Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-27 / 17. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 február 23. jelentéssel kapcsolatosan a békési nép­gyűlést tette szóvá. A főszolgabíró in­tézkedésében a szólásszabadság meg­sértését látja. Arra a népgyűlésre kis­gazdák kértek engedélyt, akik Békés előkelő polgárai közé tartoznak, tehát nem fő dosztók, nem szocialisták, még­is ugy bánt el velük a főszolgabíró, mintha államfelforgató eszmék hívei vol­hának. Kijelentette ugyanis, hogy a kormányon levő férfiakat említeni, azok fölött kritikát gyakorolni nem szabad és mikor ő Tiszáról ugy beszélt, mint a demokratikus választójog legnagyobb akadályáról, a népg.vülés feloszlatásával fenyegette meg. Kéri az alispánt, akii mint nobilisán és liberálisán gondol­kozó embert ismer, hogy a főszolgabi­rákat a szólás- és kritikaszabadség tisz­teletbentartására figyelmeztesse. P o 1 1 á k Arnold a bélmegyer pusz­tai elgázolás szerencsétlen áldozatának ügyéről kért felvilágosítást. Ambrus Sándor alispán : Az ellen nem lehet kifogást emelni, hogy politikusok, általában a közélet terén szereplő emberek jogos kritika tár­gyává tétessenek. Cjak az a fő, hogy a kritika tisztességes hangon, az illetők magánbecsületének sérelme nélkül tar­tassék. Az ilyen már a büntető tör­vénykönyvbe" ütközik, pedig a hatósági közegeknek büntetendő cselekmény el­követését megengedniük nem szabad. A főszolgabiráknak a jogos kritikát is megtiltó rendelkezését helyteleníti és ilyen értelemben figyelmeztetni is fogja őket. (Általános helyeslés.) Pollák inter­pellációjára azt feleli, hogy ő megej­tette a vizsgálatot és kitűnt, hogy a szerencsétlen hulla a kir. ügyészség rendelete alapján hevert napokig teme­tetlenül. Ilyen intézkedésekhez pedig az ügyészségnek joga van és a közigazga­tási hatóságoknak beleszólásunk nincs. Szóbelileg azonban fel fogja kérni az ügyészséget, hogy hasonló esetekben, ha a parancso ó szükség nem kívánja, az áldozatok eltemetését rendelje el. A válaszokat a megyebizottság ál­talános helyesléssel vette tudomásul Úgyszintén tudomásul szolgált a számonkórőszéknek a megyei tisztvise­lők működésének megvizsgálásáról szóló jelentése is. Köriratok. Pozsonyvármegye a közigazgatás államosításáról szóló köriratát küldötte meg a vármegyéhez. A közismert indo­kon kivül felhozza a körirat azt is, hogy a választójogi reform életbeléptetése után, különösen nemzetiségi vidékeken olyan elemek is jutnak joghoz, akik a magyar közigazgatás fennállását, tehát a magyar szupremáciát veszélyeztetik. Az állandó választmány napirendre térést javasolt és a közgyűlés — elég sajnos ! — a napirendretórésót elfogadta. Másképen járt el a közgyűlés Mis­kolc város törvényhatóságának a behí­vott tartalékosok családjainak eltartásá­ról szóló köriratával szemben. Az ál­landó választmány azt javasolta, hogy írjon fel a megye a miniszterhez a se­gélyek sürgős kiuia'ása érdekében. A megyebizottság hozzájárult volna a ja­vaslathoz, de nem volt rá szükség, mert időközben megérkezett a honvédelmi miniszter rendelete az alispánhoz a tar­talékosok segélyre szoruló családtag­jainak összeírása iránt. Dr. VB i k á d i Antal országgyűlési képviselő szükségesnek tartja, hogy az ilyen kérdés ne kormányhatóságilag, han^m törvényhozásilag rendeztessék. Ez értelemben fog felírni a törvényha­tóság. Hevesmegyének az Egerben felállí­tandó kereskedelmi ós iparkamara ügyé­ben kelt átirata fölött napirendre tért a megyebizottság, mivel ez a kérdés Bé­késmegyét még távo ról sem érdekli. Élénk vitát keltett Hunyadvármegye körirata az adó- és illetékeket tévesen kivető pénzügyi tisztviselők vagyoni fe­leiőssége tárgyában. Az állandó választ­mány itt is nápirendretéróst javasolt. Dr. M a k a i Márton szerint nem lehet napirendre térni ily fontos kérdés fölött. Meri az adókivetéseknél, illeték­ügyeknél sok a visszaélés. Az adóügyi jegyzők — tisztelet a kivételeknek — nem a polgárság érdekét védik, hanem a kincstárét. Sokszor előfordul, hogy egyik-másik polgár 10—15 évig is fizet illetéket az üdóügyi jegyzők mulasztása folytán. Ilyen esetekben jogosult az anyagi felelősség kimondása. Ennélfogva nem fogadja el az állandó választmány javaslatát. Dr. Berthóty Károly sok hibá­ját tudja az edó- és il etóktörvénynok. Ha a tisztviselő az állam kárára téved, fizetnie kell, ellenb -n ha a polgárságot károsítja meg, nem vonja senki fele­lősségre. És a tisztviselők csak hogy ne fizessenek rá, rend-sen a nagyobb illetékeket vetik ki. Azt kellene tör­vénybe iktatni, hogy a tisztviselők csak akkor tartoznak kártérítést fizetni, ha vétkes gondatlanságból károsítják meg akár az államot, akar a magánfelet. K. Horváth Sándor szintén a vagyoni felelősség kimondása mellett van, mert Orosházán sok visszaélést ta­pasztalt, különösen a végrehajtás terén. Dr. H o 11 á n d e r Lipót akkor is követeli a tisztviselők vagyoni felelős­ségét, ha a frflek kárára tévednek. Csa­bán például indoko atlan leletek felvé­telével az összes fiskálisokat megkáro­sította egy pénzügyi tisztviselő, aki nem értette a dolgot.' Később ezt maga a pénzüpyigazgatóság is belátta, de az ügyvédeknek okozott kárt nem téritette meg. Ambrus Sándor alispán: Tudja, hogy az adófizetés senki előtt sem ro­konszenves. Az illeték- ós bélyegtörvóny különösen nem rokonszenves az ügyvé­dek előtt. De fölöslegeseknek tartja az apró sérelmek felsorolását, mert itt elvi magaslatra kell emelkedni. A köztiszt­viselő anyagi felelősségre nem vonható mindaddig, mig az ügyet jogorvoslattal, vagyis felebbezósekkeí el lehet intézni. A Berthóty eszméjét azonban nagyon helyesnek tartja, mert azáltal a tisztvi­selő szabadabbá lesz ós méltányosabban járhat el a felekkel szemben, ha csak vétkes gondatlanság esetén vonják anyagi felelősségre. Kolozsvármegyónek a munkásköz­vetitők díjemelése és a községek állami segítése ügyében kelt átiratait hasonló szellemű felirattal támogatja a megye­bizottság. Úgyszintén támogatólag ir fel a tisztviselők családtagjainak arcWpes iga­zoiványnyal való ellátása ós a Nagy. várad—fiumei gyorsvonat ügyében is A vadászterületek és mások. A vármegye alispánja egy szabály­rendelet t alkotott a köüségi vadászte­rületek bérbeadásáról. Az állandó választ­mány némi módosítással elfogadásra aján otta a szabályrendeletet. Dr. T ö r ö k Gábor általánosságban elfogadja a szabályrendeletet, de egy pár ponthoz hozzászólása van. A 3 ik pont törlését kivánja, mert az a tör­vénybe ütközik. E szerint ugyanis a szőlők nem tekinthetők vadászterületek­nek. A 8. és 9. pontban a vadísz^ti sza­badság nagyfokú korlátozását látja. Sze­rinte a törvény által megengedett idő­ben akárhogy Vadászhat a bérlő. Kü­lönben a vadászterületeket nem lehet btrbe kiadni. Dr. Berthóty Károly helyesli Török áliásfogla'ását a szőlőkre vonat­kozólag. A 8. és 9. pontokat azonban benhagyandóknak tartja a szabályren­deletben, mert azok a törvény inten­cióinpk megfelelnek. A törvény óvja a vadakat és a kifogásolt 2. pont is azt célo za. A mészárlásnak véget kell vetni. Ambrus Sándor alispán bele­megy a szőlőkre vonatkozó pont eltör­lésébe mert a vadászok csakugyan kárt okoznak a szőlőkben. A 8 és 9. korlá­tozó paragrafusokra vonatKozólag azon­ban a Berthóty állásfoglalását célozza. Ö is korlátozni akarta a vadillomány pusztítását azokkal a paragrafusokkal. A vzdászat terén is helyes gazdagodást kell behozni a rablógazdálkodás helyett. A vadászati haszonbir felosztása helyett pedig jobb, ha az a közkutak fenntar­tására ós me/őrendőri kiadásokra for­dittatik. Nagyon sok munkát lehet meg­takarítani es ezenfelül előnyösebb a főtulajdonosokra is. E felszólalások után a megyebizott­ság elfogadta a szabályrendeletet. Csabán a po gárság K e s j á r JA­nost választotta gerendási albiróvá, aki e feladatának becsületesen, tisztességgel meg is felel. A valasztás ellen f-ileb­minden ize, a leányban pezsgett a vér. Mentek egymáshoz forrva, egvmást tü­zelve, felingerelve az érintéstől, a kö­zelléttől, mentek önmagukkal küzködve, mentek lassan és mégis lihegve . . . Az erdőnél voltak már, a jó, öreg, türelmes, szerelmes erdőnél, az erdőnél voltak már, a sejtelmes, illatos, hangu­latos erdőnél. A madarak kedvesen csi­cseregtek, nászdalt énekeltek, ifjú, bohó, boldog párnak, a puha gyep széttárta keblét, hogy magába fogadja őket a lombok gyengéden legyezgették, takar­gatták, elaltatták .... A vér leánya azzal a nagyszerű el­határozással kereste fel az erdőt, hogy átengedje magát a fiu öleléseinek és hogy megismerje az élet legnagyobb boldogságát, amelyről oly sokszor do­bogott szivecskéje, amelyről oly sok szépet zsongott vére, az ő lázongó, ha­ragos vörös, követelődző vére, aminek leánya volt ő, a vér leánya. E ha ározta, hogy most valóra váltja szép álmait, amelyek a langyos tavaszi ójj eleken aludni nem hagyták, Emikor a párnába temette kócos fejecskéjét és fogaival hasogatta a párnát, mert a vér haso­gatta, lázas, tűzben égő testét. Megis­merheti a legszebbet és élvezheti a leg­jobbat, amit nyújthat az élet és amitől mégis mostohán tiltja el az élet. Jött az erdőbe, mint a szentélybe, az Ur színe elé, hogy hódoljon neki magasztos malaszttal, a lót szikrájával. Kikívánkozott a természet csábító kar­jaiba, hogy ott felmutassa áldozatát, a mit hoz az anyatermészetnek, hoz ha­talmas zsarnokának, akinek a leánya volt, ő a vér leánya, A fiu is kijött az erdőbe, mert von­zotta őt a leány, mert hajszolta őt is a lélek, mert neki is volt vére, mint a leánynak, a vér leányának. Kijött az erdőbe a fiatal szép, üde leánnyal, mert érezte annak meleget, tüzét a vér leánya vérét, amit még nem^ismert csak sejtett, illatosnak és édesnek Jött az erdőbe és reszketett az ismeretlenség bájától, félve, vágyakozva, áhítozott utána és a gondolatok is megrázkódtatták egész testét, amelyet tüzelt a vér leánya kö­zelióte, vérenek őrült keringése, lük­tetése. — Tied vagyok ! . . . . mondotta a leány és hófehér karjaival átfogta a fiu nyakát, ajkát odaszorította annak ajká­hoz, hogy átjarja vérének minden ve­leje. Miod a ketten vonaglottak, mert a véranya fojlógatta őket. — Enyém vagy 1 . . . mondotta a fiu és fogai vacogtak, reszketett nagyon, p dig melege volt, majd fellánsolt és magához szorította a leányt, szoritolták egymást erősen, mintha egy testté, lé lekké akartak volna lenni. Nem szóltak többet, mert torkuk száraz vo't és a madarak olyan szerel­mesen daloltak és a fák, bokrok, olyan sejtelmesen susogtak valami felemelő kéjérzetről, amit magába rejt a mezie­len természet, a fiu meg a leány. Szo­rították egymás f, görcsösen markoltak egymás testébe a húsba, amiből van az ember, a nyers húsba, amiből voltuk mind a ketten, a fiu meg a leány. És dideregtek és melegük volt és halo­gatták és alig várták, hogy megnyíljon a paradicsom kspuja, hogy mehessenek a rózsaszínű illatba, a sürü, csikorgó párákba : bele az érzékiség útvesztőjébe. A vér leánya közel volt az őrülethez, mert unszolta "a véranya már és ott volt a küszöb előtt, amelyet átkeli lépnie, a melyen őrjöngő, alaktalalan érzéki fi­gurák veszett táncot jártak, a küszöb előtt, ahol megvakult, ahol megsiketült mert nem lehet látni, nem lehet hallani, csak sejteni lehet, isteni sejtés, ami nincs is, csak az izgatott képzelet adja, mert igv teremtődött, hamis hazudássa). — Nem birom tovább I . . . zoko­gott a vér leánya, amint érezte, hogy izmai mindjárt szétpattannak ós hogy görcs rángatja minden porcikáját, amitől mindjárt eiernyed, szóimálik, vagv meg­vadul és harapni fogja annak testét, a friss emberhúst ós szívni fogja annak vérét, a friss embervért, ő a vér lánya. — Nem birom tovább ! . . . sóhajt fel a fiu láztól kicser. pesedett ajakkal, eltompu t agyvelővel, amelyen gonosz S'örnyü lidérc ült, nyomja minden agy­sejtjet, kérlelhetetlenül facsarja minden csépjét, egyetlen tudat él benne, ösztön­szerű félelem, az a tüzes lángoszlop, mely égeti, emészti mindkettőjük lel­két, testét, uj szikrácskát lobbimhat. Most már nem is szorították egy­mást, hanem tépiék, szaggatták, mar­cangoltak egymást, mert a véranya há­borgott, feldühödt a vértől és a vér csakúgy vér az emberben, mint a vér az állaiban. — Most! - sikoltott a lány és rán­gatódzott a teste. — Nem 1 — bődült fel,, a fiu, mert élt benne az egyetlen tudat, az ösztön­szerű félelem és ettől még nem tudott megszabadulni, noha vére volt, ha nem is olyan sok, ha nem is olyan erősza­kos és vörös vére, mint a vér leányá­nak. A szörnyűdére pedig jobban ós jobban neha/edett agyvelejére, jobban és jobban facsarta agysej jeit, mire meg­roppant valami, az észszerű, egyetlen élő tudat, az ösztönszerű félelem és a vér fe tódult, most már mind fel á fe­jébe, cs k most, mert neki nem volt olyan vőrcs vére, mint a leánynak. A vér leánya ereib n ekkor újra megvadult a v^r ós nagy rohanással keringett, zúgott, sistergett. A vér lánya kiszakította magát a rángatódzó karok fesses ölelései közül: — Utálatos ! . . . A vér leánya elugrott ós szűzies tisztaságával érintetlenül bukott bele a jó öreg, türelmes, szerelmes erdő rejtek sürajébe .... bezést nyújtottak be néhányan. Az ál­landó választmány a felebbezés elu asi­tását ós a választás jóváhagyását java­solta. mert az szabályszerűen folyt le. Zelenyánszky Mihály nem fo­gadja el az állandó választmány javas­latát ós a szerinte igazságtalan vá'asztás megsemmisítését kéri. A főszolgabíró nem a többség akarata szerint határo­zott. Az ilyen eljárás ha Csabán nem jó, máshol se jó. Kiss László főszolgabíró minden­kor a népjogok tiszteletbentartásának hive volt. Akkor a népjogot tartotta tiszteletben ós azért viselkedett ugy. Állásfoglalása teljesen megfelel a tör­vény szellemének. Nem mindig ott van az igazság, ahol többen kiabálnak, ha­nem ahol a tömeg van. Ez minden vá­lasztáskor tapasztalható. Lehetett az{jjő váltsütásakor is tapisztalni. Akit meg­választottnak jelentett ki, beigazolta arravalóságát, ennélfogva kéri, hogy a megyebizottság az állandó választmany javaslatát fogadja el. Korosy László felszólalása ós Pollák Arno'd replikája után a me­gyebizottság elfogadta az állandó vá­lasztmány javaslatát. Künn béke — idebenn háború. Budapesti levél. A magyar csakugyan csodálatos egy náció! Ezzel a félig haragos, félig keserű felkiáltással kezdem mostani levelemet. Mikor odakünn a nagy világ­ban beborult az ég, a háború villámai cikáztak és a világháború fenyegető, fekete réme kezdte a horizonton fel­dugni c«unya Medúza fejét: mindenütt, minden országban elültek, elpihentek a politikai párttusák, a pártok nem a maguk kisd d játékaival törődtek, hanem csak ós mindenekfölött a hazával, ame­lyet az esetleges világháború vérbe, lángba borithatott volna. Minden állam­ban igy volt ez — csak Magyarországon nem. Magyarországon akkor is mara­kodtak, ették egymást a politikai pártok, mikor a fiainkat mondurba bujtatták ós vitték az é3zaki, meg a déli gránicra muszkák ellen, szerbek ellen. Csak egy hajszálon függött, hogy derék imgyar fiuk vére nem festette pirosra a barna földet, a fehér havat — ;és a magyar politikusok csak marakodtak, csak ve­szekedtek. Most már odakünn kezd el­pihenni a harci lárma a nagy háború csúnya réme helyett, feltűnt a horizon­ton a b§ke hófehér, rég várt, kedves galambja — és Magyarország tnóg most is fel van dúlva, még mindig farkas­szemet néznek egymással, agyarkodaak egymásra a politikai pártok, undok sze­mélyeskedő harcok színhelye lett a régebben oly tisUa, derűs politikai köz­élet. Nem érdekli itt a politikusokat más, mint az, hogy ki tud nagyobb rágalmakat mondini a másikra. Szóval Csudálatos náció ez a magyar! . . . Hogy a külpolitikai helyzet lénye­gesen javult és közeledünk szépen a béke felé, mutatja az a megbízható for­rásból eredő híradásunk, hogy mivel a londoni nagykövetségi konferencián megállapod is törtónt Albánia elhatáro­lása tekintetében, a feszültség elmúlt a Monarchia ós Oroszország közölt, ami­nek legközelebb meg lesz a bizonyítéka is, hogy a jövő hónap\elején a Monarchia és vele együtt Oroszország is megszünteti a rendkívüli katonai intézkedéseket, vagyis leszerelnek mindaketten. Nagy jelentősébe lesz ennek. A balkán háborúra senki se ugy néz ezu­tán, mint egy világháború első felvo­nására, mert az ha tart is még, csak a Balkánra 'lokalizálódik. Sőt maf.uk a szövétséges államok is gondolkozóba esnek, mikor látják, hogy Oroszország jó viszonyba került a Monarchiával, hogy segitő kai jávai és erszényével nem áll már a hátuk mögött. Akkor aztán ott is megszűnik az oktalan vér­ontás és tisztességes bókét kötnek Tö­rökországgá', amely a hirek szerint, most már kezd felülkerekedni. Már a hatalmak meg is állapodtak abban, hogy a szövetségesek milyen területet kap­nék Törökországból. Legrosszabbul Montenegró jár fközöttük, amely nem fogja megkapni álmainak netovábbjáj Skutarit. Skutari Albánia birtokában

Next

/
Oldalképek
Tartalom