Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-19 / 48. szám

Békéscsaba, 1913 junius 22, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 347 — Legyen nyugodt, ügyvéd ur. El íöltözöm én vasárnap éjjel. És el is költözött, — de a másviágra. Vasárnap este nagy vendégséget jsapott. Mikor éjfél után a vendégek iltávoztak, Pataj György lefeküdt és az igyban halántékon lőtte magát. A golyó ól talált, mert megölte. Reggel halva ;alálták az ágyában. A tragikus sorsra jutott csabai dzsentrit kedden délután helyezték örök nyugalomra. Az ünneplő Újkígyós. Pain Károly főjegyző jubileuma. Mint már előre jeleztük, Ujkigyós polgársága vasárnap meleg szeretettel ünnepelte a község fejlesztése körül sok érdemet szerzett főjegyzőjét, Pain Károlyt abból az alkalombó

1, hogy az dón töltötte be jegyzői működésének huszonötödik óvfordolóját. Pain Károly i vármegye közéletében nem igen szerepelt, mert puritán jelleme nem igen 3zereti a feltűnést. Minden idejét községe ügyeinek szentelte ós szenteli ma is. Ez az oka annak, hogy Kigyós közigazgatása mintaszerű Már a kora délutáni órákban meglátszott, hogy Kigyós ünnepre készül. Az utcákon fehér ruhás lányokat, ünneplőbe öltözött embereket lehetett tátni. Délután 3 órakor már megtelt a községháza nagyterme, ahol az ünnepség első része, a díszközgyűlés lezajlott. Kiss László főszolgabiró több csabai vendéggel délután fél négykor érkezett meg automobilon. A kigyósiak nagy óljenzóssel fogadták a népszerű főbírót, aki a díszközgyűlésen elnökölt. Kiss László megnyitó beszédében igen szépen, tartalmassan ós találóan méltatta a jubiláns főjegyző huszonöt éven át szerzett érdemeit ős egyéniségét. A huszonöt esztendei munkásság — úgymond — nagyon szép eredményeket mutat fel. Ez eredmények miatt méltán megérdemli Pain Károly, hogy jubileuma alkalmából ünneplésben részesítse a község polgársága ós nagyrabecsülésének adjon kifejezést a fölöttes hatóság is. Tolmácsolta végül K ó r y Gyula főispán ós Ambrus Sándor alispán üdvözletét is. Az óljenzóssel fogadott beszéd után Kovács Márton plébános üdvözölte a jubilánst a képviselőtestület nevében ós átadta neki a képviselőtestületi tagok ajándékát, egy ezüst iróasztalfeiszerelóst. Ugyancsak Kovács plébános tolmácsolta a Wenckheim grófi-család üdvözlését is. Özv. Wenckheim Frigyesnó szintén értékes ajándékkal, egy ribinttal kirakott arany cigarettatárcával lepte meg a főjegyzőt. A tárcán a következő felírás van: Jubileumi emlék 1888—1913 Özv. gróf Wenckheim Frigyesnó. gonosz szellem késztett mindkettőnket a bűnre. Hogyan legyen bátorságom a felemelkedésre most, amikor megtudtam, hogy te, — aki kifogástalan, bármely gyengeségre képtelen férfiúnak tartottam, épp oly a*jas voltál, mint ón. Ha szégyeltem magam a bűnöm miatt, tettem ezt főleg te reád való tekintettel, Jobban féltem a te dorgálásodtól, mint az egész világ megvetésétől. Ah, szegény atyám, érts meg jól! Előbb öngyilkos akartam lenni azért, mert az atyámat kifogástalanul becsületes férfinek hittem. Öngyilkosnak kell lennem most azért, mert te nem vagy az. Utolsó együttlétünk óta tudom, hogy a végzet áldozata vagyok, egy olyan elitélt, aki folyton újra vétkezik. Te megmenekültél, mert energikus vagy, de én nem vagyok az. Minek hát tovább élni ? Isten veled édesatyám ! Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked. A csalánon nem teremhet rózsa. Már első esetben jól ítéltem meg magamat, de mégse képzeltem, j hogy a tett háttere is borzalmas lehes- j sen ... És végül, talán bizonyos sza- i badsági vágy lakozik bennem, amely a kemény fegyelem, a kötelesség nehéz iskolája ós a hadsereg fölé helyezi a halált. Te piszkos lelket adtál nekem, atyám, hogyan képzelheted, hogy gyémánttá tisztul, hogyha megtudom, milyen volt a te lelked ? ! * Olivot kétségbeesetten sietett a rendőrfőnökhöz. Mindenfelé nyomoztak Raoul után, de csak a harmadik napon találták meg a holttestét a Szajnában. Felöltőjének zsebében megtalálták atyja fényképét — közepén kettétörve . . . Most Pain Károly emelkedett szólásra és meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet a nem várt meleg ünneplésért, amelyet — mondotta — nem érdemelt meg, mert csak kötelességét teljesítette. Bányai Imre szintén üdvözölte a főjegyzőt a jó barátok nevében. Aztán indítványozta, hogy a díszközgyűlés táviratilag üdvözölje Kigyós jóltevőjét, özv. gróf Wenckheim Frigyesnél. Az indítvány elfogadásra talált. Este 8 órakor ünnepi vacsora volt a nagyvendéglőben, ahol több felköszöntő hangzott el. Beszéltek többek között Kiss László főszolgabiró, K ov á c s Márton plébános, G r a m l i n g Alajos uradalmi felügyelő és mások. A vacsora alatt ifj. Purcsi Pepi muzsikált igen nagy hatással. Három esküdtszékí tárgyalás Gyulán. Az orosházi családi dráma. Egy részeg rabló Szarvason. Dobozi csendélet — halállal. A juniusi eskiidtszéki ciklust vármegyeszerte nagy várakozás előzte meg, mert nagyobb bűnügyek tárgyalását várta mindenki. A februári esküdtszók óta ugyanis Békésmegyében sok szenzációs bűneset történt és joggal remélhettük, hogy ez a ciklus érdekesség tekintetében nagyon is túlszárnyalja az előzőket, természetesen az országos szenzációvá lett Zsilinszky tárgyalás kivételével. A legszenzációsabb most a nagyszénási S z e n d i-H orvát h-féle förtelmes gyilkosság lett volna. Előreláthatólag ugyanis az a gyilkos kötél általi halált fog kapni, amilyen súlyos ítéletet már régen nem hoztak a gyulai törvényszéken. De a bűnügy még nincsen kellőképen előkészítve, úgyhogy novemberre kellett maradnia, mert a vádtanács határozatát megfelebbezték a táblához. A tárgyalás alá került három ügy közül legérdekesebb mindenesetre az orosházi családi dráma volt. Ennek ismert hőse B i k á d y Mihály banktisztviselő, aki hirtelen erős felindulásában agyonlőtte a sógorát ós az anyósát is megsebezte. Sokkal jelentéktelenebb volt ennél a szarvasi rablási eset, melyet hétfőn tárgyalt az esküdtbíróság ós olyan ítéletet hozott, amilyeneket kisebb bűnügyekben a szakbiróság szokott hozni. A keddi tárgyaláson tipikus falusi történet szerepelt. Legények verekedése bicskával, ezzel a nagyvárosokból immár falura is került veszedelmes szerszámmal. A bicskázás az egyik párbajozó halálával végződött, ami különben Dobozon, a legbicskásabb faluban nem is olyan nagy ritkaság. A három tárgyalásról az alábbi tudósításban számolunk be: Az orosházi dráma. A történet már jórészt ismerős olvasóközönségünk előtt, mert sokszor irtunk róla. Most tehát csak röviden adjuk elő a dráma lefolyását. Bikádi Mihály takarékpénztári tisztviselő a mult óv elején vette nőül Jankó Mihály orosházi gazdálkodó Juliska nevü leányát s apósa házába költözött. Rövidesen bekövetkezett, ami az ilyen együttlakásnak rendes következménye: az anyós és az egyik sógor, Jankó Gergely, aki szintén banktisztviselő volt, örökkön civódtak Bikádival. Februárban végre Bikádi elköltözött, de az ingóságok elvitelénél a két sógor civakodni kezdett s Jankó Gergely Bikádi felé köpött és inzultálta. Bikádit elfogta a düh, revolvert rántott, célzás nélkül halántékon lőtte Jankót, aki nyomban meghalt. A lövés zajára berohant az anyós, rátámadt Bikádira, aki revolverrel védekezett s két golyó keresztülfurta az anyós jobb karját. Bikádi önként jelentkezett a rendőrségen, ahonnan az ügyészség fogházába kisérték. Bikádi több mint hárooi hónapot töltött vizsgálati fogságban, mig végre szombaton felderült rá az igazság napja. Az esküdtszéki tárgyalást V á r a d iSzakmáry Arisztid kir. Ítélőtáblai biró vezette. A közvád dr. Diószeghy Gábor kir. főügyészhelyettes, a védelem pedig B e r t h ó t y Károly orosházi ügyvéd kezében volt. Bikádi a fogságtól kissé sáppadt arccal állott az esküdtbirák eló. Részvétet keltett mindenkiben, mikor elbeszélte küzdelmes, viharokkal teljes, [rövid családi életét. — Én szerettem és szeretem most is nagyon a feleségemet — mondotta. Oda költöztem az anyósomókhoz, mert azt hittem, hogy ott boldogan fogunk élni. Dj csalódtam. Az anyósom mindig beleszólt az ügyeinkbe. Emiatt úgyszólván egy nap sem mult el civakodás nélkül, amelyben részt vett a sógorom, Jankó Gergely is. Mindig az anyósomnak fogta pártját. Igy lassankint kifejlődött közöttünk az ellenszenv és azon a szerencsétlen napon megtörtént a traj gódia, amelyet isten látja lelkem, előidézni semmiképen sem akartam, i — Mért hordott magával revolvert ? — kérdezte az elnök. — Csak sokásból. Hiszen sok era! ber hordja. Sohasem is használtam. Az ! napon olyan inzultus ért a sógorom ró; szóről, hogy valósággal önkivüli állapotban voltam. Azt se tudom, hogy nyúltam a revolveremhez. A vádlott után a tanuk kihallgatása következett, akiknek többsége a Bikádi javára vallott. A tanúkihallgatások nagyon megkönnyítették dr. Berthóty Károly védő helyzetét, aki igen szép, tartalmas beszéddel kelt Bikádi védelmére dr. Diószeghy Gábor által mondott igen tartalmas vádbeszéddel szemben. A vád ós védelem meghallgatása ós a kérdések feltevése után az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza ós hosszas tanácskozás után hétnél több szavazattal nem bűnösnek mondották ki a vádlottat, akit erre a biróság felmentett. A felmentő itélet után érdekes jelenet játszódott le. Dr. Berthóty Károly védő ugyanis odavezette Bikádit a feleségéhez, aki csinos, szép fiatal asszony ós felszólította, hogy bóküljenek ki. Az asszonyka, aki az anyja mellett állott, szinte irtózva kiáltott fel: — Én ? Gyilkossal soha! Pedig hát, amint értesülünk, mégis csak kibékülés lesz a dolog vége, mert hát az asszonyánál is dolgozik a sziv. A furcsa rabló. Meglehetősen sok komikum volt a hétfői tárgyalásban, amikor P r i j ev a r a Mihály volt a vádlott. Ez a Prijevara a mult év november 2-án összetalálkozott a régi cimborájával, Diján Jánossal. A találkozás örömére csináltak egy kis görbe napot. Először Mezőtúron mulattak, aztán átrándultak Szarvasra. Ott is sorba járták a korcsmákat. Mindenütt Diján volta gavallér, mert volt pénze szépen. Amint késő este egyik korcsmából meglehetősen pityókás állapotban a másikba vándoroltak, Bijon valami zokszót mondott Prijevarának. Ez erre megharagudott és botjával a fejére, meg a kezére csapott Dijánnak, úgyhogy az elterült a földön. Ekkor elvette zsebéből körülbelül 10 koronányi pénzét, aztán a pipáját és a dohányzacskóját is. Másnap, a mámor kialvása után Prijevara beállított Dijánnal. — Komám — mondotta — az éjjel hozám került valahogy a pipád, a zacskód, meg a pénzed. Nem tudom ón hogy miként, mert részeg voltam. Elhoztam, visszaadom. Diján nagy mogorván fogadta. — Majd a biró előtt számolunk, te rabló. — Mit? Csak nem akarsz feljelenteni ? — De fel én. — Ne tedd már azt. — Megteszem én. — Inkább adok két malacot. — Nem kell nekem. És a makacs Diján csakugyan feljelentette szegény Prijevarát, aki fölött hétfőn ítélkezett az esküdlbiróság H ub a y Lajos kir. ítélőtáblai biró elnöklete alatt. Prijevara tanukkal igazolta, hogy részeg volt, mikor az állítólagos rablást elkövette. Aztán másnap vissza is vitte az elvett'dolgokat. A biróság akceptálta a védekezést és Prijevarát a rablás büntette alól fel- ! mentvén, csak súlyostestisórtósben mondotta ki bűnösnek. Ezért mindössze 14 , napi fogházat kapott. A dobozi bicskázás. Kedden volt az utolsó esküdtszéki tárgyalás, melyen a vádlott egy 20 óv körüli elég jóképű legény volt, Kárnyánszky Mihály. Sok tanú jött be vele Dobozról, úgyhogy azok kihallga tása miatt a tárgyalás egészen a késő délutáni órákig elhúzódott. Hozzá kell még vennünk azt, hogy a tárgyalás is a rendesnél jóval későbben, délelőtt 10 órakor vette kezdetét, mert az esküdtek költségeinek összeszámítása sok időt ! vett igénybe. A tárgyaláson váradi Szakmáry Arisztid kir. Ítélőtáblai biró elnökölt. A vádat dr. Konrád Ernő kir. ügyész, a védelmet dr. S i m o n k a György ügyvéd képviselték, a jegyzőkönyvet pedig Göndör BMa kir. törvényszéki jegyző vezette. Az esküdtszéknek a szokásos formaságok között törtónt megalakulása után a vádlott kihallgatására került a sor. A fiatal legény elég nyugodtan ós értelmesen felelt az elrök kérdéseire. — Akkor éjszaka — mondotta — ón mulatságból mentem haza. Egyik helyen összetalálkoztam Nagy Péterrel. — Együtt mulattak akkor? — Nem. — Magának rokona volt Nagy Péter? — Igen. — Maga sokat ivott akkor este? — Ittam eleget. — Mondja tovább. — Mikor megláttam Nagy Pétert, eszembe jutott, hogy ő előtte való nap megverte a legkedvesebb komámat. Rögtön megkérdeztem tőié, hogy mórt bántotta. Azt felelte, hogy semmi közöm hozzá. — Előzőleg már maguk haragudtak egymásra ? — Nem. Nem voltunk mi haragban sohasem. — No, folytassa. — Osztán káromkodott is Pjü. Én is szidtam. Egyszer, ahogy ott civakodunk, észreveszem, hogy Péter a zsebébe nvul ós ki akarja venni a revolverét. És fenyegetett hogy lelő. Erre ón a bicskámat bele szúrtam és mikor jajjgatott, elszaladtam. — Tudja maga, hogy Nagy Péternél volt revolver ? — Nem tudtam, de mikor lelövéssel fenyegetett, mindjárt arra gondoham. A vádlott után a tanuk kihallgatása következett. A tanuk igazolták, hogy Nagy Péternél nem volt revolver, mert mikor haldokolva az orvoshoz vitték ós megmotozták, nem találtak nála semmi veszedelmes szerszámot. Nagy Péter részéről tehát a támadó szándék ki van zárva. A tragikus végű késelés elkövetésekor közvetlen közelükben nem volt senki. Csak távolabbról ment utánuk a mulatságból hazatérő nép. Az egyik tanú következőképen adta elő a tragédia lefolyását: — Mi 3-400 lépésre Kárnyánszki után mentünk. Egyszer hevas szóváltást hallottunk, amely rövid ideig tartott. A szóváltás vége jajgatás volt. Valaki kétségbeesetten kiáltozott segítség után. Odaszaladtunk és akkor láttuk, hogy Nagy Péter a földön fetreng. Csak annyit tudott mondani, hogy ^,hasba szúrt Kárnyánszki", aztán elvesztette az eszméletét. A súlyos sérülések következtében tudvalevőleg meg is halt Nagy Péter. A kir. ügyészség halált okozó" súlyos testisórtóssel vádolta Kárnyinszki Mihályt. Dr. Simonka György fényes dialektával előadott védőbeszéde után az esküdtek, számos enyhiíő körülmény ! figyelembevételével is bűnösnek mon1 dották ki a késelő legényt és a biróság \ másfél évi börtönre itólte. ! ÚJDONSÁGOK. — Ülés a Gazdasági Egyesületben. A Békósvármegyei Gazdasági Egyesülete igazgató-választmánya vasárnap, junius hó 22-ón, délelőtt fél 10 órakor az Egyesült székházában ülést tart Beliczey Géza elnöklete alatt. Az ülés tárgysorozata a következő: 1. Elnöki bejelentések. 2. Földmivelésügyi miniszter leirata a háziipair tanfolyamok rendezésére vonatkozólag 3. Vármegyei főispán értesítése az aratásnál előfordulható strajk esetén tett intézkedésről. 4. Özv. Geist Oyuláné levele. 5. A Gazdatisztek Országos Egyesületének két rendbeli átirata, nevezetesen kér, hogy egyesületünkben gazdatiszti szak^osztályt létesítsünk, továbbá, hogy alapitótagnak lépjünk be. 6. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egylet átirata, melyben a zöldség postai szállítása érdekében tett felirata pártolását kéri 7. A Fogarasvármegyei Gazdasági Egyesület átirata, melyben a fogarasi ménesnek ott leendő meghagyása érdekében tett felirata pártolását kéri. 8. Folyó ügyek. 9. Esetleges indítványok. — Felgyógyult főjegyző Megírtuk annak idején Kollár Lajos szarvasi főjegyző súlyos balesetét. A főjegyző egy irat olvasása közben lezuhant a községháza lépcsőjén ós veszedelmesen összezúzta magát. Hetekig kellett az ágyat nyomnia. Mini értesülünk, a főjegyző, akinek balesete saéles körben keltett őszinte sajnálkozást, most már teljesen talpraállott és vissz anyeríg munkaképességét.