Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-02-24 / 35. szám

Békéscsaba 1924 február 24 BÉKÉSiEOTEl KÖZLÖM 3 I" Békésmegyei Általános Takarékpénztár Részvénytársaság Alap- és tartaléktőkék 1 milliárd BékéSCSaba Telefonszámok: 50., 190., 177., 179. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel Mindennemű kölcsönt nyújt és flnanciroz elsőrendű vállalatokat Tőzsdeosztálya közvetlen tőzsdei meg-bizottja utján igen előnyösen vesz és elad mindennemű tőzsdei értékpapírt Elfogad belelehel és belipénzl (kosztpénz) teljes anyagi garancia meííett legjobb kamatozással Mint a devizaközpont bizományosa devisa és valutaig-énylések et készséggel közvetít, mindennemű külföldi átutalásokat eszközöl Áruosztálya vesz és elad gabona és terményféléket, mindennemű magvakat A bank és takarékpénztári ügykörbe eső mindennemű megbízást készséggel vállal Aktuális kérdések A valorizáció elve immár megvalósul. Csak meg ne járjuk vele. Mert nem is kell olyan messzire visszamennünk — csak egy két hónappal az elmúlt időre — akkor olyan eset is volt, hogy a korona is romlott, a buza ára is esett. Senki sem tudta megmagyarázni az okát s az emberek rejtély előtt állottak. A mai viszonyok között nehéz egy egészséges célravezető pénzügyi politikának szerteágazó szálait ugy fogni egy csomóba, hogy a bog ki ne oldódzon és el ne guruljon a lejtőn lefelé a gombolyag, mert minél messzebb gurul, annál kisebb lesz. Egy gyomorbajos öreg ur arra tanította ifjú ismerőseit, hogy hányszor kell megrágni és a szájban megforgatni a különféle ételeket. Ha jól emlékszem a marhahúsra 38 jutott, mig a borjúhúsra 21. (Ma ez a tanács már idejét multa, mert azok a kevesek, akiknek módjukban van hússal táplálkozni, nem érnek rá, akik pedig főzeléket feltét nélkül esznek, azok csak nyelnek, bizony sokszor mérget és bosszúságot is.) Idejében kell tehát gondolni arra, hogy el ne rontsuk a gyomrunkat, mert ha későn eszmélünk a bajra, már többé nem lehet segíteni azon. Nincs ma Kossuth Lajos ebben az országban, sem Deák, Széchenyi, de még Wekerle sem, azonban akadhat ember, aki, ha a hínárból egyelőre nem is tudja kihúzni sülyedő pénzgazdaságunkat, de legalább megakadályozza, hogy teljesen elmerüljön abban. ínség és tömegszuggeszció Nyomor csak akkor telepedett erre a környékre, mikor tüz vagy víz pusztította. Akkor éltek bizonytalanságban az emberek, mikor a szárazság tönkre tette a vetést és nem termett buza abban az esztendőben, de még a rétet sem kaszálták, mert le volt perzselve egészen, ugy hogy a jószágot kihajtották az országútra — sorsukra bizván. A mai időkben egy uj veszedelemmel kellett megismerkedni, egy romboló és megsemmisítő rémmel: a valula romlással. Ezreket dönt nyomorba ez az elértéktelenedés és ezreknek ragadja ki kezéből a falat kenyeret. Nem beszélünk a levegőbe, személyesen győződtünk meg arról, hogy akad a szegény néposztályban olyan, aki párnáját viszi a henteshez, hogy zsírt cseréljen érte. Ha aztán a korona még jobban romlik, természetes, hogy az ijedtség és fejvesztetség is fokozódik, azok között, akik már a párnájuknál tartanak. Nem tömegszuggeszció ez, hanem félelem és bizalmatlanság — félelem a jövőtől és bizalmatlanság a jelen iránt, mert eddig a rosszra mindig rosszabb jött. A pánik alapja részben az, hogy az üres gyomorba nem lehet a jóllakottságot beleszuggerálni. A városi kislakások értéke több milliárdot képvisel. A 28 lakás egész évi jövedelme nem haladja meg a félmilliót, vagyis nem hozza be a beépített tőke tíz százalékát sem. Hallottunk beszélni arról, hogy a város el akarja adni ezt a 28 kislakást. Legfőbb ideje lenne. A vételárból azután fel lehetne építeni egy olyan középületet — mondjuk egy uj városházát, vagy a Próféta vendéglő helyén egy hatalmas bérházat, — az összes helyi egyesületek, testületek otthonát, amely amellett, hogy díszére válna ennek a városnak, tekintélyes jövedelmet is biztositana. A jelenlegi bérlők elhelyezkedhetnének az uj tulajdonosok lakásában és nem veszítenének semmit a cserével. A város pedig nyerne ugy városfejlesztési, mint anyagi tekintetben egyaránt. K. S. Hirdetéseket d. u. 4 éráig

1 vesz Tel a kiadóhivatal Cikk a bálozó ifjak s főleg a bálozó leányok érdekében. Uj jelszó : Leváltani ! Egy lengő szakállú, de még mindig ifjú szívű bácsitól vettük és adjuk közé a következő sorokat: Leváltani — nagyon rossz magyar szó, de igen jó, régi magyar táncerkölcs. Ki fog tudódni a végén. Déli pipaszó mellett hallgatom, amint a menyecske-lányom nagy lélekzetvételek között könnyít a szivén a legutóbbi báléjszaka varázslatos eseményeinek továbbadásával. Az édesanyja csak olyan ábrándos mosollyal burkolózik a boldogító viszszaemlékezések rózsaszínű ködébe, nekem azonban — lengő szakállú, szikkadt szívű öregembernek — leginkább egy újmódi táncszokás dkaszkodik az érdeklődésemhez. Ez az uj módi abban áll, hogy a táncos csakis a táncosnője óhajára hagyhatja abba a turt s válthat táncosnőt. Az alapgondolata ennek a tételnek kétségtelenül lovagias, sőt lovagkorias szellemű, kivitele azonban egyenesen meghiusítja minden báléjek princípiumát, azt hogy lehetőleg mindenik résztvevő hölgy sokat táncolhasson. Tessék csak idefigyelni! A férfi felsőbbrendűségén alapuló társadalmi berendezkedésünk (de talán ős természetünk is) magával hozza, hogy a két nemnek egymással való kapcsolatokban a kezdeményezés a férfi részéről indul ki. 0 az aktív: ő közelit, ő kér; a nő a passzív: ő csak enged vagy ad. Ezt a szabályt a táncetikett meg épen kiélezte: a nő csak ugy mehet táncba, ha felkérték. A biedermájeri hölgyválasz pikantériája csak megerősítette a szabályt, mert a nő sohasem választott olyan táncost, aki előzőleg nem közelitett hozzá. A férfinak ezzel az előjogával konkurrál azonban az a lovagias kötelessége, hogy figyelméből és táncenergiájából lehetőleg mindenik táncosnő részére juttasson, ismerettségre, bájokra és telekkönyvekre való tekintet nélkül. Én még ezt igy tanultam és így vallom. No már most. Ha a kezdeményéző, de kötelezett táncostól elvonatik az a jog, hogy a fordulót ő köszönhesse meg, a nőkre nézve felbillen az általános és arányos tánclehetőség, mert a helyzet így alakul ki: A hölgyek tündérgárdája — bocsánat ! de — két csoportra oszlik. Olyanokra, akiket mindenki táncoltat és olyanokra, akiket — hogy is mondjam csak ? — nem mindenki táncoltat; mindkét csoportot hevíti azonban az a lényéből fakadó, naiv önzés, hogy a tánclehetőségeket a legintenzívebben használja ki. Meg tudom ^érteni és meg tudom bocsátani. Ámde . . . maga a bálkirálynő Otüneményessége sem gondol arra, hogy: no én most már leköszönöm a turt, mert ennek a fiúnak még annyi kötelessége van és mert a szegény Juliska meg Mariska még mindig csak legyezi magát, hanem kering és kering, amíg csak egy másik táncos karról-karra át nem veszi. De ez még enyhébbik része a dolognak! Mit tegyen azonban a bájos Falvirág kisasszony, akit a tizedik csöndes imádsága után hallgatott meg a jóságos Istenke és szánt meg egy bankhivatalnok ? Hát kiengedi ő puha kacsói közül azt a bankhivatalnokot, amig csak a Purcsi Pepi vonójából és a táncosa tüdejéből telik ? : Mondjátok meg lányok: hát kiengedi ?! Mi következik ebből ? Az, hogy a leglelkiismeretesebb táncos is, még ha akarná sem tudna eleget tenni estélykötelezettségeinek (s pláne etikettszerüen: éjfélig!), mert a fönnebb hivatkozott vózsás kacsok élnek, sőt pardon I néha vissza is élnek az uj táncmódi jogával s szegény Falvirág kisasszony meg testvérkéi fel-feltörő sóhajok közben morzsolhatják izekre az ugyancsak fönnebb idézett legyezőjüket. Értitek mosí már az uj táncmorál visszásságát, kedves, üde bálifjuság, rózsás ifjúkoromnak délceg káprázatai ? A két nem fizikai és lelki berendezettsége, a mulatni vágyás eltérő szempontjai megkövetelik, hogy táncenergiáját és kötelezettségeit a táncos ossza be, mert csak igy valósulhat meg az a báléji öncél, hogy mindenik táncosnőnek jut a mulatságból s mégsem szorul mindeniktáncos morfium-injekcióra. Leváltani a táncosnőt! — ahogy mi, valamikor szalagdiszes táncrendezők, harsogni szoktuk — s ujjal és ujabbal röpíteni az édes mámor hajóját. Tehát jelszó : leváltani 1 Különben ... elővett az ebéd utáni ásítás, hiv a kanapé. Tudjátok mit, fiuk I Ne hallgassatok erre a lengő szakálu, szikkadt szivü öregemberre. Mulassatok jól ! Rr.