Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1913-07-03 / 52. szám
2 Békéscsaba, 1913 julius 3. Istvánt, mint aki vele szemben pályázott az aradi mandátumra. Hanem jelenti azt is, hogy az aradi polgárok is megértették, hogy itt a hasznos, haladó, épitő nemzeti munka politikája vette föl a hareot a tótlen, meddő hatalmi versengés tülekedésével szemben. Az aradiak hazafias gondolkodásának dicséretére válik, hogy a munka politikáját választották. Mindig szivesen alávetjük magunkat az ellenzők utasításának és örvendetes megnyugvással konstatáljuk, hogy az ez az aradi fényes győzelem csakugyan a nemzeti közfelfogást hirdető szimbólum. Ugyanezt a felfogást vallja a gyomai választókerület. Megelégelte a folytonos kertelést, produktív munkát, a kerület községeinek érdekeit, előmenetelét kivánja s azért sorakozik oly zászló alá, oly egyén mellé, ki nemcsak mondja, de cselekedni is fog. Egy hét multán a nemzeti közfelfogás ujabb győzelméről adhatunk hirt. Az orosházi orvosok és a községi cselédek gyógykezelése. Döntött a belügyminiszter. Annak idején bőven foglalkoztunk Orosháza képviselőtestületének azzal a furcsa határozatával, amelyben kötelezte a községi orvosokat, hogy a község kisebb fizetésű alkalmazottait ingyenesen gyógykezeljék. Az orvosok ugyanis ezelőttsajátjószántukbólingyenesen gyógykezelték a községi alkalmazottakat. Erre sem törvény, sem szabályrendelet nem kötelezte őket, hanem csak a szivök, az emberszeretetük. Hanem a szegény emberek nagy része nem szereti elismerni, hogy valaki jót cselekedett véle. Követelődzik, hálátlanul viselkedik. Az orosházi orvosok is gyakran tapasztalták az ujabb időkben, hogy bizony a községi alkalmazottak is hasonlóképen viselkednek. Ezért elhatározták, hogy véget szakítanak az ingyen gyógykezelésnek és ezután csak pénzért lesznek hajlandók rendelkezésükre állani. Mikor ezt a képviselőtestület tagjai meghallották, szörnyen elkezdtek zúgolódni. A legközelebbi közgyűlésen már kemény támadásokat intéztek egyesek a községi orvosok ellen, akik hiába védekeztek. Végeredményben a képviselőtestület többsége kötelezte őket a cselédek ingyenes gyógykezelésére. Az orvosok természetesen nem nyugodtak meg e rájuk nézve sérelmes határozatban, hanem felebbeztek ellene a törvényhatósági bizottsághoz. Heves vita támadt e kérdés tárgyalása alkalmával. Az állandó választmány ugyanis azt javasolta, hogy a megyebizottság oldja Ott hagyta a festők csoportját és idegesen sétált végig a termeken. Jó képeknél megállt egy percre és gyötrődve állapította meg: — Ez is különb, mint a faun. A terem egyik sarkában alacsony, kissé kopottas öltözetű festő állott. Széles karimájú, fekete kalapja, a szegény festők uniformisa, mélyen a szemére volt húzva, őszes, torzonborz szakállát szórakozottan vakargatta. Zászlósnak ugy rémlett, hogy régi ismerőse ez az ember, de nem törődött vele. Melléje állt, de rá sem nézett s a képeket vizsgálgatta. — Tetszik ? — szólalt meg mögötte egy hang. A kopottas piktor szólította meg. A kalapját feltolta, nyíltan, mosolyogva nézett Zászlósra s ez megismerte. Hosszan beszélt a kopott festő Zászlóssal, kinek arcán az indulat viharzott. Majd megfordult a kopottas és futólépésben vonult ki a teremből. Az asszony az ura karjába öltötte a karját. — Ki volt ez a kellemetlen ember ? — Egy művész, — felelte Zászlós 3Óhajtva. — Sokat beszélt neked. Mit mondott? — Az igazat." — Mit? — Hogy eladtam magamat. Zászlósné megdöbbenve nézett az urára. — Igen, eladtam magamat. Pénzért, jólétért — érted! Megremegve, elváltozott arccal ismételte : — Érted, érted 1 Kaján indulatok lettek úrrá Zászlós fölött s durván ragadta meg az aszszony kezét. — Emlékszel? Tizennyolc év előtt, negyed idején lakbér nélkül álltunk, akkor készült el a Hajnalhasadás. A fel a képviselőtestület határozatát ős mondja ki, hogy a községi orvosok nem kötelezhetők arra az ingyen mun- I kára. A gyűlésen jelenlevő orosháziak I nagyon felpattantak erre a javaslatra és heves beszédekben bizonyítgatták, hogy a községi orvosok igenis kötelesek a cselédeket ingyen gyógykezelni. Az orvosok védelmére csakis a más községbeli megyebizottsági tagok keltek. És a megyebizottság néhány szótöbbséggel csakugyan a képviselőtestületi határozatot hagyta jóvá. Nagy lett erre az orosházi képviselők gaudiuma. Örömmel hangoztatták, hogy az orvosok hiába felebbeznek a belügyminiszterhez, mert az két egybehangzó határozatot nem igen szokott megváltoztatni. Arra nem is gondoltak, hogy a miniszter ezt csak abban az esetben teszi meg, ha a két határozatot üdvösnek és helyesnek találja. Itt pedig egészen másképen állott a dolog. Az orvosok csakugyan tovább felebbezték a határozatot a belügyminiszterhez, akinek döntése most érkezett le. Kimondja a miniszter, hogy a községi orvosok nem tartoznak az alkalmazottakat ingyen gyógykezelni, mert a törvény értelmében csak a teljesen szegénv betegek gyógykezelendők ingyen. Emellett a szervezési szabályrendelet sem teszi azt kötelességévé az orvosoknak ós a pályázati hirdetményben foglalt feltételek értelmében sem lehet az orvosokat arra kötelezni. Az a körülmény pedig, hogy eddig az orvosok saját jószántukból ingyen gyógykezelték a községi alkalmazottakat, egyáltalában nem nyújt jogalapot arra, hogy az orvosokat ilyen kötelezettségekkel megterhelhesse akár a képviselőtestület, akár a megyebizottság. Az örvendező orosházi városatyák tehát felsültek. Mert, íme, a miniszter két egybehangzó határozatot is meg tud semmisíteni, ha azokat igazságtalanoknak tartja. Választási harc a gyomai kerületben. A szétmállott függetlenségi párt. Biztos a munkapárti győzelem. Már mindössze hat napnak kell eltelnie és a gyomai kerületben megtörténik a választás. Dacára annak, hogy ilyen kevés idő van már hátra, a kerület ellenzéki pártjában nagy a szervezetlenség. Máskor már két héttel a választás napja előtt megindult a kortesjárás. A kerület községeit egész légió kortes járta be ós kapacitálta a választókat a jelöltek érdekében. Most ez j hiányzik, mintha mindegyik jelölt a I véletlenre bizná a választás sorsát. Külegjobb képem. Nem kellett senkinek. Feljött a háziúr, hogy megnézze, van-e bútorom, amiből a lakbér kifutja. A Hajnalhasadás megtetszett neki, csak azt kívánta, fessem át. Piros nap, rózsaszínű felhők, kék horizont kellett a gazembernek. Ki akartam dobni, de te sírtál, hogy fessem át. Átfestettem. — igen, ezzel a képpel tűntél fel. — Ezzel, amelyben megtagadtam magamat, amelylyel hazudtam, csaltam. És jött utána a többi száz meg száz. Mind hazugság, mind csalás. Pénzt hoztak, a lábaidhoz raktam! Az asszony egész testében reszketett és végtelen fájdalommal mondta: — Már nem szeretsz! — Bolond asszony, hát nem érted? Hát mért adtam el magamat ? A háziuraknak, a bankároknak, a srófon járó ízléseknek ? Mert szerettelek. Ha ellöktelek volna magamtól és egyedül koplaltam volna — mert egyedül tudtam volna koplalni — akkor az maradtam volna, akinek indultam. — Hát kergess el most. — Már késő. Ősz fejemmel, pislogó tüzemmel mit kezdjek? Vége! — És te mindig azt mondtad, őn vagyok a múzsád ! — Igen, a múzsám — sóhajtotta Zászlós. A múzsám . . . Haza érkeztek elegáns, meleg otthonukba. Az asszony a sarokba ült és csendesen sírdogált. Zászlós egy ideig fel s alá járta szobában, aztán fáradtan telepedett le a felesége mellé. Megsajnálta. Kezébe vette a kezét, simogatta, aztán csókolgatta. A síró asszony vállára borult. Zászlósnak is köny szökött a szemébe, szivéhez szorította az asszony fejőt és igy ültek sokáig, busán, összetörten, a selyembársony pamlagra teritett szmirnán, amely kétezer koronába került. lönösen a függetlenségi párt áll rossznl, amely pedig eddig még minden választásból győzedelmesen került ki. Most úgyszólván szétmállott. Nem tud olyan jelöltet találni, akiben egyhangúlag összpontosulna a választópolgárok bizalma, lelkesedése. Nem talál, mert a mandátumnélküli ismert függetlenségi politikusok nem hajlandók belemenni a nagyon is bizonytalan vógü küzdelembe. A ciklusból kevés idő van már hátra. Azért a kevés időért pedig kár még a szigorúan vett alkotmányos költséget is megreszkirozni, különösen mikor a kerület hanou'ata megváltozott, a reális politi kára tér át és igy előrelátható, hogy a munkapárt jelöltje fog a küzdelemből győzedelmesen kikerülni. A munkapárt eleinte nem is akart gondolni sem arra, hogy az ősfüggetlenségi gyomai kerületben jelöltet állítson. De mikor értesült a választópolgárok gondolkodásában beállott nagy változásról, egészen más elhatározásra jutott. Mert soha nem kínálkozott jobb alkalom e kerület megszerzésére, mint most. A választópolgárok nagy része a praktikusság álláspontjára helyezkedve, befolyásos politikust akar a kerület mandátumával megtisztelni, mert megelégelte már a négy évtizedes meddő harcot, megelégelte, hogy a gyomai kerület érdekeit a volt képviselők nem istápolták ós emiatt állandóan mostoha gyermeke volt a mindenkori kormánynak, holott oly sok üdvös közintézményre volna már szüksége. A kerület egyre növekvő munkapárti tábora eleinte magát gróf Tisza Istvánt szerette volna jelöltül megnyerni, de az nem hagyta el Aradot, ahol szombaton fényesen, 907 többséggel győzött gróf Széchenyi Aladárral szemben. Aztán emlegették Benedek kultuszminiszteri államtitkárt is, de az a jolsvai kerületben lépett fel. Járt a kerületben báró Solymossy Jenő is, de később az is visszalépett. Legutóbb aztán báró P e r é n y i Zsigmond volt máramarosi főispán és belügyi államtitkár neve merült fel. Báró Perényi jelöltsége befejezett dolog és ő a munkapárt jelöltje. A még hátralevő hat nap elegendő lesz a kerület munkapártjának arra, hogy az államtitkár megválasztását biztosítsa. A függetlenségi pájt, mint már fentebb is jeleztük, szét van darabolva. Egy része, a kisgazdaközönség, Nagy József szeghalmi gazda mellett foglal állást, aki 48-as kisgazdapárti programmal lépett ugyan fel, de nem igen dolgozik. A szűkebb pátriájában, a Sárréten, Szeghalmon ós Füzesgyarmaton már elmondotta ugyan a programmbsszédet, de a kerület többi községeit még nem méltatta meglátogatására, ügy látszik, maga sem bizik a győzelmében, csak képleg abban, hogy képviselőjelölt. A tulajdonképeni függetlenségi párt részéről szintén sok jelölt kísérletezett már. Legértékesebb lett volna közöttük B u z a Barna, de ő sem merte felvenni a harcot a munkapárttal. Tapogatóztak ezenkívül Horváth Jenő pesti könyvkereskedő, aztán G o n d a Henrik pesti fiskális is, de mindaketten visszariadtak attól a csöppet sem szives fogadtatástól, amelyben maga a függetlenségi párti választók részesítették. A mult héten aztán akadt végre egy vakmerő ember, dr. G e r ő Ernő, ugyancsak fővárosi ügyvéd személyében. Ez elhatározta, hogy belemegy a küzdelembe. Vasárnap délelőtt már programmbe'szódet is tartott Gyonán a községháza udvarán. D 3 bizony nem nyilvánult meg valami nagy érdeklődés a programmbeszéd iránt. Csak kevesen hallgatták. Gerő programmbeszédében a politikai helyzettel foglalkozott. Ujat nem mondott. Szidta a kormányt stb. Ennyi elég a beszédből. Délután az endrődieket akarta meglátogatni Gerő Ernő, ez a látogatás azonban elmaradt hétfőre. Hogy a gyomai kerület függetlenségi pártja mennyire nem érez együtt, annak élénk tanúbizonysága az, hogy Kőrösladányban szintén fellépett egy másik jelölt: V a s s Gábor takarékpénztári könyvelő, akit, mint kerületbeli embert sokan ismernek, aki tehát nagyon könnyen megdöntheti Gerő Ernőnek amúgy sem erős pozícióját. De e jelölést nem veszik komolyan. Az ellenzéknek ilyen széthúzása közepette nyilvánvaló, hogy a munkapárti jelölt könnyen fog győzedelmeskedni. A gyomai kerület munkapártja már ki is bocsátotta az első plakátot, mely következőképen hangzik : Polgártársak ! Tegyük félre a hangzatos jelszavakat . . . Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ez igy igaz. Már pedig ha a szavazók levoksoltak, helyettük mindenütt a képviselőnek kell beszólni. Gyenge vagy járatlan képviselő mellett azután néma marad a kerület. Tapasztalhatjuk évtizedek óta. Most rajtunk áll, akarjuk-e községeink fejlődősét előnozditaniiés boldogulásunkat biztosítani ? ! Erős képviselőt válasszunk tehát, kinek személyében és szavában van súlya, tekintélye, ereje. Hosszas tárgyalások után végre kivívtuk, hogy a kerület részére a kormányzathoz közelálló, nagy államférfit kaptunk jelöltül. A mi jelöltünk báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár. Köztudomásra hozzak ezt az örvendetes eredményt s kérünk pártkülönbsóg nérlkül minden választót, akinek a közérdek fekszik szivén, hogy életbe vágó, de eddig képviselőink gyengesége folytán meg nem valósított jogos érdekeink kivívása folytán meg nem valósított jogos érdekeink kivívása céljából álljunk nagynevű jelöltünk báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár zászlaja alá. A munkapárt jelölő gyűlése. A gyomai választókerület községei kedden délután Gyomán tartott jelölő gyűlésre mintegy százhatvan kiküldöttel képviseltették magukat. A jelölő gyűlésen a munkapárt elnöke, Debreczeni Endre betegeskedvén, G r ó s z szeghalmi ügyvéd elnökölt. A községi kiküldöttek, mindnyájan ama meggyőződósüknek adtak kifejezést, hogy a választópolgárok megelégelvén az eddigi, a kerületre eredménytelen álláspontot, oly jelölt mellett foglalnak állást, ki a kerület érdekeiért tenni is akar és tud is. Az ily jelölt a választásnál biztosan számíthat a győzelemre. A kerületi kiküldöttek meghallgatása után az elnök tudatta, hogy a munkapárt elnöksége felkérte báró P er ó n y i Zsigmond volt főispánt, most belügyi államtitkárt, ki a jelöltséget elfogadta. Lelkes óljenzéssel vette ezt tudomásul a jelölő gyűlés. Majd tudatta az elnök, hogy a kerület képviselőjelöltje a községeket meglátogatja és programmbeszédet mond. Báró Perényi Zsigmond, mivel már csak öt nap választ el a választástól, egy-egy nap három helyen is mond programmbeszédet. Igy csütörtökön délután Dobozon ; pénteken délelőtt Kondoroson és a tanyákon; délután Mezőberónyben, este Endrődön; vasárnap az istentisztelet után Gyomán, délután Köröstarcsán, 5 órakor Kőrösladányban; hétfőn Szeghalmon, kedden pedig Füzesgyarmaton ós Vésztőn. A községek a jelöltet ünnepélyesen fogadják. Perényi Zsigmondot Almássy László, Nagy Sándor, Hegedűs Kálmán, Pál Alfréd, Werner Gyula, Farkas Zoltán ós R ;chter János munkapárti képviselők kísérik el a kerületbe. Uj állami gyermekmenhely Gyulán. A Fehér-Kereszt Egylet 20,000 koronája. A gyulai állami gyermekmenhely jelenlegi épülote már régóta szűknek bizonyult az elhagyott gyermekek be-