Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-10 / 28. szám

2 .01 gilhq (V j BÉKÉSXEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 10 Valóban, meg lehetünk győződve róla, hogy a megkönnyebbülés érzését váltja ki Lukács László lelkéből az a tudat, hogy az elrendelt bizonyítás so­rán végre nyíltan beszélhet ós hogy semmi tekintettől se feszélyezve ós fel­szabaditatván a hallgatási kényszertől, mely kínosan nehezedett rá, a maga adataival pozdorjává zúzhatja azt az orvtámadást, mellyel ellene törtek. Az ujabb tárgyalás be fogja bizonyítani, hogy mennyire figyelmen kivül hagy az ellenzék minden lelkiismeretet, ami­dőn az ő politikai taktikáját követi. Az ország pedig kétségkívül tapsolni fog Lukács Lászlónak, aki csak ragyogó tisztán kerülhet ki ebből a pörből. És ez lesz az igazi elégtétel a miniszterel­nöknek, nem az, hogy Dásyt újból el­itélik. És ez lesz a kárpótlás azért is, hogy a gálád rágalom nem habozott ellene támadni, feledvén múltját, feled­vén érdemeit, feledvén alkotásait, feled­vén azt a sok áldozatkész és hűséges igyekezetet, melyet hazája ós nemzete érdekében évtizedeken át kifejtett. Szarvas villanvilágitása. Októberre elkészül. Éveken át tartó tanácskozások, tár­gyalások és veszekedések után végre­valahára abba a stádiumba jutott Szarvas villanyvilágításának ügye is, hogy a szerelés nemsokára kezdetét veszi, ugy hogy októberben remélhetőleg nem petróleumlámpák fognak este pislákolni az utcákon, hanem jóleső villanyfény­ben sütkörézhetnek a járó-kelők. A köz­világítás tökéletessége elsőrangú tarto­zéka a városok és községek közbizton­ságának. Szarvasi forrásból gyakran értesülünk mi is arról, hogy kÓ3Ő este és éjjel Szarvason nem áll valami jó lábon a közbiztonság, hogy napirenden vannak a gyanútlan járókelők ellen in­tézett támadások a sötét éj leple alatt. Itt is, ott is elvernek egy-két embert, anélkül, hogy az álddzato.i tudnák, vagy csak sejtenék is, kik voltak a támadók. A petróleumlámpák diszkrétek, nem árulnak el semmit, — különösen mikor kilopják belőlük a petróleumot. Szarvas nagy és intelligens község, ahol az emberek nem feküsznek le a tyúkokkal, mint a kis falukban. Van esti, sőt meglehetős éjjeli ólete is, szó­gyen lett volna tehát vezetőire és a la­kosságra nézve is, ha még sokáig élte volna a petróleum-korszakot. Mihelyt elkészül a villanyvilágítás, rövid idő alatt észrevehetően át fog alakulni Szarvas mindenképen. Ilyen átalakuláson ment át Békés is rövid idÖ alatt. Mint már több izben megirtuk, Szarvas polgársága mindjárt a villany­világítás eszméjének felvetődése alkal­mával két pártra szakadt. Az egyik párt önálló villanytelepet akart, a má­sik pedig előnyösebbnek látta, ha Mezőtúrról nyeri az áramot Szarvas. É két álláspont között aztán szenvedélyes viták folytak a városi közgyűléseken, bizottságokban és a helyi sajtóban egy­aránt. Az ellentétek olyan nagyok vol­tak, hogy békét, közeledést alig lehetett remélni. A pesszimisták már egészen letettek arról, hogy Szarvason villany­világítás lesz valaha. Végre mégis csak az az álláspont győzött, amely a Mezőtúrról való áram­beszerzést tartotta előnyösebbnek. Az önálló villanytelep hatalmas költségbe kerül, igaz, hogy később ugyancs k kifizeti magát, sőt mint Csabán is lát­hatjuk, pár óv múlva jelentékeny hasz­not hajtó vál'atata lesz bármelyik város­nak vagy községnek, i Szarvas villanyvilágítása ügyében az utolsó szót évek hosszú sora után csak a mult héten mondották ki. Akkor foglalkozott ugyanis a képviselőtestület ismét a Mezőtúrral kötött szerződéssel. A közgyűlésen Kollár Lajos főjegyző terjesziette elő azokat a módosításokat, amelyeket a szerződésen felebbezés | folytan a miniszter kivánt eszközöl- j tetni. A módosításokhoz Mezőtúr is l hozzájárult és Szarvas képviselőtestüle j tének nagy többsége is kimondotta j egyúttal azt is, hogy a villanyberende­zési munkálatok minél sürgősebben végrehajtandók. Most tehát már nincs semmi aka­dálya a villanyvilágítás Szarvasra tör­ténendő bevezetésének, Mezőtúr nem­sokára hozzá is fog, ugy hogy Szarvas utcáit októberben már villany fogja bevilágítani. a Mokry hagyaték körül. Eltérések a két protestáns egyház között. Körülbelül három évvel ezelőtt öröm­mel értesült a „Békésmegyei Közlöny" utján minden csabai polgár arról, hogy Mokry Sámuel, a Gazdasági Egylet volt titkára ós földbérlő, majd vagyo­nos fővárosi magánzó tekintélyes össze­get 180,000 koronát hagyományozott egy Csabán majdan felállítandó protestáns főiskolára. A hagyományozó vagyonát Csabán szerezte és emiatt érzett hálájá­nak akart e hagyatékkal kifejezést adni. A maliciózus emberek annak idején ki­csinylő mosolylyal fogadták ezt a vég­rendelkezést, mert kevésnek tartották azt az összeget egy milliókba kerülő főiskola felállítására. Gúnyosan emle­gették, hogy no, lesz már Csabának is egyeteme nemsokára. A guhyolódók nem gondolták meg, hogy az alapító nem a főiskola azonnali, vagy pedig egy pár évtizeden belül történendő felállítá­sát értette végrendeletében, ő már látta a jövendő nagy Csabáját. Tudta, hogy fekvésénél és rendkívül kedvező közle­kedési viszonyainál fogva Csaba roha­mosan fejlődik, egy félszázad, vagy egy század alatt Magyarország legnagyobb városai közé fog emelkedni és akkor bizony nagy szüksége lesz egy főisko­lára is. Ha már most ilyen nagy időt veszünk tekintetbe, a Mokry-féle hagya­tékot egyáltalában nem lehet kicsinyelni. Kamatos kamataival az milliókra nő és ha még hozzá vesszük a társadalom, az egyház és az állam támogatását is: egy­álta'ában nem lehet utópisztikus álom­nak tekinteni a csabai egyetemet. A hagyaték még nincs sem Csaba község, sem az egyház kezében, mert az örökhagyó lánya haszonélvezi, mégis már elterések vannak a két protestáns egyház közölt miatta. Mokry Sámuel ugyanis nem precizirozía végrendeleté­ben azt, hogy a csabai protestáns fő­iskola lutheránus, vagy református jel­legű legyen. Ő csak protestáns főisko­lát emleget. Most aztán mindakót pro­testáns egyház igényt tart az alapít­ványra. Az ág. ev. egyháznak annyiban jogosabb az igénye, mert Mokry Sá­muel lutheránus volt, tehát végrendel­kezésekor bizonyosan a lutheránus egy­házra gondolt elsősorban. Az is bizo­nyos, hogy mivel ez kifejezetten nem áll a végrendeletben, a református egy­háznak is lehet igénye az alapítványra, mivel szintén protestáns. Mielőtt nagyobb bonyadaimak szár­mazhatnának a hagyaték' körül, nagyon helyes volna, ha a két protestáns egy­ház egyeteme kölcsönös egyetértéssel megállapodnék a hagyaték jövendő ren­deltetésére vonatkozólag a két feleke­zet szempontjából és valamiképen elsi­mítanák az ellentéteket. Szerintünk ilyen ellentéteknek nem is kellene már felmerülni. Az utóbbi időkben ugyanis a két egyház theoio­gusai gyakran foglalkoznak az egy­házak egyesítésének kérdésével, amely mind a két egyházra nézve csak előny­nyel járna. Az egységes na. y p.otrs­táns egyház, mely közel hat millió lel­ket számlálna magában, sokkal nagyobb súllyal esnék latba minden téren és sokkal nagyobb erővel tudna síkra szállani érdekeiért. A dogmabeli ellen­tétek utóvégre nem olyan nagyok, hogy áthidalhatók ne lennének. A leglénye­gesebb ellentét az úrvacsora sakramen­tuma körül van, a többi csak szertartás, beli külömbség. A praedesíinatio Kálvin filozofiai meggyőződése, amelyben a kálvinisták között is az hisz, aki akar. Mindkét protestáns egyház hirdeti a hitbeli meggyőződés szabadságát ós ebben nem is igyekszik gátolni hiveit. A két protestáns egyháznak már most is sok közös ügye van, mórt ne lehetne hát minden egyházi ügy közös, va, , is inkább ugyanav. ? Akkor a Mokry­féle hagyaték köjul se ián,adnának el­lentétek. Mikor a debreceni egyetem felállí­tásáról volt szó, már akkor is sürün hangzott fel mindkét protestáns egyház részéről az a követelés, hogy annak a theologiai fakultása protestáns legyen, amely fakultáson mindkét protestáns egyháznak legyenek tanszékei. Erre szükség is van, mert az ambiciózus kál­vinista vagy lutheránus theologusok Németországba vagy Svájcba kénytele­nek menni, ha meg akarják szerezni a theologiai doktorátust. A Mokry Sámuel-féle hagyatékból majd a távol jövőben felállítandó csabai protestáns főiskolának is mindkét egy­ház közös intézményének kell lennie. Akkorára különben előreláthatólag létre is jön a két protestáns egyház egyesü­lése, amelynek most is csak az öreg orthodox theologusok az akadályai. Fölöslegesnek tartjuk tehát a kót egyház versengését a Mokry-alapért. Legyen az most a lutheránus egyházé, tekintettel arra, hogy az örökhagyó lutheránus volt, ugy is később az egy­séges protestáns egyházé lesz . . | Azonban helyén lenne, ha a csabai ág. h. ev. egyház elnöksége a hagyaték mibenállása felől érdeklődne és hiveit tájékoztatná. Nem helyezik el a gyulai Megnyugtató miniszteri intézkedés. A mult évben többször megrémí­tették a gyulaikat egyes aradi és me­gyei lapok azzal, hogy a honvédelmi minisztérium át akarja onnan helyezni a 2. honvéd^yalogezred törzsét Aradra, mivel Gyulát a hadvezetőség hadászati szempontból nem tartja fontosnak. Ez a hir kínosan érintette a gyulaiakat, de hasonló hatással volt úgyszólván az egész vármegyére. Mindenki igazságta­lannak találta ínég a gondolatot is, mert Békésmegyé.ben áli van katona. Olyan nagy és népes községek, mint Békés, Szarvas ós Orosháza katonaság nélkül szűkölködnek, holott náluk sokkal ki­sebb és az államháztartás terheihez ha­sonlithaiatlanabbul csekélyebb adóval járuló varosokban van katonaság. Más megyék és városok meg vannak tömve katonasággal, padig szintén az Alföldön vannak tehát hadászati szempontból szintén csak olyan fontossággal birnak, sat is hallasz tőlem — vedd kegyesen ezt a kijelentésemet: Tisztelni kell a tenger partjáról fel­adott minden irást, még ha csupán egy anzix-kártya is. Mert bármi irásmü, mely itt születik, nagy akaratelhatáro­zás ós egy ellenkezőre ringató őserő­nek, a tunyaság legyőzésének tanúsága. E sós-párában, ez álmos levegőben még a gondolkozás is terhes, hát még az irás ! Es mivel ez a tárcalevél is ilyen „környüállások" mellett cselekedtetett meg, — kegyes elnézést kér érte Verner Icászló. Egy jó ismerősünkről Biharország fővárosában, Nagyvá­radon most nem az alsós kártyajáték válfajai felett törik az emberek a fejű ke*, hanem: hogyan történhetett az, hogy anuyi kártyaváralappal biró pénzintézet összeomlo-i, am«lyJyel pedig ez nem történt, tűiként fogják szanálni. A Bé­kés-Csabai takarékpénztár egyesület volt vezérigazgatójáról egyik nagyváradi lap az alábbi, igen hü jellemrajzot közli: Havas Mór, a Biharmegyei Taka­rékpénztár vezérigazgatója, néhány hó­napja jött Nagyváradra s már is jobban ismerik, mint Szokoly Tamás vagy Ador­ján Emil nevét. Valószínűleg kevés em­ber látta szinről-szinre ós kevesen be­széltek még vele, de azért kezdő dráma­írókban bizonyára erősen ébred a haj­landóság, hogy róla rómdrámát Írjanak és ő legyen benne a Jágó, aki tönkre­tesz mindenkit, aki csak ól. Mindenesetre elérkezett az ideje, hogy a nyájas olvasó végre megtudja, ki ez a rettegett Havas Mór, zordon ós bősz profilja hadd legyen ismerős előt­ted, oh közvélemény, amely annyit hal­lottál már róla, hogy vele ijesztettétek rosszalkodó iskolásgyermekeiteket. Nem, kérem, Havas Mór nem éppen a legádázabb ember, sőt az előtt, akinek semmi adóssága nincs a Biharmegyei Takarékpénztárnál, egészen szimpatikus férfiú. Egyszerűen, választékosan öltö­zik, mint egy angol parlamenter, nagy, kerek pápaszemmel nézi a dolgokat és az embereket, a szavában sok á nyuga­lom és a megfontoltság ós én azt hiszem' kevés emberben volt még olyan szug­gesztív erő, mint benne. Tudok olyano­kat, akik teljes őszinteséggel beszélnek rajongással ós lázas elismeréssel róla, azt mondják, ez az ember, aki arannyá fogja a talpbőröket változtatni s nem csodálkozom rajta, mert csakugyan nyu­godt ós különös csengésű beszéde fel­tótlen hatást gyakorol az emberre, min­dent sulylyal ós meggyőződéssel mond s inkább a gazdasági helyzet martirja­ként lép elő néha az íróasztaltól, semmint egy megelevenedett guillolinnak látsza­nék, ahogy valaki a törzsasztalnál el­nevezte. Vannak, akik azt mondják, hogy ki tünő fináncember, aki abban leli a pénz­intézeti vezetői tudományát, hogy nem az adósok bonitása, hanem magának az intézetnek az erőssége legyen mindig a kihitelezós zsinórmórtéke. Jöhet idő, amikor a jó adós is rosz lesz egyszer, de nem szabad soha olyan változásnak jönni, hogy a pénzintézet bizonyosod­jók kevésbbó erősnek, mint amilyen üz­leteket megengedett magának. Hogy megharagusznak egyért-másért a kliensek, amiért szigorúan latolják a bonitásukat és felmondják nekik a hi telt, ha kétség fór ahhoz, hogy bizni lehet tovább is bennük ? Istenem 1 Ha­vas Mór valószínűleg ugy gondo'ja, hogy ez nem jogos aggodalom. A pénz az pénz marad mindig, az a legnagyobb bőségben is csak ér valamit ós inkább legyen olykor-olykor kevesebb a nye­reség, mint sok legyen a kockázat. Le­het különben, hogy merőben tévedünk, j talán ő is nem is igy vélekedik a piac­ról ós ha cselekedetei talán erre is val­lanak, most abnormális időket élünk és neki nem a teremtés, hanem a rendba­hozatal a hivatása. A másik tábor viszont kótségbe­vonja, hogy olyan nagy pónzkapacitás volna. Azt ugyan elismerik, hogy az ő rezsimje alatt ilyen krachok az intézet­nél aligha állottak volna be, de szögle­tesnek és kimértnek tartják arra, hogy jó üzleteket csináljon. Hanem admi­nisztrálni — mondják — azt tud. Csak­ugyan : végtelenül pedáns ós szőrszál­hasogató lehet és e sorok írója merle egyszer megkockáztatni azt a megjegy­zést, hogy a Biharmegyd Takarékpénz­tárnál mostanában olyan nagy a bü­rokrácia, hogy a városháza hozzáképest bohémtsnya. Valóban: könyv és akta ós jegyzet és utalvány az vari most özön és ennél­fogva rend is van olyan, hogy csak ugy karikázik bele a tisztviselők szeme. Havas Mór mellett egy kis könyv­etazsór fekszik, ebben pompás skalulyá­zottsággal hevernek a különféle feljegy­zések és noteszek és bármely percben abban a helyzetben van Havas Mór, hogy rólad, nyájas és boldogtalan adós, megmondja, hogy hány fillér "kamattal vagy hátralékban tavaly októbertől fogva, mindent és mindenkit felir ós megjegyez s mikor e sorok írója elő­ször volt nála, megkérdezte a becses nevemet s nem várta, amig elmegyek, I hanem momentán ott előttem beírta a | nevemet egy kis könyvecskébe. (Talán osztályzatot is ksptam tőle ?) — Mindjárt láttam, hogy kemény legény, akinek j van szive fáradni ós bogarászni és aki­hez iskolába lehelne küldeni minden városi tisztviselőt, mielőtt hivatalba lép. O maga reggel hétkor meg a hivatalba, , ugy hogy a fáma szerint amikor elő­ször korán reggel az íróasztalához ült, a házmester keresztet vetett magára, amikor feljött — takarítani. Érkezik reggel hétkor és távozik este hétkor és tisztviselőtársait kissé elszoktatja a friss levegőtől. De az ilyen főnök egyszer­smind méltányos is tud lenni, becsüli a munkát és honorálja a szorgalmat s akinek nem nagyon szilaj a tempera­mentuma és bele tud nyugodni abba, hogy a kenyérért rendelkeznek az em­berrel : még talán meg is szereti vala­mikor . . . Egy szomorú messzinai pusztulás területére került Havas Mór Békéscsa­báról, ahol volt egy szilárd bankja, milliós tartalékokkal és betétesekkel, nyugodt állása, nem bántotta senki, nem izgatta senki, nem kellett Kivégeznie senkit s idejött Nagyváradra, ahol öt hónap óta átkozzák és szidják, amiért elvesztették a pénzüket — ő előtte. Nagyon sok tiszteletet és elismerést várhat Havas Mór, hogy a jövő meg­hozza neki ezékért a teljes és tisztes szatiszfakciót. Meg kell majd ismertetnie nyíltan és félreérthetetlenül egyenes­sógét és tisztakezüségót, előrelátását ós józan üzleti politikáját, humánus gon­dolkozását és elnéző megértésót, amely­lyel végtelen sokat tehet éppen ő, aki három óriási pénzintézet hatalmának fényétől övezetten ül az igazgatói székben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom