Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-02 / 10. szám

XL-ik évfolyam. 10-ik szám. Vasárnap, február 2. BEKESHEBTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: er enc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. El3rizetni bármikor lehet éuneayeden belől 1*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; 8SSIHBl.SS.KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Uj állategészségügyi törvény. Békéscsaba, febr. 1. Élénken foglalkoztatják az állategészségügyről és az állatorvosi közszolgálat rendezéséről szóló törvények revíziójának kérdései mezőgazdasági érdekképviseleti szervezeteinket. Az állatorvosi karral vállvetve igyekeztek is tető alá hozni az állategészségügyi törvény tervezetét. S ha leszögezzük azt az elutasító álláspontot, mellyel az OMOE. a Magyar Országos Állatorvosegyesület erre vonatkozó alapos, de a gazdaközönség érdekeire lényegileg merőben ellenkező munkálatát fogadta, nem végzünk felesleges munkát, ha a legilletékesebb testületek által kidolgozott törvénytervezet hiányában felvetjük főbb vonásokban azokat az észrevételeket, melyeket a földmivelésügyi miniszter által a közelmúltban kijelölt bizottságnak az 1888-ik évi Vll-ik és 1900. évi XVII-ik t.-c. revíziója alkalmából a lehetőséghez képest figyelembe kell vennie. Mint minden kormányhatósági felügyeletet igénylő ügyet, ugy, hogy triviális kifejezéssel éljünk, nálunk az állategészségügyet is agyon rendszabályozták, rendelet rendeletet, intézkedés intézkedést követett, s ilyen körülmények között igazán nem csoda, ha ugy a gazdaközönség, mint az aránylag gyengén fizetett s ezért tiszteletdijakra utalt állatorvosi kart az állategészségügyet szabályozó rendeletek útvesztőjében türelmetlenek egymás intézkedései iránt. Helyes elv, hogy az egyes állati járványok megelőzésére vagy elfojtására erélyes rendszabályokat alkossanak. Azonban mivel az állategészségi ügyi rendészet fontossága az állategészségügy államosítására szóló 1900. évi XVII. t.-c. életbeléptetése óta eléggé áthatotta már a közvéleményt, el kell tüntetni az uj törvényből azokat az intézkedéseket, melyek a gazdaközönséget indokolatlan zaklatásoknak és ujabb anyagi megterheltetéseknek teszik ki, az állatforgalmat pedig esetrőlesetre kelleténél jobban megbénítják. A gazdaközönség zaklatásáról és indokolatlan anyagi megterheléséről beszélünk. Da vájjon van-e erre alapos okunk? Van. Legkézenfekvőbb pl. a védőojtások ügye. A védőojtások megejtését a földmivelésügyi kormány már teljesen kivette a gazdaközönség kezéből. Állatorvosokra bizta azok elvégzését, ami nemcsak óriási kiadást okoz az állattenyésztésnek, hanem a nagyobb gazdaságokban több napot véve igénybe, jóformán elvonják az állatorvosokat igazi szakszerű hivatásuk teljesítésétől. Gazdasági akadémiákon rendes tárgyként tanítják az állatbonctant és állatkórtant, módot nyújtván ezáltal az intelligensebb gazdáknak, hogy a szemmel láthatóan felismerhető sérülések és megbetegedések alkalmával első segélyt nyújtsanak. Mindamellett ha indokolt, sőt szükséges is, hogy a tulajdonképeni állatgyógyászatot szakképzett állaorvosokra bizzák, felesleges, sőt szükségtelen, i hogy az egyszerű müveletek (ojtás, ; prokározás, kasztrálás) végzésénéi, : melyhez minden jóravaló parasztgazda , ért, kötelezővé tegye a törvény állatorvosok közreműködésének igénybevételét. Számtalan érvvel lehetne megerősíteni ezt a kívánságot. Szóba lehetne hozni azt a sok panaszt, amely az állategészségügyi törvény célzatát zavaró töméntelen miniszteri rendelet téves értelmezéséből származik. Beszélni lehetne a főiskolából kikerülő fiatalabb állatorvos nemzedék nagyrészének gyakorlati készületlenségéről. Az állati zárlatok elrendelésénél előforduló sokszor lehetetlen és bosszantó intézkedésekről, az állatorvosi kar adminisztratív teendőkkel való tulhalmozásáról stb. stb., szóval mind olyan bajokról, melyek az állategészségügyi, valamint az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló törvények sürgős revízióját, ugy az állategészségügy, mint a gazdatársadalom és az állattenyésztés jogos érdekeinek figyelembe vételével múlhatatlanul szükségessé teszik. Hogy e fontos munkálatoknál milyen elvek érvényesüljenek, erre nézve joggal megfontolásra tarthat igényt az OMOE. álláspontja, mellyel arra kérte a földmivelésügyi kormányt, hogy az uj törvényjavaslat tervezet a mai paragrafusoktól duzzadó törvénynyel szemben lehetőleg rövid legyen Kevés paragrafusból álljon. Csupán az alapvető elveket tartalmazza, módot adva a földmivelésügyi miniszternek, hogy rendelkezéseit az adott körülményekhez képest alkalmazhassa. A tudomány folytonos haladtával azok az intézkedések, amelyek ma célravezetőnek és helyeseknek látszanak, egy két év leforgása alatt helyteleneknek bizonyulhatnak, mint ahogy például a száj- és körömfájás ragályának elfojtása érdekében a múltban életbeléptetett rendelkezések közül számos helytelennek és céltalannak bizonyult. Mindaddig, mig az ilynemű intézkedéseket csupán miniszteri rendelet utján léptetik életbe, különösebb baj nem származhatik, mert ha azok a gyakorlati életben nem válnak be, ugyancsak rendeleti uton hatályon kívül helyezhetők. Ha azonban az ily rendelkezéseket törvényben statuláiják, az esetben a törvény megköti a kormány kezét is. A jövőben esetleg helytelennek bizonyuló intézkedések könnyűszerrel nem változtathatók meg. Ebből kifolyólag múlhatatlanul szükséges, hogy az alkotandó uj állategészségügyi törvény .a földmivelésügyi miniszter kezeit le ne kösse és módot nyújtson arra, hogy a kormány rendelkezéseit mindig az adott körülményekhez alkalmazhassa. Ezek azok a főbb elvek, melyek a modern állategészségügyi törvény kereteit megszabnák. Ha számol a kormány ezekkel az elvekkel, nemcsak a gazdaközönség régi óhajtását váltja valóra, hanem helyreállítja a gazdaközönség és az állatorvosi kar között azt a harmóniát, melynek hiánya nemcsak hogy nem kívánatos, hanem az állatorvosi karra bizott egyetemes nagy érdekek szempontjából merőben káros is. A gyulai és a fásmelléki erdő. Az erdészeti albizottság ülése. Lapunkban fokszor foglalkoztunk már a megye két legnagyobb erdsje, a gyulai városerdő és a fásmelléki erdő sorsával. A tulajdonosaik mindkettőt halálra Ítélték. Elhatalmasodott Békésmegyében is az oktalan fairtási düh, a minek nagyon szomorú következményei vannak az Alföldön. Békésmegyében nem kegyelmeznek sem erdőnek, sem egyes fának. Döntik, vágják kegyetlenül és olyanná akarják tenni a megyét, mint egy sima asztal, amelyen semmi kiemelkedés nem gátolja a szabad áttekintést. Ennek csak a haszonlesés az indi-ó oka. Sajnálják a fával Békésmegyei Közlöny tarcaja. A szabadságharc apró epizódpi. Hir a falunkból. A második asszony. Tavaly temették el szegény Tóth Tamásnét, S uj lagzira tódul máris az uj násznép. Hir kél a faluban erről is, arról is, Az uj asszonyról is. Mikor Tóth Tamásnét tavaly eltemették: Sápadt kis árváját sokat emlegették, Bus árvaságáért sokan megsiratták Szegény Istenadtát. — Pedig Tóth Tamásné fehér kis árvája Nem a temetéskor lett igazán árva. Hej, most lett csak árva, mikor nem siratják Szegény Istenadtát! Balla Maris. Utcán, téren, virágot árult Illet rá karton, kék ruhája. „Be szép lány lesz — mondták — belőle, Tizenhét esztendős korára ! Lett is belőle szép, sugár lány, Kis városunk legszebb virága : S amerre járt, virágot árult, Divatos, szép selyem ruhába. Az anyjának más vett koporsót, S ő egyre ugy járt, mint a páva . . . Ugy is fogták ki a Tiszából : Divatos, szép, selyem ruhába ! Szabolcska Mihály. Irta: Farkas Emöd. A kis Napoleon. Görgeit sokan „kis Napoleon" nak nevezték a honvédseregben. Komárom alatt Pap Gyurka, a színészből lett tüzér derekasan puffogtatta a röppentyűket. — Hadd táncoljon a német! — mormogta magában. Egyszerre három tiszt bukkant fel közelükben. Mind a három lóháton. Az egyik magas, szőke, szemüveges, kopott atillában, viaszkosvászon csákóban. Valami katonaorvosnak látszott. Messzelátón nézegette a szőlős domboldalt, majd Pap Gyurkához fordult s halkan rászólt: — Tűzet szüntess ! Pap Gyurka nem tudta, hogy kicsoda, nagyon szeretett volna már tűzmester lenni, méregbe jött, hogy ez az ismeretlen tiszt a tüz beszüntetését parancsolja. Nem akart engedelmeskedni s mérgesen rászólt az ismeretlenre: — Kicsoda maga, hogy olyan vékony hangon parancsolgat nekünk, mint valami osztrák kadét úrfi ? — A kis Napóleon ! Pap Gyurka erre ijedten tisztelgett. Görgei mosolyogva szalutált s elvágtatott. — Teremtucscse, azt hittem, valami tudós ánglius ! — kiálltott utána Pap Gyurka. n. Ez meg is fog történni. Az elmaradozókat szigorúan büntette Görgei. A botbüntetést ugyan eltörülte a képviselőház, de biz ő megbotoztatta az elmaradozókat, hogy fegyelemhez szoktassa a katonákat. Gorgolyi János őrnagy, a 10 ik honvédzászlóalj parancsnoka, szintén megbotoztatott egy jogásíból lett honvédet, amiért elmaradt a zászlóaljától. Erre a vitézek felzudultak és testületileg tiltakoztak a botozás ellen. Gorgolyi őrnagy erről jelentést tett Görgőinek. A vezér a makacskodó zászlóaljat feláldttatta Selmecbánya piacán s megkérdezte tőlük, hogy ki volt-e háromszor hirdetve, hogy az elmáradozók botbüntetést kapnak ? A zászlóalj egyhangúlag felelte : — Igen ! De rögtön kilépett a sorból egy uri ifjú 8 igy szólt : — Tábornok ur, mi müveit emberek vagyunk s nem parasztok. Hazaszeretetből álltunk be közhonvédeknek s a kormány határozottan megígérte nekünk, hogy müveit emberekhez illően fog velünk bánni. Ránk nézve lealázó a botbüntetés, közülünk tehát senkit se szabad megbotozni. — Ez igeretnél előbb való a katonai fegyelem, melytől a hadsereg fenmaradasa ós a haza sorsa függ, — válaszolta Görgei. Az ifjú erre izgatottan kiáltotta: — Inkább lőjjenek főbe, de én megbotoztatni nem hagyom magam. Görgei e kijelentésben nyilt ellenszegülést látott s igy szólt: — Ez meg is fog történni, az ön akaratja szerint. Majd Gorgolyihoz fordult: — Őrnagy ur, intézkédjék, hogy ez az ember elkészüljön a halálra. Az egész zászlóatj néma volt, mint a sir. Csak a hom okokra ült ki az izgalom verejtéke. Görgei ellépatt előttük ós szállására ment. Csakhamar odavágtat Gorgolyi őrnagy s jelenti, hogy az egóaz zászlóalj fellázadt a szigora Ítélet ellen. Ajánlja, hogy fegyverezzék le a zászlóaljat. Két század gránátost állítson elibük, ezek vegyék körül azt a hat lövészt is, akik az Ítéletet végrehajtják. Majd ismét lóra pattant s arcvonalban felállított zászlóalj elé vágtatott. E lenség előtt álltak ós minden honvéd fegyvere tölive volt. A zajongás rögtön megszűnt, amint a zászlóalj Görgeit megpillantotta. Lépésben lovagolt előttük, keményen a szemükbe nézett ós harsány hangon kiáltotta: — Hát katonák vagytok ti, Úrfiak ós vénasszonyok vagytok. Parancsolni pzerettek, de engedelmeskedni nem. Éltetni a hazát tudjátok, de meghalni érte nem. Szégyeljetek magatokat! Féljobb !Indu j! És a zászlóalj szépen megfordult ós szó nélkül végignézte bajtársa kivégzését. Kegyetlen ítélet volt, de hatott; nem adott többé okot a 10-ik zászlóalj a botbüntetósre. III. A meghódított vármegye. Mikor Görgei L4va felé tartott, Hontmegye császári biztosai elillantak. Április 12-én aztán két deli huszár vágta.ott be Ipolyságra, leszedték a fekete-sárga zászlókat és mindenhová nemzetiszin zászlót tűzettek. Majd berobogtak a megyeházára s nagy kardcsörtetés és sarkantyupengés közt beállítottak Bolgár Gábor alispánhoz. — Bizonyítványt kérünk, tekintete3 uram, — mondották a huszárok. — Miről ?