Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-14 / 64. szám

4 BÉKÉSMEGÍYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 14. méből olvasni. Világias életmódja fölöt­tes hatóságának nem tetszett. Gyakran megintették, sőt egyszer maga Széchenyi püspök is szigorú dorgatóriumban ré­szesítette. Mikor pedig ez sem használt büntetésből áthelyezte Gyulára. íme, most jön az Ur szolgálójának szerepe. Mártonffy Ernő, aki hirtelen magányában ismét buzgó és bűnvalló lélek lett, egyideig csak a híveinek élt Gyulán. Nagyon szép és hatásos hit­szónoklatokat tartott. Valamelyik vasárnap éppen a szó­széken volt és beszélt melegen, sugár­zóan ez világ bűnös és kárhozatos dol­gairól, mikor belépett a templomba egy szép, fiatal máriaradnai apácanö­vendék. A novicaapáca lesütött szemek­kel sietett el a padsorok mellett és az egyik lépcsőn, a szószék közelében letérdelt. Áhítatosan hallgatta a fiatal káplánt, akinek hitszónoklat közben véletlenül rátévedt a szeme. Rajta felejt­kezett az átszellemült finom apfca arcon mélyen fekvő sötét szeme ós a káp­lán lelkében elkezdtek harangozni a kis misecsengők: — Ecce ancilla dei . . .! íme itt az ur elküldött s olgálója. A fiatal pap szerelmes lett a mária­radnai apácába. Legközelebbi alkalom­mal bemutatták a szép ifjú nővérnek. Lassacskán mély rokonszenv, három hónap múlva benső vonzalom keletke zett közöttök. Leveleztek egymással. És Mártonffy Ernő nagyon formás, poétikus levele­ket tudott írni. Mikor a leány szülei — gazdag arad­megyei földbirtokosok — megtudták, hogy áll a bál, tiltakoztak. Ebből a sze­relemből nem lehet boldog frigy. Nem lehet istennek tetsző kötés a pap-apáca lakodalom. A fiatalok erre szökést terveztek. Mikor jobban megfontolták a dolgot, ugy találták, hogy a szökés párosan még jobban kompromittálná az egyhá­zat. Ezt pedig nem akarták. Végül más konklúzióra jutott a káplán. Felettes egyházi hatóságának, a nagy­váradi püspöki széknek bejelentette, hogy kilép az egyházból, megnősül, elveszi a máriaradnai apácát. Tervét válóra is váltotta. Mártonffy Ernő mult héten levetette a reverendát. Kilépett a papi rendből Minthogy egyelőre nem remélhetik a fiatalok, amig a fagy és harag enged, hogy az apáca-Jeány szülei anyagi tá­mogatásban részesítenék őket, elhatá­rozták, hogy világi pedagógiai pályára lépnek. A káplán tanár lesz, az apáca tanárnő. Addig is, amig anyagi helyzetük megengedi, hogy a budapesti tanár ós tanárképző intézetbe felmehessenek. Mártonffy Ernő az állami kataszteri hi­vatalnál nyer állást ós abból fog élni. / Amig elveheti nőül, akit a szive vá­lasztott. Suadente diabolo. A sátán su­gallatára. Mert a házasságok az égben köttet­nek. Még a papok ós apácák közt is. ÚJDONSÁGOK. — Hazajönnek a tartalékosok. Most, hogy végre-valahára a Balkánon helyre­állott a béke, mi is szabadabban lélek­zünk. A Balkánon kezdetét vette a le­szerelés, tehát a mi behívott ós oly sokáig bentartott tartalékosaink is ha­zatérhetnek családjukhoz, megszokott és elhanyagolt foglalkozásuk mellé. A | félhivatalos „Milifárische Rundschau" jelentése szerint a közeli napokban a Boszniába, Hercegovinába ós Dalmáci­ába behívott tartalékosok körében na gvobbmérvü szabadságolások lesznek. Mi teljesen megbízható forrásból jelez hetjük, hogy a csabai 101. gyalogezred 1906. évbeli tartalékosai már uiban vannak hazafelé és valószínűleg ma már Csabára is érkeznek. — Két módosított szabályrendelet, A vármegyei tiszti nyogdij ós a község­jegyzői nyugdij-szabáiyrendeleteket az állami nyugdíj törvény aiapeivei szerint a legutóbbi közgyűlés módosította. A módosított szabályrendeletek szabály­szerűen közhírré tétetvén, azok ellen felebbezós nem adatott be. A vármegye : alispánja a szabályrendeleteket jóvá- | hagyás végett a napokban már felter- ! jesztette a belügyminiszterhez. Kivána-os j lenne, nogy a jóváhagyás soká na kés- j sók, hogy ugy a varmegyei tisztviselők, mint a Községi alkalmazottak mielőbb | élvezhessék — éppúgy, mintáz állami j tisztviselők — a szabályrendeletek elő ! nyeit. — Eljegyzés. R o h o s k a Gyula szarvasi ev. tanitó eljegyezte K ov á c s i k Belluskát, néhai Kovácsik Gábor volt tótkomlósi ev. tanitó kedves leányát. (Minden egyóbb értesítés helyett.) — A horgosi Kárasz család kitüntetése. Vármegyénk egyik legelőkelőbb család­jára sugárzott rá legutóbb a királyi kegy. Őfelsége ugyanis horgosi Ká­rász Istvánnak és testvérének, Imré­nek a császári és királyi kamarási mól­tóságot adományozta. Kevés család van ma már amely ezt a móltóságot elnyer­heti. Mert ehez nemcsak szeplőtlen be csületessóg és mocsoktalan hirnóv, ha­nem ugy apai, mint anyai ágon vissza­felé menőleg és megszakítás nélkül hát­hót nemes családból származott 03 is elengedhetetlenül szükséges. A Kárász C3alád e kitüntetése örömet keltett kü­lönösen a Sárréten, ahol a Kárász csa­lád nagy népszerűségnek örvend. — Halálozás. Katona Lászlónó született W a 11 i n g e r Erzsébet életé­nek 25-ik, házasságának 7-ik óvóban Békésen elhunyt. Temetése ma déiután 4 órakor lesz. — Lelkészválasztás Szarvason. A Zva­rinyi János elhalálozása folytán meg­üresedett szarvasi egyik lelkészi állás­nak ma van a pályázati határideje. Az állásra sokan pályáztak. Közöttük van 5 z e k e j Andor egyházasdengelegi lel­kész és volt csabai segédlelkész is. Szekej kiváló képességű fiatalember, kitűnő szónok, megválasztása tehát csak előnyére válna a szarvasi ág. h. evang. egyháznak. — A gyulai gyermekme hely ügye. A Gyulán építendő állán i gyermeKmen­hely ügyében a belügyminiszter értesí­tette a vármegyét, hogy a város ált»l az államkincstár részére felajánlott te­lek-ajándékozási szerződése el.'en nir.es észrevétele, tehát a szerződés a főispán­nal a város által annak alapján megköt­hető. Felhívja a belügyminiszter a vá ; rost, hogy az ajándékozott telek keleti oldalán tervezett utcát sürgősen nyissa meg, valamint a teleknek a Dömóny­ingatlan felőli részét járdával és meg­felelő burkolattal lássa el. Egyben a mi niszter azon kívánságának ad kifejezést, hogy a menhely telke minden o!dalról utcával határoltassék, tehát a nyugati oldalon is legyen utca ós a kivitel ol.y­képen történjók, hogy az utca és a men­hely telke közé uj telek ne jusson. v — Dr. Diószeghy Gábor előadása. Dr. Diószeghy Gábor, a gyulai kir. ügyészség vezetője azzal a csak helye­selhető tervvel foglalkozik, hogy a vár­megye nagyobb községeiben előadást tért a modern bűnügyi nyomozásról nemcsak az ezzel foglalkozó csendőrség és rendőrség, ' hanem a nagyközönség számára is. Az első előadást Csabán tartja meg a kir. főügyész-helyettes és pedig e hónap 23-án a városháza nagy­termében. A rendkívül érdekesnek és tanulságosnak ígérkező előadást bárki meghallgathatja. .— Szarvas vágóhídja. Szarvast, mivel a vágóhídi állapotok a lehető legrosz­szabbak, kötelezte a megye vágóhíd fel­építésére, illetve kibővítésére. A vágó­hídon teljesítendő legszükségesebb át­alakítások 52.000 koronába kerülnének, de ily összeggel a vágóhíd még akkor is szűknek bizonyulna. Nagyobb átala­kítás esetén a vágóhíd kölssége 70000 koronát tenne ki, mig egy uj vágóhid építése 120.000 koronát venne igénybe. Ez összeget a képviselőtestület sokalja s azért egy bizottságot küldött ki a vá­góhídi építkezések előkószitósóre. — Dalestély A csabai Daloskör es tólyönek csakugyan kedvezett az időjá­rás, s így nagy közönség kereste fel a szép Széchenyi-ligetet. A Daloskör min­den egyes énekszámát precízen ónekelte ós G a 11 i János karnagy uj népdalai nagyon tetszettek ós sok tapsot arattak. Igen parázskedvü és kedó yes tánc fe­jezte be a sikerült estélyt. Ez alkalom­mal felüífizet ek: Fehérvári Márton 4 kor, Dánas Bálint 8 kor., Timár Endre Mészáros István, Guttman Dávid, Uhrin Adám 2—2 kor., dr. Wagner Dániel, Sztaricskai Ferenc, Viski Dezső, Simon Béla, Lestyán Dániel, Gyucha János, özv. Gyuricza Mihályné, Tomka N., Ker­tész Lajos, Dörflinger Béla. Gesmey Soma, Gavenda Béla, özv. Botyánszki Jánosné, Petrovszki Pa 1, Zsarnóczny Károly, Zarnóczay Etus' a, Petrás Já nos, Mészáros Ciprián, ifj. Straub Ist­ván, Binder Péter, Facsinay Zoltán l-l kor., Hartman N. 40 fill. A feiülfizetők­nek köszönetet mond az elnökség. — A Gazdasági Egyesület állatdijazása. A szent István-napi szarvasi állatdijazás, a kilátások után ítélve igen szép sike­rűnek ígérkezik. A helyi rendező bi­zottság, a szarvasi járási mezőgazdasági­bizottság támogatásával mindent elkö­vet ezen, az állattenyésztés fejlesztésére felette fontos ügy sikerének biztosítása érdekében. Ugy a község, mint a helyi' szarvatmarha tenyésztő-egyesület és a járási mezőgazdasági-bizottság külön di­jakat tűztek ki a bejelentett sok szép jószág díjazására s így a vármegyei egyesület, valamint az állam által ki­tűzőit dijak csak emelni fogják a ver­senyt a szarvasi előhaladott tájfajta te­nyészet és a jó szarvasmarhaállomány bemutatásakor. Annyi előzékenységet tapasztalt az Egyesület a szarvasi helyi­bizotteágok részéről, amennyit még soha a vármegye egy kö ségéíől sem, ami­nek bizonyára az lesz a következménye, hogy az egyesület tagjai is nagy szám ban keresik fel a kiállítást, annyival in­kább is, mert az összeköttetés Szarvas­sal már sokkal kedvezőbb, mint azelőtt volt, mert Csabáról a reggel fél 7 órakor induló személy vonathoz Mezőtúron ked­vező az összeköttetés ós így már d. e. 9 óra után Szarvason az, aki részt venni akar s még^az nap este haza is érkez­hetik Szarvasról. — Az ebadó-alap. A vármegyei eba­dó-aíapn*k a műit évben 5006 korona volt a jövedelme. Ebből a vármegye 1000 koronát a hatósagilag kiirtott álla­tok tulajdonosai részére es 1569 koro­nát ptdig azon költségek fedezésére szavazót meg, amelyek Gyula város közlegelőjén a mult évben fellépett lép­fene elleni védekezés céljából fogana­tosított oltások alkalmából felmerültek. A vármegyei ebadó-alap jövedelméből te­hát 2437 korona csatoltatik mint ma­radvány az alaptőkéhez. A föídmivelés­ügyi minyiszter i yen értelemben h«gyta jóvá a törvényhatóság hatarozát. — Elgázolta a szekér. Szín István bókésszeníandrási gazda 7 éves kis fia a gabonát hordó szekér körül ugrán­dozott játszótársaival Az ökrös szekérre akarván ülni a rud tövóné), nem tudott jói kapaszkodni, lefordult s a szekér a nyakán és mellen keresztülment. Rémes sikoltására a szekeret megállították s a halálosan sérült gyermeket kivették a kerekek alól. Félnapi kínlódás után a szerencsétlen gyermek kiszenvedett. — Esküvő helyett -- halai. Busi Róza szeghalmi születésű 20 éves cs lédleányt asszonya azzal bizta meg, hogy az aprómarhákat levágás ós meg­kopasztás utan perzselje meg. A leány egy tálba szeszt öntött és meggyújtotta. Már 4 csirkét megperzselt, mikor fogy­tán volt az égő szesz s az az ötlete támadt, hogy szeszt fog önteni a táíba. A kezében tartott szeszes üveg ekkor felrobbant s a lángok ruhájába kaptak, minek következtében testét ós kezét összeégette, úgyhogy 3 napi irtozatos szenvedés után meghalt, A szerencsét­len leánynak a napokban lett volna meg az esküvője Szeghalmon. — Gyermek a horgon. Végzetes, ha­lálos végű szerencsétlenség történt Bé­késen Baji István tanyáján. Bajiék kis gyermeke, a 6 éves Ferenc gyermek­pajtásaival a szalmakazal mellett és a szamakazlon játszadoztak. A kis gyerek egyszerre lecsúszott és a szalmakazalhoz támasztott horogba esett, úgyhogy azon állánál fogva fennakadt s méternyi ma­gasságban csüngött a szerencsétlen kis gyermek, mig szülei le nem vették. A fiúcska sérülései folytán másnap meg­halt. Vizsgálat indu t hogy a szü őket mennyiben terheli gondatlanság. — Köszönet. Az Alföldi Első Gazda­sági Vrfsut mühelyszemélyzete legutóbb igen sikerült vigalmat rendezett Csabán a Széchenvi-ligetben. A bálbizottság a vigalom jövedelméből 15 koronát ado­mányozott az í r, Nőegylet szegényei­nek. Az adományért őszinte köszönetet mond az Elnökség. — Öszi és téli divatujdonságok bevá­sárlása coljából W e i s z Miksa, csabai divatáruháztu ajdonos a napokban be­vásárlási uíra indul. — Öngyilkos legény. Zalucska Mihály tótkomlósi kereskedő segéd vasárnap éjszaka a Főtéren főbe lőtte magát. A rendőrőrjárat talált rá az u'ca sarában s hazEs állito ták szülői lakásár^, hol gyógybe7e'és alá vették, azonban a le­geny, sérü óse oly veszedelmes, hogy kevés remény van életben maradásához. Zalucski levelet nem hagyott hátra, ki­hallgatni nem lehetett, így hát nem tud ják, hogy miért akart az élettől meg­válni. — Harapós adós B u d á s Pál 42 éves gyulai földmives néhány száz ko­rona kölcsönt vett fel Tóth Lajos sza­bótól és a kölcsön biztosítására átadta összes jószágainak passzusait. Közben egyéb tartozások miatt a jószágok birói árverésen eladattak, egy tehén kivéte­lével. A megmaradt tehenet aztán Bu­dás szabadkézből eladta, azonban a passzust nem birta a vevőnek átadni, mert az Tóthnál zálogban volt. így a tehén áranak csak a felét kaphatta kéz­hez, a többit a marhalevél átadásáig visszatartotta a vevő. A passzust Tóth, aki már addig is megkárosítva érezte magát, természetesen nem akarta kiadni. E miatt megindult a két ember közt az ellenségeskedés, amely kedden este véres befejezést nyert. Tóth Lajos az emiitett napon este Budás lakása felé járt. A két haragos ember előbb szóval szidalmazta egymást, majd ökölre men­tek s nemeokára mindketten a földön hemperegtek. Budás letépte ellenfele ruháit s nagy mérgében a csípőjébe harapott. Az arra járó Varga és Bányai rendőrök alig tudták a véres hadako­zókat széjjelválasztani. Botrányokozásórt feljelentették őket. A hűtlen asszony gyermekei. Paprikamerénylet Orosházán. A boldogság nagyon is elkerülte Nagy Ferenc szegény orosházi mun­kásember háza tájékát. 0 maga jó em­ber, szerette az asszonyt is, a két kis gyermekét is. Dolgozott, tett-vett szor­galmasan, csakhogy minél jobb meg­élhetést biztosítson számukra. Csak az keserítette el, hogy az asszony nem volt olyan, amilyennek kellett volna lennie. Nem szerette sem őt, sem a gyermekeket. Emellett még takarókos sem volt. Szegény Nagy Ferenc nem győzte pénzzel. Még ezt is elnézte volna neki, azonban az már módfelett elke­serítette, hogy itt is, ott is csak az asszony hűtlenségéről hallott hirt. Mig ő verejtékes munkában fáradt, az asz­szony vigan szerelmeskedett a szom­szédjával. Nagy emiatt sokszor szemre­hányást tett az asszonynak: — Hí már engem nem tekintsz, legalább tekinted a gyermekeidet! — szokta mondogatni neki. Nem használt semmit. Egy szép napon aztán, mikor este hazament a munkából, csak a két siró gyermeket találta otthon. Az asszony megszökött a szomszéddal. Kegyetlen szívvel ott­hagyta a gyermekeit, meg a hites urát. Nagy Ferenc bizoDy keservesen el­kezdett sirni, mikor az árván maradt apróságokra nézett. Az a gondolat fog­laikoztta, hogy ki viseli most már gond­ját a gyerekeknek, mikor neki egész nap munkában kell lennie ? Más meg­oldást nem tudván találni, oda adta őket gondozásra a sógornőjének, aki szívesen jel is vállalta. — Majd meg lesznek én nálam, nem lesz itt semmi bajuk. A sógorasszony azonban felültette Nagy Ferencet. Kevés idő múlva ugyanis olyan hírek jutottak a fülébe, hogy a sógorasszony bizony csak mos­tohája a gyermekeknek. Rosszul bánik velük, üti-veri, éhezteti őket, úgyhogy valósággal kálvária a csöpsógek élete. Nagyokat sóhajtott Nagy Ferenc, mikor ezeket a híreket hallotta. Először nem akart hitelt adni nékik, de mikor nap­ról-napra csak azt kellett hallania, el­határozta, hogy elhozza a gyermekeket. Mikor a sógorasszonynál megjelent, va­lósággal elszorult a szive. Piszkos, ron­gyos ruhában voltak a gyerekek, sáp­padt arcuk, kezük alig látszott a piszok­tól. Ugy szaladtak az apjuk elé, mintha a Messiás érkezett volna értük. Sirva könyörögtek: — Apám, vigyél bennünket haza. Nagy Ferencben felforrt a ;vór, mi­kor meglátta a sógorasszonyát. — Te, van lelked igy bánni ezek­kel a kis ártatlanokkal ? — Hogy bánok ? j — Hallottam, hogy ninc3 hozzájuk egy jó szavad, még enni sem adsz nekik. — Aki azt mondta, hazudik — tü­zeskedett az asszony. — Azt meg látom, hogy olyanok szegények, mint az ágrólszakadtak. Hi­szen adtam én neked pénzt eleget. Nem kívántam, hogy ingyen gondozd őket. — Hát azért a pénzért csak nem járathatom selyem ruhába, meg nem adhatok nekik mindennap paprikás csirkét. — Halgaets, te rosszlelkü! — fa­kadt ki Nagy Ferenc. Ezzel kézenfogta a gyerekeket és menni akart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom