Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-01-25 / 10. szám

2 BEKESMEÖYIÍI KOXLOÍW Békéscsaba, 1924 január 25 Engel Iván ujabb nagy sikere Budapesten Engel Iván zongoraművész, akit mint Csaba szülöttét büszkén nevezünk a magunkénak, kedden este tartotta hangversenyét a zeneakadémia nagytermében. A hatalmas termet színültig megtöltötte az előkelő közönség, amely mindvégig lelkes rajongással hódolt a fiatal művésznek. Világot járó hir neves muzsikusok büszkék lehetnek aria az ünneplésre, amelyben kedden Engel Ivánnak része volt. A fővárosi lapok közleményeiből megállapítható, hogy „a kis Iván" — amint itt szűkebb pátriájában hívjuk — „beérkezett" és ma már az ország legjobb pianistái között tartják nyilván a nevét. Fodor Gyula, a neves pesti zenekritikus ezt irja róla beszámolójában : „Engel Ivánt, —- amint a műsorából megállapítható — a legmagasabb rendű muzsika, a legérdekesebb pianista feladatok megoldása foglalkoztatja és lelkesíti, hivatásának betöltésére teljes odaadással készül, zenei műveltsége, kulturója és zongorázó készsége korszerű, ami más szóval azt jelenti, hogy olyan, mint korunk legjobbjainak műveltsége, kulturája és készsége, koncessiókat pedig művészi törekvéseinek és meggyőződésének rovására senki és semmi kedvéért nem tesz". Majd igy ir: „Billentése szines és modulációképes, játékának tónusa egységes, érett, zenei érzéke kifinomult és biztos. A hangverseny közönsége zajos fogadtatásban részesített minden számot". Szívből örülünk a csabai „kis Engel bácsi" immár naggyá lett fia sikerének és reméljük, hogy az Aurora jovoltából még ebben a szezonban módunkban lesz nekünk is Engel Iván művészetében gyönyörködni. Vegye meg és olvassa a Békésmegyei Közlönyt, de amellett terjessze is mindenütt. Ha anyagi erőnket gyarapítja, a lap színvonalának állandó emelését előmozdítja. A régi és as uj Békés Séta a „madzagosok" városában Békés, 1924. január. A vakítóan fehér hóval borított szántóföldek és barátságosan mosolygó tanyák között gyorsvonatot megszégyenítő zakatolassal robog előre a motoros. A kis kocsiban régi kurucokra emlékeztető, nyugalmas mozgású, ildomos beszédű magyar típusok, amilyeneket bizony ritkán láttam a nemzetközi Babylonban, Budapesten. Jól esik őket látnom, hallanom és elandalodásomban szinte magam sem hiszem el, hogy öt keserves esztendő után újra itt, közöttük vagyok. Szeretnék vélök beszédbe elegyedni, szeretném megfogni mindeniknek a kezét, de valami megnevezhetetlen érzés visszatart ettől és arra kényszerit, hogy csak nézzek, hallgassak és gyönyörködjem. Rá se hederítek, a hidegre, amely bizony elég kegyetlenül teszi libabőrössé a didergő utasok hátát a fűtetlen kocsiban. Egyszer csak megáll a motoros és harsányan kiáltja a kalauz: — Békés, vásártér! Le akarok szállani, de egy csinos arcú menyecske rám szól: — Ha a városba tetszik menni, ne itt tessék leszállani, hanem a templomnál, mert innen még sokat kell gyalogolni a központig. Megköszönöm a szives figyelmeztetést és hallgatok rá. A templomnál leszállok. Reggel hét óra és borzongatóan hideg. Keresek valami meleg helyet, ahol reggelimet elkölthessem, de nem találok. A Bérház zárva, a „Korona" zárva. Eszembe jut a régi hires „Dübögő" ahol a jó világba sok vidám órát töltöttem el Kratochwill közjegyző, a kedves Zakariás bácsi, a mindig komoly dr. Török Gábor, a nó'ós Vigh Ferkó és a megyei közügyekkel mindenkor lelkesen foglalkozó Morvay Mihály bátyám társaságában Sietek oda. Közben körülnézek. Semmi változás. Az utcák, a házak ugyanazok, mint hat év előtt. Uj épületek nem emelkedtek azóta. Nem is csodálkozom e fölött, hiszen az építkezés mindenhol minimumra redukálódott ebben a szerencsétlen, szegény országban. A „Dübögő" már nyitva van. Jó modorú, barátságos arcú magyar ember fogad, aki szívesen készíti el sajátkezüleg a megrendelt teát. Azért sajátkezüleg, mert nincs otthon „az asszony". A tea szürcsölgetése közben beszélgetünk. — Hej, uram — mondja sóhajtva — nincs mór itt sem az a jó világ, amit emleget. Ide most már csak parasztlegények járnak, az urak a Kaszinóban ütötték fel sátorfájukat, mióta italmérési enge délyt kapott a Kaszinó. Itt már csak nagy elvétve fordul meg egyik-másik. De ne tessék azt hinni, hogy csak az én üzletem megy gyöngén. Hasonlóképen van a „Korona" is, Bonczos András is, ahol pedig ezelőtt szintén gyakran megfordultak a borszerető urak. Csodálatos, hogy gazdagabbak lettek itt, nálunk is az emberek, mégsem szeretnek mulatni. Elkeseredetten csóválja a fejét és nagy léptekkel jár fel és alá a tágas teremben, Talán délig is el lehetett volna diskurálgatnom a beszédes korcs" márossal, ha fel nem ébred bennem a kötelességtudó riportéi. Én tulajdonképen riportanyagért jöttem, menjünk tehát oda, ahol ebbeli várakozásomat ki tudják elégíteni. Első utam a a főszolgabíróhoz vezet. Moldoványi János a régi, úgyszólván semmitsem változott. Szeretetreméltóan nyers, mint azelőtt- Riport-várakozásomat azonban ő sem tudja kielégiteni. — Nem tudok én adni, kérlek, semmi témát. Nagyon csöndes fészek ez a Békés. Az emberek nem ölik egymást, hál'istennek, forradalom sincs, a föld is csak a részeg emberek lába alatt mozog. A községházán hasonló fogadtatás Kiss B. Mihály h. főjegyző és régi barátom, Györffy Béla, a kis „szőrgróf" sajnálattal jelentik ki, hogy nem tudnak semmit mondani, mert Békésen mostanában teljes eseménytelenség uralkodik. — Ennél nyugodtabb, békésebb város nincs talán az egész országban — jelenti ki a kis Györffy — pedig hát itt is vannak ébredők, még pedig sokan. — És azok sem csinálnak semmit ? — kérdezem. — Nem. Nekünk nincs bombánk és ha volna sem tudnánk hova dobni, mert a mi ébredőink nem haragusznak senkire, csak azokra, akik elvették tőlünk az ország nagyrészét. Ezzel sem lettem gazdagabb. Lekondullan megyek tovább. Ahá. mégis csak akad valami 1 A Hajnal-ház előtt nagy sereg ember. Oit bizonyosan történnie kellett valaminek. Izgatottan sietek oda. Kiderül, hogy az öreg Farkas Józsefet (emelik, aki a pótriarchák korában hunyt el. Meglehetősen sovár.y téma, de mégis valami. Tehát eiső és egyetlen riportom is rövid és szomorú volt Békésről. Temetés . . . Riporter A Csaba-városi bolgárkertészet jövedelme 35 millió korona üzemfelesleg a mult év végén A városi bolgárkertészet mult évi gazdálkodásának eredményéről hü képet mutat a jan. 23-án tartott felügyeJő bizottsági ülés előtt ismertelelt üzemi szamadás. A még alig pár esztendőre visszatekintő vállalkozás meghozla a befektetett áldozatok eredményét. Hamarosan kifizetődtek ugy az öntöző hálózat, mint az uj épületek kiadásai is. Ma már lényeges bevételt biztosit ez a kertgazdaság és nagy mértékben hozzájárul a város háztartási mérlegének egyensúlyban tartásához. A fogyasztóközönseg egész esztendőben kereste a bolgárkertészeli termékeket mór csak azért is, mert az eladási árak a piaci áraknál mindenkor 20—30 százalékkal olcsóbbak voltak. Még igy is tekintélyes nyereség mutatkozik a város javára és a fogyasztók terhére természetesen, de csak ugy és olyan értelemben, hogy a másik oldalon, a pótadó terhének lényeges részét leveszi az adózók vállairól. A bolgárkertészeti felügyelő bizottság Bohus M. György elnöklete mellett megvizsgálta a számadást és azt helyesnek találta. A Zahorán Pál gazdasági intéző által előterjesztett elszámolás a következőket mutatja : Bevétel volt összesen 47,480 838 K, kiadás 12,142.386 K, üzemi felesleg tehát 35,338.386 korona. Az öntözött részen holdanként volt bruttó bevétel 1.830.396 K, a nem öntözött részen holdanként bruttó bevétel 648.914 K, átlag holdanként bevétel volt 1,470.616 korona. A termények közül holdanként legtöbb jövedelmet hozott: télikáposzta 3,208.620 K-át, paradicsom 2,579.363 K-át, paprika 2,264.002 koronát. DEL-KTI sorozatos reklámcipők kaphatók mig a készlet tart Péterfi Cip őáru t)ázábari 1-ső sorozat: női elsőrendű félcipő, sevróbőrből párja 55.000 fí, 3-ik sorozat: női magasszáru fűzős cipők, elegáns lakkcipők párja 80.000 K, 3 ik sorozat: női magasszáru lüzős cipők, rámánvarrott talppai párja IOO.OOO HlBEKi — A csabai diákbál. Megemlékeztünk már arról a kedves és a fiatalság jegyében feltétlen nagysikerű táncmulatságról, amelyet e hó 26 ón este fél kilenc órakor a Vigadóban rendez a Rudolf-főgimnázium ifjúsága. A bálát megelőző előadás műsora a következő : 1. Csokonai: A reményhez ; előadja a főgimnázium énekkara. 2. Prológ. Irta dr. Rell Lajos, elmondja Balázs Samu VIII. o. t, 3. Kozma Andor: A kartágói harangok, melodráma; előadja Kován György és Pongrácz Gusztáv VIII. o. t. 4 Dezső József: Az elefánt, vígjáték ; szereplők: Partaváiy Jenő hkapitány Nicsovics JenőIlona, neje Pongrácz Irma. Tüskés Lőrinc nagybátyja Hankovszky D. Etelka, leánya Vitális Mária. Letenyei Frigyes művész Pongrácz G. Gyuri inas Szathmáry L. Lidi szobaleány Zsilák Mária. 5. Irredenta dalok, Péli Lajos VIII. o. t. zongorakisérete mellett énekli Spitz József VIII. o. t. Az előadás után tánc. A zenét Purcsi Pepi zenekara szolgáltatja. — Gyűjtés a gádorosi tüzkárosultak javára. A belügyminiszter a népjóléti miniszterrel egyetértőleg megengedte, hogy a községi elöljáróság az 1923. évi augusztus havában történt tűzvész károsultjainak felsegélyezésóre 1924. évi jan. 15-től 5 hónapon ót gyűjtőivekkel és hirlapi felhívások utján Békés- és Csanád-vármegyék területén pénzbeli és természetbeni adományokat gyűjthessen. — A debreceni gulyásoknak nem kell a pénz. Most kezdődött meg a hortobágyi pásztorok felfogadása. Feltűnő, hogy az idén a pásztorok már nem kérnek pénzt, hanem csupán búzát és szalonnát. Általában minden darab állatért 3 kilogramm búzát és 20 deka szalonnát kérnek, ami darabonként mintegy 11.000 koronának felel meg. Természetes, hogy ilyen körülmények között a pásztorokat fogadó gazdók is kikötéseket tesznek. Ilyen kikötés többek között, hogy az állatok itatójóban mindig legyen viz. mert ha a gazda a vályút üresen találja, első izben 5000, másodízben 10000 koronával büntetheti meg a számadó gulyást. Valódi engol szöfelojdoDSágokSL, lrimy és Olláry s-g— Alkalmi és utcai ruhát a legújabb divat szerint. Előnyös árak! Tanulókat felvesznek!