Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-27 / 94. szám

Békéscsaba, i9i3. XL-ik évfolyam 94-ik szám. Csütörtök, november 27. BEKESMEGT Ü9S EOZLONT POLITIKAI LAP reiefori-szám 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részéi illető közlemények küldendők. Megjelenik íieíenkini kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. b'lSfizetni bármikor lehet éuneaveden i-xrlöl E^yes szám ára 12 fillér Kéziratok itcin adatnak uis«/.a. Felelés szerkesztő: nux»YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-srlm 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Téli napok. Békéscsaba, november 26. A szép hosszú ősz után bízvást várhatjuk a téli napok beköszöntését. A megbízhatatlan időjósok szerint kemény telünk lesz. És bár ugy lenne, mert a jó hosszú tél után jobban remélhetünk egy téli fagyok nélküli tavaszt, mely Magyarország szőlő- és gyümölcstermelésének az utóbbi években jóformán véget vetett. A mezőgazdasággal élő Magyarország a tél bekövetkeztével pihenőre tér. A munkaalkalmak úgyszólván megszűnnek, a falukra ráül az unalom, sok helyt az ínség is. Ne nézzük közönnyel a földmivelő nép tétlenségét, hanem sorsuk iránt való jó érzékkel segítsünk rajtuk. Segítsünk a telét gondnélküliebbé tenni. Valóban kevés fáradozásunk lenne ezzel és mélyreható szociális áldás fakad a nyomában. Kenyeret adhatunk a népnek, csak akarjuk. De hogyan lehetséges, hogy a földmives nép télen is keresethez jusson ? Hogy hogyan lehet, szeretnők a kérdéstevőt elvezetni azokba a háziipari termelő szövetkezetekbe, (van már belőlük az országban vagy száz) ahol a nép télen rendszeresen gazdasági háziiparral foglalkozik. Minden heTyen a háziiparnak azt a fajtáját végzik, amelynek nyersanyaga ingyen kéznél van. Ahol erdő van, ott a fát szerszámnak faragják; ahol nád, káka terem, ott alkalmas szatyorokat, tyukkeltetőket, párszáritókat, gyékénytakarókat fonnak; ahol fűzfa terem, ott kötik a gyümölcsös kosarakat; ahol kukoricacsuhé van, ott a szakajtókat, a kenyértartókat és egyéb ilyen, a háztartásban felhasználható tárgyakat kötnek. Milliókra megy a cirokseprő háziipari feldolgozása, hiszen egész hajórakományokat küldünk Amerikába, egyik bácskai termelő szövetkezet nyolcezer utazó kosarat szállított a mult évben Argentiniába, a hegyvidéki lakosságtól egy millió darab nyirfaseprüt vett a főváros; kórházak, elmegyógyintézetek, a magyar államvasút kitűnő és tömegmegrendelő ezeknek a háziipari tárgyaknak. Meglepő, de bizonyos dolog, ámbár mintegy százezer család foglalkozik hazánkban gazdasági háziiparral, — mégis a gyümölcskosarak nagy kontingensét Galíciából hozzuk be. Miért nem csináljuk ezeket itthon ? Mért kell idegenbe adni érte a pénzt ? Miért ne foglalkoztathatnék mi a dolognélkül való földmiveseket ? Beigazolódott dolog, hogy egy szorgalmas földmivelő család télen át háziiparból megkeresett naponta három koronát, de az egy korona átlagos kereset egészen bizonyos. Aki a nép téli élését ismeri, az tudja csak igazán, hogy a napi egy korona valósággal népjóléti tényező és ennek téli keresetében nem csigázódik, nem senyved el a napszámos, nem adósodik be, nem kénytelen előleget szedni a nyári aratási részére, szóval meg van előzve és anyagi boldogulása előtt nincsen a terhes adósságok torlasza. Micsoda nagy dolog lenne, * ha vármegyénk községeiben a gazdasági háziipar minél nagyobb lendületet venne. Kétségbeesve nézzük az Amerikába való kiözönlést, melynek egyik nagyon erős faktora a téli nyomoruságtól való félelem. Aki nyáron át arat és csépel és cukorrépát szed ősszel, annak ha télen egy kis háziipara van, jobb dolga van minálunk, mint a városi kishivatalnoknak. Különösen ha sikerül a maga fészkébe vonulni és ott ügyes felesége a gazdasági mellékhaszonvételek által gyarapítja a család évi jövedelmét. De hiszen ezek mind ismert és régen bizonyított dolgok. Nálunk azonban az a baj, hogy a kezdeményezés munkáját kényelemszeretetből senki se vállalja. Meg vagyunk győződve, hogy a nép javára üdvös do, log lenne valamelyes háziiparnak taníttatása, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, hogy hol kell megindi• tani a lépéseket ? Ebben akarunk tanácsot adni. A . földmivelésügyi minisztérium évenként ! az ország ötszáz községében háziipari tanításokat rendez. Az ügy élén Adler Rácz József miniszteri tanácsos áll, mint háziipari miniszteri megbízott. Neki kell irni, ha a községben valamely háziipari tanítást ingyen óhajtanak. Persze a községi elöljárókban is legyen annyi áldozatkészség, hogy helyiséget, fűtést és világítást ő adjon. A földmivelésügyi miniszter tanítómestert küld ki és ha csak kezdetben husz családtag tanulná meg a háziipar üzésnek valamely fajtáját, — ha haszna lesz abból annak a husz törekvő embernek, majd utánna jön a többi is. Nem kell attól félni. Igy volt ez minden községben és ott, ahol a nyersanyag megszerzése pénzbe nem kerül, a háziipar virágzó téli foglalkozás lesz. Ezek szerint jóformán egy kis érdeklődésével azoknak, akiknek ez állásuknál vagy hivataluknál ez amúgy is kötelessége, — megteremtődhet a községekben a gazdasági háziipar, mely a nép könnyebb megélésére vezet. Kataszteri felmérés Gyulán. i — | A pénzügyminiszter leirata. Gyula városához nem valami kelle. mes leirat érkezett most a pénzügyminisztertől. Azért nem kellemes, mert az anyagiakban nagyon szegény Gyulára ismét tetemes kiadással jár. Árról értesíti ugyanis a miniszter a várost, hogy Gyulán ós a gyulai járásban jövőre fogják megejteni a kataszteri felmérési munkálatokat, amelyek költségeit a város tartozik fizetni. Pár óv előtt Csabin volt a felmérés, ame y több mint 100,000 koronájába került Csabának. A gyulai felmérés nem kerül ilyen sokba, de akár mennyibe kerüljön is, Gyulának csak sok lesz. A kataszteri felmérésre azonban szükség van már csak az igazságosabb megadóztatás szempontjából is. A kiadásokat tehát akármilyen nagyok is, viselni kell. Most érkezett leiratában a pénzügyminiszter részletesen felsorolja azokat a követelményeket, amelyeket a városnak teljesítenie kell. Meglepi egy csomó kataszteri földmérő G.yu át, ópugy, mint pár évvel ezelőtt Csabát is ós azokról a városnak kell nagyobbrészt gondoskodnia. A miniszter kívánalmai a várostól a következők : U asitja a miniszter a várost, miszerint idejeben gondoskodjék, hogy a kirendelt felmérési tisztviselők részére a rendeletben felsorolt szolgálmányok, fennakadás nélkül előállíttassanak, különösen pedig a mérnöki jelekhez szükséges faanypg idejében beszerezteesék, a mérnökök részére természetben kiállítandó lakások, melyek egyszersmind irodai helyiségül is szolgálnak, a felmérési felügyelőségtől nyerendő értesítéshez képest, a megjelölt határidőre készen tartassanak, illetve hogy a felmerülendő költségek fedezetéről még a folyó évben gondoskodjék, nehogy a mérnökök any^g vagy lakás hiánya miatt munkálataikban gátolva legyenek, az államkincstár pc dig kárpótlási igények érvényesítésére kényszeríttessék. A város köteles a munkálatokhoz deszkákat, póznákat, a jelek felállításához szükséges mesterembereket, napszámosokat, fuvarokat, vala-nint a szükséges eszközöket, mint fúrókat, ásókat, kapákat, csákányokat, köteleket, léceket, vasszegeket, meszet, olajfestóket, ecseteket ingyen rendelkezésre bocsátani. B^kós községben, ahol már ugy a háromszögelés, mint a részletes felmérés is megtörtént, a telekkönyvi betótszerkesztés cíljából a mérnöki helyszinezóst rendeli el a pénzügyminiszter. Ezen háI romszögelési s mérnöki helyszinelósi I munkálatok rendkivü i költségeket okozfiiiep Közlöny tárcája Misi, a szamár. Irta: Tcma János. Egyszer egy szamár, valamely különös módon oroszlánbőrhöz jutott. A szegény párát a hivalkodás ördöge szállotta meg a pompás oroszlánbőr láttára és hosszas gondolkodás után odasúgta a párjának : — Mámi, ma a Misi megremegteti a pusztát és megfélemlíti gőgös állatait. A jó mámi elnevette magát a férje szavain. Jóizü volt a nevetése, hiszen a szegény Misinek oly ritkán vannak vidám percei, és íme, az öreg ma tréfálkozik. Misi azonban éppen nem tréfálkozva mondotta igéit ós nagyot ordítva hit vesére, haragosan elloholt. Meg sem állt a cserjésig, ahol magára vette a vedlett oroszlánbőrt. Hogy mit érzett az oroszlánköntös alatt Misi, azt nem is lehet elmondani. Fejét felvetette, nyakát kinyújtotta ós nagy, méltóságos léptekkel indu't neki a végtelen rengetegnek. Megy, mendegél, egyszeribe elébe akad egy nyul. — Hopp ! — itt az alkalom — gondolta magában a hős, — ezt a nyomorult párát, halálra ijesztem. Es egyik lábát felemelve, haragos szemekkel mérte végig a nyulat. A nyul nem mozdult, Misi nagy móltósággal megrázta a sörényét, gondolva, hogy attól majd csak megrémül a figyelmetlen jószág. De a nyul meg se mozdult. Erre már dühös lett Misi és nekirohant a nyúlnék. A nyul pedig oldalra állt. Misi megtorpan, haragos szemeit ráveti a lesifülesre, aki nagy nyugalommal nézegeti tovább. Ez a hideg szemlélődés végre is felkavarta Misi vérét, hirtelen rázkódás után kirúgott ós nagyot bődült. — Iá!Iá!Iá! — hangzik végig a pusztán a szamár rettenetes, haragos bődülése. A nyul azonban nem futott el, hanem gonosz mosolyra torzítva el apró száját, körüljárta a szamarat. Misi meg csak áll, csak bámul és sehogysem tudja megfejteni azt a kérdést, miért nem fut előle halálra rémülten az a nyomorult nyul ? Miután azonban sehogysem jutott nyitjára a dolognak, szó nélkül megfordult és elkeseredetten ós kedvetlenül hazafelé ügetett. A jó mámi épéin egy ösztövér bojtorján kórón lakmározott, amikor Misi hozzádörgölődzött. — Huh, te vagy az, jaj de furcsán nézel ki — ós nevetett oly bután, amilyen bután csak egy szamár tudhat, ha nevetni tudna. Misi ránéz az asszonyszamárra s mikor az már tisztességes arccal állt előtte, elmondta kalandját és hozzátette : — No mámi, most légy okos és mond meg, mert nem tudom kitalálni, mért nem ijedt meg lulajdonképen tőlem a nyul ? A mámi arca ijedtséggel telt el, de asszonyi leleménye mégis megmentette a Misi haragos rúgásától. Koppadt fejét szerelmes melegséggel dörzsölte párja lapockájához és nagy ravaszsággal édeskedő dünnyögóssel motyogta : — Te kis bolondom, én bizony nem tudom, hanem menj el a ló komához, az bizonyosan megmagyarázza néked a dolgot. Misinek erre egyszeribe fejibe szállt a büszkeség, hogyne mikor olyan okos kérdést tud felvetni, hogy arra sem ő, sem a felesége feleletet nem találnak. Ezért hát, mikor a ló elé ért, nem ugy állott meg előtte, mint egy közönséges szamárhoz illik, hanem hivalkodó, feszes és gőgös volt s elváltozott hangon, eltekintve a ló felett, tette fel kérdését: — Ugyan, te ló, ha van egy sütetnyi eszed, mond meg nekem, hogy mért nem tudtuk kitalálni, se a mámi, se én, hogy ama hitvány nyul, mely lyel ma reggel találkoztam a pusztán, nem csakhogy meg nem ijjedt tőlem, hanem még szemtelenkedett is velem ? A ló rávetette fél szemét a szamárra s miután nagy nyugalommal tovább harapdálta a fűszálakat, megkérdezte Misitől: — Ugyan mond csak, mi vagy te? Misi vak büszkeséggel rávágja a feleletet: — Oroszlán! A ló nem akarla észrevenni ezt a gőgösködést s ezért nagy nyugalommal kérdezgette tovább: — De mi voltál azelőtt ? Misi ugy érezte, hogy megingott alatta a föld s mind a vére a fejébe fut. (No de ilyen kíméletlen kérdés.) Nagykósőn súgja csak a ló felé : — Mi voltam ? Hát becsületes keresztes állat voltam, ha mindenáron tudni akarod. Erre már felemelte fejét a ló s csendes mosolygás közt szemlélve a szamár kínos zavarát, rákiált Misire: — A hétköznapi nevedet mondd! Misit megrémíti ez a durva nyersesség és hamarjába kiböki: — Hát szamár 1 Erre a ló nagy gúnyosan jegyzi meg: — No látod, ezért nem találtad ki! A ló azután belekapott egy hatalmas fücsomóba, Misi pedig valóságos szamár ügetéssel indult hazafelé. Útközben elveszítette az oroszlánbőrt s otthon a mámi mellé állva, buta arccal nekiesett a kóróbokornak és bizony még azon sem tűnődött, hogy miért jutott tulajdonkópen kóró a szamár eledeléül. Fekete képek a fehér birodalomból. - Elnyomott sóhajok Oroszországból. Irta: Egy orosz emigráns. Rablónak, gyilkosnak, egészen közönséges gonosztevőnek sokkal kevésbé veszedelmes lenni Oroszországban, mint még csak gondolkozni is olyan politikai kérdésekről, amik esetleg kényesek lehetnek a hatalmon levőkre. Amazoknak is kijár a büntetés, az kétségtelen, de az ő büntetésük összehasonlíthatatlanul enyhébb, mint az, amely arra vár, aki csak a gyanújába keveredett annak, hogy lázadó. A politikai bűnösöket nem igen szokták sokat vallatni, hanem rövidesen kiszabják rá a legsúlyosabb büntetést, Szibériába, vagy Szakhalin szigetére való deportálást, száműzetést,