Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-22 / 40. szám

282 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 május 25. mint elsőfokú iparhatóság, mint a törvényhatósági bizottság is pártolással terjesztette fel az ügy iratait a miniszterhez. A hiedelem azonban mindezideig nem vált valóra, még mindig vannak akadályok. Először azért küldte le a kereskedelmi miniszter az ügyiratokat, mert a feltétlenül szükséges mellékletek közül hiányzott a képesített iparosok hiteles jegyzéke. Az ipartestület tagjai ugyanis a törvény értelmében csak képesített iparosok lehetnek, tehát a megalakulást is azok mondhatják ki. Ezt a jegyzéket felterjesztették, de nem volt elég. A miniszter ugyanis legutóbb érkezett leiratában, hogy mivel a testület megalakulására vonatkozó aláírási iveken nincs rajta a képesítéshez kötött iparos.ok kétharmad többsége, a kérelem tekintetében érdemleges döntést nem hozhat se pro, se kontra, ennélfogva az ipartörvény 43. pontja szerint kell eljárni. Ez a pont az ipartestületek megalakítására vonatkozó utasításokat foglalja magában. Eszerint az iparhatóság által közhírré teendő, hogy az ipartestület megalakítását többen kívánják és ugya megalakítást kívánók, mint annak ellenzői egy hónap leforgása alatt véleményüket szóban vagy Írásban kötelesek kinyilvánítani. Ha a testület alakítása mellett jelentkezők a képesített iparosok kétharmadát teszik, vagy ha az ellenzők nem teszik ez iparosok egyharmadát, az esetben az iparhatóság a testület megalakítása iránt intézkedik. Remélhetőleg nincs egyetlen gyulai iparos sem, aki ellenezné a reája nézve csak üdvös testület megalakítását, a törvény követelte kétharmad feltétlen meg lesz, tehát a gyulai ipartestület nemsokára jogérvényesen megalakulhat. Kristóffy beszámolója Békéscsabán. Mért hozza magával Hodzsa Milánt ? Megirtuk már, hogy Kristóffy József volt belügyminiszter ós Csaba országgyűlési képviselője vasárnap, e hónap 25-én beszámolót fog tartani. Ez a hir élénk érdeklődést keltett országszerte, mert Kristóffy a legérdekesebb politikusok egyike, akinek kijelentései, különösen a jelen politikai viszonyok között elég nagy súllyal esnek latba. Bizonyosan kommentálni is fogják a politikai napilapok is Kristóffy beszámoló beszédét. Da különösen kíváncsian várják képviselőjüket a csabaiak, akik megválasztatása óta még nem üdvözölhették körükben. Kristóffy többször ígérte már, hogy lejön, de mindig merültek fel akadályok, amelyek lejövetelót késleltók. Egyébként a csabai polgároknak mindig szívesen állott rendelkezésükre ügyes-bajos dolgaikban ós nagy befolyásával segített is, ahol lehetett. Ezenkívül a közérdekű csabai ügyekben is szívesen járt el. Egyszóval a rágalom se mondhatja el róla, hogy képviselői kötelességeit a választópolgárokkal szem ben nem teljesítette. Kristóffy kijelentéseit különösen azért várja nagy érdeklődéssel az egész politikai világ, mert ő mostanában távol áll az aktiv politikától, nem tartozik egyik párt kötelékébe sem, csak csöndes szemlélője az eseményeknek. Ideje és módja volt tehát mérlegelni a viszonyokat, leszűrni azok tanulságait ós véleményt alkotni a bekövetkezendőkre vonatkozólag. Kristóffy szombaton, a délutáni gyorsvonattal érkezik Csabára. Fogadtatására valami nagy előkészületeket nem tesznek, mert az ellen ő maga tiltakozott. Azért bizonyára sokan fognak megjelenni az állomáson, ahol az érkező képviselőt a parasztpárt nevében D ar a b o s János pártelnök fogja üdvözölni. Künn lesznek a hatóság és a község képviselői is. Az állomástól hosszú kocsisor fogja a városba kisérni Kristóffyt, aki először a Népegyletbe, azután pedig házigazdájához, B o h u s M. Györgyhöz fog menni. Este tiszteletére társasvacsora lesz a »Nádor" télikertjében. A beszámoló vasárnap délután lesz a Csirkepiacon. Kinos feltűnést kelt mindenfelé az a hir, hogy Kristóffy ez alkalommal Hodzsa Milán felvidéki tót lapszerkesztő társaságában fog Csabára jönni. A mult alkalommal szintén egy inkarnatus nemzetiségi ember, Bazovszky losonci fiskális kisérte le. Nem érijük, hogy Kristóffy mit akar ezekkel a nemzetiségi agitátorokkal Csabán ? Bizonyosan azt hiszi, hogy kedveskedik vélük a csabai népnek. Pedig hát nagyon téved. Aki Magyarország belügyminisztere volt, aki egy alföldi kerület országgyűlési képviselője, annak minden erejével meg kellene gátolni azt, hogy olyan ismert agitátorok, a magyar állameszmónek ezek a gyűlölködő ellenségei alföldi fajrokonaikkal közvetlen érintkezésbe lépjenek és esetleg elhifitsék közöttük a pánszlávizmus konkolyát. Csaba népe most az olyan badar ideák ismerete nélkül nyugodtan dolgozik, nyugodtan ól, szereti a földet, amelyen született, amely táplálja, és ha tót is az anyanyelve, magyarnak, a magyar állameszme hívének vallja magái Mórt kizökkenteni ezt a derék jó népet ebből a felfogásból? Kristóffy nagyon helytelenül cselekszik, hogy Hodzsa Milánok társaságában jelenik meg mindig, mikor Csabára jön. Ha tótul beszólni tudó embert akar lehozni, mért nem hozza le Budapestről a hazafias «Slovenski Noviny" szerkesztőségének valamelyik tagját, mért épen a legvéresebb szájú tót szerkesztővel jelenik meg? Különben tótul beszélni itt fölösleges is. A csabai nép ért magyarul kitűnően. Áchim L. Andrást például nyilvános gyűléseken sohasem lehetett hallani, hogy tótul beszélt volna. Mindig magyarul, mégis megértették, mégis rajongottak érte. Kristóffy Józsefnek is bizonyára nagyobb sikerrel jár a beszámoló utja, ha a Hodzsa Milán féle kellemetlen kísérőktől megszabadítja magát. A juniusi esküdtszék birái. A kisorsolt esküdtek. Miket tárgyal az esküdtszék. A gyulai törvényszék, mint esküdtbíróság előtt junius 14-én kezdődő esküdtszéki tárgyalási ciklusra vasárnap sorsolta ki a törvényszéken a bizottság Nizsalovszky Endre törvényszéki elnök elnöklete alatt a szolgálatot teljesítendő esküdteket. Kisorsoltattak : Rendes esküdtek : Békéscsaba: Ondroviczky Pál gőzmalomtulajdonos, Fábry Károly ügyvéd, Bayer Lajos kereskedő, Böhm Izidor terménykereskedő, Bakucz József gazdálkodó, Áchim László gőzmalomtulajdonos, Iritz Aladár terménykereskedő, Pető Ákos ügyvéd. Békés: Maár János erdész, Bányai Gerzson földmives, Dr. Igaz Pál ügyvéd, Halka István mérnök, Bérezi István földmives, Balázs József mérnök. Szarvas: Reiter Ferenc mérnök Robicsek Samu fakereskedő, ifj. Marsai János timár, Hruka Mihály földmives. Orosháza: Dr. Müller Jenő ügyvéd, Melega János gőzmalomtulajdonos. Mezőberény: Dr. Valentinyi Károly ügyvéd, Brücher György földmives. Kétegyház a : Böhm Miklós urad. intéző. Endrőd: Dr. Uhrin Endre ügyvéd. Doboz: Balogh Dénes kasznár. C s o r v á s : Kraft Viktor urad. intéző. Gyoma: Ailer András téglagyáros, Ailer Ádám földmives, Glück Ármin kereskedő. Szeghalom: Dr, Daru János jogtudor. .Pótesküdtek: Gyula: Sal István bádogos, Bossányi Béla nyug. százados, Karácsonyi Béla kárpitos, Kis Károly képfestő, Kátai Ferenc asztalos, Bucskó Gyula fényképész, Setker Ferenc földmives, Dutkai Béla ügyvéd, Bekker György gé pész, Bálint Ferenc asztalos. A rendes szokástól eltérőleg a juniusi esküdtszéki ciklus nem hétfőn, hanem 14-én, szombaton fog kezdődni. A tárgyalás alá kerülő és eddig ködből voltak csak, magnéziumfénnyel az űrbe vetítve. Az áradat egy ókori korcsma felé sodort. Igen, egy ókori korcsma volt, megismertem. A falra ki volt tűzve a rabszolgák által font kenderkoszoru. A bejáratnál Mercur istennek rikító színekkel bemázolt szobra állott. Otromba fafaragvány. Kezében kékes fényű lámpa világított. Bent éktelen lárma, zsibongás fogadott. Az útra készülő holtak panaszkodtak, vitáztak, pörlekedtek itt, de milyen különös 1 — a hangoknak nem volt már rezgésük s a nagy zaj nem hatott rám, csak mint a sivatag fölött elszáguldó forgószél zenéje. Igen, magam körül láttam a lelkeket, búcsúzás előtt, uüpodgyásszal a kezükben. Ez lesz az én társaságom. Egy öreg asszonyság forgolódott közöttük. Valami italt osztogatott fekete kőkorsóból. Istenem, talán a feledés vizéből ittak! Most egy uj alak lépett be. A fején matrózsipka volt, kezében evezőlapát. Csúnya, rőt szakála volt. Kenderszinü, mintha fenyőfából nőtt volna az erdőn. Felkiáltott: — Siessünk! Mindjárt indulunk. Vak, riadt mozgás volt észlelhető. Távolról kutyaugatás hallatszott. Ez a Cerberus hangja ! A tömeg egy helyre torlódott össze. Kiáltások hangzottak föl: — Előre! Előre! Nincs veszteni való idő! Hol vagyunk? Valami hídon tereltek keresztül bennünket. A tolongás oly erős volt, hogy attól féltem, belelöknek a vizbe. Alig lehetett látni lépésnyire. Kisértő lidércfény derengett, amilyen a mocsarak felett világit. Mellettem valaki, talán egy bankár volt, fájdalmasan felkiáltott: - Milyen borzalmas! Ezért nem volt érdemes élni. Mind riasztóbban zúgott a fülembe a borzalmas kutyaüvöltés. Végtelen víztömeg terült el lábunk előtt. A lelkek fázósan torlódtak összo az élvező homokos parton. Összerázkódtam. Emésztő szomjúság gyötört. Kezemmel vizet akartam meríteni. Viszszariadtam. A viz fekete volt. Istenem, most jöttem rá, hogy a halál Cocytus partja mellett vagyunk. Előttünk egy csónak bolyongott fel-alá a vizén. Orrán tengerzöld lámpa világított. Tompa evezőcsapások verték fel a vizet. Mikor a lapát a hullámokat érintette, nyomában tűzpiros fény csapott ki. A tömeg vak félelemmel tolult egyre beljebb a part felé, melynek űrvonalai elvesztek a rejtelmes sötétségben. Szédülés fogott el. Csak a kegyetlen, kábitó kutyaugatás törte nteg a fojtogató csöndet. Már láttam. Hatalmas komondor űzte, terelte a tömeget, mint a havasi véreb az elszéledő birkanyájat. Térdeim remegtek a szörnyeteg láttára. Akkora volt, mint egy borjú. Sárga bőre, mely penészinü volt és visszataszító, mint a sakálé, petyhüdt ráncokban lógott le a nyakáról. Szemében dermesztő fény világított. Mi lesz velem, nagy ég, ha ez az állat rám ugrik és vérfagyasztó lehelete az arcomba csap ? ! De most megállott valaki előttem. Zöld lámpafény világított az arcomba. Osszetöpörödött emberke volt. Fején halászsipka, agyarában matrózpipa. Megismertem, bár még sohasem láttam. — Charon! — rebegtem elhaló hangon. — Ki vagy fiu ? — kérdezte rósztvevőleg. Hangjának különös pálinkaize volt. — Vándor vagyok, ki pihenésre vágyik. — Te mégis különb vagy, mint a többi — mormogta. Mert te a bánatot hagytad a földön, mig a többiek elvesztett örömeiket siratják. Kövess ! Előre ment. Kábultan eugedelmeskedtem. Hirtelen hátrafordult. Lámpájával újra az arcomba világított. — Te talán valamely Katen fia vagy ? — kérdezte. — S aranygalyat hoztál magaddal ? — Niccs nálam aranyvesző — feleltem. Sőt bevallom, az obulust is otthon felejtettem. — Különös! — mondotta sz alvilági révész, miközben újra pipára akart gyújtani. O y rokonszenves vagy. Talán mégis valamely istennek, mintha Altiénak, a szomorúság istenének fia volnál. Magad sem tudtad származásodat. A csónakba ültünk. Olyan volt most a viz, mint az esthajnak fátyola borul föléje Charon lassan evezett. Felriadtam. • Az alvilági eb ott ült velem szem ben a csónak szólón. Fojtó lólekzete arcomba csapott, piros nyelve rám lihegett s oly félelem vett rajtam erőt, aminőt még sohasem éreztem . . . már kitűzött bűnügyeket megtörtónésük alkalmával már ismertettük lapunkban, de szükségesnek tartjuk őket legalább néhány vonással olvasóink emlékezetébe hozni. Megjegyezzük, hogy a mostani cikluson egy pár olyan nagyobbszabásu bűnügy is kerül tárgyalásra, amilyenek mostanában alig voltak. A kisorsolt esküdtbiráknak tehát egy kissé nehéz lesz a helyzetük. Bizonyosan ez az oka annak, hogy, mint a fenti névsor is mutatja, a mostani esküdteket legnagyobbrészt az értelmiségből sorsolta ki a törvényszók. A tárgyalásra eddig kitűzött ügyek a következők: Junius 14-én, szombaton az orosházi Bikádi Mihály fog ülni a vádlottak padján. Bikádi egy nagy családi tragédiának az egyik hőse. Intelligens ember, takarékpénztári tisztviselő. Az anyósával nem ólt jó viszonyban, örökös volt közöttük a viszály, pörpatvarkodás. Egyik napon ismét keményen összeveszett az anyósával. Veszekedés közben hazaérkezett a sógora, aki az édesanyja pártjára állott. A civakodás egyre jobban elfajult s a különben is hirtelen haragú Bikádi a düh paroxizmusában előrántotta revolverét, agyonlőtte a sógorát és súlyosan megsebesítette az anyósát is. Junius 16 án, hétfőn P r i j e v a r a Mihály lesz a vádlott. Ez a furcsa nevű férfiú Szarvason rablás büntettet követett el. Ez nem lesz hosszú tárgyalás előreláthatólag. A harmadik ügy tipikus falusi történet, amilyenek vasárnapi mulatozás után szoktak megesni. Egy dobozi legény, Kárnyáczki Mihály a hőse, aki részeg állapotában halálra sebezte egyik legénytársát. Halált okozó súlyos testisértés miatt kerül az esküdtszók eló. A ciklus egyik legnagyobb bűnügye a SzendiHorvát h-fóle eset lesz. Szendi-Horváth Mihály, mint annak idején megirtuk, orvul leütötte Nagyszénáson egy orosházi embert, akinek az óletbiztositási összegre vágyott, aztán a holttestet a sinekre tette, mintha a vonat gázolta volna el. A bestiális gyilkosság azonban kiderült ós most számolnia kell Szendi-Horváthnak a földi igazságszolgáltatás előtt. Amennyiben az anyaggal az ügyészség és a vizsgálóbíró elkészül addig, tárgyalás alá kerül M i k 1 ó Gyula, a veszedelmes vadorzó elpusztitójának, Vasas Pál vadőrnek az ügye is. Egyet kikévé, tehát csupa tragikus bűnügyekkel foglalkozik a juniusi esküdtszék. Székely iparművészeti kiállítás Orosházán. Bálint Benedek kiállítása. Él Orosházán egy érdekes inkarnátus művészember, valódi lófőszékely : szentkatolnai Bálint Benedek. Az ottani polgári fiúiskola rajztanára jelenleg, de nem ott van a helye. Az olyan művészet rajongót, nagy alkotó erejű embert kár a paedagogiával gyötörni, kár az idegzetét vásott gyerekekkel tönkreteni. Az olyan embernek az állam nyugodt megélhetést adhatna, ahol nem ólne másnak, mint a művészetnek és főként a vérbeli magyar iparművészeinek, amelynek elragadóan szép produktumait láttuk az orosházi tanoncotthon nagytermében rendezett kiállításon is. Hogy Bálint Benedek mily sokoldalú tehetség, arról is nagyon szép tanúságot tesz a kiállítás. Az iparművészeti tárgyak mellett fametszetü képek, eredeti rajzok láthatók a terem falain, valamennyi a Bálint Benedek alkotása. Mert Bálint művészi fametsző is, Magyarországon az utolsók közül való. — Bizony — mondotta melancholikusan szerkesztőnknek — mióta a tanárom, Moreili Gusztáv meghalt, úgyszólván magam maradtam. A festészeti akadémián nekem kellett volna utódjának lennem, de a kultuszminiszter beszüntette a fametszés tanszókét. Azt mondják hogy az nagyon drága és már nincs is rá szükség, ott van cinkografia. Pedig uram, o'yan az a fametszéshez, mint a fénykép a festményhez. Hideg, nem kifejező. Csak nyugati müveit né-