Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-21 / 101. szám

3ékéscsaba, 1913 nov. 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 eddig a fizetés 4 százaléka volt. Azokkal az előnyökkel szem b-m azonban, amelyeket az uj nyugdijszabályrendelet • nyújt a tisztviselőknek, a járulékot is | felemelték 4 százalékról 5y

a százalókra. ' A jövő évtől fogva már ennyit vonnak 1 le a tisztviselők fizetéséből. A járulék : emelkedése természetszerűleg maga után ; vonja a nyugdijalap nagyobbodását is. Ezek voltak a tiszti nyugdijválasztmány ülésének legfontosabb tárgyai. Magyar—román szövetkezés Kétegyházán. Egy érdekes választásról. Kótegyházán, Békésmegyónek e határszéli községében tudvalevőleg nagyobbrészt románok laknak. Nem valami vagyonos, de szorgalmas, józan gondolkozású nép, amelyet nem igen izgatnak azok a fixa ideák, amelyek erdélyi testvéreiket olyan ádáz, gyűlölködő ellenségeivé teszik mindennek, ami magyar. Természetesen ott is akadnak eltévelyedettek, akik rabjaivá szegődtek a dákóromanizmusnak. Különösen az ott levő csekélyszámu intelligenciáról mondható ez el. Amikor csak alkalmuk van rá, tüntetnek románságukkal. E^y pár beborozott kótegyházi intelligens embert csak a mult évben tanítottak meg nyomatékosan a magyar állameszme tiszteletére a csabai „Fiume" kávéházban. Maga a nép, a kispolgárság szépen, békében megfér az ott lakó magyarokkal, hiába próbálják egyesek ellenük tüzelni. Azért kimondott ós szervezett dákóromanizmusról Kótegyházán szó sem lehet. Csak egyes tünetek árulják el, hogy mégis vannak dákórománok. Pár óv előtt például mindent elkövettek az állami iskola felállítása ellen. Mikor a megye elrendelte, hogy általános szokás szerint a község épilse fel az állami iskolát és fedezze annak dologi kiadásait : szörnyű nagy elkeseredés támadt. A jó kótegyházíak elkezdtek siránkozni, hogy ők szegények, nem bírják el az iskola felépítésével járó kiadásokat. Azt mindenki tudj i itt, hogy Kótegyháza a megye legszegényebb községei közé tartozik, de mégsem olyan szegény, hogy azokat a kiadásokat el ne bírhatta volna. Mint a következmények mutatják, el is birja anélkül, hogy be kellene adnia a csődkórvónyt a gyulai törvényszékhez. A főok az volt, hogy féltek a kis dákórománok az állami iskola magyarosító hatásától. A vármegyének teljes szigorral kellett fellépni, hogy rendeletének órvónyt szerezzen és a kétegyháziak felépítsék az állami iskolát. Hogy a kótegyházi magyar ós román jó egyetértésben ós békében ól egymással, annak igen szép tanujeleit szolgáltatta a csütörtöki képviselőtestületi tagválasztás is. A román intelligencia, különösen pedig a jegyzők, másokat akartak bevinni a képviselőtestületbe, nem azokat, akiket a nép óhajtott. Kótegyháza kót választókerületre van osztva és mindegyik 7—7 képviselőtestületi tagot választ. A jegyzők lisztéin mind olyan nevek szerepeltek, akiket a kispolgárság nem szivei. Eiórt összeszövetkeztek magyarok, románok és együttesen mentek az ő listáikkal a választási küzdelembe. És ennek a szövetkezésnek meg is lett az óhajtott eredménye. Tudniillik a szövetségesek listája fényes győzelmet aratott mind a két választó-kerületben. Az ilyen testvériesülésről mindig örömmel hallunk hirt és a testvériesülós sikerét a legnagyobb megelégedéssel tesszük közzé. Csak maradjanak ezután is jó barátságban a kótegyházi magyarok és románok! . . . Temetünk, temetünk... Körösladá y, dec, 16. A téli ködös reggel fázós, szürke hangulata borul köröskörül a tájra. Lomha varjak fekete serege száll fel a „sziget" felő', kóvályog, kavarog a színtelen levegőben. Suhog, suhog az erdő, beszélgetnek a száz éves platánok, vadrózsa hajlósága összeölelkezik az iszalag boglyas, kuszált indájával. Kanyargó vizű, ezüst szinü Körös lágy habja szegi a szélét s mint az tdők járásának jelképe, viszi, hordja tovább a mulandóság játszi, apró kristály gyöngyeit, a mélységek kavargó sötét örvényeivel együtt. A hajdani Wenckheim bárók szépen gondozott parkjának a Kőrösre néző utolsó márványiépcsőjónél, amikor még a szabályozás előtt közvetlen ott kanyargott a szeszélyes vizű kis folyó a kas tély lábánál, — két óriási szomorú fűzfa gubbaszkodik. Vékony, hajlós ágai a földet seprik, nyáron valóságos sátort alkotva. De sokat játszottunk bujécskát btnne. A szépséges Lája kontesz, a mostani Merán grófaó nnnan ijesztgetett bennünket, amikor a kedvünkért kísér telnek öltözött fel, fehér lepdőkbe burkolva, liszte3 arccal. Huh! — mekkora fogakat rakott krumpliból. Három éves csöppség voltam, minden vasárnap eljött értem a Náncsi szobalány, hogy bevigyen játszani, de én cseppet se ijedtem meg tőle. Tudom, hogy a kontesz! — kacagtam, — látom a keresztet a nyakán. Tényleg a kis aranykereszt mindig ott csüngött a keblén. Zsong-bong körülöltem ezer bájos emlék. Szines, tarka mozaik elevenedik meg lelkem legszentebb zugában, kék ég, derűs napsugár melegében ezer örömvirág. Sdnte elfödi előttem azt a nehéz szövetű, feketü zís'.lót, mely a kastély ormán azóta immár másodszorra hirdeti a gyászt, a mélységes bánato*. E őbb az áldott emlékű La^berg Fü öpnó grófnő, született báró W -nciheim Mária, a szent özvegy, a mártír asszony ment el, a L^ja kontesz édesanyja, a ki ugy tudott együtt sirni az én szegény, szintén fiatalon ura nélkül maradt árva anyámmai s mott a mindig jókedvű „öreg gyerek", a kedves báró János elmúlását hirdeti a lengő, szomorú, fekete lobogó. Megcsikordul a ku cs a kriptaajtóban s az ősök helyet szorítanak az utolsónak, kire vártak . .. János báróval kihal a Wenckheimok „bárói " ága. Nincsen ezen a néven több fiu örökös. Maga Lamb?rg grófnő, aki János bárónak testvérhúga volt, fehérmegyei birtokukon aiussza örök almát, kit ugy szeretett daliás szép ura, porai mellett. A most elhalt báióval egy régi patriarkális kor utolsó fénysugara vonul be az ősi kriptába. Csak a legenda nesói majd róluk, apák, anyak, dédapák meséje nyomán. ... És bevonul a virágos koporsó, a legújabb — a régiek közé. .. S ha majd elhangzik az utolsó ayászzsolozsma s megül a sötétség a fehér falakon — egyenként köszöntik őt a korábban elmentek. Nagybátyja, a daliás volt miniszterelnök, Wenckheim Béla báró ; édesatyja: László, az áldott lelkű, mindenkivel jót tevő főúr ós a többiek, a karc u finom grófnők s ha megkérdezik, mi újság a világban, iú az orgonabokros, rácsos kis tereetőkapun, — a legújabb vendég csak jót, szépet ós kedveset tudna nekik mondani. A sors csodás szeszólyekép Jénos báró megállapodott lelkeb

jn és fej ődésóben a tiz eves gyermekkornál. E yéniségében egy gyermek ártatlansága, kedélye, jó szive s bohókás, játékos gondolatvilága öröködött be, nem törődve az idők folyásával. Én már mint ilyen „öreg gyereket" ismertem. Megboldogult édes apám j^rt be a kastélyba magyar nyelvre, földrajz és történelemre tanítani a grófi gyerekeket s amikor árván marad unk s az áldott emlékű, nemes szivü Lamberg grófnő a kastélyban állított nekünk karácsonyfát — én, a hat éves kis leány a János báró öléből ériem el a fa hegyébe kötözött cukor-angyalkát. Amig a kastélyba jártunk játszani néhányan, a falusi jól nevelt gyerekek közül, — folyton pajtáskodott velünk. O rendezte a programmot s nénje, az áldottszivü grófnő semmit se tudatt tőle kiváló bór- és lithimnos ~ gyógyforrás * MlytftaJefcftáJ, Uszvéiiysáé, csakototfiftéiftél, vfrtHwy^ mém>» táai*lél6fzé«ieztnrakkcnrt|alftálldtfakhatáii. %raáurtanmib8mi8jBTfe SCHVLTU AfcGST T. megtagadni. Tűzijáték, c?oInakázás napirenden volt, hát mé« a sok bűvészet, találós játék, hinta, főzőcske, no meg aztán a sok cicázás, kergetőcske a ró zsabokros park tuhogó platánjai között. Iay tanult meg szépen magyarul beszélni, a magyarokat szeretni a szépséges Lamberg Ladislája kontesz, a mostani Merán grófné az ő okos mamája vezetése alatt. Mindez csupán álom. Ködös mult távol délibábja, mely romok közül csillan meg és valójában sírokra világit... A bájos Lája kontesz ma már nagymama, — igaz, hogy még mindig szép és fiatal. A „Freulein Mártha", a lelkes barna szemű, piros arcú, csupa lélek kis porosz nevelőnőnek, aki a grófi család annyi jótótemónyeinél volt okos, szerető szivü közbenjáró, — fekete haja ezüstre vált azóta. A régiek pedig mennek, mennek . .. Csengő szavuknak, kacagásuknak még viszhangja se kisért az ódon termekben. Csak a lelkünkben őrizünk belőlük egy egy darabot. Alig három éves kis leány voltam, a mikor egy csónak kirándulást a daliás Szap'try Péter gróf térdein tettem meg. Ide nyúlik vissza emlékeim legmesszebbre vezető szála. Igaz, megerősítette ezt a nagy szőkehaju baba is, a mi a csónakázás után körülbelül egy hétre érkezett a postán a „bátor kis leány"-nak. A baba régen eltört, csak az egyik szemét őrzöm, a mosolygó kék szemét, ami a jó Isten tudja milyen csodás módon került elő valamelyik ócska szekrény reptdésóből. A többi por, hamu. Moöt ismét csikordul a ku'cs az ódon kripta-zárban. Megy, megy az »öreg gyerek." Elalszanak szines rakétái, elhallgatnak z nélő játékos muzsikái, tarka papiros zászlóc^káin félárbócon leng a lobogó. Csönd . .. E mu ása szép volt. Egy pillanat s ő átlépte a végtelenség határát. mpo. A esabai választási mozgalmak. Bohus M. György visszalépett. — Szemere Miklós visszautasította a jelölést Beliczey Géza az Egyesült Gazdák jelöltje. Purjesz Lajost, a „Világ" szerkesztőjét jelölte a Parasztpárt. Szerencsére csak egy nap választ már el attól, hogy a választópolgárok az urna elé járulhatnak és gyakorolhatják ismét azt a szép jogot, melyért e hazában oly sokan epekednek. Ha még néhány napig eltartott volna a választási küzdelem, egész hasábra való alcim kitellett volna. Felemelő a szavazsti jog gyakorlása, ha az, aki e joggal bir, legjobb belátása szerint, az ország és a köz érdekének mérlegelésével járul az urnához. Békéscsaba választóinak rövid néhány óv alatt ugyancsak sokszor volt alkalma e jogot gyakorolni. Nem akarjuk felidézni azt, hogy mikópen éltek vele a múltban. Fátyolt reá. Mindenki előtt a jelen áll. Az utóbbi manditum megüresedóse előtti időszakban mindenki a békét, a község fejlődésót óhajtotta a kölcsönös megértés alapján, mert tapasztalta a parasztpárt is, hogy mennyire idegen, rideg a kegyelmes képviselő hozzája, akit pedig felemelt a sötétségből, i hova most ismét visszaesett. Helyi jelölt kell, aki ismeri a községe ügyeit, a választókat, azok óhajait, bajait. Mint a választási küzdelem kibont kozása mutatja, a választók egyik részéről ez az óhaj csak farizeuskodás volt. Csak az esetben kell nekik helyi jelölt, ha az a Népegylet vezetőinek tekintélyes számú ropogós ezresekkel a kedvében j*r. Akkor felhajtják az Ígéretekkel már elégszer félrevezetett városi és tanyai kisembereket. Hogy a csabai rövid választási mozgalom oly zűrzavarossá vált, annak oka az, hogy a parasztpárt több irányban is érdeklődött: ki ad többet a Népegyletnek. Első volt dr. Pető Sándor; az sokallotta az esetleg gyors egymásutánban bekövetkező választásra a követelt nagy összeget. A második kiszemelt jelölt Szemere Miklós volt; ennek közelébe nem juthattak, igy Budapesten a titkárjával, Csabán pedig Pázmándyval alkudoztak. Hogy mennyire nem állt kötélnek Szemere, kitűnik e sürgönyéből is, melyet a Népegyletnek küldött: A jelölést nem„ fogadom el, a mandátumot igen. Öaök lesznek megtisztelve, ha az országgyűlésen önöket én képviselem. De ha Békéscsaba paraszt polgárai egyhangúlag megválasztanak, ezt én is megtiszteltetésnek fogom magamra nézve tekinteni. Szemere tehát nem volt hajlandó pénzt előre adni a társaságnak. Elfogadták aztán H a y p á 1 Benő lelkészt. Hoztak csekély alkotmányos költséget a demokratáktól, de azt most, hogy Haypál a jelöltségtől visszalépett, vissza kellene adni. Mindez csütörtök dóiig törtónt. Ekkor pozitívum lett, hogy Bohus M. György is visszalépett a küzdelemtől. A puritán, becsületes lelkű Bohus ideálisan tiszta választást szeretett volna. De mikor látta, hogy ez nem lehet és vagyona is nagyon megérezte volna : visszalépett. Wagner József, az önálló iparosok jelöltje Budipestre utazott a Munkásbiztositó Pénztár közgyűlésére, tehát a jelöltségnél ezt fontosabbnak tartotta. Az egyesült gazdák ekkor Beliczey Gézát, a Békósvármeg.yei Gazdasági Egyesület elnökét kérték fel, ki a jelöltséget gazdapárti programmal el is fogadta. Az ellenzék és a parasztpárt még mindig reménykedett, mert délelőtt Bécsből Pázmándy azt sürgönyözte, hogy Ssemere haj andó a jelöltség elvállalására. Este 6 órára jelölő-gyülóst hiviak össze a „Nádor"-ba. A gyorssal aztán megjött a közvetítő üres kózze 1 de azzal a biztatással, hogy ha megválasszák Szemerót, az a mandátumot elfogadja; a jelölés igy abbamaradt. A parasztpártnak ekkor már volt tartalékba egy ajánlkozó jelölt. Szentmiklósi József, aki annak idején Áchim által támogatott lapjával annyit kellemetlenkedett Csabán, beajánlotta a parasztpárt vezetőségének Purjesz Lajost, a „Világ" főszerkesztőjót és az Újságíró Egyesület főtitkárát. Örömmel jelölték, hiszen már ott állottak, hogy jelöltet sem kapnak. Purjesz demokrataparasztpárti és támogatására Csabán tartózkodnak B r ó d i Ernő és R á t h Endre képviselők. Nagyon mozgolódik a parasztpárt, azonban kevés eredménnyel. Az egyesült gazdapárt, Csaba érdekét igazán szivén viselő társadalma B e 1 i c z e y Géza mellé sorakozott, annak zászlaját viszik diadalra, s ezzel bebizonyítja, hogy elmúlik azok kora, akik e váios mandátumának értékesítését maguknak kisajátították. A jelölő gyűlések. A csütörtöki jelölő gyűlésekről és az azután történtekről rószletes tudósításunk a következő: A „Fiume" zsúfolásig megtelt éttermeben délután 5 órakor Szalay Lajos nyitotta meg a jelölő-gyülóst. Megnyitó beszédében röviden vázolta, hogy a kisgazdák Bohus M. Györgyöt kívánták fölléptetni, de mivel ő többszöri kórlelés dacara se volt haj'andó a jelöltséget elfogadni, a kisga7dákkal egyesült polgárság megállapodott olyan j-lölt személyében, aki általános tiszteletnek és kfdveltsógnek örvend. Ez a jelölt pedig Beliczey Géza. i — Nyilatkozzanak — mondta — polgártársaim, óhajtják-e Beliczey Géza jelölését. E kérdés után percekig visszhangozták a falak Beliczey nevét. Bohus M György emelkedett ezután szólásra. Dicsérte a kisgazdákat, ' akik végre meggondolták, hogy eljött ' a cselekvés id^je. Ez a társadalmi osz, tály, amely az ország lakosságának 80 százalékát teszi, eddig aludt. Pedig nagy szükség van arra, hogy kellő képviselettel bírjon a parlamentben is. A bizalom e ő-tzör ő iránta nyilvánult meg, de ő tudja, hogy háborúba pénz nélkül menni nem lehet. Az ő vagyoni viszonyai azonban nem engedik meg azt sem, hogy csak a szigorúan választási költségekre is költsön. Ezért visszalépett a jelöltségtől. Az a meggyőződése, hogy C aba mandá'umát idegen kezekre nem szabad bizni. Csaba a saját kebeléből is tud olyan gazdaembert küldeni a parlamentbe, aki ezt a megtisztelte-