Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-21 / 101. szám

3ékéscsaba, 1913 nov. 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 eddig a fizetés 4 százaléka volt. Azok­kal az előnyökkel szem b-m azonban, amelyeket az uj nyugdijszabályrendelet • nyújt a tisztviselőknek, a járulékot is | felemelték 4 százalékról 5y a százalókra. ' A jövő évtől fogva már ennyit vonnak 1 le a tisztviselők fizetéséből. A járulék : emelkedése természetszerűleg maga után ; vonja a nyugdijalap nagyobbodását is. Ezek voltak a tiszti nyugdijválaszt­mány ülésének legfontosabb tárgyai. Magyar—román szövetkezés Kétegyházán. Egy érdekes választásról. Kótegyházán, Békésmegyónek e ha­társzéli községében tudvalevőleg na­gyobbrészt románok laknak. Nem va­lami vagyonos, de szorgalmas, józan gondolkozású nép, amelyet nem igen izgatnak azok a fixa ideák, amelyek er­délyi testvéreiket olyan ádáz, gyűlölködő ellenségeivé teszik mindennek, ami ma­gyar. Természetesen ott is akadnak el­tévelyedettek, akik rabjaivá szegődtek a dákóromanizmusnak. Különösen az ott levő csekélyszámu intelligenciáról mondható ez el. Amikor csak alkalmuk van rá, tüntetnek románságukkal. E^y pár beborozott kótegyházi intelligens embert csak a mult évben tanítottak meg nyomatékosan a magyar állam­eszme tiszteletére a csabai „Fiume" kávéházban. Maga a nép, a kispolgár­ság szépen, békében megfér az ott lakó magyarokkal, hiába próbálják egyesek ellenük tüzelni. Azért kimondott ós szervezett dákó­romanizmusról Kótegyházán szó sem lehet. Csak egyes tünetek árulják el, hogy mégis vannak dákórománok. Pár óv előtt például mindent elkövettek az állami iskola felállítása ellen. Mikor a megye elrendelte, hogy általános szo­kás szerint a község épilse fel az állami iskolát és fedezze annak dologi kiadá­sait : szörnyű nagy elkeseredés támadt. A jó kótegyházíak elkezdtek siránkozni, hogy ők szegények, nem bírják el az iskola felépítésével járó kiadásokat. Azt mindenki tudj i itt, hogy Kótegyháza a megye legszegényebb községei közé tar­tozik, de mégsem olyan szegény, hogy azokat a kiadásokat el ne bírhatta volna. Mint a következmények mutatják, el is birja anélkül, hogy be kellene adnia a csődkórvónyt a gyulai törvényszékhez. A főok az volt, hogy féltek a kis dákó­románok az állami iskola magyarosító hatásától. A vármegyének teljes szigor­ral kellett fellépni, hogy rendeletének órvónyt szerezzen és a kétegyháziak felépítsék az állami iskolát. Hogy a kótegyházi magyar ós román jó egyetértésben ós békében ól egy­mással, annak igen szép tanujeleit szol­gáltatta a csütörtöki képviselőtestületi tagválasztás is. A román intelligencia, különösen pedig a jegyzők, másokat akartak bevinni a képviselőtestületbe, nem azokat, akiket a nép óhajtott. Kótegyháza kót választókerületre van osztva és mindegyik 7—7 képviselőtes­tületi tagot választ. A jegyzők lisztéin mind olyan nevek szerepeltek, akiket a kispolgárság nem szivei. Eiórt össze­szövetkeztek magyarok, románok és együttesen mentek az ő listáikkal a választási küzdelembe. És ennek a szö­vetkezésnek meg is lett az óhajtott eredménye. Tudniillik a szövetségesek listája fényes győzelmet aratott mind a két választó-kerületben. Az ilyen testvériesülésről mindig örömmel hallunk hirt és a testvériesü­lós sikerét a legnagyobb megelégedés­sel tesszük közzé. Csak maradjanak ezután is jó barátságban a kótegyházi magyarok és románok! . . . Temetünk, temetünk... Körösladá y, dec, 16. A téli ködös reggel fázós, szürke hangulata borul köröskörül a tájra. Lomha varjak fekete serege száll fel a „sziget" felő', kóvályog, kavarog a szín­telen levegőben. Suhog, suhog az erdő, beszélgetnek a száz éves platánok, vad­rózsa hajlósága összeölelkezik az iszalag boglyas, kuszált indájával. Kanyargó vizű, ezüst szinü Körös lágy habja szegi a szélét s mint az tdők járásának jel­képe, viszi, hordja tovább a mulandó­ság játszi, apró kristály gyöngyeit, a mélységek kavargó sötét örvényeivel együtt. A hajdani Wenckheim bárók szépen gondozott parkjának a Kőrösre néző utolsó márványiépcsőjónél, amikor még a szabályozás előtt közvetlen ott kanyar­gott a szeszélyes vizű kis folyó a kas tély lábánál, — két óriási szomorú fűzfa gubbaszkodik. Vékony, hajlós ágai a földet seprik, nyáron valóságos sátort alkotva. De sokat játszottunk bujécskát btnne. A szépséges Lája kontesz, a mos­tani Merán grófaó nnnan ijesztgetett bennünket, amikor a kedvünkért kísér telnek öltözött fel, fehér lepdőkbe bur­kolva, liszte3 arccal. Huh! — mekkora fogakat rakott krumpliból. Három éves csöppség voltam, minden vasárnap el­jött értem a Náncsi szobalány, hogy bevigyen játszani, de én cseppet se ijedtem meg tőle. Tudom, hogy a kon­tesz! — kacagtam, — látom a keresz­tet a nyakán. Tényleg a kis aranyke­reszt mindig ott csüngött a keblén. Zsong-bong körülöltem ezer bájos emlék. Szines, tarka mozaik elevenedik meg lelkem legszentebb zugában, kék ég, derűs napsugár melegében ezer örömvirág. Sdnte elfödi előttem azt a nehéz szövetű, feketü zís'.lót, mely a kastély ormán azóta immár másodszorra hir­deti a gyászt, a mélységes bánato*. E őbb az áldott emlékű La^berg Fü öpnó grófnő, született báró W -nciheim Má­ria, a szent özvegy, a mártír asszony ment el, a L^ja kontesz édesanyja, a ki ugy tudott együtt sirni az én szegény, szintén fiatalon ura nélkül maradt árva anyámmai s mott a mindig jókedvű „öreg gyerek", a kedves báró János elmúlását hirdeti a lengő, szomorú, fe­kete lobogó. Megcsikordul a ku cs a kriptaajtóban s az ősök helyet szoríta­nak az utolsónak, kire vártak . .. János báróval kihal a Wenckheimok „bárói " ága. Nincsen ezen a néven több fiu örökös. Maga Lamb?rg grófnő, aki János bárónak testvérhúga volt, fehér­megyei birtokukon aiussza örök almát, kit ugy szeretett daliás szép ura, porai mellett. A most elhalt báióval egy régi pat­riarkális kor utolsó fénysugara vonul be az ősi kriptába. Csak a legenda ne­sói majd róluk, apák, anyak, dédapák meséje nyomán. ... És bevonul a virágos koporsó, a legújabb — a régiek közé. .. S ha majd elhangzik az utolsó ayászzsolozsma s megül a sötétség a fehér falakon — egyenként köszöntik őt a korábban el­mentek. Nagybátyja, a daliás volt mi­niszterelnök, Wenckheim Béla báró ; édesatyja: László, az áldott lelkű, min­denkivel jót tevő főúr ós a többiek, a karc u finom grófnők s ha megkérde­zik, mi újság a világban, iú az orgona­bokros, rácsos kis tereetőkapun, — a legújabb vendég csak jót, szépet ós kedveset tudna nekik mondani. A sors csodás szeszólyekép Jénos báró megállapodott lelkeb jn és fej ő­désóben a tiz eves gyermekkornál. E yé­niségében egy gyermek ártatlansága, kedélye, jó szive s bohókás, játékos gondolatvilága öröködött be, nem tö­rődve az idők folyásával. Én már mint ilyen „öreg gyereket" ismertem. Megboldogult édes apám j^rt be a kastélyba magyar nyelvre, föld­rajz és történelemre tanítani a grófi gyerekeket s amikor árván marad unk s az áldott emlékű, nemes szivü Lam­berg grófnő a kastélyban állított nekünk karácsonyfát — én, a hat éves kis leány a János báró öléből ériem el a fa he­gyébe kötözött cukor-angyalkát. Amig a kastélyba jártunk játszani néhányan, a falusi jól nevelt gyerekek közül, — folyton pajtáskodott velünk. O rendezte a programmot s nénje, az áldottszivü grófnő semmit se tudatt tőle kiváló bór- és lithimnos ~ gyógyforrás * MlytftaJefcftáJ, Uszvéiiysáé, csakototfiftéiftél, vfrtHwy^ mém>» táai*lél6fzé«ieztnrakkcnrt|alftálldtfakhatáii. %raáurtanmib8mi8jBTfe SCHVLTU AfcGST T. megtagadni. Tűzijáték, c?oInakázás na­pirenden volt, hát mé« a sok bűvészet, találós játék, hinta, főzőcske, no meg aztán a sok cicázás, kergetőcske a ró zsabokros park tuhogó platánjai között. Iay tanult meg szépen magyarul be­szélni, a magyarokat szeretni a szépsé­ges Lamberg Ladislája kontesz, a mos­tani Merán grófné az ő okos mamája vezetése alatt. Mindez csupán álom. Ködös mult távol délibábja, mely romok közül csil­lan meg és valójában sírokra világit... A bájos Lája kontesz ma már nagy­mama, — igaz, hogy még mindig szép és fiatal. A „Freulein Mártha", a lelkes barna szemű, piros arcú, csupa lélek kis porosz nevelőnőnek, aki a grófi család annyi jótótemónyeinél volt okos, szerető szivü közbenjáró, — fekete haja ezüstre vált azóta. A régiek pedig men­nek, mennek . .. Csengő szavuknak, ka­cagásuknak még viszhangja se kisért az ódon termekben. Csak a lelkünkben őrizünk belőlük egy egy darabot. Alig három éves kis leány voltam, a mikor egy csónak kirándulást a da­liás Szap'try Péter gróf térdein tettem meg. Ide nyúlik vissza emlékeim leg­messzebbre vezető szála. Igaz, megerő­sítette ezt a nagy szőkehaju baba is, a mi a csónakázás után körülbelül egy hétre érkezett a postán a „bátor kis leány"-nak. A baba régen eltört, csak az egyik szemét őrzöm, a mosolygó kék szemét, ami a jó Isten tudja milyen csodás módon került elő valamelyik ócska szekrény reptdésóből. A többi por, hamu. Moöt ismét csikordul a ku'cs az ódon kripta-zárban. Megy, megy az »öreg gyerek." Elalszanak szines rakétái, el­hallgatnak z nélő játékos muzsikái, tarka papiros zászlóc^káin félárbócon leng a lobogó. Csönd . .. E mu ása szép volt. Egy pillanat s ő átlépte a végtelenség határát. mpo. A esabai választási mozgalmak. Bohus M. György visszalépett. — Sze­mere Miklós visszautasította a jelölést Beliczey Géza az Egyesült Gazdák jelöltje. Purjesz Lajost, a „Világ" szerkesz­tőjét jelölte a Parasztpárt. Szerencsére csak egy nap választ már el attól, hogy a választópolgárok az urna elé járulhatnak és gyakorolhat­ják ismét azt a szép jogot, melyért e hazában oly sokan epekednek. Ha még néhány napig eltartott volna a válasz­tási küzdelem, egész hasábra való alcim kitellett volna. Felemelő a szavazsti jog gyakor­lása, ha az, aki e joggal bir, legjobb be­látása szerint, az ország és a köz érde­kének mérlegelésével járul az urnához. Békéscsaba választóinak rövid néhány óv alatt ugyancsak sokszor volt alkalma e jogot gyakorolni. Nem akarjuk fel­idézni azt, hogy mikópen éltek vele a múltban. Fátyolt reá. Mindenki előtt a jelen áll. Az utóbbi manditum megüre­sedóse előtti időszakban mindenki a bé­két, a község fejlődésót óhajtotta a köl­csönös megértés alapján, mert tapasz­talta a parasztpárt is, hogy mennyire idegen, rideg a kegyelmes képviselő hozzája, akit pedig felemelt a sötétség­ből, i hova most ismét visszaesett. Helyi jelölt kell, aki ismeri a köz­sége ügyeit, a választókat, azok óhajait, bajait. Mint a választási küzdelem ki­bont kozása mutatja, a választók egyik részéről ez az óhaj csak farizeuskodás volt. Csak az esetben kell nekik helyi jelölt, ha az a Népegylet vezetőinek tekintélyes számú ropogós ezresekkel a kedvében j*r. Akkor felhajtják az Ígé­retekkel már elégszer félrevezetett városi és tanyai kisembereket. Hogy a csabai rövid választási moz­galom oly zűrzavarossá vált, annak oka az, hogy a parasztpárt több irányban is érdeklődött: ki ad többet a Népegy­letnek. Első volt dr. Pető Sándor; az sokallotta az esetleg gyors egymásután­ban bekövetkező választásra a követelt nagy összeget. A második kiszemelt jelölt Szemere Miklós volt; ennek kö­zelébe nem juthattak, igy Budapesten a titkárjával, Csabán pedig Pázmándy­val alkudoztak. Hogy mennyire nem állt kötélnek Szemere, kitűnik e sür­gönyéből is, melyet a Népegyletnek küldött: A jelölést nem„ fogadom el, a mandátumot igen. Öaök lesznek meg­tisztelve, ha az országgyűlésen önö­ket én képviselem. De ha Békéscsaba paraszt polgárai egyhangúlag meg­választanak, ezt én is megtiszteltetés­nek fogom magamra nézve tekinteni. Szemere tehát nem volt hajlandó pénzt előre adni a társaságnak. Elfo­gadták aztán H a y p á 1 Benő lelkészt. Hoztak csekély alkotmányos költséget a demokratáktól, de azt most, hogy Haypál a jelöltségtől visszalépett, vissza kellene adni. Mindez csütörtök dóiig törtónt. Ek­kor pozitívum lett, hogy Bohus M. György is visszalépett a küzdelemtől. A puritán, becsületes lelkű Bohus ideá­lisan tiszta választást szeretett volna. De mikor látta, hogy ez nem lehet és vagyona is nagyon megérezte volna : visszalépett. Wagner József, az ön­álló iparosok jelöltje Budipestre uta­zott a Munkásbiztositó Pénztár közgyű­lésére, tehát a jelöltségnél ezt fonto­sabbnak tartotta. Az egyesült gazdák ekkor Beliczey Gézát, a Békósvár­meg.yei Gazdasági Egyesület elnökét kérték fel, ki a jelöltséget gazdapárti programmal el is fogadta. Az ellenzék és a parasztpárt még mindig reménykedett, mert délelőtt Bécsből Pázmándy azt sürgönyözte, hogy Ssemere haj andó a jelöltség el­vállalására. Este 6 órára jelölő-gyülóst hiviak össze a „Nádor"-ba. A gyorssal aztán megjött a közvetítő üres kózze 1 de azzal a biztatással, hogy ha meg­válasszák Szemerót, az a mandátumot elfogadja; a jelölés igy abbamaradt. A parasztpártnak ekkor már volt tar­talékba egy ajánlkozó jelölt. Szent­miklósi József, aki annak idején Áchim által támogatott lapjával annyit kellemetlenkedett Csabán, beajánlotta a parasztpárt vezetőségének Purjesz Lajost, a „Világ" főszerkesztőjót és az Újságíró Egyesület főtitkárát. Örömmel jelölték, hiszen már ott állottak, hogy jelöltet sem kapnak. Purjesz demokrata­parasztpárti és támogatására Csabán tartózkodnak B r ó d i Ernő és R á t h Endre képviselők. Nagyon mozgolódik a parasztpárt, azonban kevés eredménnyel. Az egye­sült gazdapárt, Csaba érdekét igazán szivén viselő társadalma B e 1 i c z e y Géza mellé sorakozott, annak zászlaját viszik diadalra, s ezzel bebizonyítja, hogy elmúlik azok kora, akik e váios mandátumának értékesítését maguknak kisajátították. A jelölő gyűlések. A csütörtöki jelölő gyűlésekről és az azután történtekről rószletes tudósí­tásunk a következő: A „Fiume" zsúfolásig megtelt ét­termeben délután 5 órakor Szalay Lajos nyitotta meg a jelölő-gyülóst. Megnyitó beszédében röviden vázolta, hogy a kisgazdák Bohus M. Györgyöt kívánták fölléptetni, de mivel ő több­szöri kórlelés dacara se volt haj'andó a jelöltséget elfogadni, a kisga7dákkal egyesült polgárság megállapodott olyan j-lölt személyében, aki általános tiszte­letnek és kfdveltsógnek örvend. Ez a jelölt pedig Beliczey Géza. i — Nyilatkozzanak — mondta — pol­gártársaim, óhajtják-e Beliczey Géza jelölését. E kérdés után percekig visszhan­gozták a falak Beliczey nevét. Bohus M György emelkedett ezután szólásra. Dicsérte a kisgazdákat, ' akik végre meggondolták, hogy eljött ' a cselekvés id^je. Ez a társadalmi osz­, tály, amely az ország lakosságának 80 százalékát teszi, eddig aludt. Pedig nagy szükség van arra, hogy kellő képvise­lettel bírjon a parlamentben is. A biza­lom e ő-tzör ő iránta nyilvánult meg, de ő tudja, hogy háborúba pénz nélkül menni nem lehet. Az ő vagyoni viszo­nyai azonban nem engedik meg azt sem, hogy csak a szigorúan választási költségekre is költsön. Ezért visszalé­pett a jelöltségtől. Az a meggyőződése, hogy C aba mandá'umát idegen kezekre nem szabad bizni. Csaba a saját kebe­léből is tud olyan gazdaembert küldeni a parlamentbe, aki ezt a megtisztelte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom