Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám
1924-05-20 / 104. szám
EGYES SZÁM ARA SOO KOROM Békéscsaba, 1924 május 20 Jiedd 51-ik évfolyam, 104-ik szám BEKESME6TEI KÖZLÖNY Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre JÖ5.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Jiarc a vámtarifa javaslat körül Az uborkaszezon közeleg s a ránktört hirtelen melegben a honatyai virtusok is alább hagytak. Igy aztán nem csodálhatni, ha az egyszer valóban fontos és elsőrangúan gazdasági kérdés került a napi politika homlokterébe : a vámtarifa javaslat. Nagyjelentőségű problémák kerülnek itt szőnyegre és meg* oldásra, amelyek annyira belevágnak minden állampolgár életébe, hogy indokolt, ha az a legszélesebb körben megvitatásra kerül. Két fontos főszempont itt a kérdés : szabaddá tétessenek-e a vámok, vagy legalább is ugy mérsékeltessenek, hogy a fogyasztó ezáltal olcsóbban juthasson az áruhoz vagy pedig igenis fentartassanak olyan vámok, amelyek a fejlődésben levő magyar ipart megvédik a letöréstől vagy akár a megsemmisüléstől. Ez utóbbi nyilvánvalóan erősen szociális kérdés is, mert hiszen iparunk megbénítása a munkanélküliség ijesztő szaporulatát is jelentené. Amikor két ilyen súlyos érv között kell a döntést meghozni, akkor mindenesetre nagyon is meggondolandó, merre keresFőszerkesztő : Dr Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. sük az igazságot. Az igazság két egyforma erős oldal között valószínűleg a középen van. És erre a középutra törekedni — most már minden gazdasági érdekeltségen felül — valóban kötelesség. Hogy a szakkörök és a kormán y a demagógiára alkalmas jelszavak ellen sajtóközleményekben és a kérdésnek széles és nyilvános megvitatásával lép fel, helyes cselekedet. De ami legutoljára történt, amikor egyik országos egyesületnek a vámtarifa ügyében hirdetett gyűlését betiltották, olyan cselekedet, ami feltétlenül elitélendő. A Cobden Szövetség komoly gazdaság politikai testület, hol az uccai demagógiától tartani képtelenség. A név, amelyet homlokán visel s amely a szabad kereskedelem nagy angol harcosát jelöli, mutatja, hogy minden vámmegszoritás ellen foglal állást. De az, hogy nálunk a mai világberendezkedésben a kereskedelem szabadságának komoly akadályai vannak, még nem indok, hogy minden ellenvélemény e'fojtassék. Különben nagyon sokunkban az a gyanú támad, hogy az uj vámtarifa nem is annyira érvekkel, mint erővel és hatalommal van alátámasztva. „Franciaországnak erősitenie kell a német demokráciát" Franciaországnak kötelessége a szükséges terheket vállalni. A világhelyzet sokat javult, nagyot fordultak a dolgok, elmultak azok az idők, mikor diplomáciai mesterkedésre lehetett gondolni. Ismerni kell az erőtényezőket és számolni kell azokkal. Herriot azután utalt az Olaszországgal és különösen az Amerikával való egyetértésnek szükségességére és végül a Németországhoz való viszonyáról nyilatkozott. Franciaországnak azon kell iparkodni, hogy Németországban a demokratikus mozgalmat erősítse. Ez a mozgalom a békének is legerősebb biztositéka. Békéscsaba város közgyűlése Interpellációk az uccák elhanyagoltsága miatt — A város eladja a vásártéri házakat - Kisgazda-front a gőzmalom ellen Páris, máj. 19. Herriot, Lyon polgármestere, a valószínű uj francia kormányelnök, interjút adott a „Le Matin" munkatársának-' Junius elsejéig bizonyosat semmiesetre sem mondhatok, egyet azonban már most mondhatok, hogy nem fogom a hatalmat olyan könnyedén venni, mint akárhányan tették. Szerintem ebben a pillanatban a külpolitikai dolgok a legfontosabbak. Nem lehet arról beszélni, hogy a katonai és pénzügyi terheket, amelyeket viselünk, könnyű szívvel csökkentjük anélkül, hogy Franciaországot Európával és az egész világgal szemben biztosítsuk. (A Közlöny eredeti tudósitasa.) Lanyha érdeklődés mellett indult hétfőn délelőtt a város képviselőtestületének májusi közgyűlése. A lanyhaság csak akkor múlott el és foszlott széjjel, amikor a közgyűlés rátért az egyetlen érdekesebb tárgy : a vásártéri tisztviselőházak eladásának kérdésére. Ekkor harcias hangulat kezdett uralkodóvá válni a közgyűlési teremben, amit egy előbbi vitás ügy — a munkás-otthon szövetkezet telekátengedési kérelme — már némileg fölpaprikázott. A közgyűlést Berthóty István dr. polgármester nyitotta meg, aki fölkérte Francziszky Lajos dr. aljegyzőt a polgármesteri jelentés fölolvasásáia. A jelentés ismertetése után a polgármester bejelentette, hogy vasárnap a város társadalma alkalmat keresett Rell Lajos dr. főgimnáziumi igazgató ünneplésére 25 éves tanári működése alkalmából. Ezzel kapcsolatosan indítványozza, hogy Rellről, 100 takarékkorona mai árfolyama 129 papirkorona. Zürichben a magyar koronát 675-e l jegyezték. Lijsje (Holland emlék) Irta : Péchy-Horváth Rezső. 7. Azonban az a nap is elérkezett, amelyiken a kép a maga tüneményes szépségében készen állott. Lijsje minden fiatal bája, minden csodás szépsége ott volt másolatban a vásznon és ott volt az ő szűzies, őszinte, tiszta, virágszőnyeges lelke is azokban a csillámló azurszin szemekben. Valódi remekmű volt ez a kép és ezt megérezték maguk is abban a szent pillanatban, amikor a festő az utolsó ecsetvonást — már csak lényegtelen javítást — megtette a képen. És ebben a csodás pillanatban, amikor a kezük harmonikusan simult egybe, mint akár a lelkük, Kázmér, maga sem tudta, mely gondolatbotlásból, halkan, tétován súgott valamit a vállára borult Lijsjenek. A leány homlokát hirtelen vérhullám öntötte el; biborszőnyeget borított a tisztaság galambfehér oltárára a szemérem megrianása ; majd riadt mozdulatot tett, mint az, aki el akar futni valahonan, ahol témes veszély környékezi, De a festő erős karjai acélkapcsokkéní fonódtak a dereka köré. Nem menekülhetett; rab volt, fogva volt. De már nem is akart menekülni Lijsje. Riadt döbbenete csak egy szempillantásig tartott. Hamar döntött a sorsa fölött. Engedelmesen simult a szerelmeséhez: — Eljövök hozzád, mert szeretlek... Holnap... Aztán egy észbontóan hosszú, vad csóközön után szédülve futott a falu felé. 8. A festő becsületes ember volt és jól ismerte sajátmagát. A pajkosságból, nagy játékból föltett kérdést, amire a leány ime odaadja magát neki, ezerszer megbánta, mire hazaért. Csak ugy ötletszerűen mondta Lijsjenek azokat a szavakat és ime, a minden holland lányok legszebbje, az övé akar lenni, egyetlen gyenge kérésre. Forró szive őrülten kalapált, amikor a leány angyalszerü arcára, légies termetére és kislányos bájaira gondolt. De lebírta magát. Elővette a súlyzóit és a jó huszonöt kilókkal ugy megdolgozott, hogy hosszan kígyózott le az arcán a veríték sós patakja. Most már nyugodt vérrel látta a helyzetet. Csak a kezét kellene kinyújtania és az övé lenne ez a gyönyörű leány. Legelőször. És nemcsak a képpel nőne hozzája, nemcsak a vászon révén lennének egymástól örökre elválaszthatatlanok, hanem egy forró félóra vérpezsdítő emlékei révén is... De ez nem történhetik meg! Soha, soha! Muló szeszélyért, egy túlhevült pillanatban kiejtett szóért nem szabad ezt az áldozatot elfogadnia, amely talán még a halálát is okozhatná a kis törékeny Lijsjenek. A hálát, amelyet az ihlet fölébresztésével és egy remekmű alkotásával támasztott Lijsje, neki igy visszafizetnie nem szabad!... Kázmér küzdött magával, perlekedett, alkudozott es mérlegelt. Hiába. Ő csak rövidlejáratú szerelmekhez volt szokva, de a napnál is világosabb az, hogy ezt a leányt nem szabad ilyen szerelemnek tekintenie. Maradna tehát még egy lehetőség s aztán — tertium non datur: feleségül venni Lijsjét. Szereti, az bizonyos, hogy az örülésig szereti a leányt, mint kisdiák korában a szomszédék polgárista Tildáját, akiért a játékpisztolyával főbe is lőtte magát, de — azon a kis lyukon valahogyan csodálatosképpen minden szerelmi komolysága és megbízhatósága — ugy látszik — örökre elillant... őt már csak a rövidlejáratú szerelmek számára engedi élni a szerelmek legfőbb intézője; ő három hónap után még talán a megelevenedett milói Vénuszt is fanyar mosollyal hagyná ott... Ah, otthagyni 1... Ez a szó ragyogott ki előtte hirtelen vakító élességgel, mint a tenger éjszakájában valami távoli világítótorony cikkázó, erős villanyfénye. 9. Kora reggel, másnap, amikor még ólmos ólomba fulladtan sötétlett ki az imbolygó sós párákból a falu, hogy a kampeni hajó átjött a szigetre, Kázmér sietve a hóna alá kapta kincsét, a festményt és fölsurrant a hajóra. A „Vila" rikkantva dudált egyet s dohogva fúrta orrát a morajló, habtarajos öbölvizbe. Egy perccel később már messze maradt mögötte a sziget fövénye és Kázmér, nagy magaelégedettséggel, örö.nujjongós megkönnyebbüléssel nézett vissza Urk karcsú templomtornyára s az alatta elsorakozó száznyi kék, sárga, vörös skatulyaházra. A szeméből csillogva futott alá egy csepp abból a végtelen, drága óceánból, amely minden fájó sebet jóltevőn meggyógyít. (Vége.)
