Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-09-23 / 77. szám

2 * \ BÉKfISMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1920 szeptember 25 Magyar valuta. Azok a pénzügyi bajok, melyek oly sulyo san nehezednek nemcsak az állampolgárokra, de az államháztartásra is, nem speciálisan ma gyar bajok Háború óta minden állam pénzügyi nehézségekkel küzd s a világ minden államában pénzügyi kapacitások fáradoznak azon, hogy államuk pénzügyi helyzetét megjavítsák- Ugy látszik hogy a véres háború befejezése után egy uj, a gazdasági háború kezdődött meg s ezen ismét az amerikai pénzpiac vezet A pénz. piacon mindenütt feltűnő árhanyatlások vannak, bukott a francia frank, a líra, különösen gyors tempóban hanyatlott a márka, de minden indok nélkül legjobban esett a magyar korona. Egy nagy gazdasági harc ez, amely azon» ban csak papiros háború. Nem kell, hogy kis hitüséget okozzon, mert hiszen a magyar állam gazdagsága vetekedik akármelyik körültünk fekvő kisebb állam gazdagságával, amely álla' mok pénzének ázsiója ma nagyobb, mint a miénk Papírpénzünkre nincs megfelelő arany fedezetünk, de van olyan fedezetünk amit aranykalász adott: van búzánk. Ha a pénzpiacon ilyen irreális alakulások vannak, akkor an< nak nyilvánvaló tendenciája is megállapítható. Azok a kis államok, akik ma uralják a pénz ügyi helyzetünket, hamarabb kerülhetnek olyan gazdasági válságba, mely alapjában rendíti meg az uj politikai alakulás alapját mig mi akkor is megmaradunk azoknak, akik vagyunk A mi termelő munkánk folytonos és sza kadatlan A vagyon javakból áll, a pénz csak csereeszköz, általános értékmérő. Már pedig a magyar termelőmunka eredménye örökös értékmérő kell hogy legyen: mert az a kenyér Csak vigyáznunk kell arra, hogy a külföld előtt mi magunk ne rontsuk ezt a hitelt A mi gazda sági erőnk ezzel a papirosháboruval nem ha nyatlik vissza, csak megértéssel, tudással kell a kérdéshez nyúlni. És erre példát is mondhatunk, hogy nem minden ugy van, ahogy látszik A pénzpiac nagy csatája Svájcban folyt le s most arról értesülünk, hogy svájci tőke a Kereskedelmi Hitelbanknál 17,000 darab részvényt vásárolt, A svájci pénzpiacnak ez az eredménye nemcsak pénzügyi szempontból, de magyar szempontból is érdekes, mert a svájci Nemzeti Bank éppen a tranzakció lekötése előtti héten figyelmeztette a svájci pénzpiacot arra, hogy a fenyegető pénz hiány miatt ne vállaljanak ujabb külföldi érde kéltségét. Hogy ennek ellenire az a pénzügyi tranzakció mégis megtörtént, az mind a mi pénzünk és gazdasági javaink értékemelkedé sének a jele Mutatja ezt azon körülmény is, hogy a Magyar Kereskedelmi Hitelbánk részvényei a mult héten hirtelen és váratlanul a legnagyobb pénzügyi érdeklődés központjába kerültek azzal kapcsolatban, hogy a Kereskedelmi Hitelbank igazgatóinak sikerült kapcsolatot teremteni egy előkelő svájci pénzcsoport tal. A Kereskedelmi Hitelbanknál a legutolsó tőkeemelés során 50,000 darab uj részvény került kibocsátásra, ebből 33,000 részvényt a régi részvényesek kaptak, mig a szindikátus kezében maradt 17,000 darab részvényt most a svájciak vették át igen előnyös árfolyamon. Különösen fontos ez a gazdasági összeköttetés azért, mert a svájciak mögött nagy ipari üzemek állanak, amelyek hozzánk exportálhatnak Ha az uj alakulás egyéb rekonpenzációs megálladodást is tud létrehozni, ugy bizvást állithatjuk, hogy a mi pénzünk értékével szemben tanúsított maga tartás rettenetes igazságtalanság a külföld részéről De igazságtalanság magunkkal szemben, mikor pénzünk értékét mi magunk semmibe, se veszünk. Viszont ezt az értéknullifikálást csak az teheti meg, akinek sok van, akinek nincs, annak tiz korona is pénz. A svájci nagy börzerevolució tehát nem jelenti még pénzünk teljes elértéktelenedését mert mint látjuk, okos pénzügyi manőverrel helyet foglalunk a világ pénzjáacán Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Baudelaire »Les fleurs du mai" kötetének egyik legszebb verse egy abbatroszról szól, amelyet a hajó legénysége elfogott A hatalmas ma dár gúnyolódó emberek kacaja közepette ügyet lenül bukdácsolt a hajó fedélzetén Olyan e ma dár, mondja Baudelaire, mint a művész: „óriás szárnyai akadályozzák a járásban". Szegény Bálint Benedek talán még ennél az albatrosznál is félénkebben, nehézkessebben mozgott az embe rek között mert az ő életére két átok sulyosodolt: művésznek és magyarnak született Naiv, örökké gyermek lelke nem értett a maga kelletéshez és az élet elrohant mellette Az ügyeskedő féltehetségek learatták előle a va gyónt, a dicsőséget és neki csak egy polgári iskola szürke rajztanári állása jutott Öreg ko rára eladogatta bútorait és nem egyszer magá nak kellett fát vágni és vizet hordani beteg felesége számára Mást kétségbeesésében talán el nyelt volna a „magyar Timodán", mint Katonát és Adyt, de Bálint Benedek bízott mindig, utolsó napjáig bízott hogy majd egyszer jobbra fordul a sors megértésre talál és gyönyörű magyar csipkéit megveszi a magyar állam . . . Ott messze Székelyországban született a román határszélen; székely varottason. korsó kon, kapufélfákon, sírkereszteken fejlődött ma gyárrá, egyénivé művészivé a látása Sorsa ki vetette a nagyvilágba — kilenc évet Párisban, két évet Londonban töltött, — de soha egy pil lanatra sem felejtette el a háromszéki havasokat és mikor itthon szükség volt reá azonnal hazajött, hogy gyönyörű fametszetekkel díszítse az „Osztrák Magyar Monarchia" cimü hatalmas mü vet. Még szebbek, eredetibbek voltak fafaragá sai. Nagyszerű székelyes furfanggal látta meg és használta ki a fák görbén nőtt ágait és büsz kén emlegette, hogy famunkái mind enyv nélkül, csavarokkal és eresztékekkel vannak összeállítva. De az igazi terréruma mégis a csipke tervezés volt Amit magyar sziv és lélek meg érezhet, ész kitalálhat azt mind beletervezte ol tárteritőibe, sáljaiba csipkéibe és amit a férj tehetsége megálmodott, azt a felesége ügyes, megértő keze hitta életre Soha sem felejtem el őt és művészetben is annyira veleérző hitestár sát, amint szerető kézzel bontogaíiák a csipkés dobozokat és. elszomorodva kérdőleg néztek egymásra, mikor egy egy kedves darabtól kellett volna megválniok. Es soha sem felejtem el a jó öreg professoros fejét amikor a magyar ornamentika fölényét bizonyította a francia, né met és egyáltalában minden más ornamentika fölött. A dívány karfájára, az ágy elejére metszett gyönyörű stilizált virágokat mutogatta és magyarázta a laikus által alig észrevehető különb ségeket. „Ilyen nincs más népnek" mondta, pedig nem volt elvakult soviniszta, hisz könyvtára tele volt francia és német könyvekkel és a nagy Larousse lexikon mindig a kezében volt. Es most e szomorúan szép őszi délután eltemettük a jó öreg Bálint Benedeket Milyen kár, hogy most dőlt ki közülünk, mikor annyira szükség lett volna reá, mikor élő példája lehe» tett volna annak, mint kell tettekben és nem frázisokban igaz magyarnak lenni. Sirjánál megjelentek azok, akik szerették őt jóságáért és tisztelték, becsülték tehetségeért. A kis iskolás fiuk, kikkel annyit bajlódott és kiket annyira szeretett virággal szórták be koporsóját. A polgári iskola nevében Korom igazgató, a menekült székelyek nevében Qyarmath és az Auróra kör nevében dr. Rell Lajos búcsúzott megható szavakban az elhunyttól. Dr. Révész Sándor. Csütörtöki levél. A tizenkettedik órában. Heteken át megdöbbenve olvassuk a corki polgármester esetét, aki tudvalevőleg az öngyil kosságnak egy szokatlan nemét: az éhenhalást választotta. Hírneves professzorok igyekszenek ez ügygyei kapcsolatban bebizonyítani, hogy a polgármester szomorú tragédiája már több íz ben megismétlődött az életben Voltak olyanok, akik gyógyíthatatlan beteg ség folytán jutottak arra az elhatározásra, hogy éhen halnak. Voltak viszont olyanok is, akik kedvtelésből, tisztán egy vakmerő, virtuskodó, gondolat által vezéreltetve, heteket töltöttek el étlen szomjan. A krónikás professzorok megál lapítják, hogy ezek az emberek csak az első napokban érezték hiányát az ételnek a későbbi időben a megszokotlság folytán a saját vérsejt jeikből táplálták magukat Elmondja még a krónikás azt a különös jelenséget is hogy ezek á szenvedő hősök a hosszú koplalás alatt mind össze csak tiz kilót vesztettek a test súlyából. önkéntelenül is ezek a gondolatok jutnak eszembe, amikor a mai időket szemlélem azzal a különbséggel, hogy amig a múltban egyesek önmaguk felett mondották ki az Ítéletet addig ma az emberiség egy része a társadalom hatalmas tábora felett húzta meg a vészharangot. A tizenkettedik órában vagyunk, abban az időben, amikor már minden hur pattanásig van feszítve és amikor nap nap után csalódva hajt juk álomra gondokkal telt fejeinket. Nap nap után — hiába várjuk — azt a mesebeli csodát, mely az ínségesek helyzetén csak némileg is enyhítene. A csodálattal határos az az állapot, melyet ma élünk. Az emberiséget annyira hatalmába ejtette a pénz ördöge, hogy a legkisebb értéktelen dolgokért is elrémítő magas árakat kö vetelnek. A tizenkettedik órában vagyunk, abban az időben, amikor lábainkról leszakadnak a cipők, testünkről leválik az utolsó darab rongy és régi, értékesebb bútordarabjaink már mind uj gazdát cseréltek Mi van még ezekután hátra ? Már csak egy lehet: az éhenhalás Nagyon szomorú, hogy nálunk Békéscsabán az alföld szivében ilyen sorok látnak napvilágot De még szomorúbb, hogy nem akad egy ember, aki erős akarattal védelmére kelne az emberiségnek és drákói kézzel véget vetne ennek az emberietlen gondolkozásnak. A nemzetgyűlésen megszavazták a 25 bo tot3— az árdrágítók részére is Hát nem e a legnagyobb árdrágítás az, amikor — egy tojá. sért 4 koronát kérnek ? Hol van az a 25 bot azokra a vérszomjas piócákra, akik 4 koronát kernek egy kilő burgonyáért? A tizenkettedik órában vagyunk, abban az időben, amikor egy bizonytalan, hideg tél veti előre sötét árnyékát amikor az emberiségnek egy hatalmas tábora lélegzet visszafojtva lesi azt a csodaembert, aki megment bennünket az éhenhalás szomorú tragédiájától, mert a sok szenvedés, nélkülözés felőrölte erőnket és így elvesztettük a magunkba bízást Lessük. várjuk az uj csodát — csak késő ne legyen, mert az óramutató rémesen közeledik a tizenkettedik órához. Szemlélő. Külföldi czipí érkezett nagyobb mennyiségben a Péterfi cipöáruházba Békéscsaba, Szent István-tér 12. sz. (Kossuth-szoborral szemben.) Nagymennyiségű fekete és sárga tehénbőr munkásbakkancs állandóan raktáron. Nagybani áraknál árengedmény 1