Békésmegyei közlöny, 1923 (50. évfolyam) október-december • 80-104. szám

1923-11-28 / 95. szám

EGYES SZÁM ÁRA 20Ö KORONA Békéscsaba, 1923 november 28 Szerda 50-ik évfolyam, 95-ik szám BEIESME6YEI KÖZLÖNY Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 5000 K, Egy hónapra 1700 korona. — Példányonként 200 korona. Politikai lap Telefonszám: 7. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II, Fet«»c József-tér 20. — Nyilttér és reklám szavanként 100 K TI közalkalmazottak és a mellékfoglalkozás. A közelmúltban megjelent miniszteri rendelet szigorú intézkedéseket tartalmaz a közalkalmazottak mellékfoglalkozásának szabályozása, illetőleg korlátozása tárgyában. Aktuálisnak tartjuk ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a pénteki városi rendkívüli közgyűlés tárgysorozatában ott látjuk a pontot, mely a rendelet foganatosítására vall. Az állami háztartás rendezetlensége és a kedvezőtlen gazdasági viszonyok bonyolult kérdésének tisztázhatatlan volta az oka ma annak, hogy a köztisztviselő nem részesül munkateljesítményével arányos ellenszolgáltatásban, vagy ha ugy tetszik — fizetésben. A fizetések rendezése nagy gondot okozott és okoz ma is az illetékeseknek s az a toldozás-foltozás, amit eddig megkíséreltek, közel sem lehet végleges természetű, mert olyan alapra épült, amely alap nélkülözi a szilárdság jellegét. Érezhető a közalkalmazottak nyugtalansága, mely utat a külömböző egyesületi lapokon keresztül talál az érdekeltekhez — a magasabb fórumokhoz. Soha sem lehetett csodálkozni azon, ha a fizetésére nem támaszkodható, úgyszólván reményét vesztett családos tisztviselő szabad idejében kisebb-nagyobb megbízásban lótott-futott, vagy magán cég, •vállalat érdekében teljesített valamilyen szolgálatot, mert evvel a ténykedésével keresett annyit, hogy hivatalos jövedelméhez hozzá téve azt, a nélkülözés gondján enyhített. A gyökeres hibát nem lehet kiküszöbölni már azért sem, mert a közalkalmazott addig, amíg nyugodt anyagi, megélhetési viszonyok közé nem kerül, kénytelen, hacsak hogy ugy ugymondjuk elméletben is jövőjéről gondolkozni és gondoskodni, legyen hivatalos óra, avagy azutáni időben, az Íróasztal előtt, munkaközben, a hivatalba menet, vagy onnan jövet. Kell, hogy foglalkoztassa tehát a közalkalmazottat a mindnyájunk legfontosabb ügye, a jövő, a boldogulás és a lét. Ma, dacára a fizetések rendezésének, még mindig ugy állunk, hogy ultimó körül arra van igen nagy gondja a közalkalmazottnak, hogyan kapjon B-től kölcsönt, hogy az A-tól régebben felvett összeget kifizethesse ugy, hogy C-nek is maradjon belőle. A nyomorúság sötét és szomorú s méltán nem lehet megütközni azon, ha a közalkalmazott a reménység sugarának keresésében fáradozik ziháló mellel, de felemelt homlokkal és becsületes szívvellélekkel. Ugy tudjuk, hogy a képviselőtestületi közgyűlés afelett fog határozni, hogy kinek hagyható meg a mellékfoglalkozás anélkül, hogy annak folytatása közérdekeket sértene, vagy nem volna összeegyeztethető a viselt állással. Hisszük, hogy ez a testület a rendelet szellemében fog határozni és csak ott szünteti be a mellékfoglalkozást, ahol az természeténél fogva nem összeegyeztethető — egyébként szemelőtt tartja jó Diogenesz ismert mondását": „ne vedd el azt, amit nem adhatsz!" K s. A mentelmi bizottság jelentése az Ulain-ügyben. A nemzetgyűlés keddi ülése. Budapest, nov. 27. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla házelnök. Az elnöki bejelentések során kegyeletes szavakkal parentálja el gróf Batthyány Vilmos címzetes érseket, volt nyitrai püspököt. Fekete Lajos a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentéséi a nemzetgyűlés 1924—25. évi költségelőirányzatáról, valamint a képviselői illetmények ujabb megállapításáról. A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság jelentését vita nélkül elfogadta. Ezekután Mikovényi Jenő a mentelmi bizottság előadója beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését a lázadás előkészítésére létrejött szövetség büntette miatt gyanúsított és tettenkapás' folytán 1923. november 6-ika óta őrizetben, illetőleg előzetes letartóztatásban lévő dr. Ulain Ferenc mentelmi ügyében. Ugyancsak beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértése tárgyában . Azt indítványozza, hogy a két jelentést tárgyalja együttesen a Ház, mivel a kérdések feltevésénél úgyis négy kérdést tesznek majd fel. Eckhardt Tibor nem fogadja el az előadó indítványát. Nézete szerint két külömböző tárgyról van szó. Egyik kérdés az, hogy fogvatartassék-e Ulain, vagy nem ? A másik kérdés, hogy megsértetett-e Ulain mentelmi joga. A két kérdés egészen különálló tárgyalást igényel és azért azt indítványozza, hogy a két kérdést ép ugy mint a mentelmi bizottságban történt, külön-külön tárgyalja a Ház. A nemzetgyűlés Eckhardt indítványát elveti és az előadó indítványát fogadja el és a két javaslatot együttesen tárgyalja. Mikovényi ezután ismerteti a mentelmi bizottság jelentését. A kir. ügyészség átiratához csatolt ügyészi indítvány szerint alapos a gyanú, hogy Ulain, Bobula és Szemere szövetkezést hoztak létre több másokkal, amelynek célja az volt, hogy a magyar kormányt az országban összegyűjtött fegyveres erőkkel, részben pedig külföldi forradalmi szervezetek által nyújtott eszközöksegitségével'megdöntsék. Ulain ugyanis november 6-án Münchenbe igyekezett utazni, hogy a bajor forradalmi szervezetekkel érintkezést keressen, akikkel kötendő szerződés itt elkészített tervezetét elfogadtassa és aláirás végett hozzájuk vigye. Erről a m. kir. államrendőrség tudomást szerezvén, Ulaint a határon, Hegyeshalomnál letartóztatta és tőle a szerződéstervezetet elvéve bűnjelként lefoglalta, őt magát pedig őrizetbe vették. A mentelmi bizottság betekintett a nyomozási iretokba és megállapította, hogy Bobula és Ulain hosszabb tárgyalásokat folytatott és annak eredményeként a hozzájuk önként csatlakozott német emberrel, Döhmel Frigyessel egy szerződés-tervezetet készítettek, amelynek célja az volt, hogy a magyar körökkel megállapodást létesítsenek és azt akarták Ulainnal kijuttatni Münchenbe. Azonban Döhmel szerepe kettős volt, mert még augusztusban jött Budapestre és itt mindenféle megélhetést keresve, felajánlkozott bizonyos politikai embereknek. Igy eljutott Bo&ula és Szemeréék bizalmába, azután elment Vázsonyi Vilmos nemzetgyűlési képviselőhöz, akinek tudomására hozta, hogy itt mik történtek és mint ő mondotta, baráti célból tárta fel előtte a dolgokat. Kérte Vázsonyit, hogy valami intézkedést tegyen. Vázsonyi ekkor jelentette az esetet a helyettes miniszterelnöknek Daruvárynak, majd Rakovszky belügyminiszternek hozta tudomására, aki kétkedve fogadta a hírt és személyesen akart meggyőződni arról, hogy ki az az ember, aki ezeket a híreket hozta. Majd meghallgatta személyesen Döhmejt, aki ismételte ezeket a dolgokat. Ekkor a belügyminiszter rendelkezésére az államrendőrség megfigyelte ezeket az embereket, akikre Döhmel jelentése irányult és megfigyeltette magátTDöhmelt is. A jelentésekből megállapítást nyert, hogy november 2.-án elhatározták a szerződés kivitelét, amelyre Ulain vállalkozott. November 3.-án ismét felkereste Ulain Bobuláékat s a szerződés-tervezet egyik példányát — bár saját vallomása szerint erre súlyt nem helyezett — aláirta s a másikat magával vitte. Ekkor Döhmel értesitetette a rendőrséget és intézkedett aziránt, hogy november 6.-án a gyorsvonattal Münchenbe utazó Ulaint a határon megmotozzák és a szerződés-tervezetet elvegyék tőle. Ez meg is történt. Ulain Magyaróváron Záborszky rendőrfogalmazónak önként kiadta a szerződés-tervezetet s ekkor a fogalmazó kijelentette Ulainnak, hogy mozgási szabadságáben nincsen korlátozva. Mehet, ahova akar. Csak amikor a vonat beérkezett Hegyeshalom állomásra, akkor az ottani rendőrfogalmezó közölte Záborszkyval, hogy Ulaint is elő kell állítani. Megállapítható a nyomozás adataiból, hogy a bűncselekmény fennforgott é& politikai zaklatás esetét nem lehet megállapítani és ezért javasolja a bizottság a nemzetgyűlésnek, hogy Ulain mentelmi jogát függessze fel. A mentelmi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy tettenérés esetét fennforogni látja.