Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-20 / 15. szám

Békés ;sabi, 19 3. XL-ik évfolyam. 15-ik szám. Csütörtök, február 20. BEEESM EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. < Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZETÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. LlSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül l». Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: 8ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Teleíon-szlm 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ujabb háború fenyeget ? Békéscsaba, febr. 19 Nem az a lényeges most, hogy igaza van-e Disy Zoltánnak. Mert azt, amit ő nehezményez és nagy panamának minősit, azt bizonnyal nemcsak ez a kormány, hanem az előtte valók és az utána következők is tenni fogják. Nem áttól félünk, hogy továbbra is panama fog történni, hanem, hogy Európa diplomácia egén nagyon vészes jelenségek mutatkoznak, melyek veszélyeztetik azt a csekélyke békét, melyet még birunk. Európa elsőrendű kritikus napok előtt áll. Aggasztó tünet az a félhivatalos közlemény, amelyet Pétervárott kiadtak a cárnak Ferenc József királyhoz intézett levele tartalmáról. Ez a közlemény rideg hangjával bizonyára kihívóan fog hatni Bécsben. A külügyminisztériumhoz közelálló részről jelentik, hogy a francia lapok rendkívül sötét szinben festik a külpolitikai viszonyokat és tagadhatatlan, hogy ennek van is némi alapja. Albánia határainak megjelölése nem halad előre, O.oszország álláspontja teljesen rideg, tekintet nélkül arra, hogy az osztrák-magyar monarchia szándékai békések. Két hónapja van már együtt a londoni konferencia és a nehézségeket még mindig nem sikerült elsimitani. Mindezt összevéve, a helyzet nagyon súlyos. Közeledik a tavasz és monarchiánk sem akar soká fegyveres készenlétben állani, ezért Ausztria-Magyarország külügyi kormánya azzal a kéréssel fordult a londoni nagykövetségi konferenciához, hogy lehetőleg sürgősen mondjon véleményt Albánia jövő határainak megjelöléséről Monarchiánknak ez a fegyveres készenlét eddig már négyszáznyolc vanegyezer és nyolctized millió az a kiadási többlet, amelyre a hadügyi kormányzatnak most szüksége van. Helyesebben és közérthetőbben felezve ki a dolgot, nem is egész husz millió korona hiján fél milliárd az az öszszeg, amelyet a hadügyi kormányzat annát inkább igényel, mert elkö'tőtte. Bécsi híradások szerint a rendkívüli katonai kiadások egész összegét még most nem lehet határozottan megállapítani. Ez jórészt attól is függ, hogy meddig szükséges föltétlenül ezeknek az intézkedéseknek föntartása. E/.ek a költségek ez év elejéig 180 millió koronára rúgtak és alkalmasint ennek az összegnek kétszeresére fognak emelkedni. Számolni kell tehát 360 -400 millió korona rendkívüli költséggel és ennek az összegnek fedezetét a kormány a delegációktól póthitel formájában szándékozik kérni. Ezeknek a kiadásoknak előzetes fedezéséről a két pénzügyminiszternek kell gondoskodnia, valamint az októberben megszavazott fölemelésről is. Egyelőre ezeket a kiadásokat a pénztári állományokból fedezik, ugy hogy pénzügyi müvelet ez idő szerint még nem szükséges. Es ha már Oroszország, védve szláv testvéreit, nem is fog monarchiánkkal háborúba keveredni, mert az orosz külügyi kormány többé nem ragaszkodik ahhoz, hogy Sku'arit Montenegró kapja, viszont Ausztria-Magyarország hajlandó beleegyezni, hogy Prizrendet Szerbia, Ipeket Montenegró, Janinát pedig Görögország kapja, Djakova és Dibra hovatartozása még bizonytalan, nagyon közel áll a románbolgár háború, meit a diplomácia Románia válaszát nagy izgatottsággal várja. Alig van remény, hogy a bukaresti kormány beérje a felajánlott engedményekkel, pedig Bulgária semmi szin alatt nem mondhat le Silistriáról. A szófiai diolomáciai kar letett minden békés megegyezés reményéről. Minden értesülés azt igazolja, hogy a béke fentartása nagyon kétséges. Annyi érdekösszeütközés keletkezett a balkáni háborúval, most meg a dardanellák esetleges birtokbavétele a bolgárok által ezt az érdeket százszorosan fokozza, hogy az európai háborútól tartani bizvást lehet. Az oroszok fegyverszövetségese is jónak látja a további katonai létszám emelését. Igy a francia kormány a jövő héten három fontos törvényjavaslatot fog beterjeszteni, mely a szárazföldi hadsereg szaporítására irányul A kormány mindenekelőtt 70—80 millió frank rendkivüli hitelt fog kérni a megerősített helyek céljaira, a gránátlövedékek átalakítására és a tüzérségi muníció szaporítása végett. A másik javaslatban 500 milliónál többet kér a kormány, hogy a fegyverkezés terén különböző reformokat valósítsanak meg, főképp a tüzérség és a katonai léghajózás cimén. A harmadik javaslat a hadikészültség állományának felemelését célozza. Azokat a katonákat, akik a hadseregben nem szorosan vett katonai szolgálatot végeznek, be fogják osztani a frontba. Ezenkívül kifejlesztik a kapituláns rendszert és a bennszülöttek ujoncozását egyelőre Algírban, Tuniszban és Nyugatafrikában. Figyelembe kerül e reformok megoldásánál az a terv is, hogy bizonyos fegyvernemeknél visszaállítják a hároméves szolgálatot, a többi fegyvernemeknél pedig 30 hónap lenne a szolgálati idő. Nagyon nehéz napokat élünk. A diplomáciától függ, hogy ne hozzunk még több vér- és pénzáldozatot. A fejlődő Körösladány. Betonjárda minden utcában. Hol marad Csaba ? Nímcsak a Sárrét, hanem az egész vármegye legéletrevalóbb, legf jlődőbb községei közé tartozik Körösladány, amelynek derék, színmagyar nép 3 sohasem volt ellensége ú haladásnak és minden alkalmat felhasznál arra, hogy községét minél több modern célszerű eredménnyel gazdagítsa. Most ismét hozott egy határozatot a képviselőtestülete, amely határozat mintául szolgálhatna a jóval nagyobb, jóval népesebb és már városokkal veteksző Csabának is. A járdaviszonyok Csabán bizony még most is csaknem mucsaiak. A főbb utvonalokon ?ugyan még van tisztességes téglajárda — de ott is csak az e^yik oldalon. A Ferenc József-tér, a mely pedig nagyon is a Központban van, csaknem ugy van ellátva járdával, mint valamelyik külvárosi u'ci. Egyik oldalon semmi panasí nem merülhet fel a téglajárda ellen, de a másik oldalon darabos, hepehupás, u?y hogy alkonyatkor már könnyű szerrel megbotlik és orrára bukik az ember. A mellék utcákon, különösen a város külső részein csak az egyik oldalon van egy méter széles téglajárda, természetesen kimustrált, semmire sem használható téglákból, a másik oldalon lakók már vagy feneketlen sárban kénytelenek járni, vagy pedig az ufc jajtótól saját költségükön pallót kénytelenek húzni a másik oldalig. Igy van ez a 44,000 lakossal biró nagy C abán, amely kereskedelmi Jkö-pontja a megyének és a mellett nagy vasúti gócpont is. Érnek dacára, mikor egyes, a haladásért lelkesülő képviselőtestületi tagok ki merték ereszteni az ajkukon, hogy a téglajárdák helyett aszfalt, vagy betonjárdát létesítsen a község, mert mindeniket olcsóbban ki lehet állítani, különösen a mai magas tóglaárak mellett, micsoda nagy felzudulás támadt! Hogy nem kell se beton, se aszfalt, jó a tégla is. Milyen nagy különbség Csaba és Körösladány között! O t már régen van mintegy 14 kilométer hosszú betonjárda. És a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy még 14 kilométer hosszú betonjárdát épittet. Békesmegjei Közlöny tarcaja A puszta. A pusztán állok Alszik Álma mély, Fölöttem egy-egy varjúcsapat károg. S mindenfele Csak buckás hómezó'ket látok. Nagy temető az egész végtelen A vityillók rajt, mint a kripták állnak, Tetejükön A szélvész lázadozva vágtat. Alszik a puszta lelke . . . Tavasz ébreszti, ősz altatja el Az alvó óriást, a büszkét, szépet És mégis rajt Oly bus, oly siralmas az élet. A puszták fia, a magvetők, A kripták zárai alatt ja holtak: Mindannyian Az élet Lázárjai voltak. Alszik a puszta lelke . . . Amit ők vetnek, más aratja le. És nincsenek itt dus, aranykalászok, Csak a nyomor, A fekete rabszolga átok S a városokban zeng a muzsika, Mindenki vig ott, kurjant táncol. A puszta meg Most álmodik egy nagy feltámadásról. Ébred a puszta lelke . . . Petronius. Fiam az ezredes. Irta : M. Foges. « A törzsasztal körül üldögéltünk, a mikor öreg orvosunk kezdett el beszélni. Trffánan otkuiistának neveztük, jól tudtuk, hogy sokat foglalkozott ilyenféle problémákkal, de ő energikusan protestált, letagadta. — Néhány héttel ezelőtt egy betegem halt meg, fuíc^a asszony volt szegény öreg. A kora még nem volt aggnak mondható, alig volt hatvan éves, de összeszáradt, sápadt arcú, töpörödött volt, egy árnyék, amely most elmúlt. Az élet lángja már alig pislogott benn*>, amikor utoljára nagyon különösen fellobbant. A? öreg asszony — igy nevezem őt, mert orvosi szempontból nézve, n;ár aggkoru volt — mélységes lelki bánat teljesen felemésztette őt lelkileg, testileg — eDnek az asszonynak élettörténete nagyon különös. Amikor liz évvel ezelőtt megismertem, olyan volt egészen mint a hdála napján. Az élettragédiája már lejátszódott akkor és egy nagyon szerényen öltözködő kis asszonykát ismertem meg benne, aki teljesen kifejezésnélküli szemekkel bámult maga elé és napról-napra a legcsodásabb, finom kézimunkákon dolgozott, amiknek eladása által kicsiny nyugdija tettemes összeggel nagyobbodott. O ugyanis egy államhivatalnok özvegye volt és az ura nnghalt, még mielőtt karriért csinálhatott volna. Az asszony szűkös anyagi viszonyokban éldegélt a fiával, aki a hadapródiskolába járt. Az apa utolöó kívánsága az volt, hogy a fiából tiszt Jegyen és az anyja, aki imádta a fiút, a Poldit, alig tudta már kivárni, hogy kard csillogjon az oldalán. Az az ido is elkövetkezett, de a szegény anyjára a legborzalmasabb sorscsapásokat hozta. Tiszti hadnagyi tragédia, hiszen naponta ismétlődik. A Po:di, az uj hadnagy, adósságoKba keveredett. Az anyja segítség H kérte, a kis tőke csakhamar elúszott, a nyusdij is le volt foglalva. A szerencsétlen fiu, határtalan könnyelműsége folytán mindjobban eladósodott. Egy napon aztán sürgöny érkezett a szegény anyjához, az ezred parancsnokság küidte, amely borzalmas hirt hozott, Po di szíven lőtte magát. Abban az időben a szegény aszszonynak már nem volt saját lakása, albérletben lakott jólelkű, becsületes embereknél, elhunyt férjének irodaszolgájának családjánál. Amikor a szerencsétlen anya elolvasta a sürgönyt, a mely egyetlen, imádott fiának halálát hozta hirül neki, annak a fiának, akit ő könnyelműsége dacára és a neki okozott nagy bánat dacára is, végtelen anyai szeretettel bálványozott, — sikoltozni kezdett: — Nem igaz, hazugság, ezt nem tette a Poldi, ezt az én egyjtlen Poldim nem tehette velem I — és élettelenül terült el a földön. Sokáig nyomta a betegágyat és az egész időn át, miközben a halállal vívódott, lázas deliriumában folyton szí vettépő hangon csak azt kiáltozta : — Nim igaz, ezt az én egyetlen PoMim nem tehette velem 1 Mind ízt a becsületes szolga családja mesélte el nekem, mert ón csak évekkel azután ismerkedtem meg a szegény asszonynyal, elhívtak hozzá, mert vélet len esés következtében megsérült. A halál nem könyörült rajta, amikor az a borzalmas szerencsétlenség érte, még tizenöt évig kellett élnie, tengődnie szegénykének! Az orvoso Í lemondtak arról, hogy megmenthessék; — de csoda történt. A láz alább szállt és az asszony lassan, lassan gyógyulni kezdett. A ház népe nagy csodálkozással tapasztalhatta, hogy az asszony teljes öntudatnál volt ugyan, de elfelejtette a borzalmas katasztrófát, emlékezetében a Pold', a fess hadnagy, ki a hadseregben szolgált, azon tűnődött el néha, hogy már milyen régen nem irt neki a távollévő garnizonból. Az orvosok fejcsóválva konstatálták, hogy a betegséget súlyos lelki megrázkódtatás egy agydefektust érlelt, amely épen a fia öngyi kosságára való emiékezest kapcsolta ki az anyja lelkéből. Iíyen esetek előfordu'nak néha, idővel elnémulnak, de többnyire teljes elmezavar előjeleként szerepelnek. A szerencsétlen anyánál ez utóbbi esett állott b3. Tdsti eg elaggott egészen és gondolatai, amennyiben a fiaival foglalkoztak, teljesen megzavarodtak. — Pedig folyton csak reá gondolt! Csendesen, szótlanul dolgozott csodaszép hímzésein. Időnkint azonban egészen különös izgalom fog a el a szerény, szelidtelkü asszonyt. Levelet kivánt a fiától, szivettépő zokogással, vagy kiáltozva, toppantva mint egy dühösködő gyerek, követelte a fia levelét.