Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-15 / 47. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 47-ik szám. Vasárnap, junius 15. f f BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre í) kor. ElSfizetni bármikor iebet évnegyeden belű! is. Egyes szám ára !2 fillér. Felelős szerkesztő; OVLYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZ2HSX.SZKY JÓZSKF. Kiadóhivatal: Telefon-száu) 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az ország gazdái Kassán. Békéscsaba, Junius 14. • Gyönyörű gondolat volt, akárki agyában is fogant meg az eszme, hogy a magyar gazdagyülés ez idén Kassán tartassék meg, ott, ahol Rákóczi hamvai önzetlenségre és forró hazaszeretetre intik a tanácskozókat. A tanácskozás helyétől néhány lépésnyire nyugosznak s most már igazán utolsó nyugvóhelyükön annak a nagy embernek csontjai, kinek neve a magyar szabadság fogalmával összeolvadt, ki csaknem az összes hét német választó-fejedelmével fölérő vagyont dobott el magától azért, mert „fölhallatszott az égre a sanyargatott nép jajgatása" s ő nem tudta bedugni fülét, hogy ne hallja meg. A fejedelem, ki a király után az első volt Szent István birodalmában, az elnyomott szegénységért, melyhez pedig egyénileg igazán kevés köze volt, emelt fegyvert, a föld sanyargatott népének sorsa javítására s nem azért, hogy magának privátumot kivánt volna. Midőn a vereckei szoroson átlépve, hazánk fölszabadítására megindítja eleinte oly sok diadallal koszorúzott hadjáratát, hiába intézi kiáltványait a magyar nemességhez, hogy kelljen föl, mert soha jobb alkalom nem kínálkozik a hazának az idegen iga alul fölszabadítására, mint most, — a nemesség nem hallgat a fejedelem szavára. Parasztlázongások előzik meg Rákóczi bejövetelét, a föld népe csatlakozik csak a szabaditóhoz. A szegény felvidéki ruthénség az, amelyik igazán életét és vérét áldozta Rákócziért és a magyar szabadságért. A nagy fejedelem emlékirataiból, melyek ajánlása az Utókornak szól, tisztán látjuk minden tényének indokát. Az ő célja a magyar föld fölszabadítása volt, ugyanaz a nagy eszme, melyet majdnem kétszáz év múlva a magyar agrárizmus vezére, gróf Károlyi Sándor, Rákóczi tábornokának egyenes utódja tűzött ki programmul a gönci pontokban. Tenorja e pontoknak ama röpke szóvá lett követelés, mely körül annyi tinta folyt el ádáz tollharcokban, hogy „Magyarország a magyaroké legyen". Ez volt Károlyi Sándor gönci levelének második pontja s ez volt Rákóczi egész hadjáratának célja. Két század évnek vérzivatarjai sok mindent adtak e ponthoz a gyakorlati megvalósítás eszközei gyanánt, — a főkövetelés azonos maradt. A szabadság és az idegen járom alól fölmentés, — e két követelés foglaltatik a gönci pontokban is. Rákóczi korában az indigénák zsákmányoltatták ki az országot, a kevés fölhajtható pénz külföldre vándorolt olyanok által történő elpazaroltatásra, kik sohasem látták az országot, csak jövedelmeit húzták. A gönci pontok másodikában e követelés is foglaltatik: „Az itt-birtokos nem-magyar honpolgárok adója tetemesen emeltessék föl. Azoknak a birtokosoknak adója pedig, kik Magyarországon nem is laknak, még sokkal nagyobb mértékben emelendő fői". Rákóczi korában, mint fönnebb érintettük is, a földmivelőé nem volt a föld haszna. Hisz a lelke sem volt az övé, nemhogy a föld haszna az övé lett volna. A nálunk még mindig meglevő visszásság megszüntetését célozza a gönci pontok harmadika, melynek bevezetése igy szól: „Kívánnunk kell a földmivelési és ipari termeivények oly árképződését, mely mellett a termesztés jutalmazó." A termelő tehát ne csak az államra ke- | ressen, de fáradozásának jutalmát is ! lássa. Mily eszközökkel, azt a kor kö- ' vetelményei mondják meg s ezek van- ; nak a további pontokban részletezve. „Követeljük a létminimum adómentességét !" — mondotta továbbá a gönei pontok hetedike. Ez a köve- j telés akkor ismeretlen volt még egész j Európában, mert csak jóval később fejlődik az angol „homestead" fogalma ki. A magyar gazdák e hó 18-án tartandó nagygyűlésén áldoznak a nagy fejedelem emlékének és újból követelik a gönci pontoknak egész terjedelmében való végrehajtását. A megyebizottsági tagválasztás reformja. Hány megye-atya van megyénkben ? Megírtuk már, hogy Bókésmegye törvényhatósági bizottsága a májusi közgyűlésen foglalkozott a megyebizottsági tagválasztás reformjával. Az erre irányuló mozgalmat tulajdonképen azok a kisebb községek indították meg, amelyeknek jelenleg ninc3 megfelelő képviseletük a megye parlamentjében. A szervezési szabályrendelet régi, ósdi és annak a rendelkezései értelmében nem is kapnának kellő képviseletet a községek. Két évtized óta ugyanaz a megyebizottsági tagok száma, pedig a törvény értelmében a létszámnak a népesség szaporodásával kell arányban állania. Husz óv alatt Bókésmegye kis népetségü községei is jelentékenyen megnagyobbodtak és mindenképen mól- ! tók arra, hogy a törvényhatósági bi- j zottságban az őket megillető képviseletet elnyerjék. Jelenleg 3—4 kisebb község alkot egy választókerületet. A kerületek meg is tartják a választást, de legtöbbször az érdekelt községek részvétele nélkül. Csak a kerületi szókhely választói veezmk részt a szavazásban. Természetszerűleg van bennük annyi patrioiizrrus, hogy a szomszéd községeket nem veszik figyelembe és csak a saját embereikre szavaznak. A lemaradt községek ügyeivel ilyenformán senki sem törődik. Nem érdeklődik irántuk senki, ha valami baj van, nincs, aki felszólaljon érdekükben, mert egy idegen községbeli megyebizottsági tag nem tudja kellőképen látni és értékelni a bajokat. A kisebb községek képviselete tehát nagyon hiányos és nagyon rászorul a reformra. Az ő kezdeményezésükre Bókésmegye törvényhatósága a májusi közgyűlésen foglalkozott is a reformmal, amennyiben az alispán javaslatot terjesztett be a tagválasztókerületek más beosztása és a megyebizottsági tagok számának felemelése tárgyában. A javaslat élénk vitára adott alkalmat. Egyes megyebizottsági tagok ugyanis azt látták a tervezetbő', hogy az kizárólag Gyula érdekében készült, a többi községek, különösen pedig Csaba rovásáraÉrdemlegesen nem is határozott a megyebizoltsáf?, hanem megbízta az alispánt, hogy a tervezetet nyomassa ki ós küldje meg tanulmányozás végett minden megyebizottsági tagnak, mert olyan nagyfontosságú kérdésben csak az ügy alapos tanulmányozása után lehet határozni. A tervezeten előreláthatólag lényeges változtatások történnek, mert a megyeszékhelyet mégsem igazságos dolog előre nyomni a többi községek rovására. A vármegye szervezeti szabályrendelete értelmében a megyebizottsági taRégi világ. / Irta: Farkas Emöd. A régi nemesi világban, alispáni engedély nélkül nemes embernél házkutatást nem lehetett tartani még akkor sem, ha csak az asszony vo't nemes. Mire aztán megszerezték az alispáni engedélyt, akkorra már a betyárok mindent elhordták onnan. Osváth Pál, Biharvármegye egykori csendbiztosa irja, hogy a harmincas években egy b. n. mártoni nemes házánál lopott marhát vágtak le. A csendbiztos házkutatást akart tartani, de a nemes aszszony a házba való belépést megtiltotia. Ö két pandúrt állított a ház elé s bement Váradra az alispánhoz. Máscap visszatért az alispáni engedéllyel, de a betyárok éjszaka a ház túlsó részén létrát támasztottak a falhoz, a kéményen kötelet eresztettek le s azon az asszony kiadogatta nekik a hust. A földesurak, ha betyárok kopogtattak náluk, ellátták őket mindennel, csakhogy a termésüket fel ne gyújtsák. A betyárok többnyire szép szál legények voltak, sőt akadtak köztük olyanok is, akik igaz mintaképei voltak a tökéletes fórfiszépsógnek. Nem csoda aztán, ha sok asszonyembernek elcsavarták a fejét. A mult század közepén megtörtónt, hogy a főszolgabíró elé kisérték egy csinos betyárt, akit aztán az egyik szobába zártak el éjszakára. De reggel hült helye volt a betyárnak meg a szolgabirónénak. A szép asszony éveken át bujdosott a betyárral s mikor a kedvesót agyonlőtték, a családjától kitagadott úriasszony a zsandárok szakácsnéja lett. A kapcabetyárokat, akik közönség s útonállók voltak, a puszták igazi fiai megvetették és szóba se álltak velők. Leghíresebb betyárok voltak: Dovecz András, Angyal Bandi, Zöld Marci, akiről Petőfi népszínművet irt, Patkó Bandi, Bogár Imre és Rózsa Sándor. Ez a középtermetű, komor ós szótalan ember, aki a szamosulvári börtönben végez'.e életét, 1848-ban kegyelmet nyert s csapatával a rácok ellen küzdött. Legényei karikás ostorral voltak ellátva, mint a Hunyadi huszárok. Egy ideig vitézül és elóg becsületesen viselték magukat, hanem aztán sok panasz ment ellenük Vukovics Sebő kormánybiztoshoz. A rác temp'omokból kihurcolták a misemondó ruhákat, magukra vették, maskarácat csináltak magukból, a papokat megcsúfolták, a néppel kegyetlenkedtek s emiatt később feloszlatták ezt a veszedelmes csapatot, amely valóságos ostora volt a rácoknak. Zöld Marcit a szolgabíró tette betyárrá. Nemes ember volt, mégis besoroztatta, Zöld Marci aztán megszökött és betyár lett. Vele esett meg, hogy magányosan négy német tisztet állított meg a pisztolyával. Elszedte mindenüket, aztán közéjük dobta a töltetlen pisztolyt. Sokat emlegették valamikor Sobri Jóskát, aki igazi betyár volt s azt híresztelték, hogy nem más, mint egy előkelő szabolcsi főúr, aki nagyon szerette a betyáros öltözetet, a borjuszáju inget, az ezer ráncu, lobogós gatyát, hosszúszárú csizmát, makrapipát és darutollas pörge kalapot. Egy dancsházai földbirtokos is betyáros viseletben járt; egyszer fokossal kezében nagyot köszönt Tisza Kálmánnak, aki nyájas „Isten hozottal" felelt. Akik nem ismerték a földbirto-kost, elámultak, hogy Tisza Kálmán oly nyájasan fogadja egy betyár köszönését. Volt e földesúrnak egy szobája s a kökorszaktól fogva ezer és ezer kés, meg bicska benne. Uri betyárnak híresztelték J. Gyuri gazdag szabolcsi földesurat is, akinek száz meg száz tréfája ismeretes. Egyszer ezer pengőbe játszott egy mágnás barátjával s mindig az nyert, akinek az orrára előbb szállott a légy. Egyszer meghívta az egész falu népét lakomára. Haragudott rájuk, mert föl-fölgyujtogatták a szónaboglyáit. A lakomát a mezőn négy nagy buza asztag közt tartotta, s mikor az atyafiak már alig bírtak szuszogni s a földön hevertek, mind a négy asztagot egyszerre felgyújtotta. Persze hanyatt-horalok menekültek az elázott vendégek, hogy meg ne égjenek. Hamuvá lett egy pár ezer kereszt buza, de a tréfa sikerült. J. Gyuri nevetve kiáltotta a menekülőknek: — Tapasztaltam, hogy szerettek gyönyörködni a tüzjátókban, tehát most kedvetekre gyönyörködhettek. Az uri betyárokról tömérdek adoma forog közszájon, aminek persze a tizedrésze sem igaz. Beszélik, hogy Patkó Bandi egyszer egy dunántuli plébánosnál mint az uj megyés püspök mutatkozott be, kártyán elDyerte minden pénzét, majd az egyház pénzét is magához vette ós elillant. Egyszer meg mágnásnak öltözve jelent meg egy főúri estélyen s éjféli szünetkor pisztolyt rántott elő, a terem közepére állt s felkiáltott : — Én vagyok Patkó Bandi, senki se mozduljon. Pénzét, ékszereit tegye le mindenki a földre. És mindenki szótfogadott a betyárnak, aki aztán összeszedte a garmadába gyütt ékszert és kocsin elhajtatott. Hasonló kalandokat beszéltek Sobri Jóskáról is. At Alföldön ez a nóta járta Rózsa Sándorról. Rózsa Sándor az én nevem, Szabad rablófejedeleni : Jobbágyaim az utasok, Én meg fejedelmük vagyok. Híres betyár volt az ötvenes években Orbán Bálint ós Víg Miska is. Ez utóbbit elfogták, de harmadnapra cimborái a börtönfalat kiásták és megsza baditották. Később egész Szabolcsvármegye pandúrja üldözte ; meglőtték ós elfogták. A törvényszék halálra itólte és Debrecen határában felakasztották. Amikor gróf Ráday Gedeont nevezték ki kormánybiztossá, a két bihari csendőrbizt03t is hűvösre tették. Az egyik öngyilkos lett, a másikat később fölmentették. Mióta a csendőri intéz mónyt életbe léptették, vége szakadt a régi betyárvilágnak. Az utolsó Savanyu Jóska volt. Elvek és tettek. Irta : La Roche. Mikor Quichard öt óra tájban odahagyta a hivatalát, így szólt kollégájához, akivel már tizenöt év óta dolgozott együtt ugyanabban a szobában : — Nem innánk egyet? Légy vendégem. — Nagyon szívesen. Egy-két perccel később a két jóbarát már ott ült a Saintgermain bulevard egy kávéháza előtt, ahol a minisztériumból jövet olykor-olykor abszintezni szoktak. Miután szemügyre vették a vendégeket és eltréfálkoztak a járókelők felett, Guichard megkérdezte : — Hogy tetszik a barátnőm ? — A barátnőd ? . . . . Melyik ? — Hiszen tudod ... az, aki megvárt tegnap a minisztérium kapujánál.