Békésmegyei közlöny, 1923 (50. évfolyam) október-december • 80-104. szám

1923-10-17 / 83. szám

EGYES SZÁM ARA 20@ MÍÍUOXA Békéscsaba, 1923 október 17 Szerda 50-ik évfolyam, 83-ik szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 5000 K, Egy hónapra 1700 korona. — Példányonként 200 korona. Politikai lap Telefonszára: 7. •Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II, Far«tc József-tér 20. — NyUttér és reklám szavanként 100 K Bethlen István gróf Szolnoki diadalútja. Zajos ováció és ünneplés a miniszterelnök mellett. A fajvédő támadások visszautasítása. Gazdasági és pénzügyi politikánk sorsdöntő fordulata. Nemcsak az ország, de a környező államok közvéleménye is feszült figyelemmel tekintett vasárnap Szolnok felé, ahol Kenéz Béla képviselő beszámolóján Bethlen István gróf nagyfontosságú kül- és belpolitikai nyilatkozatát várták. Az érdeklődés, továbbá az az őszinte rokonszenv és elismerés, mely a magyar miniszterelnök tiszteletreméltó személye és bámulatot keltő fáradozása iránt megnyilvánult, megyénkből is nagyon sok embert vonzott Szolnokra, ugy, hogy a főispánnak, aki Békésmegye küldöttségét vezette, kényszerű okokból korlátozni kellett a jelentkezők számát. Igy is tekintélyes számban gyűlt egybe a társaság a hajnali pesti vonaton, akik között ott láttuk Csabáról dr. Berthóty István polgármestert, az orosháziak élén Csizmadia András nemzetgyűlési képviselőt, Gyomáról Harsányi Pál református esperest és többeket a megye számottevő tényezői közül. Dr. Brandt Vilmos főispán Pusztatenyőn csatlakozott a küldöttséghez. Mire Szolnokra beérkeztünk, a pályaudvar perronját és helyiségeit már megtöltötte a szolnokmegyei notabilitások, a küldöttségek és az ünneplő közönség hatalmas tömege. Fél _Uzőrakor futott be ja pesti vonat, amelynek két külön kocsiján jött a miniszter kíséretével és a nagyszámú fővárosi sajtó, közöttük külföldi: francia és angol lapok képviselői is. A szolnoki polgármester rövid üdvözlő beszéde és a miniszterelnök válasza után az illusztris társaság hatalmas és diszes kocsisorban a városba hajtatott. Felejthetetlenül szép, igazi diadalmenet volt ez az ut, Nemcsak a fogadtatás hivatalos külsőségei, de a feldíszített, népes ablakok, a hosszú Barossuton végig sűrűn felsorakozott, éljenző és kalap meg zsebkendő-lengető tömeg, a ragaszkodásnak, az elismerésnek, a buzdításnak spontán megnyilatkozása az iránt a férfiú iránt, aki válságos időkben mesze külföldön csupa ellenség által gáncsolva törhetetlen akarattal és erővel harcolt a magyar ügyért, mély benyomást gyakorolt a megjelentekre. A beszámoló a szolnoki színházban folyt le. amelynek nézőtere a páholyoktól a kakasülőig zsúfolásig megtelt a legkülönbözőbb társadalmi osztályú közönséggel. A gyűlésbe meghívott miniszterelnök a szolnoki egységespárt elnökének, Almássy Imre grófnak jobbján foglalt helyet, körülötte a notabilitások, a képviselők és a sajtó kiküldöttei. A félretolt kulisszák még kilátszottak, de a nagygyűlés szokatlan formájának teátrális voltát a színpadon és nézőtéren zsúfoltan egymásba gyűrűző hatalmas embertömeg spontán bensőséggel ruházta fel. Bethlent belépésekor hosszú, kitörő ováció fogadta, amely megismétlődött és szinte nem akart elülni akkor, mikor a miniszterelnök a szolnoki képviselő tartalmas beszámolója után szólásra állott fel, ugy, hogy a viharos ünneplés közepett sokáig nem tudott beszédébe belefogni. A miniszterelnök beszéde. Végre feszült figyelem közben szólalt meg. Kissé száraz és érdes hangja halkan és monoton nyugalommal indul. Ügy szavából, mint mozdulataiból hiányzik a szokásos magyar szavaló lendület és a póz, kissé inkább tanáros, amint fekete keretes csíptetőjét jobb kezében tartva és itt-ott jegyzeteibe pillantva magyaráz. Már a forma is a mi rétori hagyományeinkkal szemben a modern európai államférfiut, a nyugati stilu speakerl jellemzi . Beszédét nem cirkalmazza bevezetéssel, hanem egyenesen a tárgyba csap bele s amit mond. abban nincs sem puffogó izzás, sem gyújtó lendület, kimért, takarékos és józan szavak, amelyek nem a szenvedélyekhez, de az értelemhez szólanak és az értelem fókuszán összesűrűsödve mégis gyújtanak, mint a nap világa a gyűjtő lencsén keresztül. A' mai nagygyűlés — kezdi beszédet — oly időpontra esik, amikor a kormány erőteljes akciót folytat'gazdasági téren, sorsdöntő akciót felfogásom szennt, melyek külpolitikai tényezők bevonásával intézhetők el. Kétszeresen fontos tehát, hogy ilyenkor az egész ország a magyar közvélemény a kormány háta mögött álljon. — Ezután a magyar gazdasági és pénzügyi helyzetnek a választások óta bekövetkezett leromlásával foglalkozik, Ennek a leromlásnak a társadalom számos rétegében szenvedések voltak a folyománya, amelyek érzelmekeket váltottak ki. Számos szimptómát látok arra nézve, — folytatja — hogy megint visszatérünk arra a sajnálatos érzelmi politikára, amelyet annak idején Széchenyi István, a legnagyobb magyar oly keményen ostorozott. . Azt látjuk sok helyük hogy szembekerültek egymással foglalkozások, társadalmi osztályok, munkások a munkaadóval, a város a faluval, a mezőgazdaság a kereskedelemmel, a kereszténység a zsidókkal. és igy tovább. De bár vannak ilyen momentumok, soha nagyobb szüksége ennek a nemzetnek nem volt arra, hogy a kizárólag a higgadt, objektív megítélés alapján induljon és vezesse politikáját. Én azért mentem külföldre, Párisba, Londonba és Rómába, azért mentem Genfbe, hogy megszerezzem külpolitikai téren ennek a nemzetnek azt a nyu galmal, amelyre szüksége van. — Külföldön erős propaganda folyt ellenünk. Sajnos, azt kell mondanom, hogy mi sem voltunk mentesek az elkövetett hibáktól. Voltak olyan fogadkozások, fenyegetések, egyes olyan cselekmények, amelyek jobb lett volna, ha nem történtek volna meg, mert hozzájárultak annak az atmoszférának nyugtalanitásához, amely külpolitikai vonatkozásban bennünket körülvesz. Elmentem, nem azért, hogy a magyar igazságot szerezzem meg, hanem azért, hogy a magyar nyugalmat hozzam haza. Ma Európa helyzete olyan — és ezzel számolnunk kell —, hogy békét akar minden áron és ha mi nem illeszkedünk bele Európa érdekeinek szövevényébe, ha nem alkalmazkodunk politikánkkal Éurópa érdekeihez, akkor akármennyire van igazunk, mint békebontók állíttatunk oda. Talán sokan azt fogják mondani, hogy ez a lemondás politikája, hogy ellentétben álí a hazafisággal. Higyjék el. ha valakinek, igy nekem nehéz ezt az önmegtagadást gyakorolni. Mert, ha az ország nagy érdekei nem forognának kockán, sem magamnak, sem másnak nem parancsolnék, de leszámoltam magammal és az ország érdekével. Megható, spontán ováció fogadta Bethlennek ezt a szavait. Magyarország miniszterelnöke menekülni volt kénytelen szülőföldjéről és most neki kell gyakorolnia a legfájdalmasabb lemondást. A magyarság együttérző szive dobbant feléje. Ezután a magyar társadalom és a sajtó támogatását kérte a korrríány nehéz munkájához, mert — úgymond — a magyar kormány által hónapokon keresztül követett irány egy nap alatt összeomolhat, ha ez a két tényező nem követi ezen az uton a magyar kormányt. Most áttért a belpolitikára. Két szélsőséggel kell megküzdenie : a fajvédőkkel és'a szocialistákkal meg radikálisokkal. A fajvédők elintézése. És most egyszerre élessé válik a hang, amikor kegyetlen gúnnyal nekivág a fajvédőknek. Nem akarok abba a hibába esni — úgymond — amelybe a közélet számtalan ténye, zője máris esik, amikor túlbecsüli a mozgalomnak jelentőségét. Nincsennek számosan, sulyuk sem jelentős. De olyan állításokat kockáztattak meg, amiket megcáfolatlanul hagyni hiba volna. A kormányzó és a kormány között igyekeztek sértő módon ellentétet szítani. Kijelenti, hogy a kormány a kormányzó ur őfőméltóságának teljes bizalmát birja. Ezután azzal a piszkolódási hadjárattal foglalkozik, amelyet a fajvédők részéről indítottak a kormány ellen s amelyet példátlannak mond a magyar történelemben. Senkisem kivánja jobban, mint ő, hogyha voltak visszaélések, azok pártatlan bíróság által felderittessenek. De becsületes férfiakat a sárban akarni meghentergetni, tisztességtelen politikai fogás. Neki nincs nexusa a bankokráciával, amelynek túlzott, vagy kizárólagos hatalma ellenküzdött és küzdeni fog. —< Azonban tisztességes vállalkozások, tisztességes pénzintézetek ellen — úgymond — rendőri eszközökkel eljárni, vagy azokat tönkretenni, olyan intézeteket, amelyekre sem a kormánynak, sem ennek a pártnak, hanem az országnak van szüksége, mert ezek nélkül megállana a gazdasági vérkeringés ebben az országban, azok ellen ilyen formában eljárni, bocsánatot kérek, vagyok olyan férfi, hogy erre kapható ne legyek. Politikai gyávaságnak tekinteném, ha nem mernék szembeszállni olyan demagóg jelszavakkal, amelyek egy porszemnyi igazság miatt ezer és ezer egzisztenciát tesznek tönkre, Aztán igy folytatja: — Az a vád is elhangzott, hogy elhagytuk a keresztény nemzeti irányt, hütelenek lettünk ahhoz a politikai programmhoz, amelyet hirdetünk. Kérdem, miért ? Azért, mert nem vagyunk hajlandók együtt üvölteni a farkasokkal? Azért mert nem vagyunk hajlandók ordítani, hogy keresztre kell feszíteni a zsidókat ? — Ezt a politikát elhagytuk, de csak azért hagytuk el, mert soha sem volt ez a politikánk, soha sem is értettünk egyet evvel a politikával, ezt soha sem hirdettük, soha sem tartottuk helyesnek és ezentúl sem fogjuk helyesnek tartani (Helyeslés.) Vagy azért, mert nem tartjuk azokat a csodaszereket, amelyeket a fajvédők a gazdasági élet kinövéseinek gyógyítására ajánlanak megfelelőnek. A'csodaszerek kettőt érhetnek el: vagy sírba teszik a beteget, vagy az orvost a börtönbe juttatják. Én nem akarom a nemzetet a sirban látni, de magamat és ezt a kormányt sem akarom a börtönbe vitetni. A guny és a vágás egyre élesebb lesz. Megállapítja, hogy a fajvédők egyszerűen nem értenek a gazdasági kérdésekhez. A korona romlása nem a sajnálatos és a kormány által is kifogásolt szimptomákból fakad, hanem ellenkezőleg: a siberek hada, a túlzott spekuláció a börzén és mindaz, amit látunk, nem oka, hanem következménye a korona romlásának és szimptomája a korona romlásának. A korona romlásának más okai vannak, Ezek