Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-05-15 / 100. szám

EGYES SZIM ARA 8®® KOROSA Békéscsaba, 1924 május 15 Csütörtök 51-ik évfolyam, 100-ik szám BE KE SH KÖZLÖNY Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 05.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. 77 túlzók politikája bukóban A francia választások a szélsőségek csúfos bukásával végződtek és Poincaré, a francia túlzó nacionalisták vezére, már bejelentette lemondását. Jóllehet a hivatalos oldalról sugalmazott francia sajtó az esemény jelentőségét leplezni igyekszik, mégis kétségtelen, hogy a mérsékeltek győzelme változást jelent a francia külpolitikában. Ez a politikai fordulat, bármennyire távol áll is tőlünk, mégis megérdemli, hogy a legfokozottabb figyelemmel kisérjük. A trianoni békét nemcsak francia földön foglalták pontokba, de túlnyomórészt ugyanaz a diadalittas és bosszúra szomjuzó francia szellem diktálta, amely Versaillesben a német nemzetet akarta kérlelhetetlenül halálra itélni. És ha a franciák a saját könyörtelenségük nyomán rájuk zuduló gazdasági válságban kissé kijózanodva engedékenyebb húrokat fognak pengetni a legyőzött németek felé, ez nem maradhat hatástalanul a többi leigázottak számára sem. Ez a legfontosabb következtetés, amelyet a francia kormányválságból a magunk számára le tudunk vonni. De annak, hogy a választásokon ugy a jobb, mint a baloldali túlzók kudarcot vallottak, van egyéb egyetemes és lélektani jelentősége. Majdnem öt év embertelen gyilkolása után, amelyben gazdasági szférák összeütközése értelmetlenül kergette a tömegeket az ágyú- és puskacsövek elé, a nekivadított, de felnyíló szemű hátramaradottaknál meg tudjuk érteni, ha elitéljük is, a lelkek sok robbanó kilendülését. Keserves tapasztalatok és nem kevés idő kell hozzá, mig az egyik beletörődik abba, a mennyi sokat veszített és a másik megbarátkozik azzal, hogy nem nyert egy jottányit sem. De az indulatra egyszer csak el kell következnie a lecsillapodásnak, a vérbenforgó szemekre a tisztánlátásnak. A maga bőrén kellett mindenkinek megtanulnia, hogy a dögletes háború után ép ugy rohasztja ember az embert, mint a kegyetlen öt éven át, legfeljebb más eszközökkel. Ember az embernek még mindig farkasa. Es ha Franciaországban, amelyen ma a politikai körülményeknél fogva Európa súlypontja nyugszik, az orditozók helyett a józan mérséklet és a megértés szándéka kezd előtérbe nyomulni, a világ érthető megkönnyebbüléssel lélekzik fel. Talán egy uj időszak hajnalhasadását véli feltünedezni, Bethlen a vármegyei törvényhatóságokról amikor mindenkinek a külön igaza helyett végre az egyetemes, emberi igazság fog diadalmaskodni. Budapest, május 14. A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök után Bethlen István szólalt fel. Bejelenti, hogy a legutóbbi ülésen, amikor a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot benyújtották, a nemzetgyűlési arra kérte, hogy a közgazdasági és a földmivelésügyi bizottságokhoz utalják a javaslatokat előzetes tárgyalás végett. Ezután ugy értesült, hogy a Ház több tagja azt a kívánságát terjesztette elő, hogy a pénzügyi bizottság is tárgyalhassa ezt a javaslatot. Ez ellen nem emel kifogást és javaslatot tesz az iránt, hogy a javaslatot a pénzügyi bizottság elé is utalják, de egyúttal kéri, hogy ez a bizottság a már kiküldött bizottsággal tárgyalhassa. A Ház ilyen értelemben határoz. Ezután áttértek az interoellációkra. Hegymegi Kiss Pál a debreceni önkormányzat igazgatásában előfordult állítólagos szabálytalanságokat teszi szóvá. Ezután az összkormányhoz intézett két interpsllációt a törvényhatósági bizottságok helyzetéről. Bizonyítani igyekszik, hogy a bizottságok törvényellenesek, mert szükségrendeletben intézkedett rájuk vonatkozóan a kormány. Bethlen válaszol az interpellációra. Csodálkozom azon, mondotta, hogy erre a kérdésre újból visszatérnek. Egyszer már rámutattam arra, hogy a törvényhatósági bizottságok törvényes képviseletek, ennélfogva jpguk van arra, hogy politikai kérdésekkel is foglalkozzanak. A képviselő ur haragszik azért, hogy e bizottságok a szanálás mellett foglaltak állást. Aki haragszik, annak rendesen nincs igaza. Ebben a kérdésben is ez a helyzet. A képviselő ur okfejtését arra a körülményre alapítja, hogy az a törvényjavaslat, melyet a kormány a törvényhatósági bizottságok újjászervezésére benyújtott, nem tárgyaltatott le a kellő időben. A kormány idejében terjesztette be *zt a javaslatot, azonban a Ház hosszasan foglalkozol! az indemnitással, utána pedig kénytelenek voltunk áttérni a szanálási javaslatra, ezért nem kerülhetett sor a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló javaslat letárgyalására. Igy tehát ex-lex állapot állott be, nem pedig törvényellenes állapot. Minthogy a kormányhatóságok mandátuma akkor már 100 takarékkorona mai árfolyama 128 papirkorona. Zürichben a magyar koronát 60-al jegyezték. 20 koronás arany 385000 papirkorona. Lijsje (Holland emlék) Irta: Péchy-Horváth Rezső. 1. Mint a Poé Edgár Lee Anikójának is, szemében a misztikus holland tenger csodálatos kéksége és szépsége, nemes mélysége és szelid türemlése csillámlott. Titokzatos mélységeik csodákat rejtegettek, amiket a leánysziv féltve őriz, mint első, szent tavaszának megpezsdülő érzéseit. Selymes haja, amelynek folyékony aranyzuhatagja a sarkáig ért le, mint valami kincses korona övezte halovány homlokát s a fülei előtt csillogó csigákban lapult meg. És ezen a kalászszinü hajkoronán engedelmes lágysággal simult a hollandi lányok jellegzetes disze, a hófehér, ropogósra keményített vászonfőkötő. Két oldalról, a sárga hajcsigák fölött, kedves rézcsattok fogták összeÖrökkön csak halványkék ruhában lehetett látni. Talán csak ez az egyetlenegy ruhácskája volt összevissza; ez azonban mindig illatosra, tisztára mosottan, frissen vasaitan került rája. Nyúlánk, karcsú termete — amely önkéntelenül is a Zuider-tó gigászi sirályainak: a halászbárkák kiszögelő, merész árbocaira emlékeztette az embert, — rengő-ringó hajladozással tünt föl hol itt. hol ott a tengerpart fövényén. Ritmikus járására, csinosan faragott facipőinek lépései alatt zizegve, suhogva mozdult meg a szürkés parti homok, sokáig őrizve a kicsiny láb nyomait. Csodálatos jelenség volt mindannyiszor, valahányszor végiglebegett a leány a parti lágy fövényen. A csodálatos női szépségekhez, törékeny, rózsaszínű húsokhoz szokott hollandiak is őszinte bámulattal, nagyokat csettintve hozzája a nyelvükkel, nézdegéltek utána sokáig, amíg csak el nem tünt a homokos part valamelyik földnyelve mögött. Ilyenkor Lijsje vörösre változva, fülig pirulva, riadtan menekült a férfiszemek ostromából és amikor, gyorsan szedegetve a lábait, kivül ért a veszedelmes zónán, zavartan és még mindig pirulva nézett végig magán és szerető, gondos kezekkel simogatta végig karcsú alakját. A vére ilyenkor szilaj módra korbácsolódott fel Kicsi mellei, amelyek még alig voltak nagyobbak valamely almánál és keményen duzzadtak előre, ilyenkor gyors ütemben emelkedtek föl és alá, föl és alá ... Forróság vihara öntötte el a testét és önmaga előtt is elpirult Lijsje, amikor a cipőit lerúgva, a tenger meleg, titokzatos, lágyan-mohón ölelő vizébe lépett plasztikus formájú, tömötthusu, bűnösen fehér lábacskáival. 2. Kázmér, a festő, ezen a reggelen tiszta agyvelővel, frissen ébredt. Alig, hogy felnyitotta a szemeit, régi szokása ellenére nem fordult legott a másik oldalára, hanem határozott eréllyel lerúgta magáról a takarót és kiugrott az ágyból. Néhány percig még gyakorlatozott a hálóköntösben : kézen állt, súlyzózott és térdre ereszkedett ; azután gyorsan, pár szempillantás alatt felöltözött. A könnyű, amerikaiasan bő fehér ruháját vette fel, a fejébe széles karimájú szalmakalapot csapott és aztán derűs kedvvel, vidáman fütyörészve valami könynyed francia melódiát, elment hazulról. Csatangolni indult, ki a tengerpartra; nézni az aranyos napsütésben csodálatos színjátékkal tündöklő tenger tükrét, a lágy parti fövényt, a viz felett cikázó fehér sirályokat és az egész különös, titokzatos világot, amelynek láttán legjobb szeretett volna felujjongani, művészi lelkének minden forró szeretetét kiöntve, mámoros odaadással leborulni és hangtalan himnuszt zengeni, a szépségek dicséretére . . . Dolgozni akart. A komor, hideg svájci havasok, a gláruszi üdezöld, selyemfüves rétek, a meseszép Lac Léman és a himes szőttes partu poétikus Loire-völgy után meleg, szívhez beszélő szépségeket akart, amelyeknek láttára önkéntelenül kapjon a keze az ecset, palelta ulán és alkotásának lázában ne lásson, ne halljon, csak dolgozzék . .. Ragyogva, melegen tűzött a nap, pedig még kora reggel volt. Kázmér cipői bokáig süppedtek a tengerpart langyos homokjába, amelynek forró szemecskéi kéjes simogatással ölelték körül a lábait. A tenger felől meleg szél suhant feléje és látni lehetett, amint valahol messze egy fekete színű, hatalmas óceánjáró halad a csatornán keresztül. A sós páráktól terhes, nehéz reggeli levegőben erős illatok úsztak és Kázmér széles gesztussal szerette volna a hatalmas mellére ölelni mindazt, ami a négy égtáj irányában előtte, mögötte, fölötte, körülötte feküdt . . . (Folytatása következik.)