Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1913-07-03 / 52. szám
Békéscsaba, 1 913. XL-ik évfolyam. 52-ik szám. Csüt örtök, j ulius 3. BÉKÉSMEGYEI IÖZLÖNT POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetnl bármikor lehet évnegyeden belDl is. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZE3ELSZKY JÓZSEF. Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. hár, hova a lap szellem részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Közveszélyes munkakerülők. Békéscsaba, julius 2. A magyar ujabb büntető törvényalkotásokat általában a szociális irány jellemzi. Az a klasszikus iskola, amely hetenként azt vallotta, hogy a büntetés fogalma egy a bosszuállással, a modern felfogásnak adott helyet, amely modern felfogás a társadalmat és ennek védelmét helyezte előtérbe és nem annyira magát a tettes személyi viszonyait és tettének a társadalom ellen irányuló veszedelmességét tekintette a büntetés neménél, mértékénél alkalmazásban összhangzónak. Ez a kiegyenlítő érték volt a büntetés, amely védelmi jellegénél fogva javitásszámba megy. A képviselőház csak legutóbb tárgyalt és fogadott el egy ilyen törvényjavaslatot, amely a közveszélyes munkakerülők elleni védelemről szól. Kettős célja van ennek a törvénynek, amely kettős cél, mint szembeállítás ismerhető fel. Társadalmi védelmet nyújt ez a törvény intézkedései által azoknak, kik munkaerejük egész megfeszítésével tisztességesen dolgoznak, de egyben megtorló intézkedéseket állit fel azok ellenében, kik állandó munkakerülő életmódjukkal veszélyeztetik a társadalmat. Ez utóbbi osztály ismert alakjai az útszéli csalók, hamis kártyások, kóborló cigányok, utazó zsebtolvajok s a „selyem Aladárok" és annyi más species, amely már-már — sajnos — fogalommá vált. Mi sem természetesebb azonban, hogy egymagában büntető tételek felállításával és ezek alkalmazásával magát a célt megvalósítani nem lehet, bárha a törvény által szervezett uj intézmény, a megfelelő feltételek melA múzsa. Irta: Erüösi Dezső. Zászlós Mihály a festő, mosolyogva vizsgálta művészi villájának tervrajzát, melynek építését a tavasszal kezdik meg a Zugligetben. Pompás kis fészek lesz, hatszögletű szobákkal, bizarr világítási hangulatokkal és olyan hallal, amilyenről csak tündermesék kigondolói álmodoznak. A legnagyszerűbb mégis a műterem lesz, amely az egész emeletet elfoglalja. Ennek örült a legjobban. Elmúlt negyvenötéves és sokszor fáradtnak érezte már a tehetségét. A belülről, önmagától jövő erő mintha gyérült vo'na ós külső körülményekre, miliőre, mesterségesen szitott hangulatokra, sokszor alkoholra volt szüksége, hogy valami becsületeset téremtsen. Ez a műterem ugy lesz berendezve, hogy megadhatja neki azt a miliőt, mely tehetségét serkenteni fogja. Lágy kerevetek, pálmák, áloék, kitömött vadállatok, egy zseniálisan beállított kis akvárium és csodásan tökéletes világítás. A telefon berregett. A tárlat titkára beszélt: — Gratulálok. Utolsó képed is elkelt. Tudod ki vette meg ? Az állam. A miniszter itt van. Egy két percig nézte a képet, a Faun és' nimfa harcát és megvette. Beszólni akar veled. Ülj rögtön az autóba. Siess. Gratulálok! Zészlós vidoran csapta le a kagylót és beszaladt a feleségéhez. — Lina, Linuskám, szedd fel a legszebbik gúnyádat. Kimegyünk a tárlatra. Vár a miniszter. Megvette a Faunt. lett alkalmazható dolog, illetve munkaházak és ezekben gyakorolt ipari és mezőgazdasági kiképzés mindenesetre bir szoktató, hogy ne mondjuk átalakító hatással a beutalt egyéniségre nézve és az élet igaz becsét: a munkaszeretetét felkölti a beutaltakban ; regeneráló, szerves és egységes munkát igényel a törvény sikeres eredménye tekintetében az, hogy a talaj elkészíttessék és a társadalmi védelem félreismerhetetlen célját, illetőleg a munkakerülésnek letagadhatatlan első oka, a szegényügy országszerte rendeztessék. Mert kétségtelen, hogy bizonyos biologiai, átöröklési és gazdasági körülményektől eltekintve, a hasonlatosságot a könnyű élethez, a dologkerülés által a csavargáshoz az idézi elő, amit általános néven szegénységnek szoktunk nevezni. Az a nincstelenség, amelynek megfelelőbb neve nem is lehet, annak a magyar közmondásnak megtestesített prototypusa, amely azt mondja, hogy „hátán van a kenyere". Munkát, foglalkozást, a kenyérkeresetre módot és alkalmat kell adni az emberi társadalom azon egyedeinek, mely a hajnali órákban ténferegve lepi be a városok köztereit, munkásul ajánlkozván és azoknak, kik az utcák, templomok előtt rimánkodva, szánalmat keltve mohó falánksággal nyújtják kezüket az alamizsna után. És ha azokat a megélhetési és életfentartási eszközöket — kétségi, egyéni tekintetek figyelembe vétele mellett — meg fogja találni a belügyi kormány, nemcsak visszahódítja ezeket a tömegeket és azoknak minden egyes tagját a tisztességes munka terét, hanem felkölti bennük az ember, isteni rendeltetés megszabta, soha ki nem alvó érzését: a munkát és ami ezzel együtt ját-, a küzdést és a küzdés jutalmaként az értékelést, az életnek a becsét, amely öntudatot, értéket képvisel. Mindezek mellett a törvény alkalmazásánál a bíró tiszte nem abban kell hogy kimerüljön, hogy egyszerűen paragrafust találjon, melyet, mint a suszter a kaptára a bőrt, ráhúzza a delikvens cselekedetét és kiszabja a büntetést, hanem az élet megismerése alapján az élethez kell visszavezetni, a büntetés foganatbavétele által a munkát kell megszerettetni s ekkor nem holt betű, hanem élő szellem lesz az uj törvény. N. Z. Az aradi szimbólum. - Fővárosi levél. — Nem tőlünk, nem a miniszterelnöktől és nem a munkapárttól származik az a gondolat és az a felfogás, hogy az aradi választás szimbpluma lesz az ország felfogásának, tolmácsa lesz annak az Ítéletnek, mely a nemzet lelkében a jelenleg működő pártok politikája felől kialakult. Az Áradra oly nagy számmal lerándult ellenzéki képviselők s az ő korteseik hangoztatták napról-napra, hogy ez nem afféle közönséges választási mérkőzés, hanem döntő jelentőségű országos arbitriúm, az ítélkezésre felhívott polgárságnak általános igazmondása lesz. Az övék a gondolat: nem lenne-e méltó ezt a szép gondolatot utólag megtagadni. Nem lenne méltó ezt a választást megfosztani a neki tulajdonított jelentőségtől, — csak azért, mert ők megbuktak benne. Nem lenne méltó egy tollvonással lekicsinyelni azt, ami ezen a napon most olyan rettenetes nagy, olyan korszakosan impozáns, olyan példásan fölemelő dolog lenne, Kiadóhivatal: Teleton-szitn 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetései és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dii készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. ha netalán az ő jelöltjükre került volm ki az urnából több szavazat. Hát nem ugy törtónt. Tisza István győzött. Az aradiak, a mindig függetlenségi érzelmű város, most már másodszor megválasztotta követévé a magyarországi hatvanhetes politika fővevezérót, gróf Tisza Istvánt. És megválasztotta őt nem éppen cíekély többséggel, hanem ugy, hogy majdnem kétszer annyi volt az ő szavazata, mint az ellenjelöltté. Megválasztotta ugy, hogy már a leadott voksok aránya is eleve tárgytalanná tesz minden ilyenkor szokásos rekriminációt, minden unosuntig ismert választási panaszt. Ha az aradi választást megelőző korteshadjárat valamelyik pártnak okot adhatott panaszra, akkor ez a joggal panaszkodó párt csakis a nemzeti munkapárt lehet. Mert az ellenzék ezen a választáson valóban kimerített minden eszközt, mely ilyenkor szabad, sőt minden olyan eszközt is, melynek alkalmazása meg nem engedett dolog. A koalíciós pártok vezérei nem érték be azzal, hogy nagy tömegben lementek befolyásolandó a választók meggyőződésót. Nem elégedtek meg azzal, hogy nyilvános szónoklatokkal, ujságcikekkel és magánkapacitáció utján hassanak a megmozgathatókra. Hanem messze tulmentek ezen a határon. Korteskedósük abból állott, hogy közbecsűlésben álló férfiakat gyaláztak és rágalmaztak. Hogy a választóknak jutalmakat, kárpótlásokat, hálát ígértek, ha velük szavaznak. Sőt, hogy Károlyi Mihály^ grófot egyszer haza is utaztatták, — ujabb érvekért, mert a régiek csengése elkopott. Szóval nincs kifogás. Tisza Istvánt újra megválasztotta Arad. Az ellenzék jelöltje megbukott. Ami természetesen nemcsak azt jelenti, hogy az aradiak is külömb embernek tudják gróf Tisza — Hatökör — gondolta. — Hála Istennek, hatökör. Ugy érezte magát, mint a tolvaj, akit bizonyítékok hiján felmentenek. A miniszter még néhány bókot mondott Zászlós tehetségéről, amely diadalmasan állt meg a modern, éretlen és értelmetlen áramlatok között, aztán elbúcsúzott. Zászlósnénak a fülébe súgta: — A férje nagy művész. Legyen büszke rá. — Az is vagyok — rebegte az aszszony megrendülve. — Én vagyok a legboldogabb asszony. A miniszter elment ós Zászlós széjjelnézett kollégái között. Egy percig arra gondolt, hogy megkérdi "őket, mi a véleményük a faun és nimfa harcáról ? Becsületes, kíméletlen véleményt fog kérni.- Kit kérdezzen meg, kiről hiheti, hogy igaz választ fog adni? Jó barátja nincs a festők között; mióta jól ment a sora, távol tartotta magát az irigy és konfidens bohémnépségtől, amely csak gátolhatta volna a munkában ós a karriérben. Még idejekorán belátta, hogy nincs értelme az olyan emberekkel való barátkozásnak, akik nem lehetnek hasznosak reá nézve. Ez is a siker egyik titka. Kit kérdezzen meg ? Itt van Jókuthy. Már nem bohém, komoly művész, soha nem volt vele baja. Feléje ment s mialatt a pár lépést megtette, villámgyorsan, szinte ösztönszerűen megváltoztatta a tervét s a kérdést ekként tette fel: — Mit gondolsz, Jókuthy, helyesen választott a miniszter ? A képek között, amiket kiállítottam, nincs jobb a faun és nimfa harcánál? Jókuthy jéghideg arccal felelte : — Nincs. — És elnézett Zászlós felett. — Bitang! Ez is irigyel! — dühöngött magában Zászlós. Az asszony, kedves, komoly boldogarcu nő, ragyogó szemmel nézett az urára — Őrülsz ? — Oh, hogyne! Nem kis dolog. Ebben a képben biztam a legkevésbé. Sokszor valóságos dühvel dolgoztam rajta, mert nem tudtam belőle kihozni, amit akartam. Nem vagy a régi, letörsz ! — tört ki belőlem minduntalan. — Ha te nem vagy, tűzbe dobom. — Látod, milyen kár lett volna. — Persze, hogy kár. És éppen ezt vette meg az állam. Ezt választották ki száz ós száz kép közül. Ha akármelyiket választja ki az állam, nem sokat adtam volna rá. De mert éppen ezt vette meg, amelyről azt hittem, hogy a hanyatlás bizonyítéka, ez uj erőt, munkakedvet önt belém. Köszönöm, te drága, hogy biztattál. Mi lett volna belőlem nélküled . . . Múzsám ! Zászlós szaggatottan, meghatva szavalt, letérdelt a felesége elé ós csókolta a kezét. Lina sírt örömében. Künn a tárlaton nagy csoport várta a művészt és párját. Kollégák, képkedvelők, kíváncsiak középpontjában., állt a miniszter és jókedvűen diskurált. Örömmel rázta meg Zíszlós kezét, a feleségének kezet csókolt. Karon fogta a művészt és odavezette a képhez. Hanyatló napsütésben, buja, zöld füvek közt, imbolygó patak mentén, egy hatalmas tölgy alatt viaskodnak egymással a faun ós nimfa. A nimfa már elbágyadt a dulakodásban, fólválla a földet éri, de plasztikus, erős kezével a faun torkát szorongatja, aki szemérmetlenül kacag. Szőrös kecskelába, a jobb, ki van rúgva a levegőbe, a bal a földön, a fű között vész el. Ezzel a bal lábbal volt a legtöbb baja Zászlósnak, nem tudta elhelyezni, ugy érezte, hogy erőt, karaktert, erotikát kell a bal kecskelábba belevinnie, s ez nem sikerült neki. Ezért a fű közé rajzolta, hogy a nézőnek eszébe se jusson keresni a bal lábat, melynek a szerelmi harcban szerepe van. Csaló, csaló! — kiabált rá a művészi tudata ós utálattal fejezte be a képet. Ezt az utálatot érezte most is, ahogy karját a miniszter karjába öltve állt a kép előtt. Tehetségének gyöngülését sohasem érezte oly tisztán, mint most. Száz és száz ilyen faun és nimfa képet látott már és semmivel sem különbözik a többitől. Sablón, amit egy nagy mester teremtett meg, színek, hangulatok, felfogás — minden, minden lopva van. Zászlós gyötrődve nézett szót a kollégák között, az arcukról próbált olvasni. A piktorok halkan diskuráltak, lázasan figyelték a miniszter mozdulatait, jobbrabalra képekre mutogattak. A faun ós nimfa harcával senki sem törődött. Csak a miniszter és felesége álltak áhítattal a kép alatt. Ezek ketten, akik nem értettek hozzá. — Csaló, C3aló! — mondta magának Zászlós szomorúan. — Eredeti felfogás, emberi plasztika, szép színezés — szólt erőltetett szisszenéssel a miniszter. — Tipikus Zászlós kép. Tipikus. Zászlós illedelmesen,szerényen meghajolt. — Milyen buta vagy — gondolta magában. — A lábban, a levegőben rugdalódzó kecskelábban mennyi erő ós lendület. A bal láb a fűben vész el. Zászlósban meghűlt a vér. Most, most sül ki, hogy csaló vagy! — Elvész, alig látható. Gyönyörű, természetes póz — folytatta a miniszter. Zászlós megkönnyebbülten sóhajtott fel.
