Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-04-12 / 75. szám

íBEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 április 20 Kován Endre uriszabó üzlete Békéscsaba, Andrássy-ut 6. szám Nagy választék, olcsó arak, legfőbb munka! föl részleteket. Adatokat sorolt föl a közalkalmazottak mai lehetetlen és kibírhatatlan helyzetéről, szembeállítva azt más osztályok helyzetével. Kérte az értekezletet, hogy keresse meg a társtestületekeí, annak követelésére, hogy olyan fizetésrendezést kapjanak a közalkalmazottak, ami négy félév alatt a békeidei paritást 100 %-ig érje el. Ilyen kérelmet tartalmazó föliratot tervez küldeni a miniszterelnöknek, a belügy- és pénzügyminiszternek, a postafőigazgatóságnak és a vidéki és fővárosi lapoknak. A javaslatot az értekezlet egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Horváth Jenő polgári iskolai tanár szólt ezután néhány lelkes, buzdító szót. Kijelentette, hogy a sok beszéd és tanácskozás helyett inkább a cselekvést tartja szükségesnek és nagy tetszés közben indítványozta, hogy minden közalkalmazott utazzék föl Budapestre. Ha a szanálási javaslatok nemzetgyűlési tárgyalásainál a közalkalmazotti fizetések kerülnek megvitatás alá, célhoz vezetne, ha 50—60 ezer közalkalmazott tüntető fölvonulást rendezne és a parlament elé menne demonstrálni. Az értekezlet az indítványt nagy éljenzéssel* egyhangúan elfogadta, mire elhatározták, hogy a tüntető fölvonulás megszervezése érdekében fölírnak a KANSz. központjához és megkeresik az összes lárstestületeket. Az értekezlet Gajda Béla zárószavaival ért véget. A magyar jövő A magyar közéletben sok nagy kérdés van, mely időnként felcsillan és azután a feledés futóhomokjában elmerül. Ilyen a közegészségügyi intézmények és szervezkedések kérdése, melyről tudjuk, hogy a jövőre kiható és súlyos köyetkezményekkel jár, mégsem rendezzük. Az az egy pár önzetlen ember, aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik, szomorúan látja, mint hull az uj Mohács romján az uj nemzedék, a magyar gyermekek sok ezres hada. A gyermekhalandóság elleni küzdelemben nagy álfogó munkát végez vármegyénkben a Stefániaszövetség, mely legutóbb o harmadik védőintézetet is feláilitotta és átadta a forgalomnak. A védőintézet legutóbb Orosháza községben állíttatott fel, mely által a község, a hatóság, a védőnő kulturális érzékének fényes anubizonyságát szolgáltatta. A védőintézet ünnepélyes megnyitása a napokban történt meg Orosházán, ahol a szövetség nevében dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyző, szövetségi elnök erős propaganda kifejtése mellett adta át a védőintézetet az anyák és gyermekek részére. Az intézet három szép helyiségből áll és a községi orvosok vezetése mellett ellátja nemcsak a gyermekek, hanem az anyák rendelését is és emellett a községből kapott tömegfogyasztási cikkek, ruhák kiadása mellett igyekszik támogatni az erre rászoruló szegény anyákat és gyermekeket. Orosháza község a védő intézet fennállását intézményesen is biztosítja és évenként költségvetésében felvett tetemes összeggel segélyezi, mely által a népesség számbeli erejének növelését hatalmasan előmozdítja. A vármegyei szövetség munkája bármilyen nagy nehézségekkel is küzd, mégis csak halad előre jelentős lépésekkel a cél felé, mely lényegesen előmozdítja azt, hogy megteremtessék az ország megújulásának létalapja, az erős, egészséges magyar ifjúság. „Magyarországon a knlturán nem szabad takarékoskodni" Gajda Béla igazgató részletes leírása az intézet állapotairól A békéscsabai leánygimnázium megszüntetésének ügyével kapcsolatosan eddig közölt cikkeinkben ismertettük azokat az okokat, amelyek — Gajda Béla igazgató közlése szerint — a kormánynak nyomást adtak a beszüntetés elhatározására. Ismertettük a tanárok lakósmizériáit, az intézet épületének bajait és mindazokat a mulasztásokat, amelyek végezetül az iskola halálos bajává nőtték ki magukat. Befejezésül szükségesnek tartjuk, hogy az igazgató érdekes beadványának azt a részét ismertessük, amely nagycsomó nyomós érv fölvonultatásával száll sikra a leánygimnázium megmentése érdekében. Az igazgató érvei és megállapításai kétségtelenül nagy szolgálatot fognak tenni a meggyőzés terén, mert helyesen összehordott érveit cáfolni nem, csak elismerni és aláírni Jehet. Az iskolát mentő érvek egyébként igy hangzanak : Az általános kulturszempont mellett, — mely szükségessé tesz minden iskolát, — Békéscsabán egy fontos külön szempont: a magyarság nemzeti szempontja teszi nemcsak kívánatossá, de elengedhetetlen szükséggé is egy állami leányközépiskola fenntartását. A város lakosságának még minig több mint fele tót anyanyelvű s e lakosságra hazalias nemzeti irányban való hálás elsősorban az iskolák utján történik. Ebben a munkában intézetünk nem áll az utolsó helyen. Az intézetnek a vallás és közoktatásügyi minisztertől tervbevett megszüntetése esetén évente 230— 250 leánygyermek maradna iskola nélkül, ami igen nagy zavarokat idézne elő. Tegyük fel, hogy a csekély létszámú felsőosztályok tanulói elhelyezkednének a Rudolffőgimnáziumban mint magántanulók, — ámbár a tantervi különbözet, 4 évi latin anyag stb. sokak előtt elzárná a továbbhaladás útját — mig mindig nyílt kérdés maradna: mi történjék az alsó 4 osztály körülbelül 160—180 növendékével. Ezek kénytelenek lennének a községi polgári leányiskolába beiratkozni, amely pedig ma is túlzsúfolt, ugy hogy a város ebben az esetben is ama kötezettség előtt állana, hogy a felállítandó pórhuzamos osztályok részére helyiségről, sőt tanerőkről kellene gondoskodnia. A jelenlegi épületnek oly sok hiánya van s oly szervi hibái vannak, hogy csak akkor lép a kérdés megoldásában helyes útra a város képviselőtestülete, ha a jelenlegi épületet teljesen kihagyja a kombinációból s nem gondol arra, hogy ennek valamelyes bővítésével vagy más hasonló toldozóssal igyekezzék nyugvópontra juttatni az ügyet, mert ezzel az intézet részére a fejlődése lehetőség nem lenne biztositható s igy végeredményben kár lenne az ilyen megoldásért hozott mindenféfe áldozat. Ezután hivatkozik a beadvány a létszámcsökkentésre és elismeri, hogy ez a békéscsabai leánygimnáziumot is eléggé fenyegeti, de megjegyzi, hogy akkor, ha a kultuszkoimány a város vezetősége részéről áldozatkészséget fog tapasztalni az iskola sorsának kedvező irányba terelésében, akkor az intézet fokozatos megszüntetését tervbevevő rendelet nem lesz az utolsó szó ebben a kérdésben. A város vezetőségének hangsúlyozottan javasolja, hogy ÉRTESI2ÉS ! Tisztelettel értesítjük igen t. vevőinket, hogy cipészmühelyünket egybevontuk és igy folyfatjuk mindkét üzem vezetését. — Szabászat és mértékosztály ezután csakis a Péterfi Cipöáruházban lesz, ahol nagy súlyt helyezünk a legfinomabb ízléseket kielégítő lukszuscipők mérték utáni készítésére. Tisztelettel : Péterfi Imre Kurilla András igyekezzék mielőbb közbenjárni a rendelet és annak végrehajtásának fölfüggesztése érdekében. Gajda igazgató igy fejezi be érvdus beadványát: Hazafias meggyőződésem, hogy Csonkamagyarországon bármin szabad és lehet takarékoskodni, csak a kulturán nem. Nekünk egyetlen kulturális pozíciót feladnunk nem szabad és különösen nem szabad itt, az ideiglenes határszélen, e nemzetiségi városban,, mert ez nem takarékosság, hanem vétek önmagunkkal szemben és bün a jövő ellen s mert igy igazán magunk leszünk az okai, ha sokat hangoztatott kulturfölényünk ellenségeink felett azzá lesz, amivé már annyi szép magyar jelszó é» program lett nálunk : üres, kongó frázissá, mellyel csak önmagunkat áltatjuk, narkotizáljuk- Nem a mi nemzedékünknek mondta Deák Ferenc, de a mai magyarság, talán még jobban megfogadhatja, mint az ő kora : „Minden áldozat, amely nevelési célra fordittatik, a hazának és emberiségnek oltárán van letéve. Nevelni a népet oktatással, intéssel, célszerű törvényekkel : az a legnemesebb feladat, mert kifejti a nemzet erejét,, virágzásra emeli a hazát, biztosítja törvényeinek szentségét s az embereket jobbakká, boldogabbakká teszi." Kétségtelen, hogy Gajda igazgató hatásos érvelése meg fogja, tenni a kellő hatást a város illetékes köreinél, úgyhogy ezek mindent el fognék követni a város ^ fejlődésére és kultuifokára nézve oly nagyfontosságú intézmény megmentése érdekében. Vizállás a vármegyében Jelentettük már lapunkban, hogy a vármegyét árvizveszedelem fenyegeti. A Körös, ez a még mindig rakoncátlan folyó tényleg komoly veszéllyel fenyegetett, de: ma már arról számolhatunk be

r hogy ez a veszély elmúlt és bizony megfeszített óvóintézkedé*sekre volt szükség, hogy elmúlt A vizszabályozó társulatok mérnöki kara és a közigazgatás állandó permanencióban volt, különösen Gyomán, ahol a vízállásáprilis hó 6-ón meghaladta a 7 m 65 centimétert vagyis nagyobb volt a viz, mint 1895-ben és pedig 20 centiméterrel. Ma már arról adhatunk szómof„ hogy a Gyoma alatt egybeömlő Hármas-Körös vize levonult és a 4 mostani fővizállás 676 cm., tehát közvetlen veszély a vármegyét, nem fenyegeti. Annál nagyobb veszély fénye-' geti Csongrádot, ahol a nyolcvankilencediki nagy árvizet már 2 centiméterrel közelitette meg. Oka ennek részben a Tisza és a Zagyva áradása, amely Szolnok alatt már majdnem egybeszakadt é

s gátolja I castiliai véreb rendkívül izgalmas történet liétfőn-kedden A lélek érésa szerdán-csütörtökön. Főszereplők Lóth Ha, Yándory