Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-04 / 70. szám

2 BÉKÉSMEOTÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 szept. 4. Gyulavári a tisztviselők ellen. Hol vagy magyar erkölcs? Gyulavárival többször foglalkoztunk már lapunk hasábjain. Sajnos sohasem volt alkalom arra, hogy valami szépet, dicséretreméltót írjunk róla. Mert Gyulavári nem olyan falu ám, amelyik szereti a szépet. A gyulaváriaknak csak a csúnya, vagy a középszerű kell. Ezelőtt napirenden voltak ott a verekedések ós csak Lukács Endre főszolgabíró erélyes intézkedésének köszönhető, hogy valamennyire megszűntek, bár a napokban csak foglalkoznunk kellett egy véres verekedéssel. Az alispán csak véletlenül, mondjuk, sajnálkozásból engedett meg egy mulatságot és csupa kíméletből egy kicsit megtapogatták a legények. A gyulaváriaknak aztán a kultura, az intelligensebb osztáíy sorsa iránt ; semmi érzékük sincs. Egykedvűen néz- j nék, hogy az a községi tisztviselő, aki értük ós nekik dolgozik, az óhenhalással küzd. Gyulavárin ugyan nem indulna meg senki szive, ha mindjárt családostól éhenhalna. Én nem is hiszem, hogy a gyulavárii tiszta magyar fajta volna. Mint a legnagyobb magyar város, Debrecen fia, másképen ismerem a magyart. A magyarnak elsősorban jó szive van, együtt érez a szenvedőkkel, együtt sir a sírókkal. Aztán a magyar ember gavallér is ám. Nem szereti látni, hogy azok, akiket ő fizet, vagy akikre rá van szorulva, nyomorogjanak. A gyulavárii nép azonban az ilyesmit nem érzi. Nem is tiszta magyar az. Valami oláhba ojtott sváb-magyar lehet. De nem igazi magyar . . . Mutatja ezt az alább elmondandó eset is. Gyulavári község alkalmazottai is érezvén a megélhetési viszonyoknak a minden vonalon előállott drágaság folytán bekövetkezett változását és súlyosbodását, anyagi helyzetük javítása céljából fizetésüknek móltányos javítását kérték a képviselőtestülettől. A képviselőtestület azonban a kérelem elől ridegen elzárkózott. Felebbezós folytán a törvényhatóság feloldotta a község határozatát és a kérelemnek ajabbi megfontolására és uj határozathozatalra utasította a képviselőtestületet. A törvényhatóság határozata következtében a községi képviselőtestület egy bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozása és javaslattétel végett. A bizottság azt az előterjesztést tette, hogy a községi alkalmazottak törzsfizetésük 20 százalékának megfelelő fizetósjavitásban rószesittessenek a község által. A képviselőtestületben azonban ezen nagyon is mérsékelt irányú előterjesztés mellett csupán egyetlen tag szólalt fel és pedig C s e t e György, a többiek azonban mind ellene voltak ós hevesen kikeltek az ellen, hogy a tisztviselőknek bármit is adjanak. A képviselőtestület tényleg egy szavazat ellen az összes többi — 13 — jelenvoltak szavazatával azt a határozatot hozta, hogy a községi alkalmazottak fizetésjavitásával nem hajlandó a községet megterhelni. Gyulavári község tehát az egyedüli község a vármegyében, amely a megnehezült életviszonyok következményeivel számolni nem akar. A község határozatát az összes alkalmazottak megfelebbeztók a törvényhatósághoz, amely valószínűleg több érzéket fog tanúsítani a tisztviselők móltányos és végeredményében közérdekű kívánságával szemben. Hogy minő felfogás uralkodik Gyulavári község képviselőtestületének különösen földmives tagjai között a tisztviselők sorsának javítása tekintetében, azt élénken jellemzi a vármegyéhez beterjesztett jegyzőkönyvben is olvasható egyik bizottsági tag által felhozott érvelés, mely szerint „a tisztviselők nem arra valók, hogy a terhek folytonos emelésével a képviselők sírját megássák, hanem arra, hogy kötelességüket lelkiismeretesen elvégezzék." Egy mentség van az ilyen felfogásra, nevezetesen az, hogy a törvényhatóságban is elhangzott már nem is egyszer, ilyesféle nyilatkozat a vármegyei tisztviselőkkel szemben is. Uj állami iskolák megyénkben. Négy község 28 iskolát kap. Hátfőn kezdődtek Csabán a beiratkozások és mindjárt aznap rengeteg sok panaszt lehetett hallani az állami elemi iskolára a szülők részéről. Százan ós százan panaszkodnak, hogy bár ott állottak már kora reggel az iskola vagy a tanterem előtt, mégsem tudták elérni azt a régi ós forró vágyukat, hogy gyermekeiket az állami iskolába írassák be. A felekezeti iskolákat a csabai szülők nem nagyon szeretik. Évről-évre növekedik azoknak a száma, akik szeptember elején az állami iskolához zarándokolnak és ugy néznek rá, mint a mohamedán az ő Mekkájára. És évről-évre megujul, mégpedig folytonosan nagyobbodó mértékben a tülekedés, a veszekedés egy-egy helyért, ugy, hogy nem egy szülő kénytelen az iskolából eltávozni. Ennek oka mindenki előtt ismeretes. Az az egy állami iskola a város belterületén elenyészően kevés. |Régóta mozgolódik Csaba vezetősége aziránt, hogy az állam szaporítsa iskolái számát, egyúttal vegye át az öt községi iskolát is. Mindakettőre nagy szükség van. Uj állami iskolák kellenek az alvégre és a felvégre, mert évente 5-600 gyermeket kénytelen elutasítani a mostani állami iskola igazgatósága. Ha a két állami iskola felépül, rövid idő múlva bizonyára azok is szűkeknek fognak bizonyulni, mert a szülők különös vonzalommal viseltetnek az állami iskolák iránt Ez a magyarság szén pontjából örvendetes is, mert az állami iskolában a csabai tótajku gyerek csak magyarul tanul, nem pedig vegyesen, mint a felekezeti iskolákban. Azonban nemcsak a két uj állami iskolára van szükség, hanem a községi iskolák államosítására is. A községi iskolák tudvalevőleg mind tanyaiak. A belterületen nincs egyetlen községi iskola sem. Az ottani tanítók tehát a jelenlegi viszonyok között nem is számithatnak arra, hogy valamikor a belterületre kerülnek. Az állami ós a felekezeti iskolák tanítóinak biztos kilátásuk van arra, hogy nem sokáig kell kinlódniok a tanyán, de a csabai községieknek nincs. Egynémelyik már 15 óv óta van künn. Talán fölösleges is mondanunk, hogy a tanyai tanítóskodás teli van kényelmetlenséggel ós más mindenféle bajjal, különösen azoknál, akik gyermekeik neveltetése miatt kénytelenek Lenn lakni a városban. Hányszor kell ezeknek a tanítóknak zivataros, hófergeteges időkben kutyagolni ki vagy be, kitéve mindenféle veszedelemnek. Igazán megérdemelnék, nagyon is rászolgáltak már arra, hogy valamikép?n bekerüljenek a városba. Erre pedig csak egy mód van. Az, hogy az állam vegye át a községi iskolákat. Akkor fiatalabb erőket helyez ki a tanyákra, őket pedig a belterületi állami iskolákban helyezi el. Most a község vezetőségének ismét van alkalma kérni az átvételre a kultuszminisztert. És ezt meg is kall cselekednie, mert ez kötelessége nemcsak maga iránt, hanem a rég künn működő községi tanítók iránt is. Az államosítással jelentékeny teher szakad le a válláról, a tanítók pedig boldogok lesznek, nem lesznek teli panasszal, mint jelenleg. A kulturminiszteriumban, — félhivatalos közlés szerint — most elkészült az a tervezet, amely a jövő évben állítandó és részint államosítandó népiskolákra vonatkozik. Jankó vich Béla miniszter már jóváhagyta a terve- * zetet, amelyet alább egész terjedelmében közlünk, Kitűnik ebből, hogy 1914 szeptember 1-én 227 elemi iskolát vesz át az állam. Az iskoláknak egy részét most kezdik el ópiteni, má ik részit pedig — különösen a nemzetiséglakta vi déken — az eddig iskolaföntartó hatósá) goktól veszi át az állam. A tervezet hónapokig tartó munka után készült el a kultuszminisztériumban, N e i s z e r Antal tanácsos osztályán. A fontos dokumentum, melyet már hivatalosan is nyilvánosságra hoznak, nagy örömet keltett az egész országban. Békósmegyére az uj állami iskolákból 28 tanterem esik. Még pedig Csaba 12, Mezőberóny 7, Kondoros 4, Békés J pedig 5 tanerős iskolát fog kapni. Csabán, mint fentobb is emiitettük, legalább is két uj iskolára van sürgős szükség. Az egyiknek az alvégen, a másiknak a felvégen kell lennie. A miniszter által Csabának juttatott 12 tanerőből mindegyik városrésznek jut 6, tehát hat tantermes iskolákat kell építenie a községnek mind a két város részen. A felvógi iskola számára alkalmas helyet valahol a szervasi ut tájékán kell keresni, az alvégi iskola számára pedig az uj Körös-hid, vagy az orosházi-utca közelében, egyszóval olyan helyen, hogy a Körösön tuli részen is könnyen megközelíthető legyen. Különben maga a gyönyörűen fejlódő Körösön tuli rósz is megérdemelne egy állami iskolát. Remélhetőleg a közel jövőben fog is kapni. Csabának most mindenekelőtt ismét el kell követnie mindent, hogy az állam átvegye a községi tanítókat. Ha ezt most elmulasztja, szegény tanítóknak sohase lehet reményük arra, hogy a városba bekerüljenek. Még öreg korukban is ott kell nekik kinlódniok a viharokkal, veszedelmekkel teli pusztaságban . . . V s integettek a katonáknak, hogy vegyék célba a vakmerőket. Erre golyózápor sivított feléjük s előttük és mögöttük sürü kopogással verődtek a hidra a puskagolyók. Érezték a süvítő ólomdarabok per; se ő szelét, kivont kardjukat majd kiverték a kezükből a reá pattant golyók, de ők mereven, mozdulatlanul állottak a hid lábánál s komoran, szótlanul, hol egymásra, hol az ellenségre néztek. Pusztelnik oldalt állt tőlük, de ő se szóit, csak nézte ezt a különös párbajt a bátorság, a hidegvér, a halálmegvetós ez izgalmas párbaját. Istenítélet ez! A golyók mint szu nyograj a mocsár fölött, oly sürün repkedtek körülöttük. Némelyik belecsapott a vizbe, ahonnan eg

!s? hullámtornyot csapott föl. A sistergés, a zúgás, a pattogás, a dörgés, a sivitás pokoli hangversenyébon, amely az acélidegeket is megrázta volna, ők meg se moccantak paripáikon. Ezek is ugy álltak ott, mintha ércből lettek volna öntve. Csak a fülüket hegyezték, a szemük villámlott s orrlyukaik fújtak. Parancsőrtisztek vágtattak Görgeihez jelentésekkel, vagy utasítást kérve. De ő le nem jött a hídról. A iovát se fordította meg. Végighallgatta a jelentéseket, pár szót szólt, vagy utasítást adott anélkül, hogy megfordult volna. Aztán megint farkasszemet nézett az ellenséggel, a haláltosztó ágyuk érctorkával, a puskák csővóvel, amikből egyre sűrűbben ropogtak a golyók. Egyszerre csak tompa zuhanást hallottak. A hidlásfák recsegve döngöttek alattuk. Zichy nem mozdult, Görgei se. Közvetlen mellettük kínosan rugdalózott egy paripa. Egy pillanatra eszébe villant Görgeinek, hogy Pusztelnik állt mellettüK. Az őrnagy azonban életjelt adott magáról. — Jaj, de fáj a szivem e gyönyörű arab csődörömórt — mormolta bosszúsan, amint fölkelt a földről ós kiszabadította magát lelőtt paripája alól. — Örülj, hogy nem téged ért a golyó — felelt vissza Görgei anélkül, hogy megfordult volna. — Katona dolog — szólalt meg Zichy s merev, szúró pillantást vetett Görgeire. Ez némán bólintott fejével, aztán tovább nézte az ellenség tűzharcát. Az osztrákok most hosszú csatárláncban, szuronyt szegezve rohamot intéztek a hid ellen. Zichy fagyosan vizsgálta Görgei vonásait. Egy izom se rándult meg azon, még a szempillája se rezdült. Nyugodt ez az ember, mint egy hószobor a jégsivatagon. A honvédek gyilkos össztüzet adtak az osztrák csatárláncra. A golyók szóies utcákat vágtak az előre rohanók között. Az osztrák tisztek kardja megállást intett. A c atáriáncok tüstént megállottak. Egy tiszt intett egy osztrák céllövő vadásznak s az hideg nyugalommal c-Mbe vette Görgeit. De e pillanatban valamelyik honvéd fegyvere eldördült s a vadász arcra bukott. Erre többen vették célba Görgeit, de ő meg se moccant. Zichy se. — Tábornok ur, kiáltott fel ijedten Pusztelnik, nem látja, hogy hányan céloznak önre? Görgei nem válaszolt, mintha nem látna és nem hallana. Csak állt, mint az ércszobor. A honvédek sortüze azonban előbb dördült el s tisztán lehetett hallani az osztrákok zuhanását ós jajkiáltását. Most észreveszi Zichy, hogy kartácscsal akarnak végig öpreni a liidon. Hirielen megfordul s mélyen, csodálkozó tekintettel Görgei szemébe néz. Tábornok ur, kár lenne az életéért. Görgei ránéz az ő szúró, átható tekintetével, aztán a gróf felé fordítja a lovát. — No, ha ön azt hiszi, hát menjünk Én eleget láttam. Zichy előre bocsátotta a tábornokot, aztán ő is megfordította a lovát. Mindkettő megpörgette a sarkantyúját s a két paripa elvágtatott. E pillanatban eldördült a kartárcsra töltött ágyú és apró szilánkokká forgácsolta a hidlásfőt, ahol egy pillanattal előbb még Görgei ós gróf Zichy állottak. A csatatéri párbaj végett ért. Görgei ellovagolt a viz pariján, Zichy mindenütt a nyomában. És amint a golyók a vizbe hullva, susíorgó hullámokat vertek, ugy tetszett Görgeinek, mintha árnyak jelentek volna meg a vizén, mintha ott hullámzanék előtte a cseppelszigeti bitó s a rajta vergődő áldozat szederjes ajka ezt lihígnó: Tovább bírtad mint ő, itt is te győztél. Zichy Pdl gróf e rettentő párbaj óta csőd =s tiszteletet és ragaszkodást tanúsított Görgei iránt. Elégtételt kapott, az istenítélet döntött. Görgei ott állt egy negyedóráig a pokol izzó tornáczán ós várta a halált. De Isten nem küldte el érte, mert még vétek nélkül való volt. Amit pedig később vétkezett, azért százszorta nagyobb büntetés a hosszú, földi vezeklés. Fiatalkorúak íogbáza Gyulán. Miniszteri kiküldöttek jártak ott. A modern igazságszolgáltatásnak egyik legszebb ós leghumánusabb része a fiatalkoruakrói való különös gondoskodás. A régi büntetőtörvény szerint egyformán büntették a felnőtteket a fiatalkorúakkal, ami egyáltalában nem volt igazságosnak tekinthető. Mert egy suhanc, ha egyszer megtéved, még nem következik, bogy notórius gazemberré kell lennie. Őt tehát a notórius csirkefogókkal egy kalap alá venni ós vele akként bánni nem lehet. A régi büntető törvények sok igazságtalanságot tartalmaztak. A mult század elején például Angliában felakasztottak egy 10 éves fiút, mert almát lopott. Az akkori angol büntetőtörvények a lopást halálbüntetéssel sújtották, tehát alkalmazták a törvénynek ezt a rendelkezését a szerencsétlen kis fiúra is — egy almáért. Ujabban nagyon sok reformon mentek keresztül világszerte a büntetőtörvények. Nálunk Magyarországon is csak nemrég lépett életbe az uj büntető novella, amely sokkal humánusabb ós igazságosabb is a régi törvénynél. Az uj novella létesítette a gyermekbiróságok intézményét is. A gyermekbiróságok intézik a 18 évesnél fiatalabb korú bűnösök ügyeit és sokkal csekélyebb büntetéseket alkalmaznak, mint a régi törvény. A novella szerint a legtöbb fiatalkorú bűnös csak dorgálást kap, csak a nagyon rossz hajldmuak k; paak javítóintézetben nevelést vagy pláne fogházbüntetést. Hogy a megrögzött gonosztevőkkel ne érintkezhessenek és azoktól még jobban el ne romoljanak, az igazságügyi kormányzat még arra is gondot fordit, hogy a fogházbüntetésre ítélt fiatalkorúak a felnőttektől eiküiönittessenek. Ezt a fiatalkorúak fogháza által éri el legjobban az igazságügyminiszter. Balogh Jenő mostani igazságügyminiszterben, aki nagvhirü tüntetőjogász, a fi tálkor uak védelmének ügye különös hatalmas pártolóra talált. Azt a nagy energiát, meli el resszortja ügyeil intézi, jórészben a gyermekvédelem foglalja le akkor is, mikor mint miniszternek az alkotások megbécsülhetetlen tevékenységére van aikalma. Ő nem e töprengés, hanem a cselekvés embere