Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-24 / 67. szám

Békéscsaba Í913 aug. 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 pószraérnök os7tr.

sk, E'rich-fóle rrono plánon repült. Dobos feltűnő kisméretű, fehér acélból készült gépjével bárom dijat nyert. Első lett a leggyorsabb nyolcas és a leggyorsabb kör versenyében ós Lányi Antal mögött második a leszállási versenyben. A versenyen elsőnek Kvasz András emelkedett a levegőbe, de motorja elromlott, úgyhogy kénytelen volt leereszkedni. A derék fiu tehát nem vehetett részt a vetélkedésben. Nem múlhatott el a versenynap baleset nélkül és ez a baleset is a legpechesebb és egyúttal legszerencsésebb magyar pilótával, Székely Mihálylyal történ'. Székely peches azért, mert min dig történik vagy ő vele, vagy a gépjével valami baj, de szerencséje van, hogy nagyobb szerencsétlenség számos zuhanása dacára sem érte még. Siókely igen szép repülést végzett saját konstrukciójú monoplánján, de egy nagy szélroham hirtelen álforditotta a gépjét és távol a repülőtértől, 80 mé ter magasságból lezuhant. Nagy pánik keletkezett a repülőtéren. Mindenfelől rohantak a zuhanás helye felé az emberek. Síékelynek azonban szerenc3éra nagyobb baja nem történt. Óvatosság, ból azonban a Pajor-féle szanatóriumba szállították, ahol ápolás alá vették. A zuhanásnak többen voltak az ünnepre felrándult csabaiak közül is szemtanúi. Egy szemtanú következőképen adja elő a zuhanás történetét: Délután öt óra tájban már vigan próbáltak a magyar pilóták s egyszerre három-négy gép szálldogált a levegőben. Legmagasabban Wittmann járt a galambformáju monoplán nal s nyugodtan versenyzett a magassági és időtartam dijért. Gépe már olyan magasan járt, hogy C3ak jó távcsővel lehetett figyelni. Egyszerre egy másik monoplán bukkant ki a hazak mögül, a Székelyé, ^ nagy gyorsasággal keringve folyton emelkedett. Elkalandozott a pálya felől a Stefánia ut felé s egyenesen a lóversenytér irányába tartott. Néhány száz méter magasságból igen erősen lehetett a gép mély bugását hallani s ugy látszott, hogy " Székely Mihály, mert ő ült a gépen, a Szent István-napi közönségnek is be akar mutatkozni. Körülbe'ül a víztorony felett megfordult a monoplán és nagy sebességgel a kőbányai templom irányába repült. A motor egyenletesen és hangosan búgott, de a gép himbáló mozdulatokkal tört előre, valami légáramlat bolygathatta. Egyszerre, mint meghőkölt ló, ágaskodott egyet a gép, a következő pillanatban felcsapódott a hátulja, oldalt billentek szárnyai, a motor bugása elállt. Nydegyenesen zuhanni kezdett a gép, majd nagyszerű bukfencet vetett, mint egy óriási galamb s megint a vízszintes sikba jutott, de már sebessége nem volt s néhány pManaíig lebegve küzdött a levegőben, majd újra orral előre féloldalt csapódva, ugy hogy egész szárnyfelületet látni lthetett, irtózatos sebességgel ereszkedett a föld felé és elmerült a gyárépületek mögött. A város minden részéből rohantak az emberek a ligettelki dűlői pályára, mert efelett történt a baleset s v lóban az uj lóversenytér legpázsitosabb helyén hevert roncsokban a monoplán s alatta eltemetve Székely. A Kerepesi-uton jött haza a repülőversenyről dr. Pdunz, Hüttl tanár asszisztense, aki látta a bukást s árkon-bokron át rohant a lezuhant Székely Mihály segítségére. Csakhamar ott volt Hültl Hümér tanár is, megérkeztek a mentők ós a kábult pilótát megvizsgálták. Székely csak a lábán szenvedett horzsolásokat és zuzódásokat s ugylátszott, hogy ha belső sérülései nincsenek, hamar kiltb d a balesetből. Hordágyra tették ezután Székelyt és dr. Hültl tanár a saját automobilján bevitte a Pajor-féle szanatóriumba, ahol a 65-ös szobában fekszik. Ma már te jesen jól érzi magát. Két-három hót alatt fel is gyógyul. Világjáró újságírók Csabán. Tovább mentek Szeged felé. Pénteken délelőtt két turistarubás fiatalember érkezett Csabára. Az egyik magas, csontos, a másik valamivel alacsonyabb. Valami nagy feltűnést nem keltettek, mert hiszen nyár folyamán sok turis'a diák, meg supplikáns megfordul errefelé, a lakosság tehát hozzá van szokva a hasonló látványokhoz. Azonban hamarosan kiderült, hogy ezek a fiatalemberek nem közönséges turisták, hanem azoknál sokkal többek, glóbetrotterek, amilyenek a magyarok között bizony nem igen akadnak. Kiss László főszolgabíró előtt ugyanis a kö- ; vetkezőképen mutatkoztak be: — Molnár Ferenc ós Bokor, János a nevünk. Kolozsvári újságírók ' vagyunk. Elhatároztuk, hogy bejárjuk a világot, mert közvetlenül akarjuk megismerni. Hót évet szántunk rá, vagyis 1913-tól 1920-ig utazunk folyton — | mégpedig pénz nélkül. i Ez aztán nagy merészség. Pénz nélkül bejárni a világot. A fiuk különben inkább diákok, mint újságírók, mert nagyon fiatalok. Hanem most újságírókká avanzsáltak, mert bizonyosan küldeni fognak a kolozsvári újságoknak részletes tudósításokat a módfelett kalandos vállalkozásukról. A fiuk egy fényképet osztogatnak amelyen négyen vannak. A másik kettő N i c k Pál ós Román Traján ugy látszik, meggondolták a dolgot és lemaradtak a rettenetes útról. A fiuk abból a pénzből tartják fenn magukat, amit a fényképekért kapnak. Már hat hót óta vannak uton. Ez idő alatt bejárták Erdélyt. Most pedig Magyarország van soron. Erdélyből először Nagyváradra, onnan pedig Csabára jöttek. Magyarországból Fiúmén át először Olaszországba, Szicíliába mennek, aztán Spanyolországot, Franciaországot, Németországot, Schweicot járják be. Aztán keresztül menve Hollandián és Belgiumon, Angolországba kelnek át, onnan Északamerikába, Délamerikába, Afrikába, Ausztráliába, a Jáva, Kuba, Borneo szigetekre, majd Ázsiába mennek. Ázsiából a Balkánon, Románián és Ausztrián át térnek haza. Szédületes programm ! Ha ezt végre tudják hajtani hót óv alatt, becsületet szerezne i a magyar névnek. Bár hiszen az egész magyar nemzet globetrotter, mert magyarra mindenütt lehet akadni széles e világon! . . . Vasúti szerencsétlenség A vihar felfordította a motorost. Tizenhatan megsebesültek. Körülbelül két héttel ezelőtt alkalmunk volt olvasni Sirius időjóslatait. Egyáltalában nem tartozunk a hiszékeny emberek, sőt még inkább a Tamások közé, de Sirius jóslása most már meglep. Ő ugyanis világosan kifejezte már két, vagy három héttel ezelőtt, hogy augusztus 20-ika után az országban mindenfelé rettenetes viharok lesznek. És ime, ez a jóslása bevált. Nap-nap után viharokról hallunk hirt, sőt Békésmegyében is volt egy Ihatalmas cyklonhoz szerencsónk, amely rengeteg hárt okozott. Csabára a szerdáról csütörtökre virradó éjszakán érkezett ez a cyklon. Először teleszórta bűzös porral az egész várost, úgyhogy két lépésre se lehetett látni, menni meg annál kevósbbá, aztán felhőszakadásszerű eső jött villámlással, menydörgóssel fűszerezve. De Csabán aránylag nem csinált nagy kárt. Néhány ócska háztetőt megtépázott, néhány kerítést, kaput bedöntött, néhány fát kicsavart, aztán tovább rohant. Sokkal nagyobb szerencsétlenség okozója lett azonban B%és és Vésztő között a fásmegyeri pusztán Szt-István napja délutánján. — Akkor robogott ugyanis Vésztő felé az Alföldi E'ső Ga?dasági Vasút egyik vonata, amely Csabáról délután 2 órakor indult el. A motorhoz 5 személyszállító kocsi és a pakk-kocsi volt csatolva. Békésig ugyancsak meg volt terhelve a vonat, mert Csabáról sokan rándultak át a magántisztviselők football-csapatai által rendezett propaganda-mérkőzésre. Békésen sokan kiszállottak, tehát nagyon megkönnyebbült a vonat. A megyeri pusztára érve, hirtelen viharfelhők rohantak fel az égre és hatalmas, viharszerü szól iámadt, amely éppen oldalba találta a vonatot. A fásmegyeri állomás közvetlen közelében van egy csekély kanyarodó. Mikor a motoros azon a kanyarulaton volt, egy irtózatos szélroham galambtojás nagyságú jégesővel hirtelen neki támadt és az öt személyszállító kocsit a szó szoros értelmében felborította. A nehezebb motort ós a pakkkocait csak a sínekről taszította le, de azok állva maradtak. Az utasokat elképzelhetően leírhatatlan rémület töltötte el, mikor hirtelen, váratlanul azon vették észre magukat, hogy rettenetes összeviszaságban egymáson hevernek a felborult koc3ik oldalán. Jajgatás, sikongás hallatszott mindenfelől. Különösen a sebesültek kiabáltak kétségbeesetten : — Jajj, meghalok ! — Jajj, segítség! Az épen maradt utalok és a vonat személyzete valahogy kimászva a kocsikból, azonnal a mentőakcióhoz fogtak. Megjött Vésztőről és Békésről is a pályaorvos. A sebesülteket az összetört kocsikból sikerült hamarosan kiszállitaniok. Ekkor tünt ki, hogy szerencsére haláleset nem törtónt, de mégis tizenhat sebesültje van a vasúti szerencsétlenségnek. Legsúlyosabban egy csabai öregasszony, Laurinyecz Andrásnó sebesült meg, a vá'parece eltörött. A Csabáról telefonon kirendelt kisegítő vonattal őt még aznap délután visszahozták. Meglehetősen súlyos sérülést szenvedett dr. G r ó s z Mátyás szeghalmi ügyvéd is, aki a fején és a karján sérült meg. Kisebb vagy nagyobb sérülést kaptak még: Végh Árpád, Békés. Bagó Ferenc, Szeghalom. Tóth Gergely, Békéscsaba. Turbucz Lajos, Kornádi. Balázs Antal, Arad. Jónás Sándor, Füzesgyarmat. Szilágyi Józsefné ós kisleánya, Kisjenő. Németh Gábor, Békés. Kis Lajos, Ugra. Ifj. Farkas Mihály, Békéscsaba. ÖúV.Fehér Sándorné, Füzesgyarmat. Fdhór Rudolf, Szeghalom. Horthy Dezső, Nagyvárad. Kovács Sándor és kisleánya, Kísterene. Drenyovszky Mária, Körösladány. Laurinyecz Andrásné, Békéscsaba. A vizsgálat. Amint a szerencsétlenségről a békési szolgabiróság értesült, azonnal kiszállott a hJy színére ós jegyzőkönyvet vett fel az esetről. Kihallgatta F ek e t e motorvezetőt, a kalauzt ós a sebesülteket is. Azonban nemcsak a hatóság, hanem az A. E. G. V. részéről is megindult a vizsgálat. Csütörtökön délelőtt szintén a hely színére érkeztek az aradi üzletkezelősóg kiküldöttei és szintén megtartották a vizsgálatot. Érdekes, hogy — hír szerint — az aradi kiküldöttek nem akarják elhinni, hogy vihar döntötte fel a vonatot. Azzal érvelnek, hogy ott nagyon enyhe a kanyarult ós könynyen nem borulhat fel a vonat. Pedig ' hát az olyan rendkívüli ciklon volt, a milyen különösen az Alföldön ritkán fordul elő ós amely az olyan könnyű vonattal, mint a motoros, minden különösebb megerő tetés nélkül elbánik. Hogy ugyanannak a ciklonnak milyen borzalmas ereje volt, mu aija az is, hogy továbbrohantában eljutott Csabacsüdre is, ahol tönkretette gróf Zichy János gazdaságában az összes épületeket, a szélrózsa minden irányába szótszórta az asztagokat, úgyhogy azokat össze se lehet szedni és ezzel több mint 80,000 korona kárt okozott a grófnak. Az orkán galambtojásnyi jégesőt hozott. Fekete motorvezetőt tehát mulasztás nem terhelheti a szerencsétlenség miatt. Elhiheti az üzletkezelősóg is, hogy a vihar döntötte fel a motorost. KróniKa, No ez a hét mondhatom, Érdekes volt nékem, Történt oly sok esemény, fikár a mesében. Jobbra néztem : esemény, Balra néztem: szintén, fiz újságok istene fid olyannak, mint én. István napján lobogók Lengtek erre arra, Mert hát tudják, az a nap Nagy nap a magyarra. Csak az a baj, hogy Csabán Szent jobbot nem hordtak, fiz a baj, hogy mifelénk Szentek sohsem voltak. finnál többen gonoszok, fikik most is vannak, fi tükörben láthatod Egy példányát annak. Tehát itt szent-jobbkezest Ugyan sohsem látunk, Jobbkezes is balkezes Máma már minálunk. Hogyha volna körmenet, Megrémülnénk tőle, Mert biz annak Lucifer Lenne rendezője. Lucifer most szereti Ezt a szép vidéket, ügy látszik, hogy itt talál Legjobb menedéket. fi héten, mint zivatar Jött el Őfelsége, fi világnak — azt hittük — Rögtön vége, vége. Szép özönviz zuhogott, Dühöngött az orkán, ügy ordított a pimasz, fihogy fért a torkán. Fákat tördelt, szakgatott — Neki ez csak játék — Jajjgattak a rémülők: Ilyet még nem láték. fihogy a fát megunta, Keresett ő másat 5 mint a vércse, amikor fi csirkére rácsap. ügy csapott le a vihar fi motorra, fogta S nem nyugodott addig, mig Fel nem borította. fikkor lett csak rémület, Sikongott a népség, fizt hitte, hogy ráköszönt fiz örök sötétség. Kartörés és lábtörés, Véres fejek, mellek, Lucifernek ugy látszik, Most csak ennyi kellett. Ez már aztán esemény Erről lehet irni, Széles kutya nyelveken Keseregni, sirni. Csak az bánt, hogy ugyanott Mért nem voltam én is Valami kis kartörést Kifogtam vón' én is. flkkor ez a közlemény Oly megrázó lenne, Hogy még áz ön agya is Megrázkódna benne . . , Guy. Allatdijazás Szarvason. Bókésvármegyei Gazdasági Egyesület augusztus 20-án Szarvason, a vásártéren igen sikerült szarvasmarha- és lódijazást rendezett. A szép állatokban gazdag kiállításon megjelentek a szarvasi járás mezőgazdasági bizottsága, Szarvas község elöljárósága s a vármegye minden részéből számo3 kisgazda; a Gazdasági egyesület részéről: Beliczey G^za elnök, gróf Bólza Géza, Szalay Lajos, alelnök, Heidekker Andor gazdasági segédfelügyelő, Luxander Géza méntelepi parancsok, dr. Wieland Sándor, Geist Gyula, Serly Kálmán, Szathmáry Elek, Sólyomi Lipót, Berczy Gábor, Pfeiffer István titkár, Mázor Pál s. titkár. A gazd. egylet elnöke, Beliczey Géza gróf Bolza vendége volt. Megérkezésekor a mezőgazdasági bizottság részéről dr. Wieland Sándor, a község részéről a biró fogadta gróf Bolza Géza házának kapujában. Másnap Beliczey Géza elnököt a kiállítás területén gróf Bolza Géza me-