Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-04-10 / 28. szám
2 .01 gilhq (V j BÉKÉSXEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 10 Valóban, meg lehetünk győződve róla, hogy a megkönnyebbülés érzését váltja ki Lukács László lelkéből az a tudat, hogy az elrendelt bizonyítás során végre nyíltan beszélhet ós hogy semmi tekintettől se feszélyezve ós felszabaditatván a hallgatási kényszertől, mely kínosan nehezedett rá, a maga adataival pozdorjává zúzhatja azt az orvtámadást, mellyel ellene törtek. Az ujabb tárgyalás be fogja bizonyítani, hogy mennyire figyelmen kivül hagy az ellenzék minden lelkiismeretet, amidőn az ő politikai taktikáját követi. Az ország pedig kétségkívül tapsolni fog Lukács Lászlónak, aki csak ragyogó tisztán kerülhet ki ebből a pörből. És ez lesz az igazi elégtétel a miniszterelnöknek, nem az, hogy Dásyt újból elitélik. És ez lesz a kárpótlás azért is, hogy a gálád rágalom nem habozott ellene támadni, feledvén múltját, feledvén érdemeit, feledvén alkotásait, feledvén azt a sok áldozatkész és hűséges igyekezetet, melyet hazája ós nemzete érdekében évtizedeken át kifejtett. Szarvas villanvilágitása. Októberre elkészül. Éveken át tartó tanácskozások, tárgyalások és veszekedések után végrevalahára abba a stádiumba jutott Szarvas villanyvilágításának ügye is, hogy a szerelés nemsokára kezdetét veszi, ugy hogy októberben remélhetőleg nem petróleumlámpák fognak este pislákolni az utcákon, hanem jóleső villanyfényben sütkörézhetnek a járó-kelők. A közvilágítás tökéletessége elsőrangú tartozéka a városok és községek közbiztonságának. Szarvasi forrásból gyakran értesülünk mi is arról, hogy kÓ3Ő este és éjjel Szarvason nem áll valami jó lábon a közbiztonság, hogy napirenden vannak a gyanútlan járókelők ellen intézett támadások a sötét éj leple alatt. Itt is, ott is elvernek egy-két embert, anélkül, hogy az álddzato.i tudnák, vagy csak sejtenék is, kik voltak a támadók. A petróleumlámpák diszkrétek, nem árulnak el semmit, — különösen mikor kilopják belőlük a petróleumot. Szarvas nagy és intelligens község, ahol az emberek nem feküsznek le a tyúkokkal, mint a kis falukban. Van esti, sőt meglehetős éjjeli ólete is, szógyen lett volna tehát vezetőire és a lakosságra nézve is, ha még sokáig élte volna a petróleum-korszakot. Mihelyt elkészül a villanyvilágítás, rövid idő alatt észrevehetően át fog alakulni Szarvas mindenképen. Ilyen átalakuláson ment át Békés is rövid idÖ alatt. Mint már több izben megirtuk, Szarvas polgársága mindjárt a villanyvilágítás eszméjének felvetődése alkalmával két pártra szakadt. Az egyik párt önálló villanytelepet akart, a másik pedig előnyösebbnek látta, ha Mezőtúrról nyeri az áramot Szarvas. É két álláspont között aztán szenvedélyes viták folytak a városi közgyűléseken, bizottságokban és a helyi sajtóban egyaránt. Az ellentétek olyan nagyok voltak, hogy békét, közeledést alig lehetett remélni. A pesszimisták már egészen letettek arról, hogy Szarvason villanyvilágítás lesz valaha. Végre mégis csak az az álláspont győzött, amely a Mezőtúrról való árambeszerzést tartotta előnyösebbnek. Az önálló villanytelep hatalmas költségbe kerül, igaz, hogy később ugyancs k kifizeti magát, sőt mint Csabán is láthatjuk, pár óv múlva jelentékeny hasznot hajtó vál'atata lesz bármelyik városnak vagy községnek, i Szarvas villanyvilágítása ügyében az utolsó szót évek hosszú sora után csak a mult héten mondották ki. Akkor foglalkozott ugyanis a képviselőtestület ismét a Mezőtúrral kötött szerződéssel. A közgyűlésen Kollár Lajos főjegyző terjesziette elő azokat a módosításokat, amelyeket a szerződésen felebbezés | folytan a miniszter kivánt eszközöl- j tetni. A módosításokhoz Mezőtúr is l hozzájárult és Szarvas képviselőtestüle j tének nagy többsége is kimondotta j egyúttal azt is, hogy a villanyberendezési munkálatok minél sürgősebben végrehajtandók. Most tehát már nincs semmi akadálya a villanyvilágítás Szarvasra történendő bevezetésének, Mezőtúr nemsokára hozzá is fog, ugy hogy Szarvas utcáit októberben már villany fogja bevilágítani. a Mokry hagyaték körül. Eltérések a két protestáns egyház között. Körülbelül három évvel ezelőtt örömmel értesült a „Békésmegyei Közlöny" utján minden csabai polgár arról, hogy Mokry Sámuel, a Gazdasági Egylet volt titkára ós földbérlő, majd vagyonos fővárosi magánzó tekintélyes összeget 180,000 koronát hagyományozott egy Csabán majdan felállítandó protestáns főiskolára. A hagyományozó vagyonát Csabán szerezte és emiatt érzett hálájának akart e hagyatékkal kifejezést adni. A maliciózus emberek annak idején kicsinylő mosolylyal fogadták ezt a végrendelkezést, mert kevésnek tartották azt az összeget egy milliókba kerülő főiskola felállítására. Gúnyosan emlegették, hogy no, lesz már Csabának is egyeteme nemsokára. A guhyolódók nem gondolták meg, hogy az alapító nem a főiskola azonnali, vagy pedig egy pár évtizeden belül történendő felállítását értette végrendeletében, ő már látta a jövendő nagy Csabáját. Tudta, hogy fekvésénél és rendkívül kedvező közlekedési viszonyainál fogva Csaba rohamosan fejlődik, egy félszázad, vagy egy század alatt Magyarország legnagyobb városai közé fog emelkedni és akkor bizony nagy szüksége lesz egy főiskolára is. Ha már most ilyen nagy időt veszünk tekintetbe, a Mokry-féle hagyatékot egyáltalában nem lehet kicsinyelni. Kamatos kamataival az milliókra nő és ha még hozzá vesszük a társadalom, az egyház és az állam támogatását is: egyálta'ában nem lehet utópisztikus álomnak tekinteni a csabai egyetemet. A hagyaték még nincs sem Csaba község, sem az egyház kezében, mert az örökhagyó lánya haszonélvezi, mégis már elterések vannak a két protestáns egyház közölt miatta. Mokry Sámuel ugyanis nem precizirozía végrendeletében azt, hogy a csabai protestáns főiskola lutheránus, vagy református jellegű legyen. Ő csak protestáns főiskolát emleget. Most aztán mindakót protestáns egyház igényt tart az alapítványra. Az ág. ev. egyháznak annyiban jogosabb az igénye, mert Mokry Sámuel lutheránus volt, tehát végrendelkezésekor bizonyosan a lutheránus egyházra gondolt elsősorban. Az is bizonyos, hogy mivel ez kifejezetten nem áll a végrendeletben, a református egyháznak is lehet igénye az alapítványra, mivel szintén protestáns. Mielőtt nagyobb bonyadaimak származhatnának a hagyaték' körül, nagyon helyes volna, ha a két protestáns egyház egyeteme kölcsönös egyetértéssel megállapodnék a hagyaték jövendő rendeltetésére vonatkozólag a két felekezet szempontjából és valamiképen elsimítanák az ellentéteket. Szerintünk ilyen ellentéteknek nem is kellene már felmerülni. Az utóbbi időkben ugyanis a két egyház theoiogusai gyakran foglalkoznak az egyházak egyesítésének kérdésével, amely mind a két egyházra nézve csak előnynyel járna. Az egységes na. y p.otrstáns egyház, mely közel hat millió lelket számlálna magában, sokkal nagyobb súllyal esnék latba minden téren és sokkal nagyobb erővel tudna síkra szállani érdekeiért. A dogmabeli ellentétek utóvégre nem olyan nagyok, hogy áthidalhatók ne lennének. A leglényegesebb ellentét az úrvacsora sakramentuma körül van, a többi csak szertartás, beli külömbség. A praedesíinatio Kálvin filozofiai meggyőződése, amelyben a kálvinisták között is az hisz, aki akar. Mindkét protestáns egyház hirdeti a hitbeli meggyőződés szabadságát ós ebben nem is igyekszik gátolni hiveit. A két protestáns egyháznak már most is sok közös ügye van, mórt ne lehetne hát minden egyházi ügy közös, va, , is inkább ugyanav. ? Akkor a Mokryféle hagyaték köjul se ián,adnának ellentétek. Mikor a debreceni egyetem felállításáról volt szó, már akkor is sürün hangzott fel mindkét protestáns egyház részéről az a követelés, hogy annak a theologiai fakultása protestáns legyen, amely fakultáson mindkét protestáns egyháznak legyenek tanszékei. Erre szükség is van, mert az ambiciózus kálvinista vagy lutheránus theologusok Németországba vagy Svájcba kénytelenek menni, ha meg akarják szerezni a theologiai doktorátust. A Mokry Sámuel-féle hagyatékból majd a távol jövőben felállítandó csabai protestáns főiskolának is mindkét egyház közös intézményének kell lennie. Akkorára különben előreláthatólag létre is jön a két protestáns egyház egyesülése, amelynek most is csak az öreg orthodox theologusok az akadályai. Fölöslegesnek tartjuk tehát a kót egyház versengését a Mokry-alapért. Legyen az most a lutheránus egyházé, tekintettel arra, hogy az örökhagyó lutheránus volt, ugy is később az egységes protestáns egyházé lesz . . | Azonban helyén lenne, ha a csabai ág. h. ev. egyház elnöksége a hagyaték mibenállása felől érdeklődne és hiveit tájékoztatná. Nem helyezik el a gyulai Megnyugtató miniszteri intézkedés. A mult évben többször megrémítették a gyulaikat egyes aradi és megyei lapok azzal, hogy a honvédelmi minisztérium át akarja onnan helyezni a 2. honvéd^yalogezred törzsét Aradra, mivel Gyulát a hadvezetőség hadászati szempontból nem tartja fontosnak. Ez a hir kínosan érintette a gyulaiakat, de hasonló hatással volt úgyszólván az egész vármegyére. Mindenki igazságtalannak találta ínég a gondolatot is, mert Békésmegyé.ben áli van katona. Olyan nagy és népes községek, mint Békés, Szarvas ós Orosháza katonaság nélkül szűkölködnek, holott náluk sokkal kisebb és az államháztartás terheihez hasonlithaiatlanabbul csekélyebb adóval járuló varosokban van katonaság. Más megyék és városok meg vannak tömve katonasággal, padig szintén az Alföldön vannak tehát hadászati szempontból szintén csak olyan fontossággal birnak, sat is hallasz tőlem — vedd kegyesen ezt a kijelentésemet: Tisztelni kell a tenger partjáról feladott minden irást, még ha csupán egy anzix-kártya is. Mert bármi irásmü, mely itt születik, nagy akaratelhatározás ós egy ellenkezőre ringató őserőnek, a tunyaság legyőzésének tanúsága. E sós-párában, ez álmos levegőben még a gondolkozás is terhes, hát még az irás ! Es mivel ez a tárcalevél is ilyen „környüállások" mellett cselekedtetett meg, — kegyes elnézést kér érte Verner Icászló. Egy jó ismerősünkről Biharország fővárosában, Nagyváradon most nem az alsós kártyajáték válfajai felett törik az emberek a fejű ke*, hanem: hogyan történhetett az, hogy anuyi kártyaváralappal biró pénzintézet összeomlo-i, am«lyJyel pedig ez nem történt, tűiként fogják szanálni. A Békés-Csabai takarékpénztár egyesület volt vezérigazgatójáról egyik nagyváradi lap az alábbi, igen hü jellemrajzot közli: Havas Mór, a Biharmegyei Takarékpénztár vezérigazgatója, néhány hónapja jött Nagyváradra s már is jobban ismerik, mint Szokoly Tamás vagy Adorján Emil nevét. Valószínűleg kevés ember látta szinről-szinre ós kevesen beszéltek még vele, de azért kezdő drámaírókban bizonyára erősen ébred a hajlandóság, hogy róla rómdrámát Írjanak és ő legyen benne a Jágó, aki tönkretesz mindenkit, aki csak ól. Mindenesetre elérkezett az ideje, hogy a nyájas olvasó végre megtudja, ki ez a rettegett Havas Mór, zordon ós bősz profilja hadd legyen ismerős előtted, oh közvélemény, amely annyit hallottál már róla, hogy vele ijesztettétek rosszalkodó iskolásgyermekeiteket. Nem, kérem, Havas Mór nem éppen a legádázabb ember, sőt az előtt, akinek semmi adóssága nincs a Biharmegyei Takarékpénztárnál, egészen szimpatikus férfiú. Egyszerűen, választékosan öltözik, mint egy angol parlamenter, nagy, kerek pápaszemmel nézi a dolgokat és az embereket, a szavában sok á nyugalom és a megfontoltság ós én azt hiszem' kevés emberben volt még olyan szuggesztív erő, mint benne. Tudok olyanokat, akik teljes őszinteséggel beszélnek rajongással ós lázas elismeréssel róla, azt mondják, ez az ember, aki arannyá fogja a talpbőröket változtatni s nem csodálkozom rajta, mert csakugyan nyugodt ós különös csengésű beszéde feltótlen hatást gyakorol az emberre, mindent sulylyal ós meggyőződéssel mond s inkább a gazdasági helyzet martirjaként lép elő néha az íróasztaltól, semmint egy megelevenedett guillolinnak látszanék, ahogy valaki a törzsasztalnál elnevezte. Vannak, akik azt mondják, hogy ki tünő fináncember, aki abban leli a pénzintézeti vezetői tudományát, hogy nem az adósok bonitása, hanem magának az intézetnek az erőssége legyen mindig a kihitelezós zsinórmórtéke. Jöhet idő, amikor a jó adós is rosz lesz egyszer, de nem szabad soha olyan változásnak jönni, hogy a pénzintézet bizonyosodjók kevésbbó erősnek, mint amilyen üzleteket megengedett magának. Hogy megharagusznak egyért-másért a kliensek, amiért szigorúan latolják a bonitásukat és felmondják nekik a hi telt, ha kétség fór ahhoz, hogy bizni lehet tovább is bennük ? Istenem 1 Havas Mór valószínűleg ugy gondo'ja, hogy ez nem jogos aggodalom. A pénz az pénz marad mindig, az a legnagyobb bőségben is csak ér valamit ós inkább legyen olykor-olykor kevesebb a nyereség, mint sok legyen a kockázat. Lehet különben, hogy merőben tévedünk, j talán ő is nem is igy vélekedik a piacról ós ha cselekedetei talán erre is vallanak, most abnormális időket élünk és neki nem a teremtés, hanem a rendbahozatal a hivatása. A másik tábor viszont kótségbevonja, hogy olyan nagy pónzkapacitás volna. Azt ugyan elismerik, hogy az ő rezsimje alatt ilyen krachok az intézetnél aligha állottak volna be, de szögletesnek és kimértnek tartják arra, hogy jó üzleteket csináljon. Hanem adminisztrálni — mondják — azt tud. Csakugyan : végtelenül pedáns ós szőrszálhasogató lehet és e sorok írója merle egyszer megkockáztatni azt a megjegyzést, hogy a Biharmegyd Takarékpénztárnál mostanában olyan nagy a bürokrácia, hogy a városháza hozzáképest bohémtsnya. Valóban: könyv és akta ós jegyzet és utalvány az vari most özön és ennélfogva rend is van olyan, hogy csak ugy karikázik bele a tisztviselők szeme. Havas Mór mellett egy kis könyvetazsór fekszik, ebben pompás skalulyázottsággal hevernek a különféle feljegyzések és noteszek és bármely percben abban a helyzetben van Havas Mór, hogy rólad, nyájas és boldogtalan adós, megmondja, hogy hány fillér "kamattal vagy hátralékban tavaly októbertől fogva, mindent és mindenkit felir ós megjegyez s mikor e sorok írója először volt nála, megkérdezte a becses nevemet s nem várta, amig elmegyek, I hanem momentán ott előttem beírta a | nevemet egy kis könyvecskébe. (Talán osztályzatot is ksptam tőle ?) — Mindjárt láttam, hogy kemény legény, akinek j van szive fáradni ós bogarászni és akihez iskolába lehelne küldeni minden városi tisztviselőt, mielőtt hivatalba lép. O maga reggel hétkor meg a hivatalba, , ugy hogy a fáma szerint amikor először korán reggel az íróasztalához ült, a házmester keresztet vetett magára, amikor feljött — takarítani. Érkezik reggel hétkor és távozik este hétkor és tisztviselőtársait kissé elszoktatja a friss levegőtől. De az ilyen főnök egyszersmind méltányos is tud lenni, becsüli a munkát és honorálja a szorgalmat s akinek nem nagyon szilaj a temperamentuma és bele tud nyugodni abba, hogy a kenyérért rendelkeznek az emberrel : még talán meg is szereti valamikor . . . Egy szomorú messzinai pusztulás területére került Havas Mór Békéscsabáról, ahol volt egy szilárd bankja, milliós tartalékokkal és betétesekkel, nyugodt állása, nem bántotta senki, nem izgatta senki, nem kellett Kivégeznie senkit s idejött Nagyváradra, ahol öt hónap óta átkozzák és szidják, amiért elvesztették a pénzüket — ő előtte. Nagyon sok tiszteletet és elismerést várhat Havas Mór, hogy a jövő meghozza neki ezékért a teljes és tisztes szatiszfakciót. Meg kell majd ismertetnie nyíltan és félreérthetetlenül egyenessógét és tisztakezüségót, előrelátását ós józan üzleti politikáját, humánus gondolkozását és elnéző megértésót, amelylyel végtelen sokat tehet éppen ő, aki három óriási pénzintézet hatalmának fényétől övezetten ül az igazgatói székben.