dásai alatt hasznos és kedves fi­gyelem lenne a város vezelősége részérő], ha legalább szorgalma­san öntöztetné az uccákat, azokat, amelyeknek rendbehozására — tudjuk — kár egy szót is veszte­getni. (Lásd a székely ember mon­dását.) Az állandó és bőséges uccaöntözés ellenben olyan jelen­téktelen költségbe keiül, hogy ha ehhez hozzávesszük azt a költsé­get, amit az egészségünk meg óvása révén megtakarítunk, egész csinos, sőt tekintélyes összeget kapunk. De ha már az uccáktól sajnál­ják a kánikulai öntözést, érthetet­len : miért sajnálják a parkoktól. Az alföldi városok között egyetlen kiváltsága és előnye Békéscsabá­nak az, hogy három parkja is van. Ezeket esténként és ünnepnapo­kon az üdülnivágyók valóságos raja lepi el, akiknek üdüléséből azonban nem lehet semmi, mert a ligetekben bokáig érő por ré­mítgeti a sétálókat és veszélyezteti az egészséges tüdőket. Egy egy elepos öntözés itt sem ártana s talán felesleges itt érveket felsora­koztatni az öntözés révén szár­mazó előnyökről. A mai állapot tarthatatlan és katasztrofális. Visszatérést jelent a teimészethez, a primitívséghez. De ma már nem lehet jelszó ez, ha­nem inkább az, hogy — vissza a primitivséglől, a kulturálatlanságtól a kulturóhoz. Vandái éjszakai lova­gok irtják a fákat (A Közlöny eredeti tudósítása.) A csütörtökről péntekre hajló éj­szakán lelketlen és gonosztevő­lelkű emberek vandál módon ér­zékeny kórokat okoztak a város­nak. Az ismeretlen tettesek, akik­ből minden bizonnyal tökéletesen hiányzik a szépérzék és a termé­szet iránti rajongás, ez éjszaka sötét leple alatt végezték körutju­kat, még pedig olyan ügyesen, hogy senkinek sem tünt föl a gya­nús társaság, sem az a kegyetlen munka, amelyet nagy óvatosan végeztek. A vakmerő éjszakai kirándulók ugyanis a harmadik kerület né­hány beltelki uccájában : a Luther-, Szentlászló- és Lázár uccéban, va­lamint a Szarvasi-uton azzal szó­rakoztak, hogy a vékonyabb, zsen­gébb facsemetéket, amelyeket csak nemrégiben ültelett el ezekben az uccákban a város gazdasági in­tézősége, elpusztították. Az éj­szaka sötétlelkü lovagjai a fiatal, pompásan fejlődő facsemetéket gonosz kézzel vagy kettétörték vagy pedig egyszerűen kicsavar­ták, a hullává tett fácskákat az­után otthagyták és tovább álltak, más fánál ugyanezt elkövetni. A vakmerő fairtók végigmentek a felsorolt négy uccón, amelyek­nek mindegyikében kivégezték a PÉTEKF1 CIPÖÁRUHÁZÁBAN a szokásos reklámárusitás — amíg a készlet tart — ezúttal 3 sorozatban történik I. sorozat: Női lakk, antilop, regatta és körömcipők (szürke, barna, fekete és drapp színekben) P^rja 288 ezer II. SOrOZat : Női barna sevró és bagaria regatta cipők (svájci és francia formájú) párja 288 ezer III. sorozat: Női fekete sevró és box párja 220 ezer fiatalabb fákat, majd amikor eléggé el nem ítélhető munkáju- y kat elvégezték, eltűntek, anélkül, hogy bárki is észrevette volna a cselekedetüket. A négy ucca lakói oly mélyen aludtak, hogy senki nem hallotta közülök a fakitörde­lés zaját. A büntettet csak reggel vették észre, amikor aztán meg­állapították, hogy mintegy 30—40 fiatal fácska fejlett törzse esett ál­dozatául a veszedelmes szórako­zósu barbároknak. A rendőrség a nyomozást meg­indította a kártékony kezek ellen, hogy a megérdemelt könyörtelen büntetéssel sújtsa a fásítás vesze­delmes ellenségeit. lilltJEM Babona Nyisztor János cserépégető fél­holtra verte az anyósát, hogy ki-'-~ l űzze belőle az ördögöt• Nyisztor János cserépégető, városi ember, vasárnaponként iparoskörökbe és rendes korcsmákba járogatott, tu­dós, hites szocialista, aki tisztában van a világ rendetlenségeivel, tudja a hibák eredőségét s az ördög kivételével semmit sem hisz. Hiszi, amit lát, az ördögöt azonban ugy látatlanul is hiszi, mert ennek léte­zése világosan kitűnik az alábbi történetből. Nősült ezelőtt tizesztendővel. El­vett egy szépséges hajadont, aki­nek egy huga is volt. A szépséges hajadon édesanyja nem akart bele­egyezni a házasságba, azt sze­rette volna, ha Nyisztor a h'afa­labb leányt kéri meg, minekutána, az idősebbnek egy özvegy ember komoly szándékkal udvarolta Nyisztor ennek ellenére az idő-, sebb hajadont vezette oltárhoz,S mert ezt szerette. De meddig sze­rethette ? Egy esztendeig. Csak l Mert a szépséges menyecske a házasság után azonmód sorvadni kezdett, összeesett szegény, mint nyár» végén a barack s eszten­dőcskére koporsóba rakták. A temelésén nagy könnyáradat zu­hogott, de Nyisztor a könnyein keresztül is észrevette, hogy az anyósa levágott ,egy darabot a szemfedőből, meg a kereszt vé­géből és gelebébe rejtette. Hazaér érve azt mondta Nyisztornak, most már mindenképen vegye el a kisebbik leányát, mert más fele­ségei ugy sem tür meg mellette az első asszony, mind elviszi tőle, ki a temetőbe, akárhány lenne? is. Nyisztor nem állt kötélnek, ha­nem azt mondta, elköltözik. Éjjel még ottmaradt s minthogy ekkor még az ördögben sem hitt, nem sokra taksálta, amit a kulcslyukon keresztül látott. Az anyósa éjjel, kint a konyhában tüzet rakott, az~ -f asztalra egy cserépbögrét tett,, vöröslő parazsat dobott bele és vizet öntött rá. Aztán megkavar­gatta a keresztből vágott fadarab­kával és két, keresztbefektetett evőkést helyezett a víz tetejére. Ekkor letérdelt, imádkozott egy kicsit, megfente a bögre felett a; késeket, meggyújtotta a kereszt­darabot, parazsát összetörte, rá­Szombaton és vasárnap „Ő" burleszk, Harold Lloyd főszereplésével A bölcs Náthán Lessing világhírű drámája az emberszeretetről Kedden és pénteken Cezarina I. II. része Magyar—lengyel futballmérkőzés Párisban lassított felvételekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom