Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-08 / 45. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 45-ik szám. Vasárnap, junius 8. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP relefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Kézipatok nem ndatnaif «is«x<t. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 8 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül I*. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; KtTLYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIESLSZST JÓS8EF. Kiadóhivatal: Telefon sütn 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova * hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A Békéscsaba, junius 7. Az utóbbi parlamenti események és a Lukács-kormány lemondása teljesen felborították a parlamenti és politikai helyzetet. Justh Gyula uj rendszer bekövetkeztét várja, a hatalmas munkapárti tábor pedig továbbra is együtt maradva a szóróra helyzet tisztázását óhajtja és reméli. A kormányválság nem fog egyhamar megoldódni. Senki sem tudja, ki lesz Lukács utóda. Tiszát ajánlotta, de aligha vállal kormányalakítást, mert sokan aggodalmaskodnak, hogy vájjon Tiszát nem teszi e örökre lehetetlenné, ha a mostani körülmények közt a miniszterelnöki állást vállalja. Ezek ugy vélik, hogy az eddigi cselekvései által még nem vált lehetetlenné Tisza, igy gondolják ők, ámbár e szerintük ténybeli igazságot a csodával határosnak tartják maguk is. Most ugy vélik, hogy Tisza még megmenthető a jövő részére, ha nem vállalkozik miniszterelnökségre. Tulajdonképpen, mondják, Tisza legközvetlenebb híveinek lenne kötelességük, hogy az ő miniszterelnökségének kombinációjával szembeforduljanak. Inkább legyen Hazai Samu báró a miniszterelnök, a katonának az nem árt, a katona, ha elvégzi itt a rendeltetését, visszatérhet eredeti hivatásához. Erősen hangoztatják Lukács László lemondási audienciája hosszú időtartamának jelentőségét. Ebből arra kombinálnak, hogy Lukácsnak ideje volt a királyt Tisza István gróf kinevezésének célszerűségéről meggyőzni és hogy ekképen Lukácsnak az ügyek ideiglenes vezetésével való megbízatása és egyesek kihallgatásának kilátásba helyezése csak formalitás, mert az uralkodó elhatározása Lukács utódjának kinevezésére már készen van s ez az utód nem más, mint Tisza István gróf. Ezek szerint csak az a kérdés, hogy a Lukács audienciája után két napon át történtek nem változtatnak-e az elhatározáson. Azonban a kihallgatások programja ugy változott, hogy a király már tegnap fogadta Tisza István grófot s az időpont megváltoztatását határozottan a két nap óta történt események hatásának tudják be. De a következményekre nézve a vélemények homlokegyenest ellenkeznek egymással. Vannak, akik azt mondják, hogy az audiencia siettetése azért történik, mert a király már nem is akar más politikust meghallgatni Tiszán kivül, csakis a szokások formalitása kedvéért Jósika Samu bárót, a főrendiház elnökét és nyomban ki fogja nevezni Tisza István grófot miniszterelnöknek. Mások szerint ugy vélik, hogy az előre tervezetnél korábbi időben azért fogadta az uralkodó Tiszát és Jósika bárót, mert az elhatározást meg akarja fontolni és hogy eképpen ezen audiencián nem történik döntés és azért kellett korábbra tenni a terminust, hogy a jövő héten aztán valóban más politikusok nézetét is meghallgassa az uralkodó. Ebben az esetben átmeneti kormány alakítására való megbizatásról lehetne szó és esetleg arra is, hogy a politikai béke helyreállítására fejezze ki óhajtását az uralkodó. Ez utóbbi nézetben több optimizmus van, mint pozitívum, de a hangulat jellemzésére fel kell jegyezni ezt is. De fel kell jegyezni azt is, hogy az ellenzéki pártok fúziója, mely nemrégiben már közel állott a megvalósuláshoz, most zátonyra jutott. Egyrészről Désy Zoltán s az ő befolyása alatt Apponyi Albert gróf, másrészről pedig Holló Lajos akadályozzák meg az ellenzéki pártok egyesülését. Désy Zoltán a koalíciót szeretné feltámasztani. Új pártot akar alapítani, tisztán választójogi programmal, amelyhez | csatlakoznának Andrássy Gyula és hij vei, Wekerle Sándor és hívei, a muni kapártnak néhány tagja, a disszidensek, . a demokraták s a függetlenségi pártok , közül azok, akik egyelőre a radikális választójoggal beérik. Az uj párt programjának legfőbb pontja a hatalom elnyerése s ezt olyan komolyan veszik, hogy már a kabinet tagjait is kiszemelték, Mig Désy ilyenformán dolgozik a fúzió megakadályozásán, másrészt a Justh-párt alvezére, Holló Lajos is igyekszik megakadályozni az egyesülést s ilyen körülmények között a fúzió ügye végleg eltemettetnek látszik. A tótkomlós! járásbíróság ügye. Mely községek tartoznának hozzá. Mult számunkban foglalkoztunk a tótkomlósiak mozgalmával, amelynek célja egy járásbíróság felállítása. Kifejtettük cikkünkben, hogy Tótkomlós nem valami nagy reményekkel nézhet az igazságügyminiszterhez intézett kérvényének elintézése elé annál az egyszerű oknál fogva, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka. Arra a 15 uj járásbíróságra, amelyet most szándékozik felállítani az igazeágügyminiszter: annyi aspiráns van az egész országból és olyan indokokkal lépnek fel, hogy közöttük Tótkomlós alig jöhet számba. Békésmegyéből Gyomának is több jogcíme van, az pedig már régóta szorgalmazza, kérelmezi a járásbíróság felállítását — és sikertelenül. A tótkomlósiak törekvése ennek dacára dicséretreméltó, mert annak a jele, hogy haladni akarnak. A képviselőtestület egyhangúlag hozta meg az idevonatkozó határo7atot. Tu'ajdonképen c?ak az a tótkomlósiak elfogadható indoka, hogy az orosházi járásbíróság forgalma túlságosan nagy és Orosháza a járás több községétől meglehetősen távol van, tehát legalább Tótkomlóst és környékét ki kell kapcsolni az ottani járásbíróság körzetéből. De nemcsak Békésmegyére hivatkozik Tótkomlós, hanem a szomszédos Csanádmegyóre is, amelyhez ugy szeretne csatlakozni. Gondolja, hogy a járásbíróság által is szorosabb kapcsolatba lép a csanádmegyei községek egy részével. Ezért a kérvényben Orosháza mellett emlegeti Makót is, amely az ottani járásbíróság körzetébe tartozó községektől nagyon messze, 30—35 kilométernyire van és nehezen is közelíthető meg a közlekedési eszközök fogyatékossága miatt. Azok a községek Tótkomlóshoz 8—10 kilométernyire vannak, tehát ügyes-bajos dolgaikat sokkal kényelmesebben intézhetnék el a tótkomlósi járásbíróságnál. A kérvény szerint a tótkomlósi járásbírósághoz a következő községek tartoznának: Tótkomlós, Békéssámson, Nagymajlát, Ambrózfalva, Pitvaros, Csanádalberti. A hat. községnek összesen 21700 lakosa van 33,000 katasztrális hold területen. A lélekszám tehát nem nagy. í Gyoraának és Endrődnek együtvéve nagyobb lakossága van — 25,213 — mégis kevesellette az igazságügyminiszMiklós gróf. Irta; Dóra. Ha felszólalok ma Miklós gróf megdöbbentő és sokat vitatott öngyilkosságának ügyében, teszem azt tisztán magára a szerencsétlen öngyilkosra és Velencében élő, sajnálatraméltó fiatal özvegyére való tekintettel. Miklós gróf öngyilkossága — melyet az elmúlt tavasszal követett el geDfi nyaralójában — főleg azért keltett oly nagy feltűnést, mert az elhunytnak látszólag meg volt adva minden, ami a teljes boldogsághoz szükséges. Egyetlen fia volt szüleinek, akik elkényeztették és rajongó szeretetük minden melegével vették körül. Előkelő, rokonszenves fiatalember volt, megáldva a test ós lélek minden szépségével. Végül pedig szerette őt a leggyönyörűbb asszony, akinek szépségét az előkelő társaság páratlanul elismerni és csodálni volt kénytelen. Akik a Stefánia uton szoktak sétálni, azok bizonyára ismerték Miklós gróf elegáns, könnyű hajtókocsiját, mely elé két ne mesfaju barna ló volt fogva. A huszonhatéves gróf maga hajtott. Utoljára a mult évi tavaszi lóversenyek alkalmával látták fogatát, amikor többször a fiatal grófné hajtotta a lovakat. A grófné egy futtatást sem mulasztott el, mig férje csak ritkán jelent meg a versenytéren. Miklós gróf felesége Bécs egyik előkelő színházának volt nagytehetségű, fiatai művésznője. A gróf szülei nem gördítettek akadályt egyetlen fiuk házasága elé. A menyegző pompás volt. Kétszáz vendég vett rés*t a kastélyban rendezett lakomán. Öt hónappal később a fiatal férj öngyilkossága vetett véget a látszólag boldog frigynek ... A fővárosban mindenfelé sokat fecsegtek a dologról. Miklós grófék nem tartoztak azok közé, akiket gyorsan elfelejt az ember. Két hónappal ezelőtt Miklós gróf följegyzései kerültek kezeimhez, amelyeket közvetlenül a halála előtt fejezett be és a nevemre cimezte. Hónapokkal halála előtt találták meg egyik ruhájának zsebében. Leközlöm e följegyzéseket. Megkapó nyilvánulásai egy lelki egyensúlyát vesztett ember emésztő szenvedéseinek... D . . . puszta okt. 4. . . . Milyen gyönyörű ez a tiszta, hűvös októberi éjszaka. Nem tudok aludni, de olvasni sem tudok ma. Elkergetni igyekszem a gonosz gondolatrajt, amely üzi, kergeti egymást szegény, zaklatottan lüktető agyamban ... Imádlak Gilda, gyönyörű, szépséges menyasszonyom ... és mégis . . . Ma este együtt ülünk* Gildával a kertben. Boldogan simultunk egymáshoz — szerelmesen, szótlanul. . . Az áhítatos csöndet Gilda suttogása törte meg. — Igy szeretnék meghalni. Részemre az élet nagyobb boldogságot már nem hozhat . . . E szavakat Gilda számtalanszor mondta már a színpadon — és ugyanilyen hangsúlyozással. Ugy éreztem, mintha váratlanul hideg zuhany alá kerültem volna. Legszívesebben otthagytam volna Gildát, de ő oly megható szeretettel nézett reám, hogy túláradó érzelemmel öleltem magamhoz . . . — Jó éjszakát Gilda, jó éjszakát... November 18. Nyolc nap óta férj vagyok. Mennyei — boldogság ós egyben pokoli kínszenvedés I . . . Enyém a legédesebb, a legcsodásabb asszony! . . . forrón szeretett hitvesem ós a kezem mégis ökölbe szorul néha, hogy lecsapjon a legszebben mosolygó ajkakra . . . December 3. Ma jól érzem magamat. A feleségem sétakocsikázni vitte a nővérét ós én felhasználhatom az alkalmat, hogy rendbe szedjem a följegyzóseimet. Hirtelenül meghalhat az ember ós ne mondhassák rólam, hogy gyerekes, szeszélyes ingadozó jellemű ember voltam. . . . Először „Margaretha" szerepében láttam Gildát a színpadon! Lebilincselt 1 Megbűvölt! Azután minden szerepében megcsodáltam . . . Amikor bemutattak neki, menthetetlenül beleszerettem — feleségül kívántam — ós megkértem a kezét. Bevalljam-e hogy a mindennapi érintkezés kissé kiábrándított. Már nem csodáltam annyira a színpadon, sőt a játéka kissé egyhangúnak ós a változatlanul egyforma kacagása egyenesen ellenszenvesnek tetszett előttem. De ez a szerelmemet nem csökkentette. Amikor bemutattam Gildát a szüleimnek, kedvesen, graciózusan hajtotta meg magát, ami láthatólag tettszett az öregeimnek. En ellenben arra gondoltam, hogy ugyanígy hajtotta meg magát a színpadon is, sőt még a mosolya is ugyanaz, mint volt. Csúnya gondolat volt, hogy Gilda most is színészkedik — de nem tudtam elűzni .. . Gyakran mond olyan szavakat, amiket a színpadon is hallottam tőle — ha legalább máskép hangsúlyozná őket. Legjobban bánt a nevetése, de nem mondhatom neki, hogy ne nevessen !... Kinoz, anélkül hogy tudná. Még az egybekelésünk napjára is árnyék borult. Amikor magunkra maradtunk és ón magamhoz ölelhettem gyönyörű feleségemet, szerencsétlenségemre eszembe ju'ott ama francia festő agyoncsépelt festménye, az „Enfin seuls . . ." aláírással ós szívszorongva vártam, nem rebegi-e el Gilda e szavakat. Emlékszem, hogy akkor elfordultam tőle . .. Agyrémeim vannak! Avagy igaz-e, hogy egy színésznő, akinek naponta sok idegen érzelmeket kell kifejeznie a színpadon, képtelen egy való, igaz érzelemre ? ! Rém, amely folyton gyötör. Karácsony estéjón. — Ma egyedül voltunk Gildával. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Gilda megajándékozta a cselédséget. Az ajándékaim látható örömet szereztek neki. En másnak képzeltem ezt az ünnepet. Öregszem. Már nem tudok örülni a karácsonynak ... Ma szigorúm rászóíam Gidára: Kérlek, ne nevess ilyen — rémesen! Aggódó, szomorú arccal nézett reám. Nagyon megsajnáltam szegénykét. — Már többször leintettem, hogy ne beszéljen. Amikor rámnóz, ón iehunyom a szemeimet ós a fejemet az ő fejébe támasztom . . . Ilyenkor boldognak érzem magamat . . . Milyen csodaszép volt ma Gilda! Gyöngéd, figyelmes és engedelmes! De ez nekem nem elég! Hiányzik valami a boldogsághoz . . . Nagyon dicsérték Gilda utolsó portróját, amelyet még be sem fejeztem. Főleg a csábítóan édes mosoly tetszett I rajta, amely állítólag oly vonzóvá teszi a feleségem szép arcát! Gyűlölöm ezt 1 a mosolyát. — Szivnólküli arcfintor, —