Békésmegyei közlöny, 1923 (50. évfolyam) október-december • 80-104. szám

1923-12-25 / 103. szám

Békéscsaba 1923 december 25 JEKE.SME6TE1 KÖZLÖNY 3 Gróf Beit)len István miniszterelnök a kölcsön ügyéről. Budapest, dec. 24. Gróf Bethlen István tegnap este érkezett meg kíséretével Budapestre. Utazás közben a szalonkocsiban a következőkben nyilatkozott a miniszterelnök a kölcsön ügyéről: A Népszövetséget áthatotta az a gondolat, hogy Magyarország gazdasági talpraállitása Európa talpraállitásának integráns része. A Népszövetség megállapította a jegyzőkönyvek végleges szövegéi, vagyis a kölcsönt illetőleg a maga munkáját befejezte. A jegyzőkönyvek kiállítása és aláírása azonban még hátra van, minthogy a jóvátételi kérdés nem nyerhetett elintézést. A magyar albizottság január közepén ismét összeül és megvan a lehetőség arra, hogy a felvetett jóvátételi kérdés megoldassák. Ezt a kérdést a Népszövetség pénzügyi bizottsága vetette fel, mert véleménye szerint a kölcsönt nyújtandó hitelezők érdekében kívánatos annak minden kétséget kizáró módon való tisztázása, hogy Magyarországot a kölcsöntörlesztés ideje alatt a békeszerződésből folyó teljesítésének címén mekkora évi fizetések terhelik. A pénzügyi bizottság ezeknek a teljesítéseknek az összegét átlagos évi 10 millió arany koronában véli megállapíthatónak. Mivel ez az álláspont a reparációs bizottság okt. 17-én hozott határozatától eltérő, összes ellenérveimet és aggályaimat kifejtve, bejelentettem, hogy addig, amíg e tekintetben a magyar alkotmányos tényezőkkel az érintkezést fel nem vehetem, érdemben nem nyilatkozhatom. A helyzet tehát ma az, hogy amenynyiben a reparációs és ezzel összefüggő kérdések valamilyen formában elintézést nyerhetnének, ugy a kölcsön ügye tulajdonképen megoldást nyert és ha az egész ügy a magyar törvényhozás által is letárgyaltatott, akkor már rövidesen megkezdhetjük a kölcsön elhelyezésére vonatkozó tárgyalásainkat. Remélem, hogy ezek a függő kérdések mielőbb elintézést nyerhetnek. Tekintettel arra, hogy tudomásom szerint a jóvátételi bizottság január hó elején újból megkezdi tárgyalásait, az úgynevezett I. számú jegyzőkönyvet általában politikai jegyzőkönyvnek nevezik azért, mert ebben egy rövid politikai tartalmú deklaráció foglaltatik. Csaba és a megyei élet 30 évi)el ezelőtt. Böngészés az 1893. évi Békésmegyei Közlönyben, Régi, megsárgult, poros foliánsok között lapozgattunk, az immár 50 éves Békésmagyei Közlönynek bekötött, ócska évfolyamai között. Nem egészen véletlen, hogy e sorok írójának éppen az 1893-as év ragadta meg a figyelmét, hiszen egy rá nézve kétségkívül nagyon jelentős esemény ebben az esztendőben játszódott le, amely nélkül most nem írhatna krónikát 30 évvel visszamenőleg. Mindenekelőtt a 30 éves Közlöny hasábjairól meg kell állapítani, hogy akkor sokkal nyugodtabb idegzetüek voltak az emberek. Szép, okos, magvas cikkek, egyik-másik valóságos értekezés, mind a köz és a haladás szolgálatában. Elődeink a veszekedést nem ismerték s legfeljebb, ha a gyulaiakkal csipkelődünk néha, akiknek sajtóorgánuma a hagyományos vetélkedésből kifolyólag valami miatt megneheztelt Csabára. Pedig hát akkor is voltak politikai harcok, amelyek azonban a társadalom békéjét megkímélték. Ni, ni, mindjárt az első számok valamelyikében erőteljes vezércikk tör lándzsát a liberalizmus mellett. Az is a cime : A liberalizmus. Tartalma pedig okfejtés a polgári házasság szükségessége és a haladás jelentősége mellett Nagy egyházpolitikai viták indultak meg erről, amelyek tetőpontjukat az április 8-iki megyegyűlésen érték el, ahol lendületes és stílusos beszédet mondott a kormány egyházpolitikai programmja ellen Gondöcs Béla gyulai róm. kath. apát, mig a reformok és a liberalizmus mellett tett bátor és imponáló hitvallást Szabó János köröstarcsai esperes. Az ő felszólalása azután el is döntötte a szenvedélyes, de mindenkor előkelő színvonalú vitát. A megyegyülés- 131 szavazattal 45 ellenében a reformok mellett foglalt állást. Óh de nemcsak ilyen nagy horderejű politikai viták folynak. Hosszú vezércikkeket olvasunk, amslyek egy megyei kultúregyesület megalakítását sürgetik. (Vájjon ki gondolt még akkor az Aurórára és egyéb kulturegyesületeinkre). A csabaiakat inkább gazdasági kérdések foglalkoztatják. A képviselőtestület — ahol a harminc év előtti közgyűlés színvonala — Csak nem Szabó Péter kend ? — Mér ne volnék ? A vagyok biz én, nem tagadom. — Ne tréfáljon mán, nem lehet az. — Ha mondom elhiheti kend. Szűcs Mari a feleségem, na. — De hiszen kend elesett még 14-ben, Szűcs Mari meg az én hites feleségem. — Micsoda ? Én elestem ? Ki mondja azt ? — Hát én. Benne volt kend a Ferlusztlisztába. — Hogy mondja ? — Hát benne volt kend, hogy meghalt Rohatinnál. Meggyászolta a felesége jó esztendeig, becsülettel. A tavaszon aztán én vettem feleségül. Itt az írása, ha nem hiszi kend. Szabó Péter nézte az írást, csak egyre komolyabbra vált az arca, ahogy megismerte a nagy, kövér betűket. Csakugyan a Mari irta. Édes jó urának irta, de nem neki irta. Elolvasta végig. Vigyáz a kis házra, malacra, tehénre, csak jöjjön minél hamarabb haza, mert nagyon rossz az asszonyfélének ebben a nehéz világban egyedül. Megfordította a lapot. Hátha neki íródott kívül ? Táncoló szemei csak nehezen betűzték ki a címlapon álló nevet: Braun Ádám. — Kend az a Braun Ádám ? Kend az ura a Marinak ? Körülnézett, nagyott kacagott, édes keserüet, aztán a sovány tenyerébe csapott a tüzérnek: . — Szerbusz Adám sógor! Másnap már Fesető koma is ott volt Braun Ádámnál. Vitte a kíváncsiság, hogy meghallotta a csodát Szabó Pétertől. Hát nem is mindennapi : egy asszonynak két hites urát együtt látni komázni. Vittek ezt is, azt is: cukrot, teát, szalonnát, kenyeret. Beszélgettek, ettek. Estefelé nagyon rázta a hideg Braun Ádámot. Lefektették, betakarták, ugy hagyták ott a könyörületes szomszédokra bizva éjszakára. Reggel nagyon gyengén volt a sógor. Elkísérték maródi vizitre. Az orvos a fejét csóválta, beutalta szegényt a kórházba. Oda is bekísérték. Szabó Péter karonfogva vezette, Fesető meg a kis mitye-motyóját vitte utána. — Fáj-e valami sógor ? — kérdezte Szabó. — Csak a hátam nyilamlik, ha szuszogok. Meg a lábam nem akarja az igazságot. Bekísérték Ádámot, de csak ott kellett hagyni, mert be nem eresztették őket vele. Hazamentek hát csendesen. Csak ugy szótlanul egymás mellett. A barak ajtóba évődni kezd Fesető: — Hát beteg a sógora kendnek ? — Ne bántsa kend komám, nimet az istenadta ! Nyolcadnapra halála hirét vették : megölte a tüdőgyuladás. A tiszti tábor közepén négyszög alakot formál a szürke embertömeg. Temetnek . . . Néma férfifájdalommal gondolnak arra, aki megszabadult. Sajnálják ... Miért ? Egy sem tudja. Talán csak az emberi gyarlóságban találnának reá feleletet; oda meg nem szívesen fordulnak. Megadnak mindent a halottnak, ami a foglyoktól telik: rendes koporsót, koszorúkat, éneket, zenét, búcsúztatót. Csak a szeretteinek nem fáj az elmúlása, mert nem tudnak róla; csak a hazai rög nem borul a koporsójára, mert irtózatos messze . .. A társak a kapuig kisérik hangos énekszóval, nagyon-nagyon szégyenbe ejtené a mai városatyákat — Zsilinszky Endre indítványára kimondja, hogy felir a kormányhoz a pályaudvar kibővítése végett s egyúttal kéri a jaminai átjáró felépítését is. Bizon az utóbbira sokáig kellett várni. Nagyon sokat foglalkoztak a földmivesiskola ügyével, amelynek alapjait ekkor vetették meg s amelynek ( saba községe jelentékeny földet adományozott. A békésiek a református főgimnázium nyolc osztályúvá való átszervezését szorgalmazták. A házi szövőipar érdekében Bartóky József (később államtitkár) agitál, sőt] egy szövészeti tanműhely felállítása ügyében értekezletet is tartanak, amelyen Szterényi József iparfelügyelő, (a mai báró Szterényi József nyug. miniszter) fejti ki a kérdés fontosságát és Rösch szegedi kendergyári igazgató tart szakelőadást. Az iparosság is élénk és jelentős életet él Rosenthal Ignác ipartestületi elnök vezetése mellett, akinek a szavát ott halljuk minden képviselőtestületi közgyűlésen és minden közérdekű mozgalomban. Az ő agitálására veszi meg az ipartestület ebben az évben jelenlegi székházát, amely az átalakításokkal együtt 14 ezer forintba került. Állandóan felszínen tartja és jelentősen előbbre viszi a gazdák érdekeit a Békésmegyei Gazdasági Egyesület, amelynek elnöke ekkor Beliczey István, titkára Zlinszky István. Pünkösd hétfőjén a gazdasági egyesület lóversenyt rendez Csabán, amelynek dijai 100 és 400 arany frank között váltakoznak. (Már akkor is válogattak a valutában ?) A kereskedőkről bizony nem sokat hallani. Működik ugyan valami Kereskedő Ifjak Egylete Vidovszky János elnöklete alatt, de nem sok életjelt ad magáról. Annyit azonban tudunk róla, hogy a könyvtárbizottság vezetője : Csillag Ignác, a vigalmi bizottságé Klein Gusztáv volt. Talán nem egészen érdektelen, ha közöljük, kiket választottak meg ekkor kamarai tagoknak. A névsor a következő : Kereskedők közül rendes tagok: Laszky Jakab, Vidovszky János, Löwinger Lipót. Póttagok : Löwy Jakab, Décsey József, Kugel Sámuel. — Iparosok közül rendes tagok : Rosenthal Ignác, Áchim János, Szolár Mátyás. Póttagok: Michnay János, Michnay Sándor, Korossy János. De egyebekben is élénk mozgolódás észlelhető. Az Alföldet átszelő nagy müut, am^ly Orosházáról Csabán át Gyulára vezet, tervei aztán a nyitott kapu előtt megállanak. Azon keresztül csak a halott mehet igazolvány nélkül; a gyászkocsi kocsisa, a pap és az a tíz bajtárs, aki engedélyt kapott a kikisérésre, felmutatja az irást és sietve igyekszik elérni a messze haladó koporsót. A kórház felől egy másik halottasmenet közeledik feléjük, aztán egybeolvad a kettő. Kint is meghalt valaki a legénység sorából, egy szertartással végezhetnek a kettővel. A halottas kocsival együtt a menethez csatlakozott hat baka is. Kapa, lapát van a vállukon, meg valami nehéz szomorúság . . . Cimborái voltak a halottnak, hazai szokás szerint igy adják meg neki a végtisztességet: munkával. Szabó Péter is ott kullog közöttük. Szabadon levő félkezével <jfnába küzködik a lelógó, hosszú bajuszával. Hát akármit csinál, lelógna! Miskor se áll valami gácsirosan, de most . . . akár a szomorúfűz lombja. De nagyon, nagyon illik ebbe a szomorú menetbe. A mindig beszédes Fesető is megadta magát. Restelné mondani nyilván, amit gondol. A temető kapujáig egyetlen szó sem esik, hanem ahogy azon befordulnak, Szabó Péter belebotlik a kapu ütközó'cövekjébe és elkáromkodja magát hangos morogva. Hogy igy megtörik a jég, kát mondhat egyebet is. Csendes nyugalommal odaszól Fesetőnek : — Komám Fesető! Soha nem kívántam szegény sógornak, de ha mán igy akarta az Isten, legalább bátran mehetek haza, nem lesz semmi baj az asszonnyal ! 'Banner Benedek.