Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-04-03 / 26. szám
2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2 pedig senkinek sincs joga Ítéletével eléje vágni az illetékes fórumnak. Igy beszél nyugodtan, komolyan, mégis derülten Magyarország miniszterelnöke, mialatt az ellenzék az izgalomtól sápadtan lesi, firtatja, hogy bukik-e, marad-e ? Választások a esabai városházán A városháza nagyterme hétfőn délelőtt ugyancsak élénk volt. A képviselőtestületnek móg olyan tagjai is megjelentek, akik rendesen hiányozni szoktak a közgyűlésekről. Fenn a karzaton ós lenn az udvaron szintén nagy néptömeg szorongott. Ez a szokatlanul nagy érdeklődés annak volt tulajdonitható, hogy akkor töltötte be a képviselőtestület ós a szavazó polgárság az üresedésben levő adótiszti-, tanügyi- és vásári esküdti állásokat. A választást Kiss László főszolgabiró vezette bölcs tapintattal, pártatlansággal és mindenben a törvény rendelkezéseihez alkalmazkodva. Ez az eljárás gyakran ragadta a képviselőtestületet ós a polgárságot is tetszésének kifejezésére. Megváltoztak az idők. Ezelőtt csak a gyűlölet hangján beszéltek a főszolgabíróról, most meg szeretettel, ragaszkodással. Ezelőtt például nem lehetett hallani, hogy : — É jen az igazságos főszolgabiró ! Hétfőn már hallottuk. Ilyen boszorkányságot csinált Csabán Kiss László. Legnagyobb érdeklődés az adótiszti állás betöltése iránt nyilvánult meg, a melyért ketten harcoltak, dr. G a 1 1 i Géza ós P o 1 1 á k Géza. A harc az utóbbi nem várt fényes győzelmével végződött, aminek az ellenpárt természetesen nem nagyon örül. A választóközgyülést 9 órakor nyitotta meg Kiss László főszo gabiró, a képviselőtestületi tagokkal megtelt nagyteremben. Figyelmeztette a közgyűlési tagokat arra, hogy az állandó jellegű állások betöltésénél tegyenek félre minden pártérdeket, csak a város érdekét tartsák szem előtt. Őt az a gondolat vezéreli, hogy nem kell korlátozni senki nek sem a szabadságát. Ezért alkalmat és módot nyújt arra, hogy mindenki a saját tetszése és izlóse szerint szavazzon. A választáshoz a törvény értelmében négy bizalmi férfiú is kell. A főszolgabiró bizalmi fórfiakul kijelölte L i p ták L. Pált, Szalay Gyulát, V id o v s z k y Károlyt és B o h u s M. Mártont. Bejelentette ezután a főszolgabiró, hogy az adótiszti állásra a kiirt határidőig 12 pályázati kérvény érkezett. E 12 pályázó közül a főszolgabiró törvényadta jogánál fogva hatot jelölt. A jelöltek a következők voltak: Petrovszky József, Nemes Lajos, Münnich Sándor, Such Kálmán, dr. Gally Géza, Pollák Géza. A jelöltek közül névszerinti szavazással kellett választani. A főszolgabiró a szavazatszedő küldöttség elnökiül B e1 i c e y Gázát, tagjaiul Kocziszky Mihályt és dr. Székely Lajost, jegy zőjéül pedig Kolpaszky Lászlót kérte fel. Ezután kezdetét vette a szavazás, amelynek eredménye az lett, hogy a képviselőtestület 27 szavazattal 14 ellenében, tehát 13 szótöbbséggel Pol1 á k Gjzát választotta meg adótisztté. A 14 szavazatot dr. Gally Géza kapta. A többi jelölt egyáltalában nem kapott szavazatot. Az adótiszti állás betöltése után a képviselőtestületi tagok, élükön a főszolgabíróval az udvarra vonultak le, ahol a tanügyi és vásári esküdti állások betöltése történt meg. Kiss László főszolgabíró a szavazópolgárság üdvözlése után bejelentette, hogy a tanügyi esküdti állásra csak egy pályázó van, F 11 i p i n y i Samu. A jelölés után érkezett ugyan be egy pályázat B o h u s János részérő), azt azonban a képviselőtestület nem vette, mint későn érkezettet, figyelembe. A vásári esküdti állásra M e d ov a r s z k i Mátyás, Botyánszki János ós P 1 u h á r György pályáztak. Közülök a polgárság nagy többséggel Pluhár Györgyöt választotta meg vásári esküdtté. Rajta kivül néhány szavazatot csak Medovarszki Mátyás kapott, akit főképen az iparosok szerettek volna arra való tekintettel, hogy a vásári esküdtnek legtöbbször az iparosokkal vnn dolga. Ez az óhaj azonban az iparosság részvétlensége folytán nem teljesülhetett. Polgári iskola Gyomán. A megyének tagadhatatlanul a legcsinosabb ós legszebben fejlődő községei közé tartozik Gyoma. E tekintet— Kik ezek itt hetan a karókon ? — kérdezte fogvacogva. A bárónő mosolygott. — Ne törődjön velük kedves. Hét rabló, akiket karókba húzattam, mert a kastély környékét dúlták. No igyunk! Kocintottak. A bor a vándorlegény fejébe szállott. Magához ölelte a kísérteties kastély barnahajú úrnőjét és csókolta vadul, szenvedélyesen. Csak ugy zizegett bele a könnyű selyem s az illatos csipke. A bárónő alig ellenkezett. Csak sokára bontakozott ki a bábsütő ölelő karjai közül. Hirtelen mozdulat al megigazította a hajókét. — Ne bántson. Mára elég édes. Majd reggel meglátogatom. Csókolództak újra mámorosan, az országút vándora s a selyemruhás urnő, mintha már régen, évek óta vártak volna erre a találkozásra, virággal felteritett asztalnál, huszonegy gyertya kábító fényénél. A bábsütő kábultan vetette le magát a nehéz selyemfüggönyökkel borított nyoszolyára. Azt hitte, hogy csak álmodja az egésze'. * De ugy zúgott a szél g annyira zokogtak a láthatatlan harangok 1 A bábsütő nem tudott aludni. Felriadt. Az ablakon beszivárgott a szürkület onszinü világossága. — Már hajnalodik, — mormogta a bábsütő s öltözködni kezdett. A feje zúgott, szédült. Támolyogva botorkált ki a refektoriumba. S akkor megállott. A fején ég felé meredt a sörte a remülettől. A kastély könyöklőjén állott a kastély úrnője, báró Kardoss Ilona. Könnyű, hófehér seiyemköntös borult kívánatos, karcsú alakjára. Beszélt valakivel. A bábsütő megállott hallgatódzni, hogy kihez beszél. Hát uramfia ! Az egyik iatorral beszólt, akit az előző estén húzhattak karóba, mert még volt benne élet ós visszafeleselt a bárónővel. — Szép szőke volt a hajad Istenes Csáky Jóska, — mondotta a bárónő kacagva — de nem győztem fésülni. Karcsú volt a derekad, de nem győztem ölelni. Hat napon át szerettelek, öleltelek féltve, a hetediken adtalak hóhér kezére ! — Légy átkozott! Elkárhozott! — nyöszörgte a lator, akinek arca elkékült egészen, a kísérteties hajnali fényben. — Oly kék volt a szemed, hogy nem győztem magamat benne nézni, oly édes volt a csókos szájad, hogy nem hagytam magam megigézni! Kék szemed most a varjak étke, piros ajkad a hollók ebéde! A karóba húzott lator éktelen káromkodásba tört ki. — Gonosz boszorkány vagy ! Mórt tettél csúffá te némber ! ? A bárónő kacagott. (Oly kísérteties és kietJen volt ez a nevetés, hogy az agyvelő szinte megfagyott a bábsütő csontjaiban,) — Mprt szeretek, mert csókra s omjazom 1 Ifjú testem ölelésre végyik, piros ajkamat örök csókszomj gyötri> de annak meg kell halni;aki megízlelte. — M irt ölöd meg azokat, akik szerettek téged? — nyöszörgte kísérteties sirással a lator. — Hogy ne vigyék szét a világba rossz hírem, hogy ne mondja senki, hogy vaszkai Kardoss Ilona céda ! Hat napig lehet csak valaki a vőlegényem, a hetediken a varjakat látja ebéden. — Átkozott! — nyöszörgte a lator. A bábsütő keresztett vetett magára. — Ez boszorkány 1 — suttogta halottfehérre vált ajakkal. — Ördögök szállottak hófehér testébe. Jó lesz, ha megmentem magam hálójából. Lélekszakadva rohant vógig az ebédlőn. Keresztülvetette magát a lépcsőkön. Senki sem állotta az útját. Hátra sem mert nézni, nehogy megigézze a karóba húzott latrok kísérteties arca. Aztán futni kezdett a ködbe vesző országúton, sikoltó szélben, meg sem állva Czoborszentmihályig. ben sokat köszönhet többek között annak is, hogy fővonal mentén fekszik és ; hogy egy hatalmas vicinális vonalnak a kezdő állomása. A Gyoma—nagyvá- j radi vasút a nagyobb vicinális vasutak ! közé tartozik. E két vasút biztosítja Gyoma állandó idegenforgalmát ós tényezője egyszersmind szép egészséges fejlődósének is. Két fővágyat táplálnak már régen a gyomaiak. Az egyik az, hogy járásbi- j róságuk, a másik, hogy valamelyes középiskolájuk legyen ós ne legyenek kénytelenek a tovább tanuló gyermekeket máshova küldeni. A járásbíróság szervezését már régóta szorgalmazzák. Minden lehetőt elkövettek arra nézve, hogy Gyomát és Endrődöt kivegye az igazságügyminiszter a csabai járásbíróság kötelékéből és ott önálló járásbíróságot állítson fel, — de még eddig sikertelenül. A község pedig minden anyagi áldozatra kész a járásbíróság érdekében. Felépíti és berendezi a megfelelő épületet, mihelyt csak egy kis reménysugár jön felülről. A középiskola létesítése terén, ugy ; látszik, több szerencséje lesz Gyomának. Nem gimnáziumról, vagy reáliskoláról van itt szó, hanem polgári iskoláról. Az is csak magán polgári iskola lesz. De még annak is nagyon örül Gyoma, mert a község kulturális haladására az a magán polgári iskola is nagy hatással lehet. A képviselőtestület legutóbbi kö2gyülésen került szőnyegre ez a kérdés. Akkor vették ugyanis tárgyalás alá dr. Fenyves Ferenc beadványát, mely szerint Fenyves hajlandó Gyomán az 1913—14. tanévtől kezdődő'eg egy magánpo'gári iskolát felállítani, ugy fiuk, mint leányok számára, ha a község 1500 koronával segélyezi. A képviselőtestület örömmel fogadta a beadványt és azonnal kész volt a kórt segély megszavazására, amely eljárás eléggé nem dicsérhető. Gyomán tehát a jövő tanévben már megnyílhat a polgári leány és fiúiskola. Mi azonban Tamások vagyunk benne, bár nagyon örülnénk, ha ez egyszer csalatkoznánk. Nem tudjuk ugyanis, hogy dr. Fenyves ur tulajdonképpen hol fogja megnyitni az iskolát ? Eddig ugyanis három békásmegyei községhez intézett különböző időban a Gyomáéhoz hasonló tartalmú beadványt. Szeghalom ós Tótkomlós szintén szavaztak meg már bizonyos summát a felállítandó iskola számára. Most már hol akar iskolát Fenyves doktor ur ? Vagy talán a Berlitz-School mintájára akar felállítani magánpolgári iskolát az ország minden részében ós az ő központi igazgatása alatt? Másképon nem tudjuk elképzelni a dolgot. Azt azonban megmondhatjuk, hogy a gondolat nem rossz, üzletnek pedig jó üzlet. A Ünnepelt pénztáros. A tisztújítás. A csabai iparosság ritkán tapasztalt nagy érdeklődést tanúsított a vasárnap délutáni közgyűlés iránt. Ezt az érdeklődést indokolttá és érihetővó tette egyrészt az, hogy azon a közgyűlésen adott Csaba iparossága szép, impozáns kifejezést a testület derék, becsületben megőszült pénztárosa, Uhrin Andrással szemben táplált tiszteletének és szeretetének, másrészt pedig az a körülmény, hogy akkor töltötték be a mandátum lejárás folytán megürült tisztviselői állásokat. Uhrin András ünneplése szép, meleg volt, méltó a jubilánshoz. Annál több disszonánciát tartalmazott azonban a tulajdonképp rendes közgyűlés, amelyen egyesek nem tudói, mi okból, talán csak szereplési viszketegségbő', igyekeztek megbontani azt a harmóniát, amely a csabai iparosság körében mindig uralkodott. Az ilyen eljárást a legnagyobb mértékben helytelenítjük, már csak azért is, mert bár Csaba iparossága nagyon is lényeges tényezője e város társadalmának, a közéleti szereplés terén móg mindig nem tudta magának megszerezni azt a pozíciót, amelyet intelligenciájánál, gazdasági súlyánál fogva méltán megérdemel. Ezt a célt, mint mindenféle célt, elérni csak összetartással, egyetértéssel lehet. Épen ez oknál fogva hibáztatunk minden olyan ténykedést, amely az összetartás megbontását célozza. A személyes szimpátiát, vagy ellenszenvet alá kell rendelni annak az egyedül helyes törekvésnek, hogy a csabai iparosság részt vegyen a város ügyeinek intézésében. Örömmel konstatáltuk, hogy a közgyűlésen megnyilatkozó ellentétek az Uhrin András tiszteletére rendezett nagysikerű esti lakomán már elsimultak és a lakoma harmóniáját disszonáns hangok nem zavarták. A közgyűlésről egyébként az alábbi tudósításban számolunk be: Délután 3 órakor a városháza nagyterme színültig megtelt az ipartestület tagjaival és a város notabilitásaival, a kik főként a jubiláns Uhrin András tiszteletére jelentek meg. Ott voltak: Kiss László főszolgabiró, dr. Debreceni Lajos szolgabíró, dr. H o 11 a n d e r Lipót iparhatósági biztos, Bukovszk y János főgimn. igazgató, dr. R e 11 Lajos, Majoros József főgimn. tanárok, Uhrin Károly, az iparostanonciskola igazgatója, Kun Mihály, az orosházi ipartestület elnöke és mások. A közgyűlést T i m á r Ecdre elnök nyitotta meg, aki a megjelentek üdvözlése után bejelentette, hogy a közgyűlés tulajdonképen díszközgyűlés, mert Uhrin András pénztárost akarja az ipartestület ünnepelni abból az alkalomból, hogy immár negyedszázada vezeti ritka lelkiismeretességgel a testület pénzügyeit. Indítványára a közgyűlés Molnár Jánost, Lázár Pált és J en e y Endrét küldötte el az ünnepeltért," akit a terembe való belépésekor szűnni nem akaró éljenzóssel üdvözöltek a jelenlevők. Az éljenzés elhangzása után Tímár Endre üdvözölte néhány szóval a jubilánst, azután Horváth Mihály testületi jegyző mondotta el tartalmas, szép ós Uhrin András működését találóan jellemző ünnepi beszédét. Méltatta a jubiláló pénztárost, mini a zajtalan, csöndes ós a feltűnést kerü'ő munka emberét, az ő puritán becsületességót, amely embertársai szeretetére és tiszteletére méltán rászolgált. Beszéde végén bemutatásra került az ünnepaltnek Veres Gusztáv festőművész által ecsetelt ós igen sikerű t arcképe, melyet az ülésterem számira festetett meg az ipartestület. Uhrin András könnyekig meghatva mondott köszönetet az ünneplésért. Azzal, hogy ő 25 éven át lelkiismeretesen kezelte a testület pénzügyeit, tulajdonképen csak kötelességet teljesített. Legnagyobb megelégedésére az szolgál, hogy a testület egyhangú bizalmával tüntette ki minden választáskor a negyedszázad alatt. Ezt a bizalmat hálálta ö meg azzal, hogy mindig igyekezett legjobb tehetsége szerint a testület érdekében munkálkodni. Az ünnepi napot legbecsesebb emlékei közé sorozza és Isten á'dását kéri a csabai iparosságra. A nagy éljónzéssel fogadott beszéd után Kiss László főszolgabiró, minaz elsőfokú iparhatóság feje adott kifejezést a jubiláns iránt érzett nagyrabecsülésének. Imponál neki, hogy 25 éven keresztül mindig egyhangúlag választotta meg Csaba iparossága Uhrin Andrást. Ehhez olyan erények kellenek' amelyek ritkák és épen azért tiszteletreméltók. Hosszú és boldog életet kíván a jubilánsnak. Tímár Endre elnök ez üdvözlés után 10 percre felfüggesztette a közgyűlést. Ez idő alatt a jelenlevők személyesen is kifejezték Uhrin Andrásnak szerencsekivánataikat. Vihar a közgyűlésen. A tíz perc szünet után Tímár Endre elnök ismét megnyitotta a közgyűlést. Először az évi jelentós került tárgyalás alá, amely viharos jelenetekre adott alkalmat. Könyves T. Kálmán volt az első szónok. Éles kritika alá vette az elöljáróságnak azt a cselekedetót, hogy egy irodatisztet alkalmazott a testületi irodában. Szerinte ehhez az elöljáróságnak nem volt joga. Hogy a testületi iroda kezeli a kerületi betegpénztári ügyeket is, az nem jelent olyan nagy múnkaszaporulatot, hogy külön munkaerőt kelljen alkalmazni. Hibás volt az elöljáróság, mert kárt csinált az egyesületnek.