Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-20 / 66. szám

88 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 10. len büntetlenül véthessenek és meg­sérthessék egy állam területét, amely éppen most tette le a fegyvert. A jegy­zék végül kijelenti, hogy a bolgár kor­mány meg van győződve arró), hogy a hatalmak alkalmas eszközökkel fogják elintézni ezt a ügyet. Valószínű is, hogy a hatalmak siet­nek Bulgária pártolására, mert az már csakugyan nem szép a törököktől, hogy egy holtra fáradt nemzeten akarja ki­tölteni bosszúját. Ez nem nemes ellen­félhez illő eljárás. A vagyonosodé Öcsöd. » Harminchatezer korona készpénzt örökölt. Mindenki tudja, hogy Öcsöd a vár megye legjobb módú községei közé tar­tozik Népe, az a derék bzinmagyar nép szorgalmas, takarékos és ennek a tulaj-, donságának köszönheti azt, hogy anya­gilag jól áll, független és nincsen rá­szorulva senkinek a támogatására. Az öcsödieknek munkásházak se kellettek annak idején, mert ott meg van min­denkinek a saját házi tűzhelye. Ugyan­csak a jó anyagi viszonyok az okai an­nak is, hogy az öcsödiek semmiféle ál­dozattól sem riadnak vissza, mikor köz­ségük haladásáról, fejlődéséről van szó. Legfőbb kívánságuk, vágyuk az, hogy vasútjok legyen. A vasút hiányát na­gyon is érzik az öcsödiek, mert nekik csak tengelyen lehet a szomszédos köz­ségekkel közlekedniök. A vasútra áldoz­nának nagyobb összeget is kész öröm­mel. A Kunszentmárton—körösladányi vonal kiépítéséhez is nagy lelkesedéssel hozzájárult annak idején a képviselőtes­tület, mikor pedig a vasút terve távol esett a megvalósulástól, a Csongrád— mezőtúri vonal építésére szavazott meg nagyobb Összeget. De Öcsöd amellett, hogy jómódú, még szerencsés is. Volt egy tekintélyes polgára, I z b é k i Sándor, aki községe közügyei iránt mindig élénken érdeklő­dött és nagyon szerette községét. Mi­kor meghalt, jelentékeny vagyonát a községre hagyta. A vagyon ingatlanok­ból és 3600Ó korona készpénzből áll. Olyan tekintélyes örökség ez, hogy bárki elvállalná szívesen. A község nagy örömmel fogadta szintén az örökséget, örömét azonban megzavarta az a kö­rülmény, hogy a rokonság pört indí­tott ellene, mert magának vindikálta Izbéki Sándor hagyatékát. A pör le is folyt már, de nem az Izbéki atyafiak, hanem Öcsöd javára. A bíróság a szép örökséget Öcsödnek ítélte. A képviselőtestület természetesen örömmel fogadta a bíróság ítéletét ós azonnal intézkedett a vagyon felosztása, illetve hasznosítása iránt. Az ingatlano­kat a községi közvagyonhoz csatolta a képviselőtestület, a 36,000 korona kósz­ugy tekintettük a császárt, a nemzeti hős álmát. Reggel öt órakor egy átázott, fülig sáros futár érkezett. Egész Vauchamps­ról jött ez a szerencsétien tiszt. Elmon­dotta, hogy Blücher huszárjai egész Dhuysig nyomultak. A marsall felköltötte a császárt. Na­poleon kinyitotta a szemét, nem látszott meglepődve, hogy egy Champegne-vi­dóki ócska majoros gunyhó fedele alatt aludt, császári palotájától oly távolán. Egy csésze kávét kért csupán. Mellettem ellépve, megcsípte pirospozsgás orcám. — De bájos gyermek — mondotta. Egy ragyogó aranyat nyomott-a kezembe, amelyen arcmása csillogott. Ma már nem vagyok fiatal, gyerme­keim, apró gyermek is régen voltam már . . . Öreg anyó lett belőlem . . . Mint mindenkinek ebben az életben, ne­kem is voltak jó és rossz napjaim. A császár aranyát mind a mai napig őr­zöm. Maholnap elmegyek messzire . . . száz éves is elmultam már. Az aranyat nem viszem magammal, kis dédunokám, Bastienne örökölje. Bastienne jegyese, Jean karján lé­pett a szobába. A fiatal viruló pár ott állott a dédanya előtt. — Itt van kis szépségem — szólt nagyanyó. — Neked adom a császár, az én Napoleonom aranyát. Őrizzétek meg, tartsátok becsben. Szerencsét hozzon reátok, az Isten megáldjon benneteket gyermekeim. A szépség meghatottan, fülig pirulva omlott Jean karjába. Elmerengve néz­tem a bájos családi képre, a kedves, egyszerű emberekre. Béranger örök szép danája csengett a fülemben: Meséljen, meséljen róla nagyanyó. Csak róla regéljen nekünk! . . . Edmond Fiion. pénzből pedig elsősorban egy jegyzői lak építését határozta el. A tanács java­solta, hogy a községházat is építsék ujjá az Izbéki örökségből, a képviselő­testület azonban nem fogadta el a ja­vaslatot, mert a községháza újjáépítése jelentékeny összeget emésztett volna fel. Elhatározta ezenkívül a képviselő­testület, ho y a készpénzmaradványt és az ingatlanokból eredő jövedelmet a pótadó apasztására fordítja. Ily módon nagy a remény arra, hogy nemsokára. Öcsöd is azok közé a boídog ós fehér hollóként ritka községek közé fog tar­tozni, amelyeknek nincsen pótadójuk. Évente ugyanis egészen csinos jöve­delme lesz a községnek az Izbéki ha­gyatékból. Az ingatlanok bérbeadását is elhatározta a képviselőtestület és utasí­totta az elöljáróságot, hogy az uj jegy­zői lak terveit és költségvetését mie'őbb készítse el. Uj alföldi szinikerület­A szarvasi főszolgabíró akciója. Általánosan tudott dolog, hogy a jelenlegi rossz gazdasági viszonyok kegyetlen súlyát nagyon megérzi a magyar színészet is. Még Budapesten és a nagy vidéki gócpontokon csak exisztálnak valahogy a színházak, de a kisebb városokkal rendelkező kerületek direktorai egymásután mennek tönkre, úgyhogy most Budapesten és a vidéken 500-nál több színész nyomorog szerző­dés nélkül. A rossz gazdasági viszo­nyok mellett oka ennek a szomorú állapotnak az is, hogy a szinikeriilete­ket nem jól osztották be. Az egyik ke­rületbe módos, gazdag városok kerültek, a másikba csupa szegények. Az ilyen kerületekben a színtársulatok sorsa ter­mészetesen nem lehet más, még bol­dogabb időkben is, mint nyomorgás. A jelenlegi alföldi szinikerület össze­állítása se mondható valami szerencsés­nek. A kerületbe most Csaba, Fólegy­háza, Cegléd, Halas Nagykőrös és Csongrád tartoznak. M i k 1 ó s s y Gábor, a szinikerület mostani direktora a meg­mondhatója, hogy Csaba kivételével az egész kerület alig ór valamit. Amit a legutóbbi szezon alkalmával Csabán összeszedett, hamarosan le kellett adnia Félegyházán ós Cegléden, pedig ezek városok ós állítólag intelligensebbek is Csabánál, a világ legnagyobb falujánál. " Békésmegyében Csaba mellett a szinidirektorok szempontjából még elég jóknak mondhatók Orosháza ós Szarvas is. Gyuláról nem beszélünk, mert az ottani szinügyi bizottság mindig vala­melyik nagyobb színtársulatot szokott meghívni nyárára. Gyula nem is megy bele kerület-alakításokba. Mivel Csabán kívül még két jó község van a megyé­ben a színtársulatra nézve, méltán cso­dálkozhatik mindenki, hogy mért nem tartoznak ezek egy szinikerületbe ? A direktorokra nézve is jobb volna, mert nem kellene messziről messzire költöz­ködniök, ami szintén tetemes költséget emészt fel. Épen ezért, örömmel adunk hirt dr. W i e 1 a n d Sándor szarvasi főszolga­bíró akciójáról. Dr. Wieland reorgani­zálni akarja az alföldi szinikerületet. Már egy ízben próbálkozott vele. Terve szerint akkor a kerületbe Csaba, Oros­háza Szarvas és Hódmezővásárhely tar toztak volna, tehát mind egymáshoz | közel fekvő helységek. Ez a terv azon­; ban nem sikerült, mert az általa ez irányban intézett felhívásra Hódmező­vásárhely nem is reagált. Dr. Wieland ekkor uj ós szintén igen célszerűnek mondható tervezetet készített. A tervezet szerint az uj alföldi szini­kerület a következő községekből állana : Nagykőrös, Szentes, Csaba, Kiskunfél­egyháza, Cegléd, Orosháza és Szarvas. A játszási időre vonatkozólag a legna­gyobb körültekintéssel, az egyes váro­sok szini igényeinek, de amellett a szín­társulat érdekeinek is harmonikus ösz­szeegyeztetésével a következő rendkí­vüli érdekes és praktikus javaslata van dr. Wieland Sándornak. Téli állomás lenne Békéscsaba december 1-től már­cius l-ig ós Szentes október 1-től de­cember l-ig. A többi helységekben pe­dig a játszási idő lenne: Kiskunfélegy­háza március 1-től április l-ig, Cegléd április 1-től május 10 ig, Szarvas május •10-től julius l-ig. Julius hó szünet. Orosházán augusztus 1-től szeptem ber 1 ig, Nagykőrösön pedig szeptem­ber 1-től október l-ig tartana a szini­szezon. — E tervezet megvitatására dr. Wieland elnök e hó végén hívja egybe a szarvasi szinügyi bizottságot s ennek ülése után nyomban bejelenti, hogy a városoknak ilyetén beosztásával belép-e az alföldi szinikerületbe. A szinügyi bizottsággal kapcsolat­ban egy nagyon sajnálatos hirről is számot kell adnunk. Megbízható forrás­ból értesültünk ugyanis arról, hogy dr. Wieland Sándornak eltökélt szándéka az, hogy a szinügyi bizotlság elnöksé­géről lemond. A lemondás oka igen elszomorító s hü képe a szarvasi társas­életnek. Az igazán emberfeletti munkát végző s önzetlen kulturtevókenysóget kifejtő elnök nemcsak a bizottságon kivül állók részéről, de a bizottsági tagok egy ré­széről sem lát olyan odaadó buzgalmat az ő feltótlen nagy értékű s örvendetes haladást jelző reformterveivel szemben, mint amilyen buzgalmat egy ilyen első­rangú kulturális ügy megkívánna. Ezért határozta el magát a lemondásra az iga­zán tiszteletreméltó agilitásu főszolga­bíró. Lemondását a szarvasiak fájlal­hatják. N m • A adóhátralékosok büntetése. Kamatot kell fizetniök. Képviselőtestületi közgyűlés. Letagadhatatlan tény, hogy az adót nem szeretjük fizetni. Lármázunk, ká­romkodunk, ha valamelyik közintéz­mény nem jó, vagy hiányzik, de azt a pénzt, amiből ezek a közintézmények létesülnek, sajnáljuk az államtól. Azt kívánjuk, hogy dolgozzék, haladjon az állam, d3 ugy, hogy nekünk ne kelljen a zsebünkbe nyúlni. Ritka mint a fehér holló az olyan magyar, aki belátja azt, hogy a hazának pénzre, anyagi erőre van szüksége és fizet állampolgári fe lelősségének tudatában készséggel, szí­vesen. A legtöbb ember megvárja a végrehajtót, vagy ha már ezt nem is cselekszi, legalább hátralókban marad. A hátralékokból azonban kára van az államnak. Épen ezért rendelkezik az egyik törvény akként, hogy a késedel­mes adófizetők tartoznak 5 százalékos kamatot fizetni a hátralók után. A községi adóknál ez a szokás nem áll fenn. A községeknek autonóm joguk e kérdés fölött határozni. Tudomásunk szerint Szeghalom az első község, ame­lyik nyomdokaiba lépett az államnak. Áz ottani képviselőtestület ugyanis leg­utóbbi közgyűlésén kimondotta, hogy a késedelmes községi adók után 5 szá­zalékos kamatot fog szedni, ahogy ezt az állam is cselekszi. Az adófizetők bi­zonyára nem örülnek ennek a határo­zatnak, de a községnek haszna lesz be­lőle. Hogy ugyanis a kamatfizetéstől megszabaduljanak, a magyarok bizo­nyára szorgalmasabban ós pontosabban fogják leizzadni a községi adót. Ebből haszon háramlik a községre, de haszon háramlik a nemfizetésből is, mert akkor szedi az öt százalékot, amely ha sok a hátralékos, jelentékeny summára rúg­hat fel évente. A képviselőtestület közgyűlésének nevezetesebb tárgyai ezen kivül a. kö­vetkezők voltak: Az előfogatozási dijat nemrégiben 50 fillérre emelte fel a képviselőtestü­let kilomóterenkint. Éz a dij nagyon magas volt, úgyhogy a községnek az előfogatozásból alig volt valami bevé­tele. Erre való tekintettel a legutóbbi közgyűlésen ismét leszállította kilomó­terenkint 28 fillérre a dijat. Hozott a képviselőtestület egy igaz­ságtalan ós méltánytalan határozatot is, amennyiben kimondotta, hogy a kör­mérnök nyugdíjigényét nem ismeri el és ehhez semmi összeggel nem járul hozzá. Csodálkozunk ezen a határoza­ton. A községi mérnökök mindenütt nyugdíjjogosultsággal bírnak, hát csak Szeghalom legyen kivétel ? Ennél üdvösebb volt a képviselő­testület másik határozata, amellyel az iparos tanonciskola tanítóinak a díja­zását évi 80 koronával emelte. A tanonc­iskola költségvetését azonban nem fo gadta el, hanem 40 százalókkal való le­szállítás, illetve ujabb költségelőirány­zat készítése céljából visszaadta a ta­nonciskola igazgatóságanak. V Az árvízkárosultak számára az al­ispán megkeresése kapcsán 100 koro­nát szavazott meg a képviselőtestület, amelynek ülése ezzel véget ért. Megíelebbezték a gyulai városháza építését Nem volt takarékos a város. Nemrégiben örömmel adtunk hírt arró), hogy a gyulai városháza újjáépí­tésének ügye oly sok huzavona, tanács­kozás és tárgyalás után végre-valahára közel jutott a befejezéshez, amennyiben elkészültek a tervei, sőt már vállalatba is adta a képviselőtestület az építkezési munkálatokat. Azt hittük, hogy az épít­kezésnek most már nem lesz semm^ akadálya, úgyhogy az uj városháza ha­marosan el is készül. E hiedelmünkben azonban csalatkoztunk, mert most már bizonyos, hogy a városháza újjáépíté­séhez az idén nem is fognak hozzá. A képviselőtestületnek a vállalatba adásra vonatkozó határozata ugyanis isten tudja> mikor válik jogerőssé, mert megíeleb­bezték. Mint .már megírtuk, a képviselőtes­tület a városháza újjáépítését N. S z a­b a d o s József, P f a f f Ferenc ós S c h n e r Mátyás gyulai építőmeste­rekre bizta, akik 348,000 koronáért haji landók az építkezési munkálatokat vég­rehajtani. Bár a megszavazott 300,000 K-át jóval túlhaladja ez az ajánlat, a képvi­selőtestület mégis ehárom vállalkozó aján­latát fogadta el, egyrészt azért, mert ná­luk kellő garanciát talált az épitkezés lelkiismeretes végrehajtására, másrészt pedig azért, mert kijelentették, hogy az esetleges több költséget nem fogják a városon követelni. A határozat megho­zatala nem ment simán, egész délutánt igénybe vevő vita voit fölötte, mert so­kan abban a véleményben voltak, hogy az összmunkálatokat csoportokra osszak szét és ugy adják ki egyes kisebb vál^ lalkozóknak, mert ugy körülbelül 12000 koronányi megtakarítást lehet elérni. Tizenkétezer korona pedig mindenhol számottevő összeg, de még inkább je­lentős summa Gyulának, amely mindig anyagi gondokkal küzd. A képviselő­testület többsége azonban gavallóros­kodott, nem tartotta valami nagy sum­mának a 12000 koronát ós odaadta a városháza építését Szabadoséknak. A szótöbbséggel hozott határozat ellen ifj. S c h r i f f e r t József építő­mester és társai felebbezóst nyújtottak be a törvényhatósági bizottsághoz, amely azt csak októberi közgyűlésén fogja tár­gyalni. A határozat jogerőre emelkedése ennélfogva csak télre várható. Ezért fog­nak csak jövőre az átépítéshez. A ter­jedelmes felebbezésben Schrifferték a városra károsnak mondják a város­házának az elhatározott módon való felépítését. Felhozzák azt a megoldási módozatot, hogy az épületet a szom­szédos Deutsch ós Schmidt házak meg vételével a frontra kellene kiépíteni, mely esetben uj utca nyitásával a piaci mészárosok is elhelyezést nyerhetnének az e célra építendő üzlethelyiségekben, A szük udvarra való építkezés célsze­rűtlen voltát vitatják. Nézetük szerinl a képviselőtestület figyelmen kivűl hagyta a közszállitási szabályzatnak ama tiltó rendelkezését, hogy az utóajánla­tok, felvilágosítási beadványok figye­lembe nem vehetők. Már pedig a köz­gyűlés egyedül azért ítélte oda a mun­kát Szabadoséknak, mert ezek utólag kijelentették, hogy megbízatásuk esetén semmiféle pótmunkát fel nem számíta­nak. A közszállitási szabályzat betartá­sával s a munkák szétdarabolásával 12000 korona megtakarítás lett volna elérhető. Kifogás tárgyává teszik a tervek ós a részletrajzok hiányos-yoltát, Kérik a törvényhatóságot, hogy ameny­nyiben az építkezési tervet helyesnek ítélné s ugy találná, hogy a jelenlegi terv szerinti ópités a város érdekével összeegyeztethető, az esetben a kép­viselőtestületi határozat megváltoztatá­sával az egyes munkacsoportok meg­osztását rendelje el s felebbezőket, mini olcsóbb ajánlattevőket bizza meg aa építés kivitelével. Bár nem igen van remény arra hogy a törvényhatósági bizottság meg változtatja a képviselőtestület határoza­tát, mégis tagadhatatlanul sok igaz van a felebbezésben ós a megyebizottság s város érdekében cselekednék, ha helyei adna néki. Gyula nem olyan gazdag, nem rendelkezik annyi jövedelemmel, hogy 12000 koronákat csakúgy dobál­jon ide oda, a levegőbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom