Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-01-29 / 13. szám

2 BÉKHSME6YK1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 január 29 Az Apokalypszis 4 lovasa február 6-án és 7-én Palotát épit a csabai ág. ev. egyház A presbitérium közgyűlése A csabai ég. ev. egyház presbitériuma hétfón délelőtt közgyűlést tartott dr. Szeberényi Zs. Lajos esperes és Korosy László felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlés, amelynek tárgysorozatán rendesen a szorosabban vett egyházi ügyek szerepelnek, ez alkalommal olyan kérdéssel is foglalkozott, amely Csaba város egész közönségét érdekli. Ugyanis élénk eszmecsere után kimondotta a presbitérium, hogy a nagy templommal szemben a Luther ucca sarkán levő Korenféle paplak telkén impozáns palotát épit, amelynek földszinti frontján üzlethelyiségek lesznek. A város szépitese szempontjából minden esetre nagyfontosságú ez az elhatározás és dicséretes is, mert azt bizonyítja, hogy a presbitérium feladata magaslatán áll és tehetségéhez képest igyekszik a szorosabban vett egyházi érdekek mellet a közérdeket is szolgálni. Az uj paiota építéséhez már az idén hozzá fognak. A közgyűlés különben azzal kezdődött, hogy az újonnan választott presbiterek letették az esküt az elnökség kezébe. Utána a különböző bizottságok megalakítása következett, amelyre vonatkozólag az elnökség tett javaslatot. Nóvák György szól elsőnek a javaslathoz. Kifogásolta, hogy a presbitérium egy-két tagja úgyszólván minden bizottságban benne van és indítványozta, hogy minden bizottságot más-más emberekből alakítsanak meg, mert igy a presbitériumnak úgyszólván minden tagja foglalkoztatva van és nem terhelnek tul néhány presbiteri. A közgyűlés hozzájárult az indítványhoz. Grexa György erzsébethelyi tanítót az egyházközség presbiterré választotta. Mandátumát azonban a közgyűlés nem fogadta el, azzal ez indokolással, hogy Grexa György teniló, mór pedig a tanítóknak a presbitériumban való arányos képviseletét az egyházi statuturnok szabályozzák. Ezek mellett sok kisebbjelentőségü üggyel foglalkozott a presbitérium. rendelet értelmében fizette a? augusztusi bér hatszorosát, vagyis 30CC0 koronát, 1924 február 1 én pedig husz százalékkal fizet többet, mint novemberben, A 30000 koronához hozzájön tehát még ennek 20 százaléka, vagyis 6000 koiona. A szóbanforgó bérlő ftehát tiszta lakbér gyanant 36000 koronát köteles majd fizetni február l én. Ehhez hozzájön a kincstári haszonreszesedes, vagyis a házbér felének 25 százaléka. Novemberben tehát 15000 korona után 25 százalek, vagyis 3750 korona is emelkedik 25 szazalékkal, vagvis 750 koronavai, ugy hogy a febiuár havi haszonreszesedes mér 4500 korona lesz. Ezt hozzászámítván a 36000 koronahoz, a tiszta bérhez, összesen tehát 40500 koronát kell fizetni. Mennyi lakbért kelt jizetni jebtuar elsejen ? Megírtuk annakidején, hogy az 1924. évi febiuár 1—április 30 iki negyedévre nem lesz soronkivül va.ó lakbéremelés és febiuen 1-én csak a műit év okteber 31-én kiadott rendelet szerint esedekes százalékkal drágítják meg a lakbért. A husz százalék az 1923 november 1-én fizetett bér utan számítandó. A kincstári részesedes szintén 20 százalékkal emelkedik. Aki például 1923 augusztus 1-én 5COO korona lakbért fizetett az augusztus 1-től október 31-ig terjedő negyedre, annak lakbére igy alakul : 1923 november 1-én az október 1-én kiadott miniszteri i\ agyszabasu lesz a csabai iparkiatlitás A rendező bizottság ülése Több ízben megemlékeztünk már airól, hogy a csabai ipartestület pünkösdkor nagyobb szabású iparkiéllitást rendez, amely kellőképen akarja reprezentálni a csabai iparosság mindenfelé előnyösen ismert kulturszinvonalát. A kiállítás iránt már is nagy éideklődés nyilvánul meg nemcsak Csabán, hanem az egész vármegyében is, úgyhogy erkölcsi sikere már előre biztosítva van. A rendező bizottság vasárnap délelőtt Martincsek Károly elnöklete alatt újból értekezletet tartott, amely elhatározta, hogy bejelentő lapokat bocsát ki, amelyeket február 15-ig kell beszolgáltatniok a kiállításon részt venni akaró iparosoknak. Kimondotta az értekezlet, hogy ha kellő számú jelentkező akad, az iparkiállitást mintavásárrá bővíti ki és mindent elkövet arra, hogy hasonló kiállítások rendezésére mielőbb megfelelő helyiség — iparcsarnok létesüljön Csabán is. Valószínű, hogy a jelentkező iparosok nagy számára való tekintettel a bejelentési határidőt meg fogják hosszabbítani. Milyen az orosz nép ? Egy csabai volt hadifogoly élményei Lenin halála az oroszokat ismét aktuálisakká tette. Az egész világ figyelme feléjük fordul és mindenki kíváncsian lesi, hogy vájjon a kommunista apostol megsemmisülése idéz-e elő lényeges változásokat a vörös Oroszországban ? Az otthon szenvedő vagy külföldön bujdosó ellenforradalmárok kilátásai mindenesetre kedvezőbbek lettek e haláleset által és nem is lesz nagy csoda, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy nagy Oroszországban ismét összecsaptak a vörösök és a fehérek. Ugy hisszük, nem végzünk fölösleges munkát, ha az oroszországi állapotokról, az orosz nép jelleméről egyetmást elmondunk olvasóinknak ifj. Povázsay Sándor csabai biztositótársasági főtisztviselő elbeszélése alapján, aki csaknem hat évet töltött orosz fogságban. Povázsay Sándor a következő érdekességeket mondotta munkatársunknak. — Én mindjárt a háború legelején, augusztusban fogságba kerültem Rohatynnál. Abban az időben, épugy mint nálunk lehetett, Oroszországban is újdonság volt a hadifogoly és igy nem csoda, hogy kíváncsi sőt szánakozó tekintetek ostromoltak minden állomáson, mikor vonatunk Kiev felé robogott. Az én kocsimban sebesült és szabadságos katonák utaztak, akik egy csöpp ellenséges indulatot sem tanúsítottak irántam. Sőt mikor az állomásokon elhalmozták őket mindenféle ajándékkal, szívesen juttattak nekem is belőle, Elhalmoztak érdeklődő kérdésekkel, amelyekre természetesen nem tudtam válaszolni, mert akkor még nem értetlem az orosz nyelvet, amelyet később szóban és írásban is tökéletesen elsajátítottam. A körülményekhez képest meglehetősen jól éreztem magamat közöttük, csak akkor hült meg bennem a vér, mikor egyik állomáson egy hatalmas termetű, vad tekintetű, állig felfegyverzett kozák szállott fel a kocsinkba és egyenesen felém közeledett. Ugy nézett rám, mintha megakart volna ölni. No most végem lesz 1 — gondoltam magamban. De nem történt semmi baj. A kozák leült mellém. Természetesen nem nagyon örültem a veszedelmesnek hitt szomszédságnak. Egyszer csak hozzám fordult és nyers hangon kérdezte oroszul: — Van-e dohányod? Nem értettem. Erre kézzel-lábbal igyekezett megmagyarázni, hogy mit akar. Végre rájöltem és intettem, hogy nincs. Rögtön zsebébe n>ult s csomag dohányt vett elő és átnyújtotta. Hozzá még mosolygott is, ha ugyan azt az arcfintort mosolynak lehet nevezni. — Az orosz népről ez első utam alkalmával szerzett kedvező benyomásaim később sem változtak, sőt fokozódtak. Bárhova vetett a sors, mindenütt olyan figyelmességgel találkoztam, amit sohasem fogok elfelejteni. Igaz, hogy használhatóvá tudtam tenni magamat, mert mint előbb emiitettem, tökéletesen megtanultam oroszul. Legtöbbet kórházi irodákban dolgoztam, vezettem az állománylajstromokat és különféle átiratokat, jelentéseket, felterjesztéseket szerkesztettem. Az orvosok, korházparancsnokok nagyon meg voltak velem elégedve, úgyhogy nem is tekintettek fogolynak, hanem rendes kórházi tiszviselőnek. Polgári ruhában jártam és DEL-JÍTJ sorozatos reklámcipők kaphatók míg a készlet tart Péíerfi CÍDŐárut)ázában 1-KŐ sorozat: női elsőrendű félcipő, sevrnbőrből poja 60.000 Ü, 2-ik sorozat: női muMasszáru tüzős cipők, elegáns lakkcipők p* rja 80.000 Ki, 3 ik sorozat: női msgasszáru fűzős cipők, rámánvarrott talppal psírja 100.000 künn laktam a városban egyik orvosommnál. — Mikor a forradalom kitört és teljes erével dult a fehérek és vörösök haica, érdekes dologra jöttem rá. A vörösökhöz szegődött magyar hadifoglyok ugyanis nagyon rossz hirét költötték a magyar nevriek, amely hamarosan elterjedt. Az orosz a magyart „wengei" nek hívja, de ekkor a „magyar" elnevezés is elterjedt. És az orosz nép különbséget tett a „wenger" és „magyar" közöttA „magyaréról az volt a hiedelem, hogy vad, kegyetlen, gonosz indulatu, szóval gazember, ellenben a „wenger" müveit, rokonszenves, lovagias Egyszer elrendelnék az én hatalmas kórházamban a „magyar" foglyok összeírását, mert valahová egy táborban akartak bennünket összpontosítani. Kiderült ekkor, hogy rajtam kívül, aki irodista voltam, még 60 magyar szanilec is működött a kórhazban. A kórházpa rancsnok elképedt, mikor ezt meghallotta. — Mik vagytok ti ? kérdezte tőlem ? — Magyarok — válaszoltam. — Az lehetetlen. Ilyen ember nem lehet magyar. — Mar pedig en az vagyok. — Te nem vagy „magyar", hanem „wenger". Ugy is írd meg a jelentest, hogy ebben kórházban nincs egyeden magyar sem, mert ha titeket elvisznek innen, összeomlik az egész kórházi adminisztráció. Nelkületek mozdulni sem tudok. Ugy is történt. Mint magyarokat elvittek volna, de mint wengereket ott hagytak. Ekkora volt a tájékozatlanság rólunk még az intelligencia körében is. — Főnököm azonban akkor volt csak igazán elkeseredve, mikor a hazaindulás réges-régen várt kedves órája elérkezett. Minden rábeszélő tehetségét előszedte,. hogy marasztaljon. — Ha akarod, rögtön kineveztetlek kapitánnyá. Ne menj haza, hiszen úgyis elvették országotokat. De hiába beszélt. Vladivosztokban boldogan szállottam fel egy francia hajóra és két hónapos tengeri ut után végre hazakerültem^ Valódi angol s&övelujdcEsagok Alkáliul és utcai ruhák a legnjabb divat szerint. Előnyös árak! erkeztek nagy választékban Irimy és Olláry Tanulókat felvesznek! uridivat szabók Kistabán-u. 14*