Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-01-27 / 12. szám

2 B£Kfi8»EtiYE! KÖZLO!f? Békéscsaba, 1924 január 27 Valódi angol szövelujdonságok lrimy és Olláry Alkalmi és u1c«i ruhák a legújabb divat szerint. Elönjös árak! Tanulókat felvesznek! Tisztelt Szerkesztő Ur ! Bevallom, élénk figyelemmel kisé­rem Zürichet, mióta Maii, a kis jcselédleányom is erről beszél mo­sogatás közben Azt is tudom, hogy a kormány szándékosan nyomta le a megcsökönyösödött magyar koronát s ebben készséggel sietett segítségére több pesti bankár. De ugyanakkor a kormány azt is ki­jelentte, hogy ez az árakra nem lesz befolyással, mert arról majd gondoskodik az Árvizsgáló Bizott­ság és uzsorabiróság. Ezek után ugye nem csoda, hogy a mai piacon elhűlt honleányi kebelem­ben a vér, mikor a tojás darabját, Zürichet is túlszárnyalva, 900 meg 1000 koronáért kegyeskedtek adni. De csak egy percre. Szerkesztő Ur I Mert most már tudom, m i n­dennek a tyúk az oka. A tyúkok nem tojnak, nem a k a"r­nak tojni. Bennök is meg van a termelő önérzete. A lyuk a fejébe vette, hogy 1000 koronán alul nem tojik. Tehet erről valaki ? Csak mi lenne, ha az uram, aki tisztviselő ember, szintén a fejébe venné, hogy áron alul ő nem — termel ? Egy felvilágosított, de férje miatt aggódó háziasszony. — Halálo/ás. Lipkovics József budapesti vendéglős, aki sok éven át volt a csabai Nádor szálloda bérlője, Budapesten hirtelen el­hunyt. — A Kereskedelmi Csar­nok évi közgyűlése vasárnap délelőtt 10 órakor van saját helyiségében. Előtte fél 10 órakor választmányi ülés. Egyenlőséget, szabadságot és a testvéri munkás békét hirdeti a Békésmegyei Közlöny. Fajtám sorsa Mert gyáva volt és szolga volt S életét élni sohse merte, A Sors, a sorsa Hajh, be megverte, be megverte. Most itt várhatja a Pokolt Szórva, megtépetten, ritkulva S a Sors, a sorsa, A sorsa búsabb, mint a múltja. És most a múltja bünteti Fekete korbáccsal, keményen, A Sors, a sorsa : Hogy éljen? vagy hogy már ne [éljen ? Rossz, drága fajta, ki felé Kerekedtek mindig a latrok, A Sors, a sorsa Bűnben, vészben és bennem harsog. Jaj, vájjon mit akar vele Ezredek bűne, súlya, átka, A Sors, a sorsa: A sorsom nagy tragédiája ? Ady Endre. — Baj van a kosztpénzekkel. A legutóbbi napokban három ki­sebb magánbankház fizetési zava­rok közé jutott. Mindenütt a koszt­pénzekkel történt a baj. A betevők, akik most ugyanis értékpapírjaikat visszakövetelték, nagy meglepetés­sel állapították meg, hogy a bajba jutott bankoknál levő értékpapir­depóik elvesztek, a tőzsdei bessz felfalta azokat. A kormány már régebb idő óta igéri azt, hogy a koszipiacon rendet leremt és a kosztüzleíek eddigi rendezetlensé­gét szabályozni fogja. A tőzsde­tanács ugyanis már elrendelte a kosztpénzkamatláb hivalalos jegy­zését, azonban ez a bajt gyöke­rében nem gyógyítja meg, mert a legfontosabb az volna, hogy a kö­zönség értékpapirletéteit óvják meg az ilyen kosztspekulációk elői. KRÓNIKA Megörültem, mikor sárba Léptem, Hogy tavasz lesz már a jövő Héten. S fejemet most ereszthetem Búnak, Mint testvére a szomorú Lúnak. Mert a hideg beköszöntött Újra, Tél apó a fogvacogót Fújja. Kocsonyaként remegünk és Fázunk, Legfeljebb csak a korcsmában Ázunk. Ilyen ázást láttam én a Héten. Részeg ember akadt itten I Szépen. Ady Endre 1878- 1919. Magára hagyottan, idegenül, egy szanatóriumi ágy matrác-sirjában, messze Édeseitől, az érmindszenti kúria bánatos lakóitól 1919. január 27-én lehelte ki sokat zaklatott, te­remtő lalkét az uj magyarság költő óriása: Ady Endre. Éppen öt éve ma ennek a tra­gikusan szomorú napnak és a köz­ben leviharzott, keserves öt esz­tendő, a magyarság történetének legválságosabb időszaka, az éle­tében annyit kigunyoit és lekicsi­nyelt, majd félremagyarázott ma­gyar poéta költői és emberi érté­két nemhogy elhomályosította, de egészen a monumentalitás és hal­hatatlanság fenségéig duzzasztotta­Szomorú elégtétel, mert az elis­merésnek igazi rugója ma sem a tisztára irodalmi értékelés, hanem politika és az a végzetes össze­omlás és megroppanás, amelynek bekövetkeztét nem a politikus hi­deg tárgyilagosságával, de az in­tuitív lelkű és érzékeny fantáziájú költő megsejtésével és jóstehetsé­gével előre látta és apokaliptiku­san megrázó képekben előre ja­jongta. Az Uj versek s a Vér és arany dacos elindulásától egész a Fordúlóján híres-neves Pálnak, Száma se volt a sok korcsma­Bálnak. A szegény is kurjongatott, Táncolt, Aki soha semmivel sem Láncolt. Pénzes „Pali" annyi volt itt, Kérem, Mint siber a pesti Tőzsde­Téren. Pálfordulás — felfordulás: Testvér, Amilyet a történet sem Esmér. Egymástól ők soha el nem " Válnak, Ikrek módján mindig együtt Járnak. „Fordulás" ám lehetne már , Más is, Es a borgőz lehetne már Láz is, Mely kiverne csehet, mócot, Rácot S összetörné a rabszolga­Láncot. Hej, erre még várni kell, csak Várni! Ántánt-füttyre muszáj táncot Járni. Táncot járunk, mint a láncos Medve, Azért veszett a bús magyar Kedve. Ilyen gondok környékeztek Mostan, Hogy Pál-napját nektek elő­Hoztam Könnyes szemem a térképet Nézte . . . — Nem bánom, ha meg is szidtok Érte . . . Ouy. Halottak élén vivódó, de mór te­hetetlenül megcsuklott feljajdulá­sáig Ady Endre költészete kegyet­lenül őszinte és éppen azért meg­rázóan fájdalmas megnyilatkozása a katasztrófába rohanó és a ka­tasztrófában elmerülő magyarság tudattalan lelkiismeretenek. Lelke és a magyarság lelke, sorsa és fajtájának sorsa tragikusan forrad egybe és öt évvel ezelőtt nemcsak az uj magyarság legnagyobb köl­tője vivta haláltusáját a bénító matrác-sirban, de kétségbeesetten vívódott és agonizált az egész meghasonult és vérehullott magyar nemzet. Ady Endre iskolát nem terem­tett, mert az ő abszolút ős-zsenije nem tűrhette az iskolaalapítás meg­merevedő formáit. De megállapít­hatjuk, hogy a Holnap költője ma már nem a holnapé, de még csak nem is a máé. Ma uj célok, uj irányok és új eszközök. A múlt­ból fékezhetetlen erővel szökött ki, de a közel tegnap, amelynek élére állt, csak akkor ismerte el magáénak, mikor a robogó idő már elrohant rajta. Ezért áll Ady időben és térben olyan fenségesen magában egyedül, de annál ki­magaslóbban. Életében nemcsak hogy nem DEL-KTI sorozatos reklámcipők kaphatók mig a készlet tart Péterfi Civőárufjázábati 1-ső sorozat: női elsőrendű félcipő, sevrnbőrből párja 55.000 k, 2-ik sorozat: női magasszáru lüzős cipők, elegáns lakkcipők párja 80.000 K, 3-lk sorozat: női magasszáru fűzős cipők, rámánvarrott talppal párja 100.000 6£. — Be kell jelenteni a süket­néma gyermekeket. Békéscsaba város felhívja az érdekelt szülő­ket, hogy 7—15 éves tanköteles süketnéma gyermekeiket jelentsék be összeírás végett a Népjóléti Hivatalban a tanügyi törzskönyv­vezetőnél. — Kell-e forgalmit fizetni a forgalmi adó utan ? A kereske­dők között még mindig tisztázatlan az a kérdés, hogy az általános forgalmi adó címén inkasszóit ösz­szegek után le kell-e róni az ál­lános forgalmi adót. A közigazga­tási biróság most itélt ebben a kérdésben és ezáltal az ügy vég­legesen eldöntetett. Az ítélet sze­rint az általános forgalmi adók címén inkassált ésszegek utón le kell róni a forgalmi adót. Ha tehát egy kereskedő 100 koronáért ad el árut és a számlában beállítja a 3 K-s jorgalmi adót is, az állam­nak 103 K után tartozik adót fizetni. ismerték el, de ellenállhatatlan erejétől megdöbbentve vagy meg­riadtak tőle vagy gyűlölték. A hivatalos litteratorok közül az egyedüli Kozma Andor az, aki bámulója és kitart mellette. De mögötte áll az intelligens magyar ifjúság, mögötte lelkesednek a sá­padt, de a szép és uj után áhí­tozó fiatal filozopterek, a jövendő magyar tanársága és a hivatalok­ban, dolgozószobákban görnyedő magyar intellektüellek. Itt van az ő serege, a soha nem lankadó gárda, akikhez annyi sok szép szózatát intézte : a fiatalok. És jön a legmegrázóbb költői tragédia, de egyúttal legrettene­tesebb nemzeti katasztrófa is. A dalok már nem az ifjú sereg szár-. nyán röppennek, de végzetes kény­szerűséggel haladnak a Halottak, élén• Egy halálra szánt nemzet halálra szánt költője, mint bus Tyrtaeus a halálraszántak élén. Nincs az egész világirodalomban a háború költészetének mélyebb és döbbenetesebb megszólalója Ady Endrénél. A tegnap elbukott, Ady meghalt s az ifjú gárda, — ki igazában, ki ifjúságában — halott. A halott költő halottak élén vonul be a gyászba borult nemzet Pantheonjába . . . (gy.) Az Apokalypszis 4 lovasa február 6-án ós 7-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom