Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-27 / 33. szám

4 BÉKÉSME€fYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 25 természetesen óriási volt iránta, mert a nagy automobil- és motorciklijárás felzavarta egész Csabát. Nagyon szép ós különféle rendszerű autók jelentek meg a szemlón Csabáról, Gyuláról, Békésről, Orosházáról, Kígyósról, Szarvasról stb. stb. Rohonyi igazgató először a soffőrigazolványokat nézte át, aztán pedig az automobilokat vizsgálta meg. Hol a tulajdonosok, hol a soffőrök szolgáltak néki felvilágosítással. Utoljára került a sor a motorosbiciklikre. Volt azok között egy olyan ritka példány, amilyen talán sehol sincsen az országban. Ez a példány az O s g y á n testvéreké volt. Ezek a derék fiuk igazi tehetségek, repülőgépet is építettek már, csak az a baj, hogy szegények, nem tudnak pénzhez jutni, hogy érvényesülhessenek. Azt a motorciklit is maguk csinálták teljesen. Csak ugy összeszedték a hozzávaló alkatrészeket ócskán ós összeeszkábálták valahogy. Rohonyi csudálkozva nézte az alkotmányt. — Hol szerezték ezt ? — kérdezte. — Magunk csináltuk. — Hát működik, tud vele menni? — Nagyon vígan — felelte a jelenlevő Osgyán Pál. Erre felült ós minden baj nélkül tett egy pár fordulót. A városházi szemle után Rohonyi ós a társaság autóra, vagy motorra szállott és kivonultak a gyulai útra. Ott működésben is megszemlélte Rohonyi a gépeket, főként abból a szempontból, hogy a fékezők jól működnek-e. A tapasztaltakkal meg volt elégedve. A lelkiismeretesen végrehajtott gépjármű-szemle igénybe vette az egész délutánt. Áchim L, András arcképének Díszközgyűlés a városházán. Szombaton délután 3 órakor zsúfolásig megtelt a csabai városháza nagyterme közönséggel, amely tanuja akart lenni a tragikus véget ért paraszkirály arcképe leleplezésének. A leleplezési ünnepély méltóságteljes, szép lefolyású volt. Mikor Veres Gusztáv, a kitűnő csabai portraitfestö nagyméretű művészi képéről lehullott a lepel, a jelenlenlevők ajkáról önkéntelenül is elrepült a megjegyzés: — Olyan, mintha csak élne. A festőművész Áchim Andrást a zöldasztal mellett, a közgyűlési teremben : egyik kezével az asztalra támaszkodva, másik kezét görcsösen szorítva, szónokló pózban festette. Az arca erélyt fejez ki. A díszközgyűlésről, illetve arcképleleplezési ünnepélyről az alábbi tudósításban számolunk be : Három órakor bevonult a zsúfolt terembe Kiss László főbíró, Korosy László főjegyző, az elöljáróság. A parasztpárti városatyák a zöld asztalnál foglaltak helyet. A diszülóst azonban nem lehetett megkezdeni, mert Áchim L. András családja : az özvegy feketében, két leánya tarka ruhában, Andó Andrásné, hatalmas ujpiros kalaptollaJ, csak elkésve érkeztek. Zelenyánszky Mihály, Hursan volt vásári esküdt, a Népegylet oszlopos tagjai a karzaton húzódtak meg. Veres András albiró nyitotta meg a diszülést, majd Korosy főjegyző jelezte, hogy a megnyitó beszédet L i pt á k L. Pál, az ünnepi beszédet P o 11 á k Arnold, zárbeszédet pedig KissLázzló főbíró fogják mondani. L i p t á k L. Pál szólt ezután a mai nap nagy jelentőségéről. Ünnepe ez a parasztpártnak, — mondotta — mert vezérét, e város volt képviselője ós képviselőtestületi tagja emlékét ünnepli. Vázolta, mi késztette a parasztpártot, hogy Áchim arcképét megfestesse ós mily akadályokat kellett ezért leküzdeni. Megfestette, mert egy kiváló ember emlékét, kit C aba parasztjai soha sem fognak feledni, örök időkre akarják biztosítani. Majd tragédiájáról emlékezett meg ós arról, hogy vele sirba szállt a parasztok megbecsülője. Áchim nincsen, de a parasztpárt mindig lesz, ők a közért dolgoznak ós Áchim emlékét örökké ápolni fogják. Majd P o 11 á k Arnold következett, ki a képviselőtestület üdvözlése után a „szeretett elvtársak" !-at is üdvözölte, mondva még, hogy ő mindig igaz elvtárs volt s ezt többször is bebizonyította. Ezen igazolás után olvasni kezdte az alábbi igen tapintatos és szép beszédet^: A társadalom minden tagjának egyenlően teljesítenie kell polgári kötelességét. Ez a társadalmi együttélés törvénye. De ezenkívül az egyes társadalmi osztályoknak is — ha különböző utakon és eszközökkel teszik is ezt — egy ugyanazon célért kell küzdeniök: az emberiség jóvolfáért és jövő boldogulásáért. S a küzdelem folyik, és mi sem természetesebb, minthogy ebben a küzdelemben egyesek vagy egyes csoportok előtérbe kerülnek, vezórszerephez jutnak. A vezérszerep betöltésének azután igen gyakori következményei, hogy a szerepvivők éppen személyi tulajdonságaik ós egyéniségüknél fogva nemcsak egyesekkel, hanem egész társadalmi osztályokkal s sokszor önmagukkal is ellenkezésbe jutnak. * Békéscsaba község legújabb történetében ilyen szerepvivós jutott osztályrészül az úgynevezett békéscsabai parasztpártnak. A parasztpárt keletkezése Békéscsabán bizonyára arra a ténykörülményre vezethető vissza, hogy egy faluban: mert hisz a községi szervezetet a magyar nyelv falunak nevezi, 44000 lélekből mintegy 40,000 lélek földmivelő, vagy mint mondani szokás paraszt. Ennek a ténykörülménynek természetes következménye kellett hogy legyen, miszerint Békéscsabán a paraszteiem mint ilyen életjelt adjon magáról s a köz ós polgári jogokból részt kórjen. Talán erre vezethetők vissza az 1890 es évek hasonló irányú — de sajnos erőszakos módon kifejezésre jutott mozgalmai is s minden bizonnyal ennek a következmánye, hogy a község közügyeinek intézésében a parasztság mint ilyen, aránylagosan tényleg részt is vesz. A parasztság eme helyfoglalásának, közügyek intézésében való részvételének volt a szószólója Áchim L. András. * Áchim L. Andrásnak, mint a parasztpárt szervezőjének és volt vezérének az emlékezetét ünnepeljük a mai közgyűlés alkalmából. Minden törekvésünk az, hogy ez az ünnepségünk legyen békés es hogy e békességből fakadjon az az egyetértés, az ellenkező nózetüekkel szemben való türelem, egymás megbecsülése ós tisztelete, amiből mint terebélyes fa nőjjön nagyra, községünk, városunk erkölcsi és anyagi ereje, hogy a jövő nemzedék elmondhassa rólunk: apáink eleget tettek polgári kötelességüknek. Békéscsaba község mai ünnepélyes közgyűlésének tárgya: Áchim L. András arcképének leleplezése. A község képviselőtestülete a parasztpárthoz tartozó képviselőtestületi tagok indítványára elhatározta, hogy Áchim L András arcképét közgyűlési terme számára megfesteti. Ennek az elhatározásnak végrehajtására egy bizottságot küldött ki, s az eleget tett feladatának: a kép elkészült. Tisztelt képviselőtestület! A közelmúlt sokszor heves küzdelmeinek részleteit ez alkalommal nem kívánjuk feleleveníteni. A küzdelem a múlté : azt tartja a latin közmondás is, ha bókét akarsz, viselj háborút. A jelen ós a jövő tehát a békéé, a béke áldásdus munkásságáé. Tudjuk mindannyian, hogy Áchim L. András a küzdelem, a harc embere volt s talán épen azért kellett ennek lennie : hogy utána a béke következzék. Érzem, hogy be kell számolnom Áchim L. András életével, működésével. Életrajzi adatait a következőkben sikerült összeállítani: Született Békéscsabán 1871 március hó 16 án. Édesatyja Áchim András volt és édesanyja Prisztavok Ilona. Édesanyját azonban nem ismerte, mert az igen korán elhalt, helyette mostoha anyja, született Macák Judit, viselte gondját, semmivel sem kisebb gondossággal, türelemmel és odaadással, mintha édesanyja lett volna. Nagyatyja voit Áchim János, akit mint községi bírót három ízben is megválasztottak s aki mint polgár is általánosan közkedvelt egyéniség volt. Iskoláit Békéscsabán végezte. Az 1882-1886 években járt a békéscsabai ágostai hitv. evangelikus algimnásiumba s innen Szarvasra ment nagybátyjához, Áchim Ádám akkori szarvasi espereshez, hogy tanulmányait tovább folytassa. Az algimnásium három osztályában, minthogy a tudományokkal hadi lábon állott, édesapja házánál lakott s vele együtt vógezte a három első osztályt Kiss László, mostani főszolgabíró, akivel a szives iskolalársi viszonyt mindig fenn is tartotta. Szarvasról, mikor a VI. gimnásiumi osztályba járt, beteg édesatyjához hazahívták s akkor itthon is maradt, átvette atyjától a gazdálkodást. 1894-ben megnősült, feleségül vette Rajtár Ilonát. Édesatyja 1895-ben halt meg. Nősülése előtt három évig mint méneskari katona tett eleget katonai kötelezettségének. Három gyermeke van : Ilona, Mariska és András kik közül Mariska VI. gimnázista s András IV, gimnázista. Közszereplése 1904. évben kezdődött, amikor a Nópegyletnek elnöke lett. A parasztpártot 1906 ban szervezte. 19 5 ben lépett fel először Zsilinszky Mihállyal ós Barabás Bélával szemben országgyűlési képviselőnek s erős küzdelem után meg is választották. Azonban rá egy évre uj választás következett; ekkor Bakos Mátyással szemben lett újból megválasztva, azonban a választás ellen beadott petíció fo'ytán a Kúria a választását megsemmisítette; 1910. évben dr. Ursziny Jánossal ós Wagner Józseffel szemben harmadszor is megválasztották országgyü lósi képviselőnek. Meghalt 1911. évi május hó 13-án. Halálának körülményei ismeretesek. A magyar igazságszolgáltatás az aktákat lezárta, mi is megnyugszunk döntésében. Élete, amint a fentebbi életrajzi adatokból is kitűnik, szóvivő, vezető szerephez juttatta. Gondolkodás-módját és egyéniségét már diák korából való mondása jellemzi legjobban, amikor édesatyja kérdőre vonta, hogy miért nem tanul, azt felelte: „Ja ne bugyen Pán, ja szelják bugyen". A csabai parasztság szerette, imádta. Egy szép jellemvonása volt, hogy dacára tót anyanyelvének: magyarságát mindvégig megtartotta és hangoztatta. S most, amikor már ő elmúlt, s nincsen közöttünk, mi, akik vele együtt éltünk, működtünk, emlékét megkívánjuk örökíteni Ennek legalkalmasabb formája az, ami a képviselőtestület elhatározásából végre is lett hajtva, hogy művésziesen megfestett életnagyságú arcképe ebben a közgyűlési teremben, ahol közszereplése leggyakoribb volt, kifüggesztessék. Előttünk áll a kép, amelyről ezennel hulljon le a lepel. íme a kép, amelyet ezennel átad a képviselőtestület a község elöljáróságának megőrzés s gondozás végett. Az elhunyt Áchim L, András emléke felett pedig őrködjék az immár helyreállott társadalmi béke. Közben lehullt a lepel s midőn a jelenlevők az élethű képet megpillantották, zajosan éljenezték. Végül Kis László mondotta el a kővetkező beszédet: Tisztelt Képviselőtestület! Amint a felolvasott emlókbeszédből is kitetszik, én Áchim L. Andrással a békéscsabai négy algimnáziumot s Szarvason az V. ós Vl-ik osztályt együtt végeztem, itt Békéscsabán édesatyja házánál laktam, mert szüleim épen akkor költöztek át Békéscsabáról Gyulára ; tehát a szülei második szüleim voltak, különösen a mostoha anyja olyan féltő gonddal és szeretettel volt irányomban, hogy mindez az emlékezetemből soha el nem múlhat. Ezek az emlékek késztetnek most arra főképen, hogy pár szóval hozzájáruljak az ünnepséghez, de kötelességemmé teszi ezt közhivatalomban mindenkor tanusitandó ós szem előtt tartandó : pártatlanság és törvény előtti egyenlőség elve is. Ugyanis komolyan s tárgyilagosan mérlegelve a történteket egész a mai napig, azt hiszem nekünk, mint a helyi közigazgatási hatóság vezetőinek, alapos lehet a reményünk arra, hogy az emlékbeszédben is hangoztatott társadalmi béke végleg ós tartósan helyreáll. Mert béke nélkül nincs fejlódés, nincs előrehaladás. Pedig csak ki kell nyitnunk a szemünket, hogy lássuk, hogy mindenek, városok, községek, egyesek versenyeznek egymással a haladásban, az előretörekvésben. S aki ebben a versenyben nem igyekszik megállani a helyét, aki elmarad, az vagy gyenge, vagy csak azért, hogy ellenkezzék, száll szembe az általános áramlattal.; A gyengét, az elmaradottat — a többiek, az erősek elnyomják. Vigyáznunk kell tehát nagyon a jövőre, a jövőben reánk háru'ó kötelességek teljesítésére, hogy a népek harcában — és nem az egymás elleni harcban — megálljuk helyünket, mert szomorú példák állanak előttünk. A mai nap jelentőségének tehát főleg azt tartom, hogy a békére, a békés együttműködésre s előrehaladásra alapított jövő képe bontakozik ki előttünk. S ha ez tényleg bekövetkezik, akkor az a kép, amely most előttünk áll, Áchim Andrásnak a képe, ha ő maga életében ellenünk harcolt is, bizonyára örömmel fogja nézni, hogy Békéscsaba társadalma, népe boldogul, virágzik. Legyen ez a ma leleplezett kép a jövő boldogulásának, haladásának ós békének záloga. A főszolgabiró zajos éljenzése után Korosy László indítványozta, hogy a díszülésen elhangzott beszédek jegyzőkönyvben örökítessenek meg, P o 11 á k Arnold pedig Veres Gusztáv festőművésznek indítványozott sikerült alkotásáért jegyzőkönyvi köszönetet, mit a közgyűlés elfogadott s az ezzel véget is ért. Este igen látogatott társasvacsorára gyűltek egybe az ünneplők a Próféta vendéglőben. KróniKa, Nagyot bámult az idő R mult krónikámon És azóta gyönyörűn Megváltozott, látom. Huncut ez az április, Jajj, de ravasz róka! Kikitáncol mivelünk S neki ez csak móka. Meleg után hoz havat, Esőt is hoz jéggel, Megfélemlít ezreket Cudar szeszélyével. Például most ez a hét Magát jól viselte, Ki tehette, örömest Vonult ki a kertbe. Ki a kertbe, hol a fák Virágoznak szépen 5 alattuk a szerelem Dühöng mindenképen. Tavasz és a szerelem Mindig együtt járnak, Télen, nyáron s őszidőn Csak egymásra várnak. 5 Rmor isten hogyha jön, R tavasz már érzi, Virágdíszbe öltözik S dalokat zeng néki. Ez a tavasz bár ha szép Szomorú is nékünk; Foszladozik cudarul Békereménységünk Hogy Szkutari elesett, Nekünk az is bánat, Mert ugylátszik, nemsoká Megyünk Nikitának. Hullanak a fiaink, Mint virág az ágról Ezer sóhaj száll oda Nagy Magyarországról. Kiporoljuk Nikitát, E potrohos marhát, Nem akartuk, mondhatom, De hát — ők akarják. Kiporoljuk, de bizony Kár egy csöppnyi vér is Kiporolná Nikitát Husz-harminc egér is. Igy beszélnek itt Csabán, Hol tavasz van szintén, Ha széjjelnéz egy kicsit Ön is látja, mint én. Elegendő most csupán fl Főtérre nézni S az embernek kedve van Rögtön Fiumézni. Előtte van a tavasz Kipakkolta Láng ur, Csakúgy dül az illatár Rz örök műfákrul. fimint azt megélvezem, Százszor elsóhajtom; Mégis csak szép a tavasz R — portengerparton I . . Guy. ÚJDONSÁGOK. — Tanácsülés Békéscsabán. Csaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén a következő nevezetesebb tárgyak kerültek elintézés alá: A munkásházakra adott államsegély számadása tudomásul szolgált. — Gyegyinák Ilona 10 éves kisleányt a szegényházba felvette a ta-