Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-14 / 73. szám

2 BÉKÉSMECJYÉI KÖZLÖNY téséhez. Boldogan mondogatták az endrő diek, hogy milyen passzió lesz ezután az öreg kertekbe járni. De ember tervez és — a járási utibizottság végez. Nemrégiben ugyanis az útépítés megakadt. Tudakozódtak, érdeklődtek, hogy miért történt mindez, de feleletet csak később kaptak rá. Az útépítéshez tudvalevőleg nagyon sok homok kell, hiszen a müutaknak elengedhetetlenül fontos alkotórésze a homokréteg. Hogy az építkezés minél kevesebbe kerüljön, a homokot H u n y a Mátyás ottani polgár földjéről bányászták és onnan hordták. A homok be is vált, nem volt ellene szakembereknek sem kifogásuk. De egyszer ám jött a nagy ur, a járási utibizottság. Mikor már körülbelül másfél kilométernyi útrész ki volt épitve a Hunya-fóle bányahomokkal, eszébe jut az utibizottságnak, hogy hopp, csináljunk egy kis zűrzavart. Rögvest beszüntette tehát az útépítést azzal az indokolással, hogy a bányahomok nem jó, az épitő köteles folyami homokot hozatni és azt felhasználni az építésnél. Folyami homokot pedig messziről lehet hozatni és drága is Különösen drága lesz, mire Endrődre kerül, amelynek nincsen vasúti állomása. És hamarosan nem is lehet kapni. Az endődiek várhatnak az ut elkészültére akár a jövő esztendeig. Pedig azt remélték, hogy az őszi esős, sáros idő beálltával már az uj uton közlekedhetnek. Ez a reményük azonban nem teljesül a bölcs utibizottság jóvoltából. Nem értjük az utibizottság eljárását. Még a vállalatba adás előtt ki kellett volna kötnie, hogy az útépítésnél csak fotyami homokot lehet felhasználni. Eddig jó volt a bányahomok és csak most, mikor az épitkerés már nagyon előrehaladott stádiumban van, jut eszébe a tisztelt utibizottságnak az, hogy a folyami homok jobb, a bányahomoknál ? Már a lakosság érdeke is megkívánja, hogy az útépítés mielőbb befejeztessék. Az utibizottságnak pedig ezt az érdeket, a közérdeket kell tekinteni elsősorban ós nem gátat vetni az építkezésnek a homokkórdós miatt, különösen mikor nyilvánvaló, hogy a bányahomok is megfelelőnek bizonyult, ha nem is olyan jó, mint a folyami homok. Bucsatelep önállósulni akar. Kérvény a belügyminiszterhez. Füzesgyarmat határában, de az anyaközségtől csaknem olyan távolságra, mint Gerendás Csabától, van Bucsatelep. Lakói legnagyobbrészt füzesgyarmati magyarok, de a szomszédol községekből is származtak oda sokan, úgyhogy Bucsatelepet sárréti konglomerátumnak lehet tekinteni. És Bucsatelep nem is olyan szétszórt határrósz, mint például Gerendás. Ott a házak szorosan egymás mellett vannak, úgyhogy Bucsatelep határozottan község benyomását teszi mindenkire, aki ott megfordul. Utcái is vannak, úgyhogy Bucsatelep rendezettebb még községnek is, mint például Szentetornya, amelynek házai egy óriási területen szerteszéjjel vannak szórva. Békésmegyében gyakorta lehet tapasztalni, hogy a nagyobb és sürü népességgel biró határrészek önállósulni akarnának. Hiszen maga Szentetornya község is ilyen önállósulási törekvésnek az eredménye. Csaba határában a gerendásiak most indítottak mozgalmat az önállósítás iránt, amiből azonban nem lesz semmi, mert Gerendásban nincsenek meg azok a garanciák, amelyeket egy községtől meg lehet kívánni. Az egész mozgalmat különben is egypár feltűnést kereső ember inscenálta, a gerendásiak többsége hallani sem akar az önállósulásról, mert tudja, hogy akkor terhei jelentékenyen megnövekednek. Az önállósulást rendesen azok a határrészek szeretnék, amelyek az anyaközségtől messzire esnek, amelyek lakosainak tehát rengeteg utat kell tenniök, ha ügyes-bajos dolgaikat el akarják végezni. A gerendásiak egynémely részének például ezelőtt 40—45 kilométernyi utat kellett tennie, ha a községházán valami dolga akadt. Most ugyan a közigazgatási kirendeltség által ez alól fel van mentve, de azért még mindig csak nyomja a nagy távolság. A bucsatelepiek szintén nagyon távol esnek Füzesgyarmattól, nekik is van községházuk és jegyzőjük is olyanformán, mint Csabán Erzsóbethelynek, de ők ennyi önállósággal nincsenek megelégedve. Jelentékeny adóval járulnak Füzesgyarmat terheinek könnyítéséhez és annak ellenértékéül alig kapnak valamit. Az anyaközségben már batonpallón sétálnak az emberek, Bucsatelepnek azonban meg kell elégednie a sárral, vagy a deszkapallóval. Pedig a betonpalló költségeihez a bucsatelepiek is hozzájárultak. Emellett még sok olyan körülmény merült fel, amelyek Bucsatelepnek Füzesgyarmattól való elszakadását indokolttá teszik. Bíznak abban a bucsatelepiek, hogy az önállósítással terheik nem fognak növekedni. Da még ha növekszik valamivel, azt is szivesan meg fogják fizetni, mert boldoggá teszi őket annak a tudata, hogy sorsukat önmaguk intézik, nem parancsol nékik senki. Bucsatelepnek községgé való átalakulása már csak azért is indokolt, mert, mint fentebb emiitettük, össze van épülve, már most is közsógjellegü, van községháza, temploma, vannak iskolái, a népesség snáma, a határ nagysága elegendő, egyszóval meg van benne minden garancia arre, hogy község le-' gyen. A bucsatelepiek a gerendásiak példájára, a község tudta nélkül és a vármegye megkerülésével egyenesen a belügyminiszterhez nyújtották be kérvényüket sz önállósítás iránt. Azt hitték, hogy a miniszter az alantas fórumok véleményének kikérése nélkül rögtön községgé fogja Bucsatelepet avanzsiroztatni, kinos meglepetést okozva ezzel Füzesgyaruiatnak, amely természetesen nem jó szemmel nézi az átalakulási mozgalmat és mindent elkövet arra, hogy az átalakulásból ne legyen semmi. Füzesgyarmat ugyanis jelentékeny jövedelemtől esik el, ha Bucsatelep községgé alakul. A bucsatelepiek azonban hiába nyuj-" tottak be kérvényüket közvetlenül a belügyminiszterhez, meg kell annak járnia az alantos fórumokat is. A miniszter ugyanis leküldötte a kérvényt véleményezés végett a vármegyéhez. A vármegye bizonyára ugyáne célból leküldi a járási főszolgabíróhoz, az meg viszont a képviselőtestületet kérdezi meg, egyszóval végig megy a kérvény minden fórumon. Csak ezek véleményének meghallgatása után dönt a belügyminiszter abban, hogy önálló község lesz e Bucsatelep, vagy marad továbbra is pusztának, Füzesgyarmat határrészének? Személyzet-szaporítás a esabai városházán. Békéscsaba község közgyűlése, mint már megírtuk, csütörtökön lesz. E gyűlés elé nagy érdeklődéssel tekint Békéscsaba közönsége. Előbbi cikkünkben is jeleztük, hogy a közgyűlés egyes tárgyainak bővebb fejtegetésére visszatérünk, mert közérdekről, tehát mindnyájunk érdekéről van szó. ^ Egyik igen fontos tárgya lesz a képviselőtestületi közgyűlésnek a szervezési szabályrendelet abbeli módosítása, hogy a községi pénztári alap számadásainak elkészítését a főpénztári tisztség kezeléséből a számvevőség kezelésébe tegye át. E szervezési változás sürgős keresztülvitelét a járási főszolgabíró ós a többi felügyeleti hatóságok által megtartott váratlan vizsgálat tette szükségessé, mely hatóságok vizsgálat alkalmával megállapították azt, hogy a fizető pénztár az óriási forgalom következtében fontos, garanciális ténykedésével úgyis nagyon el van foglalva, az általa kifizetett öszszegekről csak a számvevőség utján számolhat el a közgyűlésnek, raiórt is feltétlen szükségessé vált az összes számadások elkészítését a számvevőség ügykörébe áttenni. Tüzetes vizsgálat alá változott is esetleg e tárgyban a nézete s pluralitásos javaslat szervezőjének; a választói jogról van már uj törvényünk és az ily nagy kórdóst nem lehet minden évben megbolygatni, de még minden évtizedben sem. Mi jót várhatnánk tehát az Andrássypárttól? A közerkölcsök megtisztítását igóri, de az csak amolyan frázis. Politikai eszközökkel nem lehet erkölcsöt javítani, politikai pártnak nem is ez a dolga, hanem a politizálás. Azért, hogy az Andrássy-párt alatt semmi sem változzék, nem érdemes hozzá csatlakozni. Ezért közömbös a nagyközönség hangulata az uj párt irányában. Zavarok egy útépitéskörül. Az Endrőd-Kondoros tanyai út építése megakadt. Tudvalevő dolog, hogy az endrődiek jómódúak és maga Endrőd egyik legszilárdabb alapon álló községe a vármegyének, dacára, hogy nincsen vasútja és belátható időn belül remény sem igen van arra, hogy valamikor lesz vasútja. Az endrődieknek van egy tiszteletreméltó ós csak kevés községben tapasztalható erényük. Az nevezetesen, hogy szeretik községüket, dolgoznak annak fejlődésón, haladásán és készek érte jelentékeny áldozatot is hozni. Tudvalevő, hiszen megírtuk annak idején többször, hogy például a Hármaskörös hidra milyen hatalmas összeget áldozott az endrődi képviselőtestület. Mindent beleszámítva körülbelül 180,000 koronára rug az az összeg, melyet Endrőd a hidra megszavazott. Csakis ez a nagy áldozatkészség tette lehetővé, hogy a 348,000 koronába kerülő építéséhez hozzá lehet fogni. A kereskedelmi miniszternek imponált ez a nagy áldozatkészség ós ő is sietett jelentékeny öszszeggel hozzájárulni a hídépítés költségeihez. Ugyanakkor, mikor a hídépítésről volt szó, a képviselőtestület egy másik szintén jelentős áldozatot is hozott. Ugyanis 60,000 koronát szavazott meg a kondorosi tanyákhoz vezető útnak három kilométer hosszúságban való kikövezósére. Régi vágyuk már az endrődieknek, hogy az az ut kiköveztessók. Arra ugyanis igen élénk a forgalom az öreg kertig ós a Sóshalomig. Azaz csak volna elénk a-forgalom, ha jó ut volna. De azon az uton az óv legnagyobb részében feneketlen a sár, úgyhogy közlekedni csak a legnagyobb nehézségekkel lehet. Endrődnek ez a jelentékeny nagy határrésze tehát az óv nagy részében úgyszólván el van zárva az anyaközségtől, csupán azért, mert járhatatlan az ut. Örömmel fogadta ennélfogva mindegyik endrődi ember a képviselőtestületnek az ut kiépítésére vonatkozó határozatát. Már hozzá is fogtak az épiModernség a művészetekben. (Az Aurora-kör folyó hó 8-iki irodalmi estélyén előadta Illés Dávid MÁV. mérnök.) Tisztelt hölgyeim ós uraim 1 Midőn az Aurora-irodalmi estélyek tárgysorozatát beszéltük meg, elég könynyelmü voltam megpendíteni azt a témát, mely a modernség ós a művészetek viszonyát akarja tárgyalni ós tisztázni. És minthogy a könnyelműség karöltve jár a vakmerőséggel, — természetesen voltam olyan vakmerő is, vállalni ezen súlyos téma előadását. — Feladatom nehéz voltáról sajnos, csak akkor győződtem meg, mikor a könnyedén odavetett tárgyról gondolkozni is kezdtem. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy úgyszólván határtalan tenger hullámain sajkázom, ahonnan most izzadva igyekezhetem ki a biztos partra. — Meg fognak tehát bocsájtani, ha az ügyek ilyen állása mellett a dolog könnyebb végét fogom meg és nem bocsájtkozom ezen óceán mélységeibe, hanem arra szorítkozom, hogy egy remélhetőleg élénk eszmecsere kiinduló pontjával szolgáljak. Modernség! — Mi az a modernség ? Már csupán a fogalom, melyet e szóval ki akarunk fejezni, olyan tág, hogy annak teljes meghatározása magában is kitölthetnó mai esténk szük kereteit, hát még vonatkozásban irodalom — és művészettel! A modernség mint fogalom — egész általánosságban, — azt a megkülönböztetést akarja jelenteni, melyet a mult, sőt modernebbül, a félmúlt ós a mai keletű dolgok között felállítunk vagy találunk. Hogy még egy sőttel toldjam meg az ügyet: a szigorú esztétikusok még a mai keletű dolgok között is találnak és állítanak modernség dolgában megkülönböztetést. Ez a megkülönböztetés oly sok szempontból történhetik és subjektiv, egyéni voltánál fogva ismét olyan szerteágazó, hogy egyáltalán nem csodálatos, ha a modernség körül a legtökéletesebb káoszt látjuk kavarogni. Ebbe a káoszba — ugy sejtem, — mi sem fogunk rendet teremteni és meglehetünk elégedve, ha abba sorozatos estólyeinken csupán csak belevilágítunk. A modernség megállapításának egy könnyű és ezért igen kedvelt szempontja: a tisztán időrendi megállapítás. Ez az úgynevezett óvszámrendszer. Vannak ugyanis, akik egyszerűen egy évszámot állítanak fel és ami azon évről van, az nekik modern. Az enyhébben itélök ezen évszámot régibb évtizedekben állapítják meg, a szigorúbbak azonban csak az önképzőkörbe való belépésük időpontjáig hajlandók visszamenni. — Minthogy e két szélsőség között is számosan mozognak, elképzelhető, hogy már maga az időrendi megállapítás milyen gazdag skáláját adja a modernségnek. Az évszám szerinti modernség igen kedvesen nyilatkozik meg azoknál, akik még a mai irók ós művészek között is ugy distingválnak, hogy például csak a 30 éven aluliakat ismerik el moderneknek, azonfelül már mindenki — cúgos cipős! Rokonfelfogás ezzel a tankönyv szempont. Eszerint mindenki, aki tankönyvbe, vagy pláne irodalomtörténetbe került, az már múmia és oda se szagoljon, ahol modernekről szó esik. Van azután az átlag esztétikusoknak | egy igen tekintélyes csopofíja, mely a modernséget egyszerűen mint divatcikket kezeli. Nekik csak az az iró vagy művész modern, akiről mindenki beszól, aki állandóan műsoron van, aki közkézen forog, — szóval aki divatban van! — Ha véletlenül divatba jönnének a passió-játékok vagy troubadourok, ezeket, mint a modernség remekeit üdvözölnék. A barokk-styl nekik épp oly modern — ha divatos, akár Walter Crane legmerészebb alkotása. Már egy magasabb rendű felfogás ós ez az alkotó irók és művészek kö zött is neki áldozatait az úgynevezett „forma"-szempont. Ennek törvénye szerint csak az lehet modern, ami külső megnyilvánulásában merőb9n elüt minden eddig létezőtől. Ez a „uoch nie dagewesen" elmélet jelenti manapság az igazi modernséget, a modernség csimborpssóját ós eredményezi azokat a torzhajtásokat, melyek futurizmus, kubizmus és egyéb izmusok elnevezése alatt terjesztik il atukat. Sietek közbevetni, hogy egyáltalán nem akarom azt állítani, miszerint a a régiek a szép megnyilvánulásának formáit már mind kimerítették volna ; de viszont azt állítani, hogy ami uj, az egyúttal modern, ugyancsak elhibázott, de népszerű felfogás. A felsorolt szempontok természetesen az egyéni hajlam és izlés szerint ismét számos alszempontra oszlanak és ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen a téren teljes sötétség lebegjen. Ne méltóztassanak azonban gondolni, ez a sötétség a modernség fogalmának definitiójával azután meg is szűnik. Ha ugyanis mo3t már a modernség értékelését ós értékét tekintjük az irodalomban, a képzőművészetekben ós a I zenében, ugy azt fogjuk találni, hogy | ilt már nem c^ak különféle, hanem ellentétes és ellentmondó felfogások ejtik legkínosabb zavarba a jámbor szemlélőt. Például az irodalomban ós kivált a költészetben, klassikusokról beszólni egyszerűen diffamáló dolog és a ki igazán modern lény, az sietve igyekszik elfelejteni azt a néhány kalasszikus strófát, melyet akarata ellen maradi szülők és tanitók vertek a fejébe. A képzőművészeteknél ép ellenkezően áll a dolog Nemcsak a renaissance mestereit, hanem még az antik művészét mestereit is feltétlen hódolat övezi és a legrippirónaibb pacsmagoló ép oly szent áhítattal zarándokol az antik művészek alkotásai elé, akár az akedémi leggyepjsebb müitósze. A modernség értékelése tekintetóban a zene terén ismét ellentétes pártokon oszlik mpg a hozzáértők serege. Ugyanazt a szerzőt, kit az egyik csoport a hang birodalmának trónusára helyez, ugyanazt a másik csopori zagyva dadogónak minősiti, ki az eget a nagybőgőtől sem tudja megkülömböztetni. Elértem volna most már kisded fejtegetésem ama pontjához, ahol nekem is elő kellene állani, hogy elmondjam mi is hát az a modernség és mi annak igazi szerepe az irodalomban ós a művészetekben ? Ezzel e percben nem fogok előállani, mert az idő rövidsége ós más jellegű elfoglaltságom lehetetlenné tette, hogy ezzel a súlyos problémával közelebbről foglalkozzam. Őszintén bevallom, hogy nem állanak rendelkezésemre azon széleskörű ismeretek, melyek alapján a modernségről alaposan és jogosan nyilatkozhatnék. Miután pedig ezek szerint mint előadónak előadni