Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-03-04 / 42. szám

2 bEküsmegyei K&MBÍ1 Békéscsaba, 1924 március 4 A békéscsabai önkéntes mentők vizsgája A tanfolyam összes hallgatói vátakosáson felüli eredménnyel vizsgáztak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Lélekemelő, kedves kis ünnepség keretében folyt le vasárnap dél­előtt a városháza tanácstermében a békéscsabai önkéntes mentők vizsgája, amelynek páratlan sikere a tanfolyam rendezőjének és okta­tójának, dr. Vas Vilmos városi tisztifőorvosnak és segitő társának, a tanfolyam másik tanárának, dr. Donner Lászlónak az érdeme. A tanfolyamot a mult év októbe­rében kezdték meg és heti három órában tartották meg a városhá­zán. A hallgatók, akik különféle foglalkozásúak közül toborzódtak össze, nagy szeretetlel és ambí­cióval láttak a tanuláshoz, mert oktatóikkal együtt belátták, hogy a többi városok mögött Békés­csaba sem kulloghat és nem tűr­hető továbbra is az a lehetetlen állapot, hogy ekkora nagy város mentőintézmény nélkül álljon. Az önkénles mentők vizsgáján megjelent Berthóty István dr. pol­gármester, Jánossy Gyula rendőr­tanácsos, Remenár Elek dr. köz­kórházi igazgató, Debreczeni Lajos nyug. rendőrkapitány, Donner László dr. orvos, Keszler Antal mentőegyesületi titkár és nagy­számú érdeklődő közönség. A vizsga Berthóty István dr. polgármester üdvözlő beszédével kezdődött. A polgármester köszön­tötte a megjelenteket és vázolta, hogy a kultura haladásával a gépek elszaporodtak és ezek sok veszélynek teszik ki a dolgozó embereket. Ezeket a veszélyeket és bajokat orvosolni és enyhíteni hivatottak az önkéntes mentők. Ma már nekünk is vannak men­tőink, akiknek a buzgalmáról és tudásáról most fogunk meggyő­ződni. Szeretném, ha ennek az első vállalkozásnak a példáját még többen, sokan követnek. Ezután megkezdődött a vizsga. Az első tanfolyam hallgatói, 13 fiatalember vizsgázott. Az első segélynyújtás és betegszállítás kö­rébe vágó mindenféle szolgálatra rátértek és valamennyi hallgató pompásan és alapos tudással mu­tatta be mind az elméleti, mind a gyakorlati részt. A hallgatók egyenként és összesen vizsgázíak az első segélynyújtásról, a mér­gezéseknél tanúsítandó magatar­tásról, a mesterséges lélegzésről és annak végrehajtásáról, a bete­gek elhelyezéséről és megvizsgá­lásáról, a kötözések!ó'l és a beteg­szállításról. Mindezeket gyakor­lati példákkal is bemutatták. A vizsgát a mentőtanfolyam hallgatói sikerrel tették le, még pedig a következők : Horváth Pál járásbirósági irodatiszt, Róna Ká­roly fényképész, Horváth Mihály borbély, Zelenák Mihály kovács, Meliska János magánzó, Nádai József városi lisztviselő, Alexander László kereskedősegéd, Fehér Mi­hály magántisztviselő. Nagy József nyomdász. Puskás Andor szabó, Szabó János cipész, Lampert József és Paulik János banktiszt­viselő. A sikerrel záródott mentőtan­folyam körüli érdemnek egyel len hordozójáról, dr. Vas Vilmos vá­rosi tisztifőorvosról hálátlanság lenne megfeledkezni, mert az ő csodálatos buzgalma, önzetlen munkássága és fáradságot nem kímélő szorgalma hozta meg azt, hogy — mindenben a köz érdekét tekintve — ma Békéscsabának is van mentőintézménye. Örömünk azonban még csak akkor lenne igazán teljes és töké­letes, ha a mentők mellé egy mentőkocsit is beszerezne a város, a városházán pedig berendezné a mentőszobát. Alig van ma már város Magyarországon, amely ezeket az intézményeket nélkü­lözné, tehát Békéscsaba sem ma­radhat el a többiek mögött. Lischka Lipót Megható ünnepség folyt le va­sérne p délelőtt a Békésváimegyei Gazdasági Egyesület tanácskozó termében, ahol Medovarszky Má­tyás elnöklete alatt a Békésmegyei Kertészeti Egyesület tartott dísz­közgyűlést abból az alkalomból, hogy Lischka Lipót városi főker­tész szolgálati munkásságénak 25 éves fordulóját ünnepelték. Az elnök szavai után Péterffy Lajos hosszabb beszédben mél­tatta a jubilánst, sokunknak ked­ves „Lischka bácsiját",-akinek ne­gyedszáz évi munkásság után annyit köszönhet a város szép­kulturája. Szeretetteljes vonások­ban ecsetelte a jubilánst, mint embert, mint rajongó gyermekba­rátot és mint példás családapát. Az egyesület és a város közönsé­gének meleg szeretetét és őszinte jókivánatait tolmácsolta. Lelkes éljenzés után Timár Endre az össziparosság, Solyomi Lipót az őslermelő gazdák nevé­ben köszöntötte ez ünnepeltet, mig Berthóty István dr. polgármester a váiosi tisztviselőknek legjobb kollegájuk iránt .érzett hódoló el­ismerésének adott kifejezést. Az ünnepelt a szívből jövő, meleg köszöntésekre a zokogásig meg­hatva csupán rövid, hálás köszö­netet tudott mondani s szeméből ellenállhatatlanul törtek elő a könnyek. A jelenlevő, díszes közönség most egyenkint járult Lischka bá­csihoz, hogy ennek a í példásan munkás, derék és áldott szivü embernek melegen megszorítsa a kezét. Utána a társaság a Szé­chenyi-ligetbe, Lischka bácsi ked­ves pátriájába vonult, hogy kedé­lyes, kitűnő hangulatu ebéden to­vább ünnepeljék a jubilánst, akit mi is szivünk melegével köszön­tünk és további munkásságához a legjobbakat kívánjuk. Nem sikerült adventista összejövetel A rendőrség betiltotta a gyulai adventista apostol csabai vendégszereplését (A Közlöny eredeli tudósítása). Van Gyulán egy Zeiner Lajos nevü adventista prédikátor, aki a mult év . szeptemberében Békéscsabán járt és itt adventista előadást ren­dezett. Az akkori sikereken fel buzdulva, elhatározta, hogy újra tart Csebán ilyen előadást, amely a vallásos összejövetel mellett a térítés és a propaganda céljaiért volt neki fontos. Az adventista prédikátor tehát bejelentelte n békéscsabai rendőr­ségen, hogy március 7-én, 8-án és 9-én a Vigadóban adventista összejövetelt óhajt tartani, ame­lyen a svájci adventista misszió kiküldötljei is résztvennenek. Jánossy Gyula rendőrtanácsos, a békéscsabai államrendőrség ve­zetője azonbtin kurtán és egysze­rűen keresztülhúzta az apostolok kisded terveit, rnert a bejelentést nem vette tudomásul és az össze­jövetelt nem engedélyezte. A betiltó véghatározat érdekes indokolása kimondja, hogy Zeiner Lajos már 1923. szeptember 26-án kérvényezett, hasonló tárgysoro­zattal, az „Adventisták Misszió Egyesületének rendes évi közgyű­lése" cimen egy adventista össze­jöveteli, amit a rendőrség nem engedélyezett. És pedig ezért nem, mert ez Adventista Misszió a bel­ügyminiszter állói jóváhagyott alepszabalyokkal nem rendelkezik és igy az egyesület semminemű tevékenységet nem folytathat. Az indokolás továbbá kimondja, hogy Zfainer mult évi és mostani beadványa egy és ugyanazon müsori akart más cimen elő­adatni ; a szónokok ugyanazok, csak pl. Voigt M. venne részt Böx H. helyett, mint szónok, te­hát amit akkor nem engedett meg a rendőrseg, azt más cimen most akartak megtartani. Az engedély szükségességé még a vallás sza­bad gyakorlásáról szóló törvény rendeikezeseivel sem indokolható meg, mert az adventista hívőket senki sem akadalyozza meg ab­ban, hogy hitüket és vallásukat lörvenyeinK és a közerkölcsök korleta. között gyakorolják ima­házaikban, szebadon vallhassák, kövessek, gyakorolják és kellő­képp kifejezhessék. A betiltó véghatározatot az ad­ventista apostol megfölebbezte a szegedi kerületi főkapitányhoz, aki azonban nem esett meg az ad­ventisták könyörgésén és szintén betiltotta az összejövetelt. A szegedi határozat ma érke­zett meg Békéscsabára és termé­szetesen nagy lehangoltságot kel­tett adventista körökben, mert apostolén jól tudják, hogy most már minden csatát elvesztettek. Két egybehangzó véghatározat el­len ugyanis nincsen fölebbezés . . . Az adveniisták szontyolódottsá­gát azonban nem érti meg az, aki tudja, hogy Gyulán is, Békéscsa­bán is van imaházuk. Egyenlőséget, szabadságot és a testvéri munkás békét hirdet a Békésmegyei Közlöny. ) ( J GUMMITALPAS j ) FÉRFICIPÖ ( ) KÜLÖNLEGESSÉGEK ( ) -———• -—•>—• ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ] PÉTER Fi [ ) CIPŐÁRUHÁZÁBAN ( ) _ _ ( A probléma Középtermetű, óriási izomerejü fiatalember lépett be hozzánk a műhelybe egy baleset folytán mun­kaképtelenné való dolgozótársunk helyére. Nem vállalta a közös kereset­ből való részesedést, melynek alap­ján voltak — orosz mintára — megszervezve csaknem az összes üzemek, melyekben a foglyok tö­megesen dolgoztak. — Csak darabszámra dolgozom^ Tessék meghatározni a megkívánt napi teljesítményt, megállapítani az egységárat. Nem akarom le­kötni az összes időmet, csak a megélhetésem legyen biztos. Kiszámították az addigi tapasz­talatok alapján a nyolc órai mun­ka hozzávetőleges teljesítményét és azt tették meg a megkívánt tel­jesítménynek ; az egységárat pedig ahhoz viszonyítva ugy állapították meg, hogy a kereset a mi része­sedésünkkel legyen mellette azo­nos. A kopaszra nyírt szőke fiu rö­vid gondolkozás után megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: igen, igen. Másnap reggel eljött munkába. Türelmetlenül várta végig az egyik bőbeszédű góbé társunk demons­tratív magyarázatát az üllő mellett, aztán, hogy vége lett, levetette a kabátját, felgyűrte az ingeujját és hatalmas markába kapta a nagy kalapácsot, megkezdte a munkát­Fel óra múlva mindenki elsétált az üllője felé, mert elterjedt a hire a műhelyben, hogy érdemes meg­nézni az uj munkást. Valóban különös volt. Egyetlen ütéssel kényszeritette formába a kisujjnyi vastag vasdrótot ugyan­azzal a hatalmas kalapáccsal,, mellyel eddigi kezelői négyet-ötöt is sújtottak a nehezen engedel­meskedő anyagra. A pihenő időben megismerked­tünk kissé közelebbről. Derékig mezítelenül dolgoztunk, valamennyien ; rákényszerít a szi­bériai kánikula. Azonmódon ül­tünk össze az ötletszerűen elbon­tott berendezés csontvázra emlé­keztető kusza gerendáinak össze­visszaságai között; ki cigarettá­zott, ki cukrászsüteményt evett, amit a kis nazarénustól vett csak az imént. Az uj jövevény is ott ült közöt­tünk, csak beszélgetni jött, a napi Szerdán és csütörtökön h tánca szinmü 7 felvonásban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom