Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-16 / 5. szám

Békéscsaba. 1913 január 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 A jelenlés szerint Békésmogye polgáraira a múlt évben 4.725,700 korona egyenes adó volt kivetve. Ebből befolyt 4.172.146 korona, a hátralék tehát 558 ezer 554 borona, 100,000 koronával több mint az előző évben. Ez főként a rossz gazdasági viszonyodnak tulajdonitható. Decemberben 250,000 korona adót fizettek be. A hadmentességi adóban 35,725 korona a hátralék. A pónzügyigazgató előadirányai között élénk eszmecserét keltett eay felebbezés, melyet Dr. S a i l e r Vilmos csabai ügyvéd adott be. Dr. S a i 1 e r ugyanis az istállóját lakássá alakitotta át. A rénzügy igazgatóság nem adta meg az uj épületeknek szokásos 10 év adómentességet azért, mert Sailer meglevő épületet alakitott át, tehát nem uj az építkezés. E végzés ellen fellebbezett Dr. Sailer. A pénzügyigazgató természetszerűleg javasolta a fehbbezés elutasítását. Dr. Török Gábor nem fogadja el a javaslatot. Szerinte meg kell adni az adómentességet, mert az istálló azelőtt nem volt adótárgy. A törvény értelmében csak akkor nincs adómentesség, ha olyan épületet alakítanak át, amelyekben azelőtt is laktak, tehát amelyek már azelőtt is adótárgyat képeztek. Z á d o r Mór az ő álláspontjának helyességét igyekezett bebizonyítani. A kérdés s;avazás alá bocsátván, a Török G ibor álláspontja győzött. A pénzügyigazgató mellett csak dr. Zöldy János tiszti főorvos szavazott, aki nagy d rüitség kőiben indokolta meg állásfoglalását. — Én — mondotta — egyhangúlag ellene vagyok az adómentességnek. De csak közegészségügyi szempontból. Meg kell adóztatni busásan mindenkit, aki istállót alakit át lakássá ! M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő jelentésében az egész 1912 évről beszámolt. E szerint az egész megyében van 265 elemi iskola, 501 tanítóval és ugysnannyi tanteremmel. — A tankötelesek száma 6870. Z-ufoltság csak az állami iskolákban niuc->, a felekezeti és községi iskolák mindenütt túztúfotak. A tanfelüpyelöségi iroda iktatmányainak száma 3538, amelyek közül közigazgatási bizotsági tárgy volt 551. Panaszkodik a személyzet csekély volta miatt. Csak nagy erőfeszítéssel lehetett a jelenlegi irodai személyzet mellett az ügydarabokat elintézni. Az elöadmányok között nevezetesebbek a következők voltak: Lapunk olvasói előtt ismeretes már a me/őberényi tanitóválasztás ügye. Az ottani iskoIa*zékánem volt megelégedve a tanfelügyelőnek azzal az eljárásával, hogy a pályázó taniiók közül négyet kizárt és közöttük Urbancsek Mihályt ÍP, akit legjobban szerettek volna a Kereki iskolához megválasztani. Ezért felebbeztek a közigazgatási bizottsághoz. A felebbezésnek mont már nem sok éitelme van, mert az a tanitó, akit az elégedetlenek eltávozása által csonkává lett iskolaszék megválasztott: lemondott állásái ól. Mikler tanfelügyelő mégis szükségeesnek tartotta előhozni a do'got, hogy a felebb zők állításaival s/enn ben igazolja magát. Be is bizonyította, hogy ő a törvény értelmében járt el, mikor a hitelesítetlen oklevél másolatokat nem vette figyelembe. A bizottság tudomásul vette az igazolást. Békés képviselőtestülete ismételten kimondotta, hogy nem hajlandó rendszeresíteni az ottani polgári leányiskolában az ötödik tanítói állást, p*dig erre a múltkor szigorú felszólítást kapott a megyétől. A közigazgatási bizottság e rendszeresítéssel swmben kimondotta, hogy a törvényhatósági bizottság ál'al Békés legkö/ebbi költségvetésébe b'dlles/teti a tanítói állás költségét, mikor az majd tárgyalásra kerül. A többi jelentés fontosabb ügyeket nem tartalmazott. Nagyobb lesz a megyebizottsági tagok száma. Érdekes miniszteri leirat. A megyebizottsági tagválasztó kerületek és a megyebÍ7olts;-gi tagok számát is az 1892. évi XXVI. törvénycikk szabályozza. A törvény életbelépése után Békésmegjrében is megállapították a megyebizottsági tagok számát, még pedig ugy, hogy ugyanannyi virilis van, mint amennyi választott. Akkor a népességhez viszonyítva 430 megyebizottsági tag lett. Ez a szám azóta változatlanul megmaradt, bár két népszámlálás is elmúlt ós mindeniknél jelentékenyen megszaporodott Békósmegye népessége. A tagok számát tehát ehhez képest növelni kellene. A nagyobb, népesebb községek azonban, amelyeknek érdekeit a törvényhatósági közgyűléseken kellő számú megyebizottsági tag képviseli: nem törődtek a tagok számának növelésével. Azok egészen jól érzik raagukst a már két évtizedes lót- ! szám mellett, mert rájuk nézve az sem- 1 mi hátránnyal nem jár. A kisebb községek azonban igenis törődtek véle. A szaporodás ugyanis különösen a kisebb községeknél vehető észre. Mert azokban 800 vagy 1000 fő- ! nyi népszaporulat sokat jelent. Dd ennél a megyének majdnem minden kisebb községe többel szaporodott. Kondoros népessége például megkétszerődött. Nagyon természetes ós mindenki által méltányolható tehát, hogy e rohamosan fejlődő kisebb községek is szót kérnek, érvényesülni akarnak a törvényhatósági bizottságban. Még két évtizeddel ezelőtt, mikor a megyebizottság jelenlegi létszámát megalapították, a megye kisebb községeinek nagyon csekély volt a népessége. Innen van, hogy egyiknek-másiknak még képviselője sincs a megyebizottságban, hacs k véletlenül nem lakik ottan egykét vagyonos ember, aki virilista. Idegenek, más közsógbeliek pedig nem sokat törődnek e kisebb községek ügyeivel és gyakran hátrányukra határoz a megyebizottság, mert nincsen szószólójuk. Ezek az érdekelt községek indították meg a mult évben az akciót a megyebizottsági tagok számának felemelése érdekében. Együttesen kórvényt nyújtottak be a törvényhatósághoz az iránt, hogy a megyebizottsági tagválasztó kerületeket változtassa meg és ezzel kapcsolatosan a megyebizottsági tagok számát a népszámlálás eredményéhez képest emelje fel. Nagyrészt a választókerületek célszerűtlen beosztása is oka volt ugyanis annak, hogy egyes községek kellő képviselettel nem bírtak a megyegyűlésen. A törvényhatósági bizottság a kórvény érdemi elintézésébe nem bocsátkozott, mivel abban a véleményben volt, hogy a kérelem csak az 1892. évi XXVI. t.c. megváltoztatása után lenne teljesíthető. Ez álláspontnak megfelelően a megye több izben felirt a belügyminiszterhez az idézett törvénycikk megváltoztatása céljából. A belügyminiszter most válaszol a felterjesztésekre. Válaszában a miniszter azt a meglepő kijelentést teszi, hogy a közsógek kérelmének teljesítése a fennálló törvény szerint sem ütközik akadályokba, mert a kerületek beosztásának változtatását az 1892. XXVI. t. c. megengedi. Ebből pedig önként következik, hogy a megyebizottsági tagok száma is az uj kerületi beosztásoknak megfelelően szabályozható, felemelhető, vagy csökkenthető. A miniszteri leirat szerint tehát a megyebizottsági tagok számának felemelése nem ütkÖ2Ík akadályokba. Mégis a leirat végén kinyilvánítja a miniszter, hogy a kerületek újból való beosztását és a megyebizottsági tagok számának felemelését ezidő szórint célszerűnek nem tartja, mivel a választói reform törvényjavaslata be van nyújtva a törvényhozáshoz. Ez a törvényjavaslat pedig szabályozza a megyebizottsági tagválasztást, a kerületek beosztását ós a tagok számát is. Valószínűleg Békésmegye sem fog ez irányban semmit tenni addig, mig a választójogi reform törvényjavasltából törvény nem lesz. A mi jubileumunk. Ujabb üdvözlések. Bár teljes csöndben, észrevétlenül akartuk megkezdeni lapunk negyvenedik évfolyamát, kedves olvasó közönségünk és laptársáink mégis észrevették ós most egymásutánsietnek lekötelező, szives jókivánataikkal elhalmozni az „öreg Kőzlöny"-t. Mi trgadás benne, jól esnek nékünk a ragaszkodás e fölemelő megnyilvánulásai, mert azt látjnk belőlük, hogy a „Közlöny" negyven esztendeje nem mult el nyomtalanul, hogy e hosszú idő alatt sikerült magának nagyon sok barátot szereznie. Igyekezni fogunk minden erőnkkel arra, hogy a barátok számát folyton szaporítsuk. Ezt a célunkat ugy hisszük el és érjük, valamint eddig, ezután is rendithetetlen akarattal küzdünk a magyarság, a vármegye közügyei ós megyénk valamennyi községének, polgárának haladása, fejlődése, boldogulása érdekében. Most ismét közre adunk néhány, hozzánk ujabban érkezett üdvözletet. A csabai Nőegylet elnökségétől a következő levelet kaptuk : „A Békésmegyei Közlönynek vidéki lapnak ritkán megadatott 40 éves fenáliásának évfordu'ójához, ugy a további közhasznú működéséhez is legjobb szerencse kivánatait fejezi ki és azon jó indulatu önzetlen támogatásért, melyben megalakulása óta, 34 éven ét mindenkor részesítette, őszintén átérzett köszönetét nyilványitja a békéscsabai Nőegylet nevében Js özv. Beliczey Rezsőnó elnök. Megyei laptársaink közül ifj. K r e c sm|ari k Endre gondosan szerkesztett újságja, a „Szarvas ós Vidéke a kövekezőket irja : „A megyei legtekintélyesebb lapok egyike, a Békésmegyei Közlöny január 1-én 40 ik évfolyamába lépett. A népszerű és tekintélyes megyei újság szerkesztői sorában ezen idő alatt sok kiváló tehetségű zsurnalisztát és iróembert találunk s jelenlegi szerkesztője Gulyás József igen jónevü poétaember 8 vérbeli újságíró, aki rátérmettségével e tekintélyes ós szépmultu megyei lapot a fejlődés nem csekély magaslatára emelte. Őszinte szivből óhajtjuk, hogy az a meleg pártfogás és igaz rokonszenv, mely e lap munkásságát kiséri, a jövőben még fokozottabb mérvben juttassa a derék szerkesztő számára a legteljesebb elismerést. És még egy megjegyzésünk volna. Tekintettel ama körülményre, hogy egy oly stylusu újság, mint a Békésmegyei Közlöny, a megyei élet fejlődésének elősegítésében éppen nem alárendelt szereppel biró faktor, tekintettel arra, hogy e nagy gonddal szerkesztett újság sok fontos közérdeknek volt bátor szószólója, sok százak érdekét képviselve, egy kis hálátlanságot látunk abban, hogy olyan könnyen napirendre térünk hosszú negyven esztendőnk küzdelmes kulturmunkája felett. A mi jubilálómániában szenvedő időnkben ha egy jól sikerült nadrágtartó készítésének két éves jubileumát is képesek vagyunk megtartani, akkor 40 éves bulturmunka felett csak ugy pár sablonos szóval átfutni, éppen nincs hijával a hálátlanság frivolitásának". A január eleje óta dr. K ü 11 e y Pál szerkesztésében megjelenő „Orosházi Közlöny" a következő kedves sorokkal emlékezik meg rólunk: „Csendes, minden feltűnést kerülve ünnepelte meg a Csabán megjelenő „Bókósmegyei Közlöny" fennállásának 40 éves évfordu óját. Hogy mit végzett ez a lap fennállása óta, azt fölöslegesnek tartjuk regisztrálni, ismeri ezt minden újságolvasó ember. Dd ha elgondo juk, hogy micsoda negyven év egy vidéki lap életében ? Mennyi harc, mennyi keserűség, mennyi háládatlanság ? A „Békósmegyei Közlöny" mindezt a harcot győzelmesen vívta meg. És ma sziklaszilárdan áll a hömpölygő pártharcok közepette, nyílegyenesen tartva kitűzött célja: a kuitura terjesztése felé. Üdvözöljük laptársunkat e nevezetes évfordulója alkalmával." Dr. Friedmann Ernő szarvasi főrabbi a következőket irja: „A. „B^kósmegyei Közlöny" jubileuma alkalmából ón is sorakozom azon számosak közé, akik szeretettel és tisztelettel köszöntik a lap kiadóját ós szerkesztőjét. Az a rendkívüli eredmény, melyet a Békésmegyei Közlöny elért, a legszebb bizonysága annak, hogy azok, akik megteremtették ós vezeti <, kiváló munkásai a vidéki sajtónak : — istápolója a nemesnek, a jónak és korbácsa a gazoknak. őszintén kívánom, hogy a siker állandóan kísérje a Békósmegyei Közlönyt ezután is a pályafutásán." A tótkomlósi mintatanitó. A Mateidesz-ügy a közigazgatási bizottságban. Lapunk olvasói már ismerik a M a t e i d e s z Márton tótkomlósi ág. ev. tanitó nevét. De nemcsak itt ismerik, hanem ismerik az egész országban, mert az összes budapesti és vidéki lapok leközölték azt a lekötelező és a magyarságra végtelenül hizelgő nyilatkozatot, amelyet a szerb konfliktus alkalmával egy korcsmában méltóztatott kiereszteni fogainak rekeszei közű'. E hizelgő nyilatkozat szerint a magyaroknak el kell pusztulniok a föld színéről, mert Magyarországon nemsokára a szláv lesz az ur, hogy segítse őket szent Szvatopluk. Hyen furcsa nyilatkozatok mostanában gyakran hangzottak el Tótkomlóson és csak az ottani éber csendőrségnek köszönhető, hogy nyilvánosságra kerültek és a hatóság megtehette a megtorló lépéseket Magyarország ez élősdi ellenségei ellen. Tótkomlósra sok panasz merült már fel Magyarország szempontjából. Mig a megye más nemzetiséglakta községei, mint például Csaba, Mezőberóny, Ssarvas magyaroknak vallják magukat, ha idegen ajkúak is, addig a tótkomlósiak minden alkalmat megragadnak nemcsak arra, hogy hangoztassák szláv voltukat, hanem arra is, hogy tüntessenek a magyarság ellen. Hogy Tótkomlós a körülötte terjengő magyar tenger dacára se képes megmagyarosodni, annak nem a nép, hanem a vezetők az okai. A nép szorgalmas, takarókos és össze is fér magyar szomszédaival, de mindig akadnak Mateideszek, akik kizavarják a rendes kerékvágásból és lehetetlen, megvalósíthatatlan, balga ideákkal megzavarják lelki egyensúlyát. Tótkomlósaak is nagy érdeke tehát, hogy az ilyen álprófótáktól megszabadítsa a magyar hatóság, akár lelkészek, akár tanítók, akár közhivatalnokok legyenek is azok. Tótkomlósnak egy csöppet sem válik előnyére, sőt a legnagyobb hátránnyal jár ránézve, ha olyan hire terjed az országban, hogy egyik főfószke a pánszlávizmusnak. Ez a hire pedig csak néhány fészkelődő atyafi miatt van. Már a közigazgatási bizottság decemberi ülésén meginterpellálta a Mateidesz ügyben Veres József bizottsági tag Mikler tanfelügyelőt. A tanfelügyelő akkor az ügyre vonatkozólag részletes felvilágosítást nem adott azzal az indokolással, hogy- a lefolytatott előzetes vizsgálat iratait, jegyzőkönyveit felterjesztette a kultuszminiszterhez és csak annak döntése után nyilatkozhatik részletesen. Érthető érdeklődéssel várta ennélfogva mindenki, hogy a hétfői ülésen mi fog történni a Mateideszügyben. A miniszter döntése igen energikus, ami csak helyeselhető. Ütasitja ugyanis a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy Mateidesz Mártont azonnal függessze fel és a fegyelmi eljárást sürgősen folytassa le. Egyidejűleg a kultuszminiszter átirt Scholtz Gusztáv püspökhöz is, értesítette a pánszláv tanító felfüggesztéséről és figyelmeztette, hogy mint egyházi fenhatóság szintén járjon el a tanítóval szemben. A Mateidesz sorsa tehát meg van pecsételve. Ilyen következményei lehetnek egy könnyelmű, hencegő nyilatkozatnak. Különben a vizsgálatnak Mikler tanfelügyelő által elsorolt adatai szerint Mateidesznek p inszláv érzelmi kinyilvá • nitáea nélkül is mennie kellett volna nemsokára. A tanitó ur ugyanis északi ideáljaihoz hason'óan nagy barátja a