Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-03-04 / 42. szám

2 bEküsmegyei K&MBÍ1 Békéscsaba, 1924 március 4 A békéscsabai önkéntes mentők vizsgája A tanfolyam összes hallgatói vátakosáson felüli eredménnyel vizsgáztak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Lélekemelő, kedves kis ünnepség keretében folyt le vasárnap délelőtt a városháza tanácstermében a békéscsabai önkéntes mentők vizsgája, amelynek páratlan sikere a tanfolyam rendezőjének és oktatójának, dr. Vas Vilmos városi tisztifőorvosnak és segitő társának, a tanfolyam másik tanárának, dr. Donner Lászlónak az érdeme. A tanfolyamot a mult év októberében kezdték meg és heti három órában tartották meg a városházán. A hallgatók, akik különféle foglalkozásúak közül toborzódtak össze, nagy szeretetlel és ambícióval láttak a tanuláshoz, mert oktatóikkal együtt belátták, hogy a többi városok mögött Békéscsaba sem kulloghat és nem tűrhető továbbra is az a lehetetlen állapot, hogy ekkora nagy város mentőintézmény nélkül álljon. Az önkénles mentők vizsgáján megjelent Berthóty István dr. polgármester, Jánossy Gyula rendőrtanácsos, Remenár Elek dr. közkórházi igazgató, Debreczeni Lajos nyug. rendőrkapitány, Donner László dr. orvos, Keszler Antal mentőegyesületi titkár és nagyszámú érdeklődő közönség. A vizsga Berthóty István dr. polgármester üdvözlő beszédével kezdődött. A polgármester köszöntötte a megjelenteket és vázolta, hogy a kultura haladásával a gépek elszaporodtak és ezek sok veszélynek teszik ki a dolgozó embereket. Ezeket a veszélyeket és bajokat orvosolni és enyhíteni hivatottak az önkéntes mentők. Ma már nekünk is vannak mentőink, akiknek a buzgalmáról és tudásáról most fogunk meggyőződni. Szeretném, ha ennek az első vállalkozásnak a példáját még többen, sokan követnek. Ezután megkezdődött a vizsga. Az első tanfolyam hallgatói, 13 fiatalember vizsgázott. Az első segélynyújtás és betegszállítás körébe vágó mindenféle szolgálatra rátértek és valamennyi hallgató pompásan és alapos tudással mutatta be mind az elméleti, mind a gyakorlati részt. A hallgatók egyenként és összesen vizsgázíak az első segélynyújtásról, a mérgezéseknél tanúsítandó magatartásról, a mesterséges lélegzésről és annak végrehajtásáról, a betegek elhelyezéséről és megvizsgálásáról, a kötözések!ó'l és a betegszállításról. Mindezeket gyakorlati példákkal is bemutatták. A vizsgát a mentőtanfolyam hallgatói sikerrel tették le, még pedig a következők : Horváth Pál járásbirósági irodatiszt, Róna Károly fényképész, Horváth Mihály borbély, Zelenák Mihály kovács, Meliska János magánzó, Nádai József városi lisztviselő, Alexander László kereskedősegéd, Fehér Mihály magántisztviselő. Nagy József nyomdász. Puskás Andor szabó, Szabó János cipész, Lampert József és Paulik János banktisztviselő. A sikerrel záródott mentőtanfolyam körüli érdemnek egyel len hordozójáról, dr. Vas Vilmos városi tisztifőorvosról hálátlanság lenne megfeledkezni, mert az ő csodálatos buzgalma, önzetlen munkássága és fáradságot nem kímélő szorgalma hozta meg azt, hogy — mindenben a köz érdekét tekintve — ma Békéscsabának is van mentőintézménye. Örömünk azonban még csak akkor lenne igazán teljes és tökéletes, ha a mentők mellé egy mentőkocsit is beszerezne a város, a városházán pedig berendezné a mentőszobát. Alig van ma már város Magyarországon, amely ezeket az intézményeket nélkülözné, tehát Békéscsaba sem maradhat el a többiek mögött. Lischka Lipót Megható ünnepség folyt le vasérne p délelőtt a Békésváimegyei Gazdasági Egyesület tanácskozó termében, ahol Medovarszky Mátyás elnöklete alatt a Békésmegyei Kertészeti Egyesület tartott díszközgyűlést abból az alkalomból, hogy Lischka Lipót városi főkertész szolgálati munkásságénak 25 éves fordulóját ünnepelték. Az elnök szavai után Péterffy Lajos hosszabb beszédben méltatta a jubilánst, sokunknak kedves „Lischka bácsiját",-akinek negyedszáz évi munkásság után annyit köszönhet a város szépkulturája. Szeretetteljes vonásokban ecsetelte a jubilánst, mint embert, mint rajongó gyermekbarátot és mint példás családapát. Az egyesület és a város közönségének meleg szeretetét és őszinte jókivánatait tolmácsolta. Lelkes éljenzés után Timár Endre az össziparosság, Solyomi Lipót az őslermelő gazdák nevében köszöntötte ez ünnepeltet, mig Berthóty István dr. polgármester a váiosi tisztviselőknek legjobb kollegájuk iránt .érzett hódoló elismerésének adott kifejezést. Az ünnepelt a szívből jövő, meleg köszöntésekre a zokogásig meghatva csupán rövid, hálás köszönetet tudott mondani s szeméből ellenállhatatlanul törtek elő a könnyek. A jelenlevő, díszes közönség most egyenkint járult Lischka bácsihoz, hogy ennek a í példásan munkás, derék és áldott szivü embernek melegen megszorítsa a kezét. Utána a társaság a Széchenyi-ligetbe, Lischka bácsi kedves pátriájába vonult, hogy kedélyes, kitűnő hangulatu ebéden tovább ünnepeljék a jubilánst, akit mi is szivünk melegével köszöntünk és további munkásságához a legjobbakat kívánjuk. Nem sikerült adventista összejövetel A rendőrség betiltotta a gyulai adventista apostol csabai vendégszereplését (A Közlöny eredeli tudósítása). Van Gyulán egy Zeiner Lajos nevü adventista prédikátor, aki a mult év . szeptemberében Békéscsabán járt és itt adventista előadást rendezett. Az akkori sikereken fel buzdulva, elhatározta, hogy újra tart Csebán ilyen előadást, amely a vallásos összejövetel mellett a térítés és a propaganda céljaiért volt neki fontos. Az adventista prédikátor tehát bejelentelte n békéscsabai rendőrségen, hogy március 7-én, 8-án és 9-én a Vigadóban adventista összejövetelt óhajt tartani, amelyen a svájci adventista misszió kiküldötljei is résztvennenek. Jánossy Gyula rendőrtanácsos, a békéscsabai államrendőrség vezetője azonbtin kurtán és egyszerűen keresztülhúzta az apostolok kisded terveit, rnert a bejelentést nem vette tudomásul és az összejövetelt nem engedélyezte. A betiltó véghatározat érdekes indokolása kimondja, hogy Zeiner Lajos már 1923. szeptember 26-án kérvényezett, hasonló tárgysorozattal, az „Adventisták Misszió Egyesületének rendes évi közgyűlése" cimen egy adventista összejöveteli, amit a rendőrség nem engedélyezett. És pedig ezért nem, mert ez Adventista Misszió a belügyminiszter állói jóváhagyott alepszabalyokkal nem rendelkezik és igy az egyesület semminemű tevékenységet nem folytathat. Az indokolás továbbá kimondja, hogy Zfainer mult évi és mostani beadványa egy és ugyanazon müsori akart más cimen előadatni ; a szónokok ugyanazok, csak pl. Voigt M. venne részt Böx H. helyett, mint szónok, tehát amit akkor nem engedett meg a rendőrseg, azt más cimen most akartak megtartani. Az engedély szükségességé még a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény rendeikezeseivel sem indokolható meg, mert az adventista hívőket senki sem akadalyozza meg abban, hogy hitüket és vallásukat lörvenyeinK és a közerkölcsök korleta. között gyakorolják imaházaikban, szebadon vallhassák, kövessek, gyakorolják és kellőképp kifejezhessék. A betiltó véghatározatot az adventista apostol megfölebbezte a szegedi kerületi főkapitányhoz, aki azonban nem esett meg az adventisták könyörgésén és szintén betiltotta az összejövetelt. A szegedi határozat ma érkezett meg Békéscsabára és természetesen nagy lehangoltságot keltett adventista körökben, mert apostolén jól tudják, hogy most már minden csatát elvesztettek. Két egybehangzó véghatározat ellen ugyanis nincsen fölebbezés . . . Az adveniisták szontyolódottságát azonban nem érti meg az, aki tudja, hogy Gyulán is, Békéscsabán is van imaházuk. Egyenlőséget, szabadságot és a testvéri munkás békét hirdet a Békésmegyei Közlöny. ) ( J GUMMITALPAS j ) FÉRFICIPÖ ( ) KÜLÖNLEGESSÉGEK ( ) -———• -—•>—• ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ] PÉTER Fi [ ) CIPŐÁRUHÁZÁBAN ( ) _ _ ( A probléma Középtermetű, óriási izomerejü fiatalember lépett be hozzánk a műhelybe egy baleset folytán munkaképtelenné való dolgozótársunk helyére. Nem vállalta a közös keresetből való részesedést, melynek alapján voltak — orosz mintára — megszervezve csaknem az összes üzemek, melyekben a foglyok tömegesen dolgoztak. — Csak darabszámra dolgozom^ Tessék meghatározni a megkívánt napi teljesítményt, megállapítani az egységárat. Nem akarom lekötni az összes időmet, csak a megélhetésem legyen biztos. Kiszámították az addigi tapasztalatok alapján a nyolc órai munka hozzávetőleges teljesítményét és azt tették meg a megkívánt teljesítménynek ; az egységárat pedig ahhoz viszonyítva ugy állapították meg, hogy a kereset a mi részesedésünkkel legyen mellette azonos. A kopaszra nyírt szőke fiu rövid gondolkozás után megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: igen, igen. Másnap reggel eljött munkába. Türelmetlenül várta végig az egyik bőbeszédű góbé társunk demonstratív magyarázatát az üllő mellett, aztán, hogy vége lett, levetette a kabátját, felgyűrte az ingeujját és hatalmas markába kapta a nagy kalapácsot, megkezdte a munkátFel óra múlva mindenki elsétált az üllője felé, mert elterjedt a hire a műhelyben, hogy érdemes megnézni az uj munkást. Valóban különös volt. Egyetlen ütéssel kényszeritette formába a kisujjnyi vastag vasdrótot ugyanazzal a hatalmas kalapáccsal,, mellyel eddigi kezelői négyet-ötöt is sújtottak a nehezen engedelmeskedő anyagra. A pihenő időben megismerkedtünk kissé közelebbről. Derékig mezítelenül dolgoztunk, valamennyien ; rákényszerít a szibériai kánikula. Azonmódon ültünk össze az ötletszerűen elbontott berendezés csontvázra emlékeztető kusza gerendáinak összevisszaságai között; ki cigarettázott, ki cukrászsüteményt evett, amit a kis nazarénustól vett csak az imént. Az uj jövevény is ott ült közöttünk, csak beszélgetni jött, a napi Szerdán és csütörtökön h tánca szinmü 7 felvonásban,