Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-10 / 54. szám

Békéscsaba 1913 julius 10. BÉKÉSJLEGYEI KÖZLÖNY 3 fájdalomdíjért szavazói átpártolnak. Ez ellen maguk a Gerő-pártiak tiltakoztak; „szégyellik magukat", — mondották, ők nem szavaznak sehová. De nem is nagyon óhajtották Ge- ; rőéket, mert a Perényi-párt a győzelem j biztos tudatában indult a harcba. A ! Nagy pártiak pedig a szívességet csak köszönettel vették volna. Míg ezen tana­kodtak, addig Gerő és pártelnöke, Ő s­a p a y Lajos, az utcán, a 48-as függet­lenségi kör előtt, nagy közönségtől kö­rülvéve, „csinosan" összevesztek. Gerő indulatosan kifakadt, azt mondva : — Ősapay árulást követett el! A választás előtti napon félrevezette híveit, hogy ő visszalépett, sőt a vasúton a má­sik táborba tántorította hiveit. A hallgatóságra kínosan ható vesze­kedésre ősapay elővette pénztárcáját és odaadott Gerőnek 300 koronát, kia­bálva : — Most pedig leszámoltunk. — Hogyan, négyezer koronából csak ennyit? Majd máshol fog az ur leszá­molni, lehetetlenné teszem. Gerő átszaladt a Kner nyomdába és vörös röpiraton gyalázatos árulónak mondja a szerepelni szerető gyógysze­részt és kéri a választókat, ne üljenek fel ámításainak. Az államvasút is jó üzletet csinált. Három különvonat indult Csabáról, há­rom Szeghalomról. A G^rőpárti külön­vonaton Gyomára érkezett vagy 15, Szeghalomról, Ladány és Vésztőről 5 szavazó. És Gerő, meg a felesége, ki a választás napján ott székelt a kortesta­nyán, bizakodtak, hogy pótválasztásra bekerül. Gerőnek még az a pechje volt, hogy a függetlenségi központ azt sür­gönyözte a kerületnek, hogy a fővárosi fiskálist nem ismeri el függetlenséginek. Különben már 11 órakor arról be­szélt a Nagypárt, hogy ők megbuktak. Mert ekkor már a két küldöttség előtt igy álltak a szavazatok: báró Perényinek 551 Nagynak 210 Gerőnek 1 Eít Gyoméról kapta, Erdei János szavazott reá. Azonban mindkét pártot csalódás érte, mert Gyomáról és Mező­berényből több szavazatot reméltek. A sárrét viselte magát legjobban, illetve a számítás, hogy hányan fognak lesza­vazni, bevált. Már 12 órakor a munkapártnak mintegy 460 volt az előnye. Leszavazott addig: báró Perényire 712 Nagyra 250 Gerőre 1 a munkapártnak ezt a nagy elő­nyét már alig lehetett volna behozni és hiábavaló is lett volna a gazda-párt erőlködése, mert a Perényi szavazók nagy többségben voltak. A gazda-párt már a gyomai ós endrődi választók le­szavazása után tudta, hogy jelöltje meg­bukott. Ugyanis délelőtt Nagyra a gyo­maiak közül csak 90, Endrődről 46 szavaztak le. így a Perényi-párt <több­sége mint a hógörgeteg óráról-órára nagyobbodott. Délután 2 órakor lesza­vazott : báró Perényire 1052 Nagyra 574 Gerőre 67 A függetlenségi-párt jelöltje, dr. Gerő ezzel a 67 szavazattat hat óráig kitartott és a választók viccelődtek: — Lám, a 48-asok lettek 67 esek. A második küldöttségnél már öt óra után az egyes községbeliek lesza­vaztak s már az elmaradottakra került a sor. Moldoványi János küldött­ségi elnök erre fél 7 órára tűzte ki a ! zárórát. Öt órakor a szavazatok igy ál- j lottak: i báró Perényinek 1494 Nagynak 838 dr. Gerőnek 67 Kevéssel 5 óra után, a gyorsvonat­tal megérkezett báró Perényi Zsig­mond, ki kedden délelőtt tett mint ki­nevezett államtitkár esküt. Az állomáson a Gyomán időző képviselők, a párt el­nöke és nagy számú választók fogadták. Lelkes óljenzések között vonult be az ekkor már 600-on felüli többséggel biró jelölt, ki Debreczeni Endre párt­elnöknél szállott meg. A szavazás gyors tempóban folyt és 6 órakor már báró Perényinek 1863 Nagynak 872 dr. Gerőnek 127 szavazata volt. Gerőt a 67-ről gyomai szavazók emelték e magaslatra. Gerő pedig a kortestanyán intézkedett, hogy a 600 szavazóra rendelt vacsorát ne készítsék el. Az első küldöttségnél, hol a délután folyamán Makai dr. három választó sza­vazatát, — mert gondnokság, birói eljá­rás van ellenük — kifogásolt, az egyes községek elmaradt választói kezdtek végre szavazni és ugyancsak Gyoma növelte Perényi többségét. A második küldöttségnél a záróra elkövetkezett ós nem nagy érdeklődós mellett konsta­tálta Moldoványi elnök, hogy e két küldöttség előtt leszavazott báró Perényire 972 Nagyra 292 Gerőre 92 Hét órakor pedig mindkét küldött­ségnél a szavazatok aránya volt : báró Perényi 1895 Nagy 982 Gerő 127 Fél 8 órakor dr. D a i m e 1 Sándor választási elnök az első küldöttségnél is kitűzte fél 9 órára a zárórát és ennek elteltével, a választási jegyzőkönyv el­készítése után konstatálta, hogy báró Perényi Z rigmond 818 s z ó t ö b b­séggel a gyomai kerület országgyűlési képviselőjéül megválasztatott. Közben a munkapárt tanyája előtt már gyújtogatták a fáklyákat, a válasz­tók sorakoztak és felvonultak a Deb­reczeni-ház elé, óriási éljenzéssel fogad­ták az uj képviselőt, kivel a városháza elő vonultak, hol dr. Daimel Sándor elnök hirdette ki az eredményt. Le­szavazott összesen 3196 választó, ebből leszavazott: báró Perényire 2007 Nagy Józsefre 1063 dr. Gerő Ernőre 126 Majd rövid, de tartalmas beszéddel a választási elnök átnyújtotta az uj kép­viselőnek a mandátumot, báró Perényi Zsigmond pedig megköszönte az elnök pártatlan eljárását, mellyel a választást vezette, a választó polgároknak a sze­retetet és bizalmat köszönte meg, igór­vón, hogy kötelességtudó, munkás kép­viselője lesz a kerületnek. Zajos éljenzés között oszlott szót az óriási közönség, de csak nagysokára lett Gyoma a régi, csöndes község. Ugyanis a vidéki választók közül nagyon sokan lekéstek a különvonatról. Az uj képviselő társaival az éjjeli vonattal utazott el Gyomáról. Mettől számit a községi orvosok ? Füzesgyarmat és orvosai. Érdekes közigazgatási bírósági döntvény. A még 1908-ban életbe lépett uj köz­egészségügyi törvény, mely sok üdvös rendelkezést tartalmaz, elrendeli többek között a/t is, hogy a községi orvosok­nak vagy természetbeni lakás, vagy pe­dig a helyi viszonyoknak megfelelő lik­bér jár a községek részéről. Mivel a ter­mészetbeli lakás többe kerül, Békósme­gye legtöbb községe inkább a lakbért volt hajlandó fizetni. A lakbér nagysá­gát mindegyik községre nézve a tör­vényhatósági bizottság állapította meg és ilyen értelemben módosította a sza­bályrendeletet is. Kimondotta akkor, hogy a lakbér csak a szabályrendelet jogerőre emelkedése napjától kezdődő­leg jár a községi orvosoknak. A törvényhatósági határozat e pont­ját több községi orvos sérelmesnek ta­lálta magára nézve. Befolyamodtak te­hát a megyebizottsághoz az iránt, hogy határozatának azt a részét változtassa meg ós mondja ki, hogy az orvosok a lakbért az uj közegészségügyi törvény életbeléptetésének napjától, vagyis 1908 november 1-tŐl kezdve ólvezik. A me­gyebizottság azonban ezt a méltányos kérelmet nem teljesítette. Az orvosok nagy része meg is nyugodott az eluta­sító határozatban és nem folyamodott más fórumhoz, pedig hát kérelmük jo­gossága nyilvánvaló volt és a megye­gyűlésen is csak a takarékosabb termé­szetű megyebizottsági tagok tiltakoztak ellene. Nem tartoztak azonban a meg­nyugvó orvosok közé Füzesgyarmat községi orvosai. Azok a határozat ellen panasszal éltek a közigazgatási bíróság­nál. És panaszuk sikerrel járt. Igaz, hogy csak nagysokára, a mult héten érkezett le a bíróság döntvénye, de az nem baj. Ha későn érkezett is, kedvező a döntés. A bíróság ugyanis heiyet adott az orvosok panaszának és kötelezte Fü­zesgyarmat községet, hogy a törvényható­ság által megszabott évi lakbért a tör­vény életbeléptetésének napjától, vagyis 1908 november 1-től kezdődőleg fizesse. A bíróság azzal indokolja határo­zatát, hogy a törvényhatóság által meg­alkotott szabályrendeletnek az az intéz­kedése, mely a községi orvosok lakás­pénzét csak a szabályrendelet jogerőre emelkedésének napjától akarja számí­tani : törvényellenes. Olyan esetekben ugyanis, mikor a törvény nem tartalmaz hasonló kérdéseknél határozott intézke­dést, mindig a törvény életbelépésével áll be mindenféle kötelezettség. A közigazgatási bíróság döntése folytán Füzesgyarmat község hosszabb időre visszamenőleg lesz köteles kifi­zetni orvosai lakáspénzét, mert a tör­vényhatóság által alkotott szabályrende­letet a felettes hatóság csak a felterjesz­tés után másfél évvel látta el jóváha­gyási záradókkal. Akkor lépett jogerőre. Füzesgyarmat tehát körülbelül két és fél évi lakbért fizet ki egyszerre az or­vosoknak. Mivel a közigazgatási bíróság e döntvényének elvi jelentősége van, ter­mészetesen most már a többi községi orvosok is követelhetik 1908 november l-ig visszamenőleg a lakbért. És köve­teljék is. Ha Füzesgyarmatnak fizetnie kell, mórt ne fizessen a többi köz­ség is ? Mukásnő otthonok a selyemfonodák mellett. Létesüljön Csabán is. Egy érdekes jelentésről. Tartalmas szövegű, szép fénykép­másolatokkal gazdagon tarkított füzet fekszik előttünk. A már oly nagyfon­tosságú közgazdasági tényezővé vált selyemtenyósztós nagyérdemű főfelügye­lője, B e z e r ó d j Pál küldötte hozzánk ismertetés céljából. Kötelességünknek tartjuk ezt az ismertetést egyrészt azért, mert egy igen jelentős szociális intéz­mény bontakozik ki ez által olvasóink előtt, másrészt pedig azért, mert a se­lyemtenyésztóshez Bókósmegyének is nagy köze van ujabb időben a csabai selyemfonoda és a selyemgubóbsváltó állal. Ez a két intézet egy nagy ország­rósz által termelt selyemgubót dolgozza fel és teszi intenzivebbé ugy Békósme­gyóben, mint a szomszédos vármegyék­ben is a selyemtenyósztést, amely köny­nyen, gyerek által is elvégezhető mun­kával jelentékeny mellékjövedelmet biz­tosit igen sok szegény családnak. A selyemtenyósztós föllenditése te­rén elévülhetetlen érdemeket szerzett Bezerédj Pál által összeállítóit jelentés a to'nai, győri és komáromi selyemfo­nodák mellett fennálló munkáenő ott­honok három évi működéséről szá­mol be. Amikor ezt a jelentést lapozgatjuk, meghatottan gondolunk arra a szerény kis selyemhernyóra, amelyet Rafael, vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herceg jóvoltából került a vatikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senkitől semmi földet, sőt nyomában országutjaink a szederfák százezreivel népesedtek be. 1879 ben a tenyésztők 7400 korona keresethez ju­tottak, 1912-ben pedig már 4.117,857 ko­rona jövedelmet jelentett a selyemhernyó Magyarország földmivelő népe éppen legszegényebb rétegének. Már 1912, évi juniusban fizették ki (1880 óta) a száza­dik millió koronát a selyemtenyész­tőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel és éppen ezért selyemfonódáinkban nehézségeket okozott az állandó képzett munkások hiánya. Időbelileg körülbelül összeesett ezekkel a nehézségekkel az a tervbe vett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondoskodik az elhagyott gyermekekről, aminek követ­keztében évente mintegy négyezer 13 éves gyermek kerül ki a menhelyekből. A fiuk, mint tanoncok még csak elhe­lyezkednek valahogy, do mi lesz a leányokkal ezen reájuk nézve éppen a legfontosabb életkorban ! ? Szerencsé­sen oldották meg a kérdést a selyem­fonodák mellett épített munkásnő ott­honok által. A tolnai otthon 120 leány befogadására 130,000 koronába került, | a győri otthon 240 leány számára 200 ' ez- r koronába, a komáromi egyelőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pancsován ós Mohácson is terveznek hasonló otthont az ottani fonodáknál. A gyermekmenhelyeken kívül a Liga, az árvaszókek ós még magánosok is küldenek gyermekeket az otthonba. A jelentésből látjuk ós bárki sze­mélyesen meggyőződhetik róla, hogy a leányok étkezése kitűnő, testsulyuk normálisan gyarapszik, a tisztaságra nagy súlyt fektetnek, a gyermekeket ismétlő oktatásban és énektanításban is részesitik ós őket felváltva a konyhá­ban is alkalmazzák. A munkás leányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére fordítanak, ke­resetük egyéb részét postatakarékpénz­tárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát tesz ki fejenként ugy, hogy már 4—5 óv után körülbelül 1000 korona a megtakarított pénzük és igy könnyen mehetnek férjhez, amit külön­ben kiházasitási alapítványok is elő­segítenek. Az ellátás többi részét a gyári üzem fedezi, minek ellenében a gyáros kár­pótlást nyer abban, hogy állandó ós jól kitanítható munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az ellátáshoz, mint egy­átalában a munkásnő otthonok fenntar­tásához semmivel sem járul, csupán most kezdetben az épületet bocsátja rendetkezósükre. Az elhagyott gyermekeknek iiykóp­pen bérfizetéssel járó munkával való alkalmazása nemcsak az államot, köz­ségeket stb. szabadítja fel jelentékeny anyagi áldozatok alól, hanem maguk­ban a gyermekekben is komoly erkölcsi erőket fejlesztett ki az által, hogy érzik, miszerint senki kegyelemkenyerére nem szorultak. A jelentós igen komoly aggodalmat keltő jelenségre is felhívja a közvéle­mény figyelmét. Szerinte most ország szerte szerveznek otthonokat anélkül, hogy azokban a munkásnők érdekei kellőképen meg lennének védve és sür­geti, hogy az állam ezekben az ottho­nokban — miután a jelenlegi törvónyes intézkedések egyátalán nem alkalmasak arra — külön törvénnyel biztosítsa a munkásotthonokban a gyermekvédel­met. Ha azokra a szomorú külföldi pél­dákra gondolunk, amelyek bebizonyí­tották azt, hogy mindenütt, ahol sok gyermek volt gyárakban, vagy ezek mellett otthonokban felhalmozva, ez mindig a legsúlyosabb visszaélésekre vezetett, mig az állam erélyesen közbe nem lépett. Mi is csatlakozunk Bezerédj Pálnak ugy iparunk, mint az otthon­beli gyermekek törvényes védelme ér­dekében irott szavaihoz, amely védelem — a jelentés hangjából itólve — nagyon sürgősnek látszik. Mint e vázlatos ismertetésből is lát­szik: a selyemfonodák mellett létesített munkásnőotthonoknagyon célszerű, fon­; tos szociális intézmények. Nagyon kí­vánatos volna, ha ilyen otthon a csa­bai selyemfonoda mellett is mielőbb lé­tesülne. Jelenleg 350 leány dolgozik a ! fonodában. Időnként sok baj van vélök, sőt a mult évben sztrájkoltak Í3. A fo­noda zavartalan üzemének biztosítása 1 szemponjából a jelenlegi vezetőség szí­vesen fogadná el munkásnőkül az elha­gyott leányokat. Az olasz bérlő ós I n­v e r n i c z i igazgató humánusan gon­dolkozó emberek, akik az otthonbau tartózkodó szegény elhagyott leányo­kat bizonyára többféle kedvezményben részesítenék. Ajánljuk tehát a csabai selyemfono­dát is az országos selyerntenyés^tési felügyelőség figyelmébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom