Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-03 / 26. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2 pedig senkinek sincs joga Ítéletével eléje vágni az illetékes fórumnak. Igy beszél nyugodtan, komolyan, mégis derülten Magyarország miniszter­elnöke, mialatt az ellenzék az izgalom­tól sápadtan lesi, firtatja, hogy bukik-e, marad-e ? Választások a esabai városházán A városháza nagyterme hétfőn dél­előtt ugyancsak élénk volt. A képvise­lőtestületnek móg olyan tagjai is meg­jelentek, akik rendesen hiányozni szok­tak a közgyűlésekről. Fenn a karzaton ós lenn az udvaron szintén nagy nép­tömeg szorongott. Ez a szokatlanul nagy érdeklődés annak volt tulajdonitható, hogy akkor töltötte be a képviselőtes­tület ós a szavazó polgárság az ürese­désben levő adótiszti-, tanügyi- és vá­sári esküdti állásokat. A választást Kiss László főszolgabiró vezette bölcs tapin­tattal, pártatlansággal és mindenben a törvény rendelkezéseihez alkalmazkodva. Ez az eljárás gyakran ragadta a képvi­selőtestületet ós a polgárságot is tetszé­sének kifejezésére. Megváltoztak az idők. Ezelőtt csak a gyűlölet hangján beszél­tek a főszolgabíróról, most meg szere­tettel, ragaszkodással. Ezelőtt például nem lehetett hallani, hogy : — É jen az igazságos főszolgabiró ! Hétfőn már hallottuk. Ilyen boszor­kányságot csinált Csabán Kiss László. Legnagyobb érdeklődés az adótiszti állás betöltése iránt nyilvánult meg, a melyért ketten harcoltak, dr. G a 1 1 i Géza ós P o 1 1 á k Géza. A harc az utóbbi nem várt fényes győzelmével végződött, aminek az ellenpárt termé­szetesen nem nagyon örül. A választóközgyülést 9 órakor nyi­totta meg Kiss László főszo gabiró, a képviselőtestületi tagokkal megtelt nagy­teremben. Figyelmeztette a közgyűlési tagokat arra, hogy az állandó jellegű állások betöltésénél tegyenek félre min­den pártérdeket, csak a város érdekét tartsák szem előtt. Őt az a gondolat ve­zéreli, hogy nem kell korlátozni senki nek sem a szabadságát. Ezért alkalmat és módot nyújt arra, hogy mindenki a saját tetszése és izlóse szerint szavazzon. A választáshoz a törvény értelmé­ben négy bizalmi férfiú is kell. A főszol­gabiró bizalmi fórfiakul kijelölte L i p ták L. Pált, Szalay Gyulát, V i­d o v s z k y Károlyt és B o h u s M. Mártont. Bejelentette ezután a főszolgabiró, hogy az adótiszti állásra a kiirt határ­időig 12 pályázati kérvény érkezett. E 12 pályázó közül a főszolgabiró törvény­adta jogánál fogva hatot jelölt. A jelöl­tek a következők voltak: Petrovszky József, Nemes Lajos, Münnich Sándor, Such Kálmán, dr. Gally Géza, Pollák Géza. A jelöltek közül névszerinti szava­zással kellett választani. A főszolgabiró a szavazatszedő küldöttség elnökiül B e­1 i c e y Gázát, tagjaiul Kocziszky Mihályt és dr. Székely Lajost, jegy zőjéül pedig Kolpaszky Lászlót kérte fel. Ezután kezdetét vette a szavazás, amelynek eredménye az lett, hogy a képviselőtestület 27 szavazattal 14 elle­nében, tehát 13 szótöbbséggel Pol­1 á k Gjzát választotta meg adótisztté. A 14 szavazatot dr. Gally Géza kapta. A többi jelölt egyáltalában nem kapott szavazatot. Az adótiszti állás betöltése után a képviselőtestületi tagok, élükön a fő­szolgabíróval az udvarra vonultak le, ahol a tanügyi és vásári esküdti állá­sok betöltése történt meg. Kiss László főszolgabíró a szava­zópolgárság üdvözlése után bejelentette, hogy a tanügyi esküdti állásra csak egy pályázó van, F 11 i p i n y i Samu. A jelölés után érkezett ugyan be egy pá­lyázat B o h u s János részérő), azt azonban a képviselőtestület nem vette, mint későn érkezettet, figyelembe. A vásári esküdti állásra M e d o­v a r s z k i Mátyás, Botyánszki János ós P 1 u h á r György pályáztak. Közülök a polgárság nagy többséggel Pluhár Györgyöt választotta meg vá­sári esküdtté. Rajta kivül néhány sza­vazatot csak Medovarszki Mátyás kapott, akit főképen az iparosok szerettek volna arra való tekintettel, hogy a vásári es­küdtnek legtöbbször az iparosokkal vnn dolga. Ez az óhaj azonban az iparosság részvétlensége folytán nem teljesülhetett. Polgári iskola Gyomán. A megyének tagadhatatlanul a leg­csinosabb ós legszebben fejlődő köz­ségei közé tartozik Gyoma. E tekintet­— Kik ezek itt hetan a karókon ? — kérdezte fogvacogva. A bárónő mosolygott. — Ne törődjön velük kedves. Hét rabló, akiket karókba húzattam, mert a kastély környékét dúlták. No igyunk! Kocintottak. A bor a vándorlegény fejébe szállott. Magához ölelte a kísér­teties kastély barnahajú úrnőjét és csókolta vadul, szenvedélyesen. Csak ugy zizegett bele a könnyű selyem s az illatos csipke. A bárónő alig ellen­kezett. Csak sokára bontakozott ki a bábsütő ölelő karjai közül. Hirtelen mozdulat al megigazította a hajókét. — Ne bántson. Mára elég édes. Majd reggel meglátogatom. Csókolództak újra mámorosan, az országút vándora s a selyemruhás urnő, mintha már régen, évek óta vártak volna erre a találkozásra, virággal fel­teritett asztalnál, huszonegy gyertya kábító fényénél. A bábsütő kábultan vetette le ma­gát a nehéz selyemfüggönyökkel borí­tott nyoszolyára. Azt hitte, hogy csak álmodja az egésze'. * De ugy zúgott a szél g annyira zokogtak a láthatatlan harangok 1 A bábsütő nem tudott aludni. Felriadt. Az ablakon beszivárgott a szürkület onszinü világossága. — Már hajnalodik, — mormogta a bábsütő s öltözködni kezdett. A feje zúgott, szédült. Támolyogva botorkált ki a refektoriumba. S akkor megállott. A fején ég felé meredt a sörte a remülettől. A kastély könyöklőjén állott a kas­tély úrnője, báró Kardoss Ilona. Könnyű, hófehér seiyemköntös borult kívánatos, karcsú alakjára. Beszélt valakivel. A báb­sütő megállott hallgatódzni, hogy kihez beszél. Hát uramfia ! Az egyik iatorral beszólt, akit az előző estén húzhattak karóba, mert még volt benne élet ós visszafeleselt a bárónővel. — Szép szőke volt a hajad Istenes Csáky Jóska, — mondotta a bárónő kacagva — de nem győztem fésülni. Karcsú volt a derekad, de nem győztem ölelni. Hat napon át szerettelek, ölelte­lek féltve, a hetediken adtalak hóhér kezére ! — Légy átkozott! Elkárhozott! — nyöszörgte a lator, akinek arca elkékült egészen, a kísérteties hajnali fényben. — Oly kék volt a szemed, hogy nem győztem magamat benne nézni, oly édes volt a csókos szájad, hogy nem hagytam magam megigézni! Kék szemed most a varjak étke, piros ajkad a hollók ebéde! A karóba húzott lator éktelen ká­romkodásba tört ki. — Gonosz boszorkány vagy ! Mórt tettél csúffá te némber ! ? A bárónő kacagott. (Oly kísérteties és kietJen volt ez a nevetés, hogy az agyvelő szinte megfagyott a bábsütő csontjaiban,) — Mprt szeretek, mert csókra s om­jazom 1 Ifjú testem ölelésre végyik, piros ajkamat örök csókszomj gyötri> de annak meg kell halni;aki megízlelte. — M irt ölöd meg azokat, akik sze­rettek téged? — nyöszörgte kísérteties sirással a lator. — Hogy ne vigyék szét a világba rossz hírem, hogy ne mondja senki, hogy vaszkai Kardoss Ilona céda ! Hat napig lehet csak valaki a vőlegényem, a hetediken a varjakat látja ebéden. — Átkozott! — nyöszörgte a lator. A bábsütő keresztett vetett magára. — Ez boszorkány 1 — suttogta ha­lottfehérre vált ajakkal. — Ördögök szállottak hófehér testébe. Jó lesz, ha megmentem magam hálójából. Lélekszakadva rohant vógig az ebéd­lőn. Keresztülvetette magát a lépcsőkön. Senki sem állotta az útját. Hátra sem mert nézni, nehogy megigézze a karóba húzott latrok kísérteties arca. Aztán futni kezdett a ködbe vesző országúton, sikoltó szélben, meg sem állva Czoborszentmihályig. ben sokat köszönhet többek között an­nak is, hogy fővonal mentén fekszik és ; hogy egy hatalmas vicinális vonalnak a kezdő állomása. A Gyoma—nagyvá- j radi vasút a nagyobb vicinális vasutak ! közé tartozik. E két vasút biztosítja Gyoma állandó idegenforgalmát ós té­nyezője egyszersmind szép egészséges fejlődósének is. Két fővágyat táplálnak már régen a gyomaiak. Az egyik az, hogy járásbi- j róságuk, a másik, hogy valamelyes kö­zépiskolájuk legyen ós ne legyenek kénytelenek a tovább tanuló gyerme­keket máshova küldeni. A járásbíróság szervezését már régóta szorgalmazzák. Minden lehetőt elkövettek arra nézve, hogy Gyomát és Endrődöt kivegye az igazságügyminiszter a csabai járásbíró­ság kötelékéből és ott önálló járásbíró­ságot állítson fel, — de még eddig si­kertelenül. A község pedig minden anyagi áldozatra kész a járásbíróság ér­dekében. Felépíti és berendezi a meg­felelő épületet, mihelyt csak egy kis re­ménysugár jön felülről. A középiskola létesítése terén, ugy ; látszik, több szerencséje lesz Gyomának. Nem gimnáziumról, vagy reáliskoláról van itt szó, hanem polgári iskoláról. Az is csak magán polgári iskola lesz. De még annak is nagyon örül Gyoma, mert a község kulturális haladására az a ma­gán polgári iskola is nagy hatással lehet. A képviselőtestület legutóbbi kö2­gyülésen került szőnyegre ez a kérdés. Akkor vették ugyanis tárgyalás alá dr. Fenyves Ferenc beadványát, mely szerint Fenyves hajlandó Gyomán az 1913—14. tanévtől kezdődő'eg egy ma­gánpo'gári iskolát felállítani, ugy fiuk, mint leányok számára, ha a község 1500 koronával segélyezi. A képviselő­testület örömmel fogadta a beadványt és azonnal kész volt a kórt segély meg­szavazására, amely eljárás eléggé nem dicsérhető. Gyomán tehát a jövő tanévben már megnyílhat a polgári leány és fiúiskola. Mi azonban Tamások vagyunk benne, bár nagyon örülnénk, ha ez egyszer csalatkoznánk. Nem tudjuk ugyanis, hogy dr. Fenyves ur tulajdonképpen hol fogja megnyitni az iskolát ? Eddig ugyanis három békásmegyei községhez intézett különböző időban a Gyomáé­hoz hasonló tartalmú beadványt. Szeg­halom ós Tótkomlós szintén szavaztak meg már bizonyos summát a felállí­tandó iskola számára. Most már hol akar iskolát Fenyves doktor ur ? Vagy talán a Berlitz-School mintájára akar felállítani magánpolgári iskolát az or­szág minden részében ós az ő központi igazgatása alatt? Másképon nem tudjuk elképzelni a dolgot. Azt azonban meg­mondhatjuk, hogy a gondolat nem rossz, üzletnek pedig jó üzlet. A Ünnepelt pénztáros. A tisztújítás. A csabai iparosság ritkán tapasztalt nagy érdeklődést tanúsított a vasárnap délutáni közgyűlés iránt. Ezt az érdek­lődést indokolttá és érihetővó tette egy­részt az, hogy azon a közgyűlésen adott Csaba iparossága szép, impozáns kife­jezést a testület derék, becsületben meg­őszült pénztárosa, Uhrin Andrással szemben táplált tiszteletének és szere­tetének, másrészt pedig az a körül­mény, hogy akkor töltötték be a man­dátum lejárás folytán megürült tisztvi­selői állásokat. Uhrin András ünnep­lése szép, meleg volt, méltó a jubiláns­hoz. Annál több disszonánciát tartalma­zott azonban a tulajdonképp rendes közgyűlés, amelyen egyesek nem tudói, mi okból, talán csak szereplési viszke­tegségbő', igyekeztek megbontani azt a harmóniát, amely a csabai iparosság kö­rében mindig uralkodott. Az ilyen el­járást a legnagyobb mértékben helyte­lenítjük, már csak azért is, mert bár Csaba iparossága nagyon is lényeges tényezője e város társadalmának, a köz­életi szereplés terén móg mindig nem tudta magának megszerezni azt a pozí­ciót, amelyet intelligenciájánál, gazda­sági súlyánál fogva méltán megérdemel. Ezt a célt, mint mindenféle célt, elérni csak összetartással, egyetértéssel lehet. Épen ez oknál fogva hibáztatunk min­den olyan ténykedést, amely az össze­tartás megbontását célozza. A személyes szimpátiát, vagy ellenszenvet alá kell rendelni annak az egyedül helyes tö­rekvésnek, hogy a csabai iparosság részt vegyen a város ügyeinek intézé­sében. Örömmel konstatáltuk, hogy a köz­gyűlésen megnyilatkozó ellentétek az Uhrin András tiszteletére rendezett nagy­sikerű esti lakomán már elsimultak és a lakoma harmóniáját disszonáns han­gok nem zavarták. A közgyűlésről egyébként az alábbi tudósításban számolunk be: Délután 3 órakor a városháza nagy­terme színültig megtelt az ipartestület tagjaival és a város notabilitásaival, a kik főként a jubiláns Uhrin András tisz­teletére jelentek meg. Ott voltak: Kiss László főszolgabiró, dr. Debreceni Lajos szolgabíró, dr. H o 11 a n d e r Li­pót iparhatósági biztos, Bukovszk y János főgimn. igazgató, dr. R e 11 La­jos, Majoros József főgimn. taná­rok, Uhrin Károly, az iparostanonc­iskola igazgatója, Kun Mihály, az oros­házi ipartestület elnöke és mások. A közgyűlést T i m á r Ecdre elnök nyitotta meg, aki a megjelentek üdvöz­lése után bejelentette, hogy a közgyű­lés tulajdonképen díszközgyűlés, mert Uhrin András pénztárost akarja az ipartestület ünnepelni abból az alka­lomból, hogy immár negyedszázada ve­zeti ritka lelkiismeretességgel a testület pénzügyeit. Indítványára a közgyűlés Molnár Jánost, Lázár Pált és J e­n e y Endrét küldötte el az ünnepel­tért," akit a terembe való belépésekor szűnni nem akaró éljenzóssel üdvözöl­tek a jelenlevők. Az éljenzés elhangzása után Tímár Endre üdvözölte néhány szóval a jubi­lánst, azután Horváth Mihály testü­leti jegyző mondotta el tartalmas, szép ós Uhrin András működését találóan jellemző ünnepi beszédét. Méltatta a jubiláló pénztárost, mini a zajtalan, csön­des ós a feltűnést kerü'ő munka embe­rét, az ő puritán becsületességót, amely embertársai szeretetére és tiszteletére méltán rászolgált. Beszéde végén bemu­tatásra került az ünnepaltnek Veres Gusztáv festőművész által ecsetelt ós igen sikerű t arcképe, melyet az üléste­rem számira festetett meg az ipartes­tület. Uhrin András könnyekig meg­hatva mondott köszönetet az ünnep­lésért. Azzal, hogy ő 25 éven át lelkiis­meretesen kezelte a testület pénzügyeit, tulajdonképen csak kötelességet teljesí­tett. Legnagyobb megelégedésére az szolgál, hogy a testület egyhangú bizal­mával tüntette ki minden választáskor a negyedszázad alatt. Ezt a bizalmat há­lálta ö meg azzal, hogy mindig igyeke­zett legjobb tehetsége szerint a testület érdekében munkálkodni. Az ünnepi na­pot legbecsesebb emlékei közé sorozza és Isten á'dását kéri a csabai iparos­ságra. A nagy éljónzéssel fogadott beszéd után Kiss László főszolgabiró, min­az elsőfokú iparhatóság feje adott kife­jezést a jubiláns iránt érzett nagyrabe­csülésének. Imponál neki, hogy 25 éven keresztül mindig egyhangúlag válasz­totta meg Csaba iparossága Uhrin And­rást. Ehhez olyan erények kellenek' amelyek ritkák és épen azért tiszteletre­méltók. Hosszú és boldog életet kíván a jubilánsnak. Tímár Endre elnök ez üdvözlés után 10 percre felfüggesztette a közgyűlést. Ez idő alatt a jelenlevők személyesen is kifejezték Uhrin Andrásnak szerencse­kivánataikat. Vihar a közgyűlésen. A tíz perc szünet után Tímár Endre elnök ismét megnyitotta a közgyűlést. Először az évi jelentós került tárgyalás alá, amely viharos jelenetekre adott al­kalmat. Könyves T. Kálmán volt az első szónok. Éles kritika alá vette az elöljá­róságnak azt a cselekedetót, hogy egy irodatisztet alkalmazott a testületi iro­dában. Szerinte ehhez az elöljáróságnak nem volt joga. Hogy a testületi iroda kezeli a kerületi betegpénztári ügyeket is, az nem jelent olyan nagy múnka­szaporulatot, hogy külön munkaerőt kelljen alkalmazni. Hibás volt az elöljá­róság, mert kárt csinált az egyesületnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom