Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-21 / 101. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 101-ik szám. Vasárnap, december 21. BEEESMEGT POLITIKAI LAP Telefonszám: 7. Szerkesztőség: F»renc József-tér 20. sz. a. ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij : Egész évre 12'— korona, fálévre 6'— korona, negyedévre 3'— korona. Előfizetni bármikor lehet, negyedéven belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő GULYÁS JÓZSEF. Lapíulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefonszám: 7. Ferenc József-tér, 20. sz. a. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILT-TÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Csaba mandátuma. Békéscsaba, december 20. Holnap, hétfőn az urnához járul Csaba szavazó polgársága, hogy alkotmányos jogát gyakorolja. Ennek a , jognak a gyakorlása minálunk sokkal j fontosabb, sokkal meggondoltabban, körültekintőbben kell vele élni, mint máshol. Körülbelül egy évtized óta ebben a nagy jövőre hivatott városban örökös pártviszályok dúlnak. Egyes, minden áron érvényesülni akaró férfiak izgatásai folytán a társadalma két részre tagolódott, amelyek hosszú éve- j ken át farkasszemet nézték egymással e város haladásának nagyon is érezhető kárára. Csak a legújabb időkben volt észrevehető egy kis közeledés a gyűlölködő ellenfél részéről. A jobb érzésű emberek már örültek, hogy végre-valahára helyreáll itt is a társadalmi béke és a polgárság egyértelműen, egyetértve dolgozik Csaba haladásán. Most mély fájdalommal kell konstatálnunk, hogy az a béke csak látszólagos volt. Önérdekhajhászó, a legszentebb jogokból is üzletet csináló emberek elhintették a konkolyt megint és a szavazásnál két ellenséges tábor fog egymással szemben állani. Mikor Kristóffy lemondott Csaba mandátumáról, mi mindjárt azt hangoztattuk, hogy a ciklus hátralevő rövid idejére a különböző pártok egyértelműen állapodjanak meg olyan jelöltben, aki legtöbb garanciát nyújt arra nézve, hogy Csaba érdekeit méltóképen fogja képviselni és szolgálni. Végre-valahára ébredjünk öntudatra mi is és csináljunk az országos politika helyett a béke és a városi politikát. Eleinte ugy látszott, hogy erre meg van a polgárságban a hajlandóság, de később csak elmérgesedett a helyzet. Különböző érdekek kerekedtek a közérdek fölé. Kiadták a jelszót, hogy megüresedett a csabai mandátum, ki ad többet érte és a jelöltek igyekeztek Csabára, hogy beszéljenek azokkal, akikkel „lehet teszélni." A város érdekeit igazán szivüköu viselő polgárok szilárdan ragaszkodtak ahhoz a már eleve elfoglalt álláspontjukhoz, hogy Csabát csak olyan ember képviselheti méltóképen a parlamentben, aki töviről ismeri ennek a sok viszontagságon keresztül ment városnak minden buját-baját, aki itt él, részt vesz az ügyek intézésében és olyan szeretettel viseltetik iránta, mint a jó gyermek az édesanyja iránt. Az idegeneknek, mint számtalan példa mutatja, csak a mandátumra van szükségük és ha azt a kezükbe kaparintják, rá se néznek többé Csabára — a legközelebbi választásig. Tudjuk, hogy Kristóffy, azelőtt Pető még sátoros ünnepekkor sem látogattak el Csabára, csak akkor, ha valamire szükségük volt. Mindenképen helyeselni lehet tehát azoknak az álláspontját, akik helyi jelölt mellett kardoskodtak és kardoskodnak ma is. Mindenki tudja, hogy Csaba lakosságának kilenctizedrésze gazda, vagy gazdálkodásból élő. Ilyen agrikultur vámsnak vitális érdeke tehát, hogy elsősorban a városfentartó elem érdekei találjanak méltó képviseletre. Ennek a tudatában örömmel töltötte el a város polgárainak nagy részét a csütörtöki jelölő-gvülésnek az az egyhangú lelkesedéssel kimondott határozata, hogy képviselőjelöltül Beliczey Gézát, a Békésmegyei Gazdasági Egyesület nagy érdemű elnöket lépteti fel. A Beliczey iránti ragaszkodás impozáns módon nyilvánult meg azon a jelölő-gyülésen, különösen mikor világosan kijelentette, hogy nem közjogi, hanem közgazdasági és városi politikái akar csinálni. Ez a hatáiozott kijelentés a város különböző politikai pártállásu polgárainak is szinte kötelességükké teszi, hogy holnap az urnánál szavazatukat Beliczey Gézára, Csaba szülöttére, e város hü fiára és egyik legelőkelőbb polgárára adja. Önérzetes, városát szerető polgár nem is cselekedhetik másképen! Önérzetes polgárt nagyszájú kortesek nem vezethetnek az urnához, mint a birkákat szokták a jászolhoz, hogy egy előtte teljesen ismeretlen idegenre leadja szavazatát! Mi Csaba polgárainak nagy többségét önérzetesnek tartjuk és épen ezért teljes bizalommal reméljük Beliczey Géza győzelmét! Beliczey Géza ma de'lután 3 órakor tartja programmbeszédét a Ferenc József téren, a Gazdasági Fgyej siilet háza élőit. Ugy "a programmbeszéd meghall; gatásán, mint a holnapi szavazáson részt vegyen Csaba minden lelkes polgára! Érdekes köriratok a megyénél. Két praktikus reform. A társtörvényhatóságok gyakran igen érdekes és nagy horderejű reforms eszmékkel teli köriratokat szoktak intézni Békésmegyóhez. E^yik-másik vérmesebb fantáziájú törvényhatóság ugyan néha elveti a sulykot és megvalósíthatatlan ideálok után eped a köriratában, de a legtöbb mégis olyan eszméket pendít meg, amelyek érdemesek a megszívlelésre és kivitelük is csak hasznára válnék a köznek Gyakran érkéz nek politikai jellegű koriratok is, de azok csak arravalók, hogy felkavarják ós megzavarják a törvényhatósági közgyűlések bókéjót, eredményes munkálkodását. Most Szabolcsvármegyéfől érkezett egyszerre két körirat, amelyek er^dmé nyesek arra, hogy a törvényhatósági bizottság figyelmét lekössék és hasonló szellemű fe irat kü'd^sóre ösztönözzék. Különösen fon o'-* az egyik, amelyik a gazdasági ismétlő iskolák reformjára vonatkozik. Ilyen gazdasági ismétlő iskolák az országnak valamennyi nagyobb községében vannak és sok helyen, mint például CsHbin is, igen szép er dménynyel működnek. A csabai gazdasági ismétlő iskola vizsgáin megjelenő szépszámú közönség mindig azzal a meggyőződéssel távozik, hogy az igen hasznos kultúrintézmény, létjogosultsága kétségbevonhatatlan ós a továbbfejlesztésre határozottan érdemes. Igaz, hogy a vezetéstől is sok függ. A csabai iskola vezetése pedig kitűnő kezekben van. Ssabolcsvármegye köriratában azt akarja, hogy a gazdasági ismétlő iskolák jelenlegi szervezete megváltoztattassák. Az iskolát — mondja a körirat — közelebb kell hozni az élethez. A gazdasági ismótiő iskolákba rendesen a legszegényebb szü'ők gyermekei járnak, akik már nagyobbak, tehát segítségükre lehetnek szüleiknek. Ugy kell reformálni az iskolát, hogy a növendékek élhessenek élethivatásuknak, de azért a továbbmüvelés áldásaiban is részesülhessenek. Az iskola tananyagát ugy kell összeállítani, hogy a növendékek megtalálják benne az élethivatásukhoz szükséges ismereteket is. Eíáltal jön szorosabb kapcsolatba az iskola az élettel és igy nevel igazán az életnek. Végül követeli Síabo c^megye, hogy az állam szüntesse be a móg meglevő és coljuknak meg nem f* lelő községi ismétlő iskolákat ós vegye valamennyit a kezelése alá. A másik körirat szintén iskolai reformra vonaikozik. Csakhogy faiskolai reformra. Szabó csme^ye azt szeretné keresztü vinni a földmivelésügyi miniszternél, hogy a faiskolák jelenlegi szervezete helyett minden községnek legyen egy faiskolája, ahol az iskolás gyermekek növénytani ismereteiket tyirapithatnák. E neliett lenne egv nagyohb. jáAz asszony ingatag. A tanácsosné finom fehér ujjaival kecsesen megfogta a porcellán tálat és jóakaróan mosolyogva Gáspár ur felé, igy szólt: — A vörös répából Gáspár ur! Kitűnően sikerült! — Oh. köszönöm — mondta Gáspár ur, udvariasan hajlongva s kéjesen otthonosan csettintett a nyelvével, egészen lehetetlen, hogy nagyságod fősztje ne legyen kitűnő. A ' tanácsosné fősztje tényleg kitűnő volt. — A la bonne-heure ! szokta volt mondani Gáspár ur, miközben pici piros szóját kecsesen összecsucsorította. Elsőrangú ínyenc volt és szakértő ezen a téren. És tiz év óta rendes va sárcapi vendége volt a tanácsos úréknak. Az állandó vendég jogcímére a tanácsos úrhoz fűzött mély barátsága, a barátságra p

3dig kitűnő modora és fedhetlen karaktere sdott alapot, amely tulajdonságok nélkül ez a nagy barátság a tanácsos ur ós egy közönséges, alantas hivatalnok között lehetetlen lett volna. — Igen, Gáspár ur a karakter — mondogatta a tanácsos ur, mikor a tanácsosné kifogásokat eme!t Gáspár urnák a magasabb ettikette-ben való járatlanságot eláruló modora ellen. — A nagy erények kedveórt el kell néznünk az apró hibákat — mondta a tanácsos ur — a gyémánton is lehet nek karcolások — tette móg hozzá, elégedetten mosolyogva sikerült ötletén. Szerette a képletes ós tömör mondásokat. A tanácsosné animózitása Gáspár ur ellen különben érthető volt: Gáspár ur nem udvarolt neki, ami a na^yszépsógü tanácsosnót titokban igen keserítette. De Gáspár ur egyáltalán semmiféle nőnek sem udvarolt. — Feleséget eltartani az én ezernégyszáz forintos fizetésemből lehetetlen — mondta kissé szomorúan s elmélázva simogatta apró, fürge kezivel selymes, szőke szakáilát. A tanácsosné gúnyosan nézett az apró emberkére és csípősen megje gyezte : — Utóvégre az igazi férfit, már az olyan férfit értem, aki ember a talpán, az máskép segit magán, ha nem nősülhet. Es haragosan u'asitotta vissza férje figyelmeztető pil antását. Mert Gispár ur ilyenkor kinos zavarba jött. Izgatottan feszengett a szókon s jóságos kék szemecskeit szigorúan összevonva, komolyan mondta, amint karakterek szokták : — En azt tartom, pardon, egyéni véleményem, hogy dsentlmen nem köt immorális viszonyt és nekem soha életemben nem volt növel szerelmi ügyem — kérem egyéni vélemény — tette móg egyszer hozzá, bocsánatkérően nézve a tanácsosnóra és mólyen elpirult. — Teljesen, tökéletesen igaza van, — mondta a tanácsos ur, aki fiatal korában nagyon immorális volt, de amióta kopasz fejjel elvette fejedelmi termetű feleségét, meghiggadt ós a nyárspolgári erények követőinek sokába lépett. Eíek' után mélyebben is i belebocsátkoztak e témának a taglav lásaba ós azt minden oldalról beható vizsgálat alá vévén, közben kitérve a szerelmi moralitás és immoralitásnak a sociológiai, családi, egyéni életre kiható jelentőségere, igen érdekes és követendő elveket és erkölcsi tételeket állítottak fel s mély szomorúsággal konstatálták, hogy azok a most fennálló romlott társadalom elveivel milyen ellentótben állanak. I yeDfrtjta beszélgetések folytak a vasárnapi délutánokon a fekete kávé után, mialatt illatos füstfelhők terjengtek a kellemesen bebutorozott, meleg családi érzéseket keltő dohányzóban a tanácsos ur ós barátja, Gtspar ur között, aki egy szóles karosszekbe süppedve, elismerő f-jbó intásokkal méltatta a tanácsos ur magvas kijelentóseit és mély hálát érzett főnöke iránt, aki barátságával lehetővé tette az ő számára a családi tűzhely melegének élvezését. A tanácsosné pedig ezalatt hímzett és álmodozó S'óp szemeit szórakozottan pihentette hol a férje méltóságos komoly arcán, hol Gáspár ur kecses, mindig figyelmet ós tapintatot sugárzó, mozgékony alakján. — Milyen unalmasak — sóhajtotta a tanácsosné és sajnálta önmagát. Keserű könnyeket morzsolt szét lopva a szemében ós többször ismételte magában: Oíj, Zoltán, ha tudnád, mennyire szeretlek! E sóhajnak gyakori ismétlése határozottan orvosság voit mélabura haj ó kedélyállapotára. I yenkor újra élet öntötte el finom arcit, élénkebben mozgatta fehér ujjaival a himző tűt, miközben türelmetlenül figyelte az óra lapján a mutató haladását. Mikor pedig az óra ötöt ütött, megkönnyebbülten felemelkedett a pamlagról s otthon hagyván a két barátot, akik redőbe vont homlokkal tárgyalták tovább „A boldog és boldogtalan okai" és „A. megcsalt férj" cimü problémákat és kocsiba ülve a városligetbe hajtatott, ahol ugyancsak abba a koc-iba beszállt az a Zjitan nevű főhadaagy, aki neháry órára elfeledtette véle házasélete bo.dogtal«nságát. A fordulat ebben a harmonikus, nyugalmas családi életben akkor következett be, amikor Gáspár ur egy szép vasárnap délutánján, a kitűnő eb d ütőn kitűnő hangulatban sétálgatva, szintén kivagyott a szabad természet ölére. Andalogva baktatott a városliget illatot, életet, szerelmet lehelő fái között. A komoly suhogó har.-fák a tavaszi légtől megittasulva, halkan zizegtek és virágodtól, illatos tavaszi virágoktól, kéjesen hajlongó ágaik szerelmesen simultak egymáshoz. A sötét fasorokban szerelmes párok sétáltak lassan imbolyogva. E váltak, majd ismét egymáshoz simultak, majd félénken körülnézve előbb szorosan átö elkeztek és hosszú csókba fulladva szerelmeskedtek. Gáspár ur nem ismert ezen a napon magára. Valami kellemes nyugtalanságot érzett, amilyet régen, nagyon régen, husz óves kora óta, — amikor még nem tudta leküzdeni magába azokat a fölötl^ges, a nyugalmas életei zavaró érzéseket — nem érzett. Tágult tüdővel szívta a buja esti levegőt és mélyebben vágott a bokrok közé. Egyszer zavartan megállott. A homályos uton egy pár só'áit. A nő gyönyörű termetű volt és szorosan, szerelmesen simult a férfi karcsú alakjához. Távolabb egy kocsi állott. Gáspár ur zavartan állott egy ideig. Valami f^jdilmas, eddig sohse érzett irigység fogta el a lelkét, bus szemekkel nézve az ölelkező párt. Végre még egy pi'lantást vetett a hölgyre, aztán nagyot sóhajtva, labujhegyen, discreten, karakterhez illő módon távozott.