Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-09 / 12. szám

Békéscsaba. 1913 január 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 segélyt, ezenkívül a különféle költségvetési címeknél redukálások is történtek, úgyhogy a decemberben előterjesztett költségvetéshez képest 43,000 koronával kevesebb lett a kiadások öszszege. Ez a jelentékeny differencia lehetővé tette azt, hogy a 129 százalékos pótadó lényegesen leapadjon. A pótadó 18—19 százalékkal apadt, úgyhogy a teljes ós pontos kiszámítás után 110—111 százalék lesz Gyula pótadója, tehát a mult évinél is kevesebb. A város anyagi ügyeinek megszilárdulását jelentő költségvetést a decemberi közgyűléstől eltérően megnyugvással és egyhangúlag elfogadta a képviselőtestület. Mint már megírtuk, a kerületi munkásbiztositó pénztárnak a székház számára telket adományozott a képviselőtestület. A pénztár elnöksége arról értesítette a várost, hogy az építkezéshez még nem foghat hozzá, mint ahogy tervezte, mert az országos központnak kifogásai vannak a tervek ellen, 67«nkivül pénz sincs még az építésre.' Tudo másul vette a ke'pviselőtesiü et Fodor Gyúl?, a „Komló" tulajdonosa kérte, ho^y a Göndöcs népkerti pavillon bérletét 6 évre ho szabbitsa meg a képviselőtestület, mert átalakításokat akar eszközölni. A közgyűlés a kórelmet teljesítette minden különösebb kifogás nélkül. Egyszóval a gyulai képviselőtestületban több a balátás, mint a csabaiakban, amely még a törekvő, arravaló bérlőknek is esek egy-kót óvvel szokta nagykegyesen meghosszabbítani a szerződósét, nem törődve azzal, hogy a bérlő sok ezer koronát befektetett a célszerű átalakításokba. A tanítók fizetésrendezése és a felekezetek. A tanítók nehezen várt fizetésrendezéséről szóló javaslat olvasóközönségünk előtt ismeretes, igy annak ujabb ismertetése alól fel vagyok mentve. A javaslatban előforduló sérelmeket az országos tanítói bizottság magáévá tette, sőt ez irányban küldöttségileg a miniszter előtt is tisztelgett, a sérelmek elősorolása alól ez okból szintén felmentve érzem magam, annyival inkább, mivel meg vagyok győződve arról, hogy a tanítók ügyét úgysem segíteném elő. Hogy jelen soraimmal mégis a javaslattal óhajtok foglalkozni, annak egyszerű magyarázata az, hogy van annnk kiviteléb n, esetleg törvénnyé való válás esetén o'yan hibája, melyről még az iskola fenntartó felekezetek sem tudnak, mivel a javatlat szellemét közelebbről nem ismerik. Épe„ azért szükséges, hogy a javaslatnak ezen részéről az iskolákat fentartó felekezetek ideje korán tudomást szerezzenek. A javaslat, — mint azt alább előadom — jövőben a felekezetek autonomikus jogait sérti. Az egyházak annak idején, mikor még sukkal" akarják kierőszakolni, s ezt nemcsak lehetségesnek és megengedettnek, de kötelességüknek is, nem hogy oktalannak, de sőt nagyon okos dolognak tartják. Ha valaki a termetét akaija megtoldani, akár köcsögkalappal, akar magas csizmasarokkal, azt talán kinevetik, de hogy ők az isteni gondviselés ilyetén támogatásával még oktalanabb dolgot mivelnek, azt nem veszik és?re. A fentidózett szavakkal tehát Jézus az ily ferde viseletüeket emlékezt. ti, hogy „gondoskodásuk" teljesen haszontalan, inéit azzal sem a tes ük, sem a jólétük nern lesz nagyobbá. Akár menynyit tépelődnek, az Istenadta áldásnál egy kalásszal sem lesz nagyobb a termesük, egy fillérrel sem a vagyonuk. Az életükhöz pedig még kevósbbó toldhatnak egy singnyit, egy arasztnyi napot, egy hajszálnyi percet. Minek tépelődnek tehát ? Borús, bizonytalan a jövő, de derűsebbé, bizonyosabbá válik-e aggódásunk á.tal ? Da ha hiszed is, hogy „szorgalmatoskodásoddai" vagyonosabbá, szerencsésebbé leszel, azonban azt csak nem képzeled, hogy ezzel a lelked is gazdagabbá és boldogabbá lesz? És ha csak haszontalan vo'na, de káros is ez a gondoskodás. Testileg káros, mert tőle nem hogy egy singgel megnőne, gyarapodna, hanem kiaszik és összetöpörödik a test; nem hogy meghosszabbodnék, de megrövidül az ember élete ; vele nem hogy gyarapítaná, hanem eltemeti boldogságát az ember. A lélekre nézve pedig még károsabb, mert kiöii belő'e a hitet és a szeretetet. Azonfelül pedig ez a szorgalmatoskodás nagy bün is, mert ki akarja ragadni az Isten kezéből életünk, sorsunk kormányzatának gyeplőjét. Óvakodjunk tehát e gondoskodástól, s mig e világ a hatalmasokra bizza a sorsát, mi a leghatalmasabbra bízzuk a jövőnket. az állami segítség valami ismeretlen fogalom volt, ugy intézték iskolai ügyei- ; ket, hogy jó tanítóval jó kántort is ! kapjanak, miért is tanítóik tisztességes I megélhetéséről vagyoni állásukhoz mór- ' ten szépen gondoskodtak. E téren ha- : zánkban, mint az köztudomású, különö- i sen az ev. egyházak jártak jó példával I elől, mivel tanitói állasaik között nem : egy van olyan ma is, mely a legújabb ' fizetési javaslat maximumát nemcsak eléri, de jóval meghaladja. A nagy fizetést élvező tanítók megmaradnak ugyan hiványaikban megállapított fizetés mellett a javaslat törvényerőre való emelés után is, de elhalálozásuk vagy nyugdíjba menésük esetén az egyházak ezt a fizetést a javaslat értelmében 1200 koronára redukálják, mivel az álláshoz kötött nagy fizetést nem kötelesek az utódnak változatlanul meghagyni Az egyházaknak eddig választás és nem kinevezés (csak állam nevez ki) folytán joguk volt ilyen vagy olyan tanítót válás: tani. Mindeselre nagyobb fizetésű állásokra nemcsak kvantumra pályáztak sokan, hanem kvalitásra is, igy az olyan egyházak, melyek tanítóiknak a sok pályázó közül képzett tanítókat választoltak sőt sok egyházban teológiát végzett ifjak is pályáztak a tanitói állásra. A tervbe veit fizetósrendezés tehát sok egyházi tanitói állásnál még fizetéscsonkitást is jelent, amennyiben a tanitó az eddigi Aorpótléktól is elesik. A fizetésnek egyenlősitóse, a javaslat szerint anyagiak szempontjából so't egyházra előnyös, de másrészről meg hátrányos. És itt következik a javaslat szelleméből kifolyólag egy olyan állapot, mely csak akkor válik hátrányossá, ha az egyhá zak megüresedett tanitói állásokra pályázatot hirdatnek. Eddig a pályázni óhajtó tanitó a pályázati hirdetesek között csak a jobb javadalmazásu állások után kutatott. A mostani fizetési javaslat törvényerőre való emelése esetén ez a válogatás megszűnik, amennyiben azontúl minden iskola fenntartó tanítójának egyforma fizetést köteles biztosítani. Igy a pályázat beadásánál legfeljebb a helycsere lesz a mérvadó, de nem a fizetés. Már most egyik iskolafentartó sem fog a törvényben biztosított 1200 kor. kezdő fizetésnél nagyobb fizetősre pályázatot hirdetni (az e őléptetés rendszer miatt hiába is), minek következménye az lesz, hogy csupa kezdő, tapasztalatlan ifjak fognak pályázni olyan állásokra, melyekhez eddig a kántori képesítésen kivül még tapasztalati tudás s a tanításban való nagyobb jártasság is megkívántatott. Az állam tehát a felekezetek hátrányára biztosit a tanítóknak nagyobb fizetést, amennyiben a javaslatban kifejezett minimum és maximum között mutatkozó fizetóskülönbsóget az egyházak nagyobb része eddig is biztosította tanítóinak, ezzel szemben megvolt az a joga, bogy tetszése szerint választott tanítót, mig igy megadja ugyan ezután is a fizetést, de a szabad választási jogtól fentemiitett oknál fogva elesik. Választ ugyan, de csak oklevelet és nem tanítót, miután a képezdót végzett tanitó képzettsége mellett csak az oklevél bizonyít, már pedig az acél is csak tűzben erősödik. Azért lett volna helyt sebb a meglévő fizetések meghagyásával, a korpótiók-rendszert meghagyni ós pedig Uáy, hogy 5—5 éven át haiszor egymásután 300 korona, vagyis 30 évi szolgálat után a minium 1200 korona fizetéshez 76 X 300= 1800 koronát hozzáadva 3000 korona lett volna a tanitó végső fizetése. És ez ugy az államra, mint a tanítóra előnyösebb lett volna, mivel az állam 200 koronát megtakarít de viszont a tanitó már 30 évi szolgálat esetén eléri a 3000 korooa fizetést, mig a javaslat szerint ez csak 38 évi szolgálat esetén következik be, igy korpótlék ! mellett 8 évnél tovább élvez 3000 koronát, mint az uj javaslat szerint. Nem tudom, hogy helyesen ítéltem meg a helyzetet, de ugy látom, hogy a javaslat változatlan elfogadása esetén a tanügy államosítása küszöbön áll, mivel a felekezetek a terhekkel szemben alig bírván, iskoláikat inkább az államnak adják át. Hogy ez esetben a tanítóra ós az egyházra, melyik állapot előnyösebb ? . . . nem tudom 1 Czirbusz Endre. A községek és a munkásbiztositó pénztár. A miniszter válasza a közigazgatási bizottságnak. A kerületi munkásbiztositó pénztárak intézménye ellen nagyon sok panasz merül fel a munkások és munkáltatók részéről az egész országban és Békésmegyóben is. Tagadhatatlan, hogy az intézménynek nagyon sok a hibája és hogy a rá vonatkozó törvény sürgős reformálásra szorul, mert az általános felzudulás ezt parancsolóan követeli Az ügy már nemcsak az ipari, kereskedelmi munkáltatókat ós munkásokat, hanem a közigazgatást is közelebbről érdekli, mert a munkásbiztositó pénztárak azt követelik, hogy a szolgaszemélyzetet a községek is náluk biztosítsák.' E kérdés körül már régóta nagy a zűrzavar. A községek nagyrésze ugyanis vonakodik alkalmazottait a pénztárnál biztosítani, mert sokallja a költséget. A minisztérium végre is azt a formu.át találta ki, hogy a községek mentesíthetők a n unkásbiztositás alól, ha kötelezik magukat, hogy alkalmazottaiknak betegség esetén 20 héten kiadják a fizetést. A békésmegyei községek legnagyobb része, mikor az alispán nyilatkozattételre szólította fel őket, a munkásbiztosítás helyett inkább ezt a megoldást választotta, mert szerintük ez kevesebbe kerül. Oiyan nagy betegségbe ugyanis ritkán esnek a községi alkalmazottak, a munkásbiztositási dijat tehát éveken át hiába kellene fizetni. A pénztár, amely érdekeinek sérelmét látja ebben az elhatározásban, természetesen nem nyugszik bele ós minden alkalmat megragad arra nézve, hogy a községeket a kötelező munkásbiztositásra szorítsa. Szükség esetén pörtől sem riad vissza. És az a szomorú, hogy ugy a fölöttes hatóság, mint a bíróságok tétováznak, ide-oda döntenek. Legtöbbször mégis a munkáspénztár javára. Még a Kúria is hozott egymással homlokegyenest ellenkező döntvényeket. Egyszer a községnek adott igazat, másszor a munkásbiztositó pénztárnak. Ez a tétovázás és rendszertelenség indította Bókésvármegye közigazgatási bizottságát arra, hogy mult évi féléves jelentésében felhívja rá a kereskedelmi miniszter figyelmét ós kérje, hogy csináljon végre-valahára rend t és szabadítsa meg a községeket az örökös herca-hucától. A miniszter most válaszol a bizottság felterjesztésére. A válasz bizony nem sokat mond, úgyszólván sommit. Elismeri a miniszter, hogy ezen a téren nagyon nagy zavarok vannak, de a fennálló zavaros helyzeten ő nem segíthet. Majd csak a törvény módosítása alkalmával lehet a bajokat orvosolni. De hogy mikor kerül már végre valahára az országgyűlés elé módosítás végett a törvény, arra nézve nem nyi'atkozik a miniszter. Pedig sok ezer ember várja már széles ez országban. A közigazgatási bizottság egy másik nagy rendetlenségre is felhívta a miniszter figyelmét, ami miatt szintén rengeteg sok panasz hangzik el különösen a munkáltatók köréből. Panaszt emelt a közigazgatási bizottság a pénztár ellen, hogy nagyon felületesen kezeli s biztosítottak jegyzékét, ugy hogy akárhány esetben a kijelentett tagok után is szedi a dijakat. A többnyire tájékozatlan iparos, vagy kereskedő fizeti hűségesen a dijakat és csak nagy idő multán jön rá, hogy fölöslegesen fizetett. De akkor hiába kéri vissza a többletetet. A pénztár pénzt ritkán ereszt vissza a kezéből. Sokszor csak pörrel való fenyegetésre fizeti vissza a többletet. A miniszter e panaszra azt a választ adta, hogy konkrét adatok hiányában nem intézkedhetik, de le fogja küldeni a Munkásbiztositó Hivatal egyik tisztviselőjót, aki az ügyet megvizsgálja és a vizsgálat eredményéről neki jelentést fog tenni. E nagy í-nomália ügyében tehát mégis csak fog történni vaiami. A közigazgatási bizottság nem hiába irt fel a miniszterhez. Vésztői gyermekek ajándéka a királynak. Elfogadta Őfelsége. Kedves, meleg hírt hoz nekünk a posta. Vésztő község óvodája elhatározta, hogy a királyt meg fogja lepni abból az alkalomból, hogy testestül-lelkestül az európai béke mellé állott, egy kedves, egyszerű, igénytelen gyerekek készítette aprósággal. A terv már régi. Talán még karácsony táján fogamzott meg a bájos ötlet, amikor az egész országban bókeszelek fújdogáltak. Azóta talán már elvesztette aktualitását a béke reménye. Da az ősz király még mindig . a béke mellett áll ós ha dörögnek is Csataldzsánál az ágyuk, a vósztőiek ajándéka csak reprezentálja a hálát a kiráiylyal szemben, aki ellensége minden vérontásnak (s nyugodt, megállapodott férfiú érett bölcsességével próbálja egyengetni az összetartás ós kiengesztelődás útjait. S p i t z e r Zelma óvónő január elsején kók-vere3 papírszeleteket osztott ki a gyermekek között. Megmagyarázta a gyermekeknek, hogy valami nagyon szép dolgot fognak elküldeni a király bácsinak, aki már régóta különös szeretettel gondol a vésztői apró, falusi gyermekekre. Megmagyarázta nekik, — hogy illesszék egymásba a szines szalagokat, melyeket később fehér kartonokra ragasztottak és hatalmas várat építettek a kartonlapokból. Ez volt a béke vára. Felül kis papirzászló lengett, a trikolor. Sikerült kis kompozíció volt ez, mely előtt egy kis térségen a király kenyérgalacsin szobra állott, amint a kardjával - ezüstösre festett fogpiszkáló — elzárja a vár kapuját. A vésztői óvoda egy héttel ezelőtt expediálta el a kabinetiroda címére a következő levél kíséretében az ajándékot : Felséges magyar királyunk ! Meghallottuk, hogy felséges magyar királyunk volt az, aki elhárította hazánkról a háború veszedelmét. Szeretettel és hódolattal gondolunk felséges urunkra és kívánjuk, hogy a jó isten továbbra is hosszú egészségben és boldogságban tartsa meg felségedet hazánk oltalmára. Legalázotasabb tisztelettel felséged leghívebb alattvalói a vésztői óvodista gyerekek. 1913. január 2-án. És ami a legérdekesebb és legmeghatóbb: a király elfogadta a vésztői gyermekek ajándékát. Néhány nappal ezelőtt órkezeit meg a kabinetiroda válasza a feladó: Spitzer Z^lma óvónőnek citnére: kiváló bór- és lithlumos gyógyforrás vess- fc bélyagfcajsknál, kiszvénycséj, enksrfcstssségsél, vSrheayiiéL emésztési * (étofzét! szervek banrtisisál titiM katán. Trasteite maeitn unejvta. •yvta SCH1LTIS ÁGOST C Spitzer Zelma óvónőnek Vésztő. Őfelsége a vésztői óvoda iskola küldeményét kegyesen elfogadni méltóztatott. Kabinetiroda. Két esküdtszéki tárgyalás. Rablógyilkossági kísérlet. Oláhok halálos verekedése. A februári esküdtszóki ciklus pénteken fejeződött be. Csütörtökön egy rablógyilkossági kísérlettel vádolt szarvasi ember állott az esküdtbíróság előtt. Fölötte azonban nem hoztak ítéletet, mert a bizonyítás kiegészítése miatt elhalasztották a tárgyalást. Az volt a harmadik bünügy, amelyikkel röviden végzett az esküdtszék. Kedden és szerdán, mint már mult szántunkban megírtuk, elmebajosak voltak a vádlottak, akiket nem a börtönbe, hanem az őrültek házába internáltak. A csütörtöki vádlott nem volt elmebajos, sőt nagyon is ravasz volt ós ügyes védekezése alapján határozta el a bíróság a bizonyítás kiegészítését. Az egyetlen halállal végződő bünügy pénteken került tárgyalás alá és abban Ítéletet is hozott a bíróság. A ciklus folyamán ez volt a második tárgyalás, amely ítélettel végződött. A két utolsó tárgyalásról tudósításunk a következő : A rablógyilkos merénylet. P r i j e v a r a Mihálynak hívják a vádlottat, aki 38 éves ós Mezőtúron lakik. Sötét tekintetű, ravasz arcú em-