Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-03 / 52. szám

2 Békéscsaba, 1913 julius 3. Istvánt, mint aki vele szemben pályá­zott az aradi mandátumra. Hanem je­lenti azt is, hogy az aradi polgárok is megértették, hogy itt a hasznos, ha­ladó, épitő nemzeti munka politikája vette föl a hareot a tótlen, meddő ha­talmi versengés tülekedésével szemben. Az aradiak hazafias gondolkodásának dicséretére válik, hogy a munka poli­tikáját választották. Mindig szivesen alá­vetjük magunkat az ellenzők utasításá­nak és örvendetes megnyugvással kon­statáljuk, hogy az ez az aradi fényes győ­zelem csakugyan a nemzeti közfelfogást hirdető szimbólum. Ugyanezt a felfogást vallja a gyo­mai választókerület. Megelégelte a foly­tonos kertelést, produktív munkát, a kerület községeinek érdekeit, előmene­telét kivánja s azért sorakozik oly zászló alá, oly egyén mellé, ki nemcsak mondja, de cselekedni is fog. Egy hét multán a nemzeti közfelfogás ujabb győzelméről adhatunk hirt. Az orosházi orvosok és a községi cselédek gyógykezelése. Döntött a belügyminiszter. Annak idején bőven foglalkoztunk Orosháza képviselőtestületének azzal a furcsa határozatával, amelyben kötelezte a községi orvosokat, hogy a község ki­sebb fizetésű alkalmazottait ingyenesen gyógykezeljék. Az orvosok ugyanis ez­előttsajátjószántukbólingyenesen gyógy­kezelték a községi alkalmazottakat. Erre sem törvény, sem szabályrendelet nem kötelezte őket, hanem csak a szivök, az emberszeretetük. Hanem a szegény em­berek nagy része nem szereti elismerni, hogy valaki jót cselekedett véle. Köve­telődzik, hálátlanul viselkedik. Az oros­házi orvosok is gyakran tapasztalták az ujabb időkben, hogy bizony a községi alkalmazottak is hasonlóképen viselked­nek. Ezért elhatározták, hogy véget sza­kítanak az ingyen gyógykezelésnek és ezután csak pénzért lesznek hajlandók rendelkezésükre állani. Mikor ezt a képviselőtestület tagjai meghallották, szörnyen elkezdtek zúgo­lódni. A legközelebbi közgyűlésen már kemény támadásokat intéztek egyesek a községi orvosok ellen, akik hiába vé­dekeztek. Végeredményben a képviselő­testület többsége kötelezte őket a cse­lédek ingyenes gyógykezelésére. Az orvosok természetesen nem nyu­godtak meg e rájuk nézve sérelmes ha­tározatban, hanem felebbeztek ellene a törvényhatósági bizottsághoz. Heves vita támadt e kérdés tárgyalása alkalmával. Az állandó választmány ugyanis azt ja­vasolta, hogy a megyebizottság oldja Ott hagyta a festők csoportját és idegesen sétált végig a termeken. Jó képeknél megállt egy percre és gyöt­rődve állapította meg: — Ez is különb, mint a faun. A terem egyik sarkában alacsony, kissé kopottas öltözetű festő állott. Szé­les karimájú, fekete kalapja, a szegény festők uniformisa, mélyen a szemére volt húzva, őszes, torzonborz szakállát szórakozottan vakargatta. Zászlósnak ugy rémlett, hogy régi ismerőse ez az ember, de nem törődött vele. Melléje állt, de rá sem nézett s a képeket vizs­gálgatta. — Tetszik ? — szólalt meg mögötte egy hang. A kopottas piktor szólította meg. A kalapját feltolta, nyíltan, mosolyogva nézett Zászlósra s ez megismerte. Hosszan beszélt a kopott festő Zász­lóssal, kinek arcán az indulat viharzott. Majd megfordult a kopottas és futólé­pésben vonult ki a teremből. Az asszony az ura karjába öltötte a karját. — Ki volt ez a kellemetlen ember ? — Egy művész, — felelte Zászlós 3Óhajtva. — Sokat beszélt neked. Mit mondott? — Az igazat." — Mit? — Hogy eladtam magamat. Zászlósné megdöbbenve nézett az urára. — Igen, eladtam magamat. Pénzért, jólétért — érted! Megremegve, elváltozott arccal is­mételte : — Érted, érted 1 Kaján indulatok lettek úrrá Zász­lós fölött s durván ragadta meg az asz­szony kezét. — Emlékszel? Tizennyolc év előtt, negyed idején lakbér nélkül álltunk, akkor készült el a Hajnalhasadás. A fel a képviselőtestület határozatát ős mondja ki, hogy a községi orvosok nem kötelezhetők arra az ingyen mun- I kára. A gyűlésen jelenlevő orosháziak I nagyon felpattantak erre a javaslatra és heves beszédekben bizonyítgatták, hogy a községi orvosok igenis kötelesek a cselédeket ingyen gyógykezelni. Az or­vosok védelmére csakis a más község­beli megyebizottsági tagok keltek. És a megyebizottság néhány szótöbbséggel csakugyan a képviselőtestületi határo­zatot hagyta jóvá. Nagy lett erre az orosházi képvi­selők gaudiuma. Örömmel hangoztatták, hogy az orvosok hiába felebbeznek a belügyminiszterhez, mert az két egybe­hangzó határozatot nem igen szokott megváltoztatni. Arra nem is gondoltak, hogy a miniszter ezt csak abban az esetben teszi meg, ha a két határozatot üdvösnek és helyesnek találja. Itt pedig egészen másképen állott a dolog. Az orvosok csakugyan tovább felebbezték a határozatot a belügyminiszterhez, aki­nek döntése most érkezett le. Kimondja a miniszter, hogy a községi orvosok nem tartoznak az alkalmazottakat in­gyen gyógykezelni, mert a törvény ér­telmében csak a teljesen szegénv bete­gek gyógykezelendők ingyen. Emellett a szervezési szabályrendelet sem teszi azt kötelességévé az orvosoknak ós a pályázati hirdetményben foglalt feltéte­lek értelmében sem lehet az orvosokat arra kötelezni. Az a körülmény pedig, hogy eddig az orvosok saját jószántuk­ból ingyen gyógykezelték a községi al­kalmazottakat, egyáltalában nem nyújt jogalapot arra, hogy az orvosokat ilyen kötelezettségekkel megterhelhesse akár a képviselőtestület, akár a megyebi­zottság. Az örvendező orosházi városatyák tehát felsültek. Mert, íme, a miniszter két egybehangzó határozatot is meg tud semmisíteni, ha azokat igazságtala­noknak tartja. Választási harc a gyomai kerületben. A szétmállott függetlenségi párt. Biztos a munkapárti győzelem. Már mindössze hat napnak kell el­telnie és a gyomai kerületben megtör­ténik a választás. Dacára annak, hogy ilyen kevés idő van már hátra, a kerü­let ellenzéki pártjában nagy a szerve­zetlenség. Máskor már két héttel a vá­lasztás napja előtt megindult a kortes­járás. A kerület községeit egész légió kortes járta be ós kapacitálta a válasz­tókat a jelöltek érdekében. Most ez j hiányzik, mintha mindegyik jelölt a I véletlenre bizná a választás sorsát. Kü­legjobb képem. Nem kellett senkinek. Feljött a háziúr, hogy megnézze, van-e bútorom, amiből a lakbér kifutja. A Hajnalhasadás megtetszett neki, csak azt kívánta, fessem át. Piros nap, rózsaszínű felhők, kék horizont kellett a gazem­bernek. Ki akartam dobni, de te sír­tál, hogy fessem át. Átfestettem. — igen, ezzel a képpel tűntél fel. — Ezzel, amelyben megtagadtam ma­gamat, amelylyel hazudtam, csaltam. És jött utána a többi száz meg száz. Mind hazugság, mind csalás. Pénzt hoztak, a lábaidhoz raktam! Az asszony egész testében reszke­tett és végtelen fájdalommal mondta: — Már nem szeretsz! — Bolond asszony, hát nem érted? Hát mért adtam el magamat ? A házi­uraknak, a bankároknak, a srófon járó ízléseknek ? Mert szerettelek. Ha ellök­telek volna magamtól és egyedül kop­laltam volna — mert egyedül tudtam volna koplalni — akkor az maradtam volna, akinek indultam. — Hát kergess el most. — Már késő. Ősz fejemmel, pislogó tüzemmel mit kezdjek? Vége! — És te mindig azt mondtad, őn vagyok a múzsád ! — Igen, a múzsám — sóhajtotta Zászlós. A múzsám . . . Haza érkeztek elegáns, meleg ottho­nukba. Az asszony a sarokba ült és csendesen sírdogált. Zászlós egy ideig fel s alá járta szobában, aztán fáradtan telepedett le a felesége mellé. Megsajnálta. Kezébe vette a kezét, simogatta, az­tán csókolgatta. A síró asszony vállára borult. Zászlósnak is köny szökött a szemébe, szivéhez szorította az asszony fejőt és igy ültek sokáig, busán, össze­törten, a selyembársony pamlagra teri­tett szmirnán, amely kétezer koronába került. lönösen a függetlenségi párt áll rossznl, amely pedig eddig még minden válasz­tásból győzedelmesen került ki. Most úgyszólván szétmállott. Nem tud olyan jelöltet találni, akiben egyhangúlag össz­pontosulna a választópolgárok bizalma, lelkesedése. Nem talál, mert a mandátum­nélküli ismert függetlenségi politikusok nem hajlandók belemenni a nagyon is bizonytalan vógü küzdelembe. A ciklus­ból kevés idő van már hátra. Azért a kevés időért pedig kár még a szigo­rúan vett alkotmányos költséget is meg­reszkirozni, különösen mikor a kerület hanou'ata megváltozott, a reális politi kára tér át és igy előrelátható, hogy a munkapárt jelöltje fog a küzdelemből győzedelmesen kikerülni. A munkapárt eleinte nem is akart gondolni sem arra, hogy az ősfügget­lenségi gyomai kerületben jelöltet ál­lítson. De mikor értesült a választó­polgárok gondolkodásában beállott nagy változásról, egészen más elhatározásra jutott. Mert soha nem kínálkozott jobb alkalom e kerület megszerzésére, mint most. A választópolgárok nagy része a praktikusság álláspontjára helyez­kedve, befolyásos politikust akar a ke­rület mandátumával megtisztelni, mert megelégelte már a négy évtizedes meddő harcot, megelégelte, hogy a gyomai kerület érdekeit a volt képviselők nem istápolták ós emiatt állandóan mostoha gyermeke volt a mindenkori kormány­nak, holott oly sok üdvös közintéz­ményre volna már szüksége. A kerület egyre növekvő munkapárti tábora eleinte magát gróf Tisza Istvánt sze­rette volna jelöltül megnyerni, de az nem hagyta el Aradot, ahol szombaton fényesen, 907 többséggel győzött gróf Széchenyi Aladárral szemben. Aztán emlegették Benedek kultuszminisz­teri államtitkárt is, de az a jolsvai ke­rületben lépett fel. Járt a kerületben báró Solymossy Jenő is, de ké­sőbb az is visszalépett. Legutóbb aztán báró P e r é n y i Zsigmond volt mára­marosi főispán és belügyi államtitkár neve merült fel. Báró Perényi jelöltsége befejezett dolog és ő a munkapárt jelöltje. A még hátralevő hat nap ele­gendő lesz a kerület munkapártjának arra, hogy az államtitkár megválasztását biztosítsa. A függetlenségi pájt, mint már fentebb is jeleztük, szét van darabolva. Egy része, a kisgazdaközönség, Nagy József szeghalmi gazda mellett foglal állást, aki 48-as kisgazdapárti program­mal lépett ugyan fel, de nem igen dol­gozik. A szűkebb pátriájában, a Sárré­ten, Szeghalmon ós Füzesgyarmaton már elmondotta ugyan a programmbs­szédet, de a kerület többi községeit még nem méltatta meglátogatására, ügy látszik, maga sem bizik a győzelmében, csak képleg abban, hogy képviselőjelölt. A tulajdonképeni függetlenségi párt részéről szintén sok jelölt kísérletezett már. Legértékesebb lett volna közöttük B u z a Barna, de ő sem merte felvenni a harcot a munkapárttal. Tapogatóztak ezenkívül Horváth Jenő pesti könyv­kereskedő, aztán G o n d a Henrik pesti fiskális is, de mindaketten visszariad­tak attól a csöppet sem szives fogadta­tástól, amelyben maga a függetlenségi párti választók részesítették. A mult hé­ten aztán akadt végre egy vakmerő ember, dr. G e r ő Ernő, ugyancsak fő­városi ügyvéd személyében. Ez elhatá­rozta, hogy belemegy a küzdelembe. Vasárnap délelőtt már programmbe'szó­det is tartott Gyonán a községháza udvarán. D 3 bizony nem nyilvánult meg valami nagy érdeklődés a programm­beszéd iránt. Csak kevesen hallgatták. Gerő programmbeszédében a politikai helyzettel foglalkozott. Ujat nem mon­dott. Szidta a kormányt stb. Ennyi elég a beszédből. Délután az endrődieket akarta meglátogatni Gerő Ernő, ez a látogatás azonban elmaradt hétfőre. Hogy a gyomai kerület független­ségi pártja mennyire nem érez együtt, annak élénk tanúbizonysága az, hogy Kőrösladányban szintén fellépett egy másik jelölt: V a s s Gábor takarék­pénztári könyvelő, akit, mint kerület­beli embert sokan ismernek, aki tehát nagyon könnyen megdöntheti Gerő Er­nőnek amúgy sem erős pozícióját. De e jelölést nem veszik komolyan. Az ellenzéknek ilyen széthúzása közepette nyilvánvaló, hogy a munka­párti jelölt könnyen fog győzedelmes­kedni. A gyomai kerület munkapártja már ki is bocsátotta az első plakátot, mely következőképen hangzik : Polgártársak ! Tegyük félre a hang­zatos jelszavakat . . . Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ez igy igaz. Már pedig ha a szavazók levoksoltak, helyettük min­denütt a képviselőnek kell beszólni. Gyenge vagy járatlan képviselő mellett azután néma marad a kerület. Tapasz­talhatjuk évtizedek óta. Most rajtunk áll, akarjuk-e közsé­geink fejlődősét előnozditaniiés boldo­gulásunkat biztosítani ? ! Erős képviselőt válasszunk tehát, kinek személyében és szavában van súlya, tekintélye, ereje. Hosszas tárgyalások után végre ki­vívtuk, hogy a kerület részére a kor­mányzathoz közelálló, nagy államférfit kaptunk jelöltül. A mi jelöltünk báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár. Köztudomásra hozzak ezt az ör­vendetes eredményt s kérünk pártkü­lönbsóg nérlkül minden választót, akinek a közérdek fekszik szivén, hogy életbe vágó, de eddig képviselőink gyenge­sége folytán meg nem valósított jogos érdekeink kivívása folytán meg nem valósított jogos érdekeink kivívása cél­jából álljunk nagynevű jelöltünk báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár zászlaja alá. A munkapárt jelölő gyűlése. A gyomai választókerület községei kedden délután Gyomán tartott jelölő gyűlésre mintegy százhatvan kiküldöttel képviseltették magukat. A jelölő gyűlé­sen a munkapárt elnöke, Debreczeni Endre betegeskedvén, G r ó s z szeg­halmi ügyvéd elnökölt. A községi ki­küldöttek, mindnyájan ama meggyőző­dósüknek adtak kifejezést, hogy a vá­lasztópolgárok megelégelvén az eddigi, a kerületre eredménytelen álláspontot, oly jelölt mellett foglalnak állást, ki a kerület érdekeiért tenni is akar és tud is. Az ily jelölt a választásnál biztosan számíthat a győzelemre. A kerületi kiküldöttek meghallga­tása után az elnök tudatta, hogy a mun­kapárt elnöksége felkérte báró P e­r ó n y i Zsigmond volt főispánt, most belügyi államtitkárt, ki a jelöltséget el­fogadta. Lelkes óljenzéssel vette ezt tudomá­sul a jelölő gyűlés. Majd tudatta az el­nök, hogy a kerület képviselőjelöltje a községeket meglátogatja és programm­beszédet mond. Báró Perényi Zsigmond, mivel már csak öt nap választ el a választás­tól, egy-egy nap három helyen is mond programmbeszédet. Igy csütörtökön dél­után Dobozon ; pénteken délelőtt Kon­doroson és a tanyákon; délután Mező­berónyben, este Endrődön; vasárnap az istentisztelet után Gyomán, délután Köröstarcsán, 5 órakor Kőrösladányban; hétfőn Szeghalmon, kedden pedig Fü­zesgyarmaton ós Vésztőn. A községek a jelöltet ünnepélyesen fogadják. Perényi Zsigmondot Al­mássy László, Nagy Sándor, Hegedűs Kálmán, Pál Alfréd, Werner Gyula, Far­kas Zoltán ós R ;chter János munka­párti képviselők kísérik el a kerületbe. Uj állami gyermekmenhely Gyulán. A Fehér-Kereszt Egylet 20,000 koronája. A gyulai állami gyermekmenhely jelenlegi épülote már régóta szűknek bizonyult az elhagyott gyermekek be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom